2022. október 1. szombatMalvin
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

25 éve jelent meg Kolozsváron a Mutáns, ,,az egyetlen humorlap, amely pont olyan, mint a többi"

G. L. 2022. január 15. 12:45, utolsó frissítés: 2022. január 16. 10:43

Az internetrobbanás előtti időkben három lelkes, kolozsvári fiatal elhatározta, hogy humorlapot fog megjelentetni. Marosán Tamással, Horvát Zsolttal és Zágoni Balázzsal beszélgettünk.


Tavaly ősszel volt huszonöt éve annak, hogy Kolozsváron megjelent a Mutáns magazin. Az egykori készítők ugyan jubileumi lapszámmal nem jöttek ki, de online elérhetővé tették az egykori humorlap megjelent számait. Mind a hetet. Ennek apropóján vettük fel a kapcsolatot az egykori szerkesztőkkel, hogy azok is megismerhessék a történetüket, akik akkor nem ismerték, és most a Facebookon találkoznak vele. A Marosán Tamással, Horvát Zsolttal és Zágoni Balázzsal készült beszélgetésünk szerkesztett változatát osszuk meg most veletek, de vigyázat, nem kell mindent komolyan venni!

Ha jól tudom, akkor a Magyarországon megjelent, nagy sikerű Kretén Magazin jelentette a mintát a Mutánsnak. Hogyan kezdődött a sztori?

Marosán Tamás: – Zsenge ifjúkoromban még elhittem magamról, hogy vicces vagyok. 1995 végén, 1996 elején született meg bennem egy humorlap indításának ötlete. Addigra összegyűlt egy bizonyos mennyiségű saját poén, amiről én akkor többet gondoltam, mint ami tulajdonképpen volt, de elegendő önbizalmat adott ahhoz, hogy a tettek mezejére lépjek.

Próbáltam felvenni a kapcsolatot az úgynevezett profikkal, akik otthonosan mozogtak a lapkiadásban, hogy tanáccsal lássanak el, de általában hamar rövidre zárták a beszélgetést azzal, hogy felejtsem el, mert kudarcra van ítélve a gondolat.


Kik voltak ők?

Olyan kolozsváriak, akik valamilyen részt vállaltak a magyar lapkiadásban. Nevekre már nem emlékszem.

Horvát Zsolt: – Szerintem politikai húzás volt részükről, mert egyértelmű volt mindenkinek, hogy mekkora nagy biznisz humorlapot indítani Erdélyben, és mindenki azt akarta csinálni.

Marosán Tamás: – Így akartak a konkurenciától megszabadulni. (nevetnek)

Ezután hozott össze a sors Balázzsal, neki az ötlet hallatán egyből felcsillant a szeme. Balázsnak már lapkiadói múltja is volt, egy országos diáklapot szerkesztett. Ő már tudta, hogyan kell belevágni a lapkészítésbe. És megtetszett neki az ötlet, hogy valami vidámat alkossunk. Én teljesen hályogkovács voltam a témában.

Zágoni Balázs: – Osztálylappal volt tapasztalatom, de az szerintem nem sokat számít. Viszont valóban csináltam egy országos diáklapot, egy egész számot a TEkergő című lapból. Szóval ilyen jellegű nagy tapasztalataim voltak a Mutáns előtt. Mondhatjuk, hogy több, mint semmi.

Nekünk a Fényképech rovat volt az egyik kedvencünk, ezekből válogattunk.Nekünk a Fényképech rovat volt az egyik kedvencünk, ezekből válogattunk.


A Kreténen kívül más mintátok is volt? Milyen volt akkor a piac?

Marosán Tamás: – Én az egészen extrém és durva Morbidra emlékszem.

Horvát Zsolt:
– Talán még volt a Fakutya. A '90-es évek elején jelent meg, és egyébként egy vicclap volt, mert leginkább viccek voltak benne.

Marosán Tamás:
– A Ludas Matyira emlékeztetett. Rengeteg vicc volt benne meg ilyen pajzán karikatúrák és rajzok. Egy nagyváradi srác, Fehér József adta ki.

Horvát Zsolt: – Nem voltak viszonyítási alapjaink, ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy valaminek kell lennie a piacon viszonyítási alapnak, és legyen az a mi lapunk. Gondolom, hogy így született meg a Tomi fejében az elképzelés.

És ne felejtsük el a Campust, a Szabadság diákmellékletét, ami az akkori kolozsvári magyar médiában az egyetlen fiataloknak szóló, könnyedebb hangvételű lap volt. Azonkívül semmi nem volt.

Zágoni Balázs: – Szerintem az úgy inspirált minket, hogy ennél azért jobbat tudunk csinálni.

Marosán Tamás:
– A Magyarországról hozott és rongyosra olvasott Kretén magazinra emlékszem csak.

Zágoni Balázs: – És akkor volt a virágkora ezeknek a viccgyűjteményeknek, persze egy csomó csapnivaló volt közöttük, de létezett a piacon.

Igen-igen fájdalmas!Igen-igen fájdalmas!


Ha jól tudom, az sem mindennapi történet, ahogyan Zsolt csatlakozott a csapathoz...

Horvát Zsolt: – Marosán Tomi feltett egy hirdetést a Szabadságba.

Marosán Tamás:
– Azzal a szöveggel, hogy induló humorlaphoz munkatársat keresünk.

Horvát Zsolt: – Ezt olvasva pedig arra gondoltam, biztosan én vagyok az a munkatárs. Felhívtam Tomit, és összefutottunk a ló farkánál (a nem kolozsvári olvasók számára: a főtéri Mátyás király-szoborról van szó - szerk. megj.). Szerintem én jelentkeztem egyedül egész Kolozsvárról. Igazi külvárosi kölyök voltam, és volt egy olyan hangulata a találkozásnak, mintha először mentem volna be a központba, ahol az egyik belvárosi ficsúr elvitt a másik belvárosi ficsúrhoz. Én meg a Mărăști térről jöttem, és úgy is beszéltem. Arra emlékszem, hogy az első találkozásunkkor, Tomi tartott egy rögtönzött felolvasó délutánt, ahol felolvasta a saját poénjait, amin nagyon sokat kacagott.

Zágoni Balázs: – Mi előtte még arról beszélgettünk, hogy ki lehet az az őrült, aki jelentkezik egy ilyen apróhirdetésre. Mindenféle fantomképeket képzeltünk el.

Marosán Tamás: – Nem tudtuk, hogy sorozatgyilkos vagy mi lehet. Csakis gyanús ember jöhetett szóba.

Horvát Zsolt:
– Szerintem azért működött, már ameddig működött a Mutáns, mert teljesen eltérő humorérzékünk és megközelítésünk volt. Tomi hozta a szójátékokra és nyelvi bravúrokra építő megoldásait. Esetében egyértelműen az volt a lényeg, hogy valami szellemes süljön ki, de nem feltétlenül mondott bármit is. Balázstól azt tanultam, hogy lehet úgy vicceset írni, hogy közben ezért valami mondanivalónk is van. Én megpróbáltam a kettő között elfoglalni a területet.

A Campus korabeli számában kissé csipkelődve, de felelőtlenségnek nevezték egy vicclapnak az indítását. Ti mennyiben éreztétek annak? Mennyiben volt ez átgondolt döntés, illetve mennyiben működött pusztán felindulásból?

Marosán Tamás: – Egyértelműen a lelkesedés hajtotta ezt az egészet. A felelősséget Balázs hozta be, aki eleve egy koncepcióval jött. Félhettem attól, hogy ez a lap nem olyan lesz, mint amilyennek én elképzeltem, de így lett lap, mert amúgy nem lett volna.

Zágoni Balázs: – Az anyagiakat Tamás családja biztosította, ha jól emlékszem.

Horvát Zsolt: – Tominak volt egy elég lepattant, öreg Fiat Unoja. Nekem az maradt meg, hogy megállt előttünk, és azt mondta, ha nem lesz pénz, akkor majd eladja a Fiatját, és abból finanszírozzuk az újságot. És akkor én ezt elhittem. Volt egy materiális garancia arra, hogy ez működni fog.

Szerintem egyszerűen arról volt szó, hogy volt három fiatal, akikben élt némi tettvágy megcsillogatatni a saját humorát. Ebből született a Mutáns. Tomi kitalálta, hogy ezt írásban fogjuk csinálni, Balázs pedig a koncepcióját.

Zágoni Balázs: – Emlékeztek még, hogy hol terjesztettük az első lapszámot? Én nagyon jól emlékszem. Az RMDSZ szüretibálján, Tomi ment a szűk sorokban az ülő emberek között, és mindenkinek az orra elé nyomta, hogy itt van egy új humorlap, most jelent meg, kolozsvári fiatalok csinálják. Valami ilyen dumád volt. Ezt körülbelül hatszázszor mondtad el, mert 400 darabot el is adtál. Zseniálisan csináltad.

Hogyan sikerült működtetni a lapot? Egyáltalán kik vettek részt a munkában? Őket hogyan szerveztétek be?

Marosán Tamás: – Egyszerűen magyar fiatalokkal beszélgetve megkérdeztük, hogy nincs-e kedvük közreműködni. Mindegyikünk ismert valakit, aki grafikusként, korrektorként vagy bármilyen más szempontból segíteni tudott.

Ha jól láttam, akkor mások is írtak szöveget...

Zágoni Balázs: – Volt egy állandó viccversenyünk, amire az olvasók küldhettek be szövegeket. A legjobbnak azt hiszem 10 kiló banánt ajánlottunk fel.

Marosán Tamás: – De ezt soha nem tartottuk be.

Zágoni Balázs:
– De igen, volt olyan, aki megkapta a 10 kiló banánt. Mintha nekem kellett volna elvinni. Nevetséges volt az a pénz, amit fel tudtunk ajánlani, de a 10 kiló banán mégis úgy hangzott, mintha valami volna. A banánnak akkor még volt egy egzotikuma.

Horváth Zsolt: – Nagyjából mi hárman írtuk, és nem csak írtuk, mert a rajzok és grafikák jelentős részét is mi találtuk ki, majd elmondtuk a grafikusoknak, hogy mit szeretnénk látni. A képregényt nagyon szerettem csinálni. Ezek általában úgy születtek, hogy összeültünk Tominál vagy Balázsnál, mert azért a civilizáció végére, a Mărăști térre, ahol én laktam, nem nagyon mentünk ki. Ültünk az asztal körül, és tartottunk egy gegpartit. Találtuk ki a marhaságokat. Ezeket összeírtuk, és elvittük Picuhoz, és ő megrajzolta nekünk. Persze hozzáadta a maga 30-40 százalékát a folyamatban.

Marosán Tamás:
– Rendszerint sokkal jobb lett a megvalósult képregény, mint az alapötletek.

Látványos photoshop-képek is jelentek meg a Mutánsban. Ezekről tudnátok mesélni, mert el nem tudom most képzelni, hogy készültek ezek abban is időben.

Horváth Zsolt: – A folyamat a következő volt. Találkoztunk hárman. Mivel csak nekem volt számítógépen, bementünk a KMDSZ-hez, mert ott használhattuk a gépeket. Azokon működött Photoshop. Látszik is a magazinon, hogy életem első tördelési munkái voltak és a Photoshopot is aközben tanultam, ahogy csináltuk.

Azóta is köszönjük a lehetőséget a KMDSZ-nek.

Zágoni Balázs: – És Soros Györgynek. Sokakkal ellentétben, nekünk bizonyítékunk van arra, hogy Soros-bérencek voltunk.

Horvát Zsolt: – Konkrétan, és ki van nyomtatva többezer példányban.

Marosán Tamás: – A konteó hívőknek mindenképp szeretnék kiemelni, hogy újra össze lehet kapcsolni Soros nevét a Mutánssal. Akkor még Bill Gateset nem ismertük.

A méltán híres fejléc közelről. A méltán híres fejléc közelről.


Hét lapszám után vége lett a Mutáns történetének? Ennek anyagi okai voltak?
Marosán Tamás: – Elfáradtunk. Következett a nyár, már pihenni szerettünk volna és egy kicsit a felelősségtől is szabadulni. Nyomásként nehezedett mindig ránk, hogy meg kell jelentetni a következő lapszámot, majd a következőt. És csak hárman voltunk, akik apait-anyait beletettünk, kevésnek bizonyultunk erre a feladatra. Nálam mindenképpen szerepet játszott, hogy szabadulni szerettem volna a nyomástól.

Zágoni Balázs: – Maga a terjesztés is nehézkes volt, mi próbáltuk vinni-hozni a lapszámokat, de állandóan nőtt a kintlevőség. Nehéz volt valami pénzt visszaszerezni. Gyakorlatilag újra és újra meg kellett finanszírozni minden lapszám kiadását.

Horvát Zsolt
: – Szerintem egyikünknek sem ez volt a fő tevékenysége. Legalábbis nekem biztosan nem ez volt. Még suliba jártam. Voltak más hobbijaim is. A Mutáns a hobbimnak volt a hobbija. Egyértelműen nem volt elég időnk arra, hogy havonta összedobjunk egy 16 oldalas magazint.

Marosán Tamás: – Nekem talán egy kicsivel több volt, mint a hobbim hobbija. Nekem ez a hobbim. Soha nem hagytam abba azóta sem a poénírást. A Mutáns megszűnése után még bedolgoztam a Kolozsvári Rádióba is, Mihály Istvánnal csináltuk a Körhinta című műsort. Írtunk szilveszteri kabarét is, 15-20 perces műsor is összejött. 2007-ben pedig Legyőztem az egészséget címmel kötetem is megjelent az addig összegyűlt írásaimból. És azóta sem hagytam abba az írást, néha az autóban ülve le is írom az eszembe jutó poénokat. Most épp stand up comedy szöveget írok, amit majd elő is akarok adni.

Egy Mutáns lapszámra még biztosan lett volna pénz. Nullszaldósan jöttünk ki, de ehhez az is kellett, hogy mindenki ingyen és bérmentve lelkesedésből dolgozzon. Idővel valószínűleg a pénzből is kifogytunk volna.

Horvát Zsolt: – Naivak voltunk. Elmentünk egy erdélyi körútra, hogy terjesszük a lapot, és azzal hagytunk 10-15 példányt a kisebb-nagyobb könyvesboltokban, hogy ha esetleg eladják, akkor majd küldjék el a pénzt. Elképzelheted, hogy ez mennyire fenntartható. Ezeknek az utaknak az volt az előnye, hogy azalatt a pár óra alatt, míg utaztunk, megszületett a következő Mutáns anyaga.

Egy másik példa az említett photoshoppolt képekből. Egy másik példa az említett photoshoppolt képekből.


Felmerült valaha is annak a lehetősége, hogy újra kellene indítani a lapot?

Horvát Zsolt: – Nem sokkal azután, hogy befejeztük, 1999-ben én elköltöztem Kolozsvárról.

Zágoni Balázs: – Onnantól kezdve már nem élünk ugyanabban az országban, ami megnehezítette a dolgot. Én is megnősültem, családot alapítottam, majd elkezdődött a Filmtettes munkám. Más irányt vett az életem.

Marosán Tamás: – Nekem tavaly május végén jutott eszembe, hogy jó volna egy jubileumi lapszámot létrehozni a megjelenésének a 25. évfordulójára. Egy beszélgetésem is volt a Kolozsvári Rádióban, ahol említettem, azt álmodtam, hogy megint összeáll a Mutáns, és ezentúl minden 25. évben kiadunk egy újabb lapszámot. A tavaly ősszel végül lejárt az első 25 év, most indult a második, szóval ezt a vonatot még elérhetjük.

Horvát Zsolt: – Arra legalább nagyon jól fel tudunk készülni.

Marosán Tamás:
– Sőt, abban is bízhatunk, hogy a Mutáns mutálódik, és megalkotja saját magát.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS