2022. január 17. hétfőAntal, Antónia
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Megnéztük milyen a lengyel karácsony, ahol a szokás azt diktálja, ne egyenek húst!

Tőkés Hunor Tőkés Hunor 2021. december 26. 12:29, utolsó frissítés: 2022. január 05. 17:10

Szinte elképzelhetetlen, hogy valaki a karácsonyesti vacsorán ne egyék húst. Bár számunkra talán meglepő lehet, de Lengyelországban ilyen a tradicionális karácsonyi menüsor.


Amikor az emberek karácsonyra gondolnak, általában a meghitt ünnepi hangulat, a család, a szeretet, a vallási rítusok, a roskadásig megpakolt asztal, és persze ezen belül a húsos ételkülönlegességek jutnak az eszükbe. Ezzel pedig én sem voltam másképp világéletemben.

A karácsonyt nálunk is mindig a sürgés, forgás, az izgatottság, és ha már minden ajándék be lett szerezve, akkor a nagytakarítás jellemezte. Illetve, még egyetlenegy, ám – a hozzánk hasonló székelyföldi családoknál – sokáig nélkülözhetetlennek tűnő dolog: a disznóvágás.

A töltöttkáposztához, tepertőhöz, kolbászhoz, kocsonyához, hurkához és megannyi ínycsiklandó ételhez ugyanis erre is szükség van az ünnepek előtt.

De, mint kiderült, erre nem mindenhol van igény!



És itt most nem arra kell gondolni, hogy a nagyobb üzletek áraival, a modernizációval ez az olykor brutálisnak tűnő hagyomány háttérbe szorult. A disznóvágás megvolt, azonban a felsorolt hagyományos karácsonyi ínyencségek nem kerültek az ünnepi asztalra, mert Lengyelországban karácsonyoztunk!

Tatám idén is felkelt hajnalban, elővette a sokkolót, disznóperzselőt, az élesebbnél élesebb késeket meg a bivalyerős szilvapálinkát. Koccintott egyet az egybegyűltekkel, aztán a család apraja-nagyja összeült, hogy terülj, terülj asztalkámat varázsoljon a tömérdek húsból és belsőszervből.

Az eddigi évekkel ellentétben azonban történt egy aprócska változás a családunk életében.

A nővérem Lengyelország fővárosa mellett, Chotomówban alapított családot. Férjével, Maciek Pieczarával pedig Tímea az új év elejére várja gyermeküket.

A közös karácsonyozást már a járványügyi kényelmetlenkedés is megnehezítette volna, de hét hónapos terhesen az utazással járó gyűrődés olyan kihívásnak tűnt, amelyet ha lehet, jobb mellőzni.

Ha azonban Mohamed nem jön a hegyhez... akkor a családom pattan autóba, hogy Varsó mellé utazzon. Így ez volt az első év, amikor nem az otthoni nagycsaláddal, hanem a lengyel rokonokkal ültünk egy asztalhoz szenteste.

Ez jó alkalom volt arra is, hogy mélyebb betekintést nyerjek a lengyel kultúrába. A lengyel építkezést, művészetet, vendéglátást ugyanis bárkinek lehetősége van megismernie, ha Lengyelországba utazik, például Krakkóba, Gdanskba, Wrocławba vagy a lengyel fővárosba, Varsóba. A történelmi gyökerekből táplálkozó magyar-lengyel barátságról pedig mind a két nép ódákat zeng ilyenkor.

Az azonban, hogy egy lengyel család hétköznapi, bensőséges szokásaiba avat be, rendkívüli lehetőség.

Nővéremék mellett pedig népes lengyel család gyűlt össze szentestére, magukkal hozva a néhol meglepő szokásaikat is, amelyek a lengyelek vallásos és szeretetteljes mivoltáról árulkodnak.

FőzésFőzés


Ezekben különbözik tőlünk és hasonlít hozzánk a lengyel Karácsony:

Jézus születésének előestéjét Wigiliának nevezik (a latin „vigiliare”-virrasztani kifejezés nyomán). Ez a nap a várakozás napja, amelyen kötelező jellegű a böjt, az imádkozás és az illedelmes viselkedés. Talán sehol sem olyen ünnepélyes a Szenteste, mint Lengyelországban. Ilyenkor a hívők és a nem hívők egyaránt asztalhoz ülnek és ünnepelnek, mint nálunk is teszik, azonban főleg a katolikusok esetében ennek szigorú szabályai is vannak.

Az asztalon fehér terítőnek kell lennie, és a tányérok, poharak mellett a hagyomány szerint szénának is kellene lennie.

Az asztal megterítésekor mindig tesznek egy plusz terítéket a hívatlan vendég számára is, mert azt tartják, hogy amennyiben egy hajléktalan vagy egy idegen becsönget szenteste, akire nem számítottak, akkor azt illik meghívni az asztalhoz, hogy senki ne maradjon éhen – ami a mostani karácsonyozásunkkor is jelen volt, bár hívatlan vendég váratlanul be nem toppant.


OstyatörésOstyatörés


A vacsora elfogyasztása előtt a családtagok ostyát törnek egymással és jókívánságokat mondanak. Az „oplatka”, vagyis az ostyatörés és -osztás már csak Lengyelországban és Litvániában maradt fenn. Ez nem csupán az utolsó vacsora kenyérrel való osztozását, de a pogány idők szokását is magában hordozza, amikor is a barátság és testvériség jeleként osztották el egymás közt a kenyeret. Szívből hitték, hogy aki megosztja másokkal a saját ostyáját, kenyérből sem szenved majd hiányt. Ma jókívánságok kísérik az ostyatörést, s ilyenkor megbocsátják a bántásokat, sértéseket… Ami elsőre számomra ijesztő volt, hisz lengyelül nem beszélek, a nővéreméknél pedig népes lengyel vendégsereg gyűlt össze, akik közül nem mindenki beszél angolul. Azonban nyilván az senkit sem zavart, ha valaki a jókívánságát saját nyelvén mondta el. Abban pedig, hogy egymás szemébe néztünk, egyszerre törtünk ostyát a családtagokkal és kívántunk, volt valami belsőséges és szeretetteljes összekötőerő.

Ezek a különleges, ám még a komfortzónából nem túlságosan kimozdító hagyományok után mesélt nekem Timi a karácsonyi menüsorról, ami igencsak felkeltette az érdeklődésem, hisz mint kiderült a szokás azt diktálja, hogy egyszerre tizenkét ételnek kell az asztalon lennie (a bibliából ismert tizenkét apostolt szimbolizálva), és hogy az ünnepségnek az első csillag megjelenésekor kell kezdődnie.

A hús szerelmeseinek, akiknek ennek hallatán kolbász, hurka, töltöttkáposzta és miegymás jelent meg a lelki szemei előtt – azoknak azonban csalódniuk kell!

A lengyelek ugyanis, mint kiderült: nem esznek húst karácsony este, ők ugyanis még böjtölnek ilyenkor.

A családi anekdota szerint lengyel sógoromnak egyből én jutottam az eszébe, mivel jó étvágyamról messze földön is híres vagyok. Maciek nevetve mondta feleségének, képzeld el Huni arcát, amikor meghallja, hogy 12 fogás lesz az asztalon! Nővérem erre: és képzeld el az arcát akkor, amikor megtudja, hogy a 12 fogás között egyikben sincs disznóhús!

Mielőtt azonban bárki is azt hinné, hogy a lengyelek kevésbé szeretik a húst, mint mi, gyorsan hozzá kell tennem azt is, hogy a böjt nem tiltja a hal evését. Ebből a szemfülesebb olvasók pedig egyből gondolhatják azt is, hogy a hagyománytisztelő, ám húsevő lengyel családokban ilyenkor karácsonykor a sertést és a csirkés ételkülönlegességek helyét, a halas ételek vették át.

Így történt, hogy a lengyel karácsonyi menüsort a céklaleves és a benne elhelyezett gombás töltelékes tészta („fülecske”) indította, a Barszcz. Majd a tányérokra egyre több halféle került.

CéklalevesCéklaleves


Kétféle francia leveles tésztát szolgáltak fel, egy gombával és egy lazaccal töltöttet.

Lazacos francia süteményLazacos francia sütemény


De volt hagymás, citromos hering is.

Citromos hering hagyományos salátávalCitromos hering hagyományos salátával


Pirított mandulával megszórt pontyot is lehetett kóstolni.

Ponty pirított mandulávalPonty pirított mandulával


Főtt tojás bundában, hagymával és majonézzel töltve. Egészen különleges volt.

Héjában sült töltött tojásHéjában sült töltött tojás


Kétféle töltelékkel (tehéntúró és gombával) töltött pierogi (barátfül), ami az orosz konyha specialitása, de sok más szláv népnél megtalálható.

BarátfülBarátfül


Tőkehal is volt, mustáros, fokhagymás szósszal.

Mustáros szószos tőkehalMustáros szószos tőkehal


Köretnek káposztás, gombás laskát szolgáltak fel, valamint az általuk „hagyományos saláta”-ként emlegetett orosz salátát – ami nálunk böfsalátaként is ismert, de persze, mondanom sem kell, nem volt benne hús. Se boeuf, azaz marha, se más.

Káposztás laskaKáposztás laska


Édességnek pedig diós, mákos sütemények, répatorta, tehéntúrós sütemény és gyümölcskompót dukált, illetve ahogyan lenni szokott némi alkohol.

A régi szokásokhoz egykor az is hozzátartozott, hogy a vacsora végéig nem lehetett felállni, mert az szerencsétlenséget hozott, és mindent végig kellett kóstolni, addig nem lehetett letenni a kanalat. Hát mi le-letettük a kanalat, villát meg a poharat, de megpróbáltunk mindent végigkóstolni. Ilyen volt az első lengyel wigiliám, Wesołych ¦wi±t mindenkinek!

Fotók: Tőkés László

Hogyha tetszett a cikk és olvasnál még hasonlókat, légy te is a havi rendszeres támogatónk, és segíts abban, hogy a Transindex fenn tudjon fennmaradni és minőségi tartalmat nyújtson neked is! Köszönjük!

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS