2021. december 1. szerdaElza
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Mi is az az „európai Blackout” és van-e okunk az aggodalomra?

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2021. november 09. 14:25, utolsó frissítés: 2021. november 14. 13:37

Sokak szerint közeleg a nagy-nagy áramszünet, valójában csak egy újabb álhírről van szó.


Romániában az elmúlt héten a vírusnál is jobban terjedt egy hír, ami szerint a nyugat-európai országok a hadseregeiket mozgósítva készülnek a bármelyik nap bekövetkező nagy áramkimaradásra, a Blackoutra. Számos kommentben tárgyalják az emberek, hogy ezt kik és milyen katonai hadművelet során fogják előidézni, és ecsetelik egy ilyen esemény borzalmait: napokig se villany, se gáz, se víz, se élelem, de leállnak a kórházak, a rendőrség, nem nyitnak ki az üzletek, kvázi vége a világnak... Aztán pedig felbukkantak azok a hírek is, amelyek ezt cáfolják, és azt írják, hogy ez is csak egy fake news.

Mivel az első rémhírek főként olyan portálokon és közösségi médiaoldalakon jelentek meg, amelynek a szavahihetőségét a szakemberek joggal megkérdőjelezhetik, a komoly sajtóorgánumok nem nagyon foglalkoztak a kérdéssel. Csakhogy, amint a romániai lakosság átoltottsági arányán látható, az emberek nagy része nem a szakmailag megalapozott sajtóból, és nem is a hivatalos intézményi kommunikációból tájékozódik, hanem a Facebookon, a Youtube-on, és különböző fura portálokon. Mert ami hivatalos, az „hazugság”, „pánikkeltés”, ami pedig az ismerősöm posztolt, a barát, kolléga, családtag küldött át, az biztosan igaz, sőt olyan igazság, amit a „háttérhatalom” elhallgat előlünk. Ergo: biztosan közeleg a világvége.

A Blackout közeledése tényszerűen

Egy tartósabb és több államra kiterjedő európai áramkimaradás lehetőségéről – ami akár most télen is bekövetkezhet – először szeptember közepén a Bloomberg számolt be. A beszámoló alapja a Goldman Sachs Group amerikai multinacionális befektetésekkel foglalkozó tanácsadó cég embereinek az előrejelzése. Majd több mint két héttel később Németországban történt valami. Ilyen videók kezdtek terjedni:




Csakhogy sokak értelmezésével ellentétben ez nem egy világvégére figyelmeztető videó volt, hanem a német katasztrófavédelem napja alkalmával rendezett esemény reklámanyaga. Október 2-án meg is tartották a katasztrófavédelem napját Bonnban, amelynek témája egy ilyen esetleges áramkimaradásra való felkészülés volt a témája.

Ezután pedig az is megtörtént, hogy az osztrák hadügyminiszter, Kaludia Tanner bejelentette, hogy mivel egy ilyen esemény bekövetkeztére az ausztriai lakosság sincs felkészülve, úgy döntöttek, hogy indítanak egy tájékoztató projektet. A Youtube-ra is feltöltött tájékoztató videó röviden arról szól, hogyha bekövetkezne egy ilyen Blackout, a hadsereg három nap alatt hogyan oldja meg a helyzetet, és a családoknak nincs miért aggódniuk:



Hogy lett ebből apokalipszis?

Aztán eltelt egy hónap, és november elején Magyarországon, Romániában (és általában a kelet-európai térségben) felbukkantak a hírek a közösségi médián és gyanús oldalakon, hogy a német és az osztrák hadsereg felkészült a hamarosan és biztosan bekövetkező áramkimaradásra, ami két hétig - sőt, hónapokig! - fog tartani, és elképesztő dolgok fognak történni. A kormány és a hazug mainstream sajtó pedig ezt természetesen elhallgatja.

A magyarországi vonatkozásokról a Telex írt egy Zaccot, ahol elöljáróban leszögezik, hogy súlyos időket élünk, aminek hangulatát Krasznahorkai László egyik regényének (Az ellenállás melankóliája) első soraival lehet megidézni: „a megszokások rendje megkérdőjeleződött, a mindennapi beidegződéseket szétzilálta egy megfékezhetetlenül terebélyesedő zűrzavar, a jövő alattomos, a múlt felidézhetetlen, a hétköznapi élet működése pedig kiszámíthatatlan lett”.

A romániai rögvalóságra a leírás meglehetősen jól illik. Közismert, hogy több tízezer ember halt meg egy sokak számára nem hihető világjárványban, két éve kaotikus korlátozások között élünk, amelyek folyton felborítják a hétköznapi életünket, lényegében permanens politikai és intézményes válság van. És az is tény, hogy súlyos gond van az energiaszektorban, mint ahogyan szó szerint egy város közművesített gázellátását levágták, Temesváron több-tízezer lakás és a kórházak fűtés nélkül maradtak. Emellett, mintegy ráadásnak, hetente felbukkan egy-egy hír, ami szerint az ilyen-olyan hadsereg itt-ott gyakorlatozik.

Ebben a kontextusban a világvége hangulat akár álhírek nélkül is (meg)érthető, s ha hozzátesszük a korábbi generációk évtizedes tapasztalatát az áramkimaradásokról, az atomháború hideg fenyegetése, az erre való folytonos készülődésre, akkor belátható, hogy ezek a félelmek ma miért élesednek. Ugyanakkor Németországban és Ausztriában számos kelet-európai ember él, akik "igazolják", hogy ott "történt valami", de talán a látáskörük már nem olyan széles, hogy felismerjék, hogy csak egy egyszerű tájékoztató-felkészítő kampányról van szó. Ők a saját értelmezésükkel kiegészítve elmondják az itthoniaknak, hogy biztosan Blackout lesz, hiszen a németek és az osztrákok már készülnek rá.

Ráadásul Európában 2021 elején tényleg volt már olyan áramkimaradás, amely több európai országot érintett, köztük Románia észak-nyugati régióját is.

Képernyőmentés az osztrák hadsereg tájékoztató oldaláról, www.bundesheer.atKépernyőmentés az osztrák hadsereg tájékoztató oldaláról, www.bundesheer.at

Hogyan készüljünk fel a „Blackoutokra”?

Semmi kivetnivaló nincs abban, ha a német katasztrófavédelem, vagy az osztrák hadügyminisztérium egy lehetséges veszélyről tájékoztató kampányokat szervez. Igaz, hogy áramszünetről nem, de egyebekről (földrengés, árvíz, kémiai baleset, terrortámadás stb.) a romániai katasztrófavédelem is szokott ilyen jellegű eseményeket tartani. (Igaz nem annyira sikereseket, hogy egy hónappal később más országokban az emberek megijedjenek.)

Sőt, a hazai katasztrófavédelem – mint a legtöbb állam – tájékoztató honlapot tart fenn, ahol arról lehet tájékozódni, hogy a különböző katasztrófa- és válsághelyzetek esetében mit kell és mit tehet egy egyszerű állampolgár: pl. elsősegélynyújtás, vihar, áradás, kánikula, tornádó, földcsuszamlás, tűzvész, földrengés, családon belüli erőszak, gyerekekkel szembeni erőszak, lavina, fagy/hófúvás, autólopás, betörés, zsebtolvajlás, elektromos áram baleset, terrorizmus és atombaleset.

A világjárványra való tekintettel külön foglalkoznak a Covid-19 kapcsán felmerült szükségállapottal, a belföldi és külföldi utazással, a betegség tüneteivel, az otthoni elkülönítéssel, a bevásárlással, a közösségi közlekedéssel, a hiedelmekkel, a helyes tájékozódással, a rendőrséggel való kapcsolattal, a tömbházban való helyzetről, de találhatunk ott általános javaslatokat, és speciális javaslatokat szervezeteknek és cégeknek, és létezik tájékoztató anyag a házhoz szállításról is.

Széles körű áramszünetről nincs, ezért inkább összefoglaljuk az osztrák hadügy javaslatait. Eszerint, ha huzamosabb ideig nem működik a környezetünkben az elektromos áramszolgáltatás, akkor szükségünk lehet:
- elemmel működő vagy az autóban található rádióra, amivel tájékozódni tudunk, hogy mi történt,
- elemlámpákra, gyertyákra, hogy világítani tudjunk áram nélkül,
- ivóvízre, személyenként 2 literre minimum,
- hosszan tárolható száraz élelmiszerre (rizs, laska/tészta, konzervek),
- elsősegélydobozra és a gyógyszerekre, amelyekre szükség lehet,
- higiéniai eszközökre, szemeteszsákokra, ragasztószalagra stb.,
- kirándulásokon használatos önálló tűzhelyre,
- készpénzre, minél több bankjegyre,
- hálózsákra, takarókra, matracokra,
- és az autónk legyen mindig félig megtankolva.

Az osztrák hatóság még hozzáteszi, hogy a családdal vagy a szűkebb társaságunkkal legyen egy előre megbeszélt találkozópont, ahol válsághelyzetben kommunikáció nélkül is mindenki összegyűlhet. Felhívják arra is a figyelmet, hogy ilyen helyzetben nagyon sokat segít a szomszédokkal való együttműködés, mivel az erőforrások és képességek így kiegészítik egymást.

Hogyan készüljünk fel a hamis rémhírek ellen?

Tekintettel arra, hogy Románia lakosságát jelenleg nem egy áramszünet veszélyezteti – annak ellenére, hogy egy ilyen esemény valóban bekövetkezhet –, hanem sokkal inkább az álhírek terjedése, ami szintén komoly veszélyt jelenthet a társadalomra nézve, összefoglaltuk, hogyan lehet felismerni és mit lehet tenni ellene.

Amikor egy hírrel találkozunk, tegyük fel magunknak a következő kérdéseket:
- a hír címe fenyegető, szenzációhajhász, érzelmileg manipuláló? Ha igen, akkor az gyanús kellene legyen. Milyen viszonyban van a cím a hírrel? Arról szól, amiről kellene? Ha nincs közvetlen kapcsolatban a tartalom és a cím, vagy nem is arról szól, akkor szintén gyanúra ad okot.
- a hírnek van-e szerzője, megnevezi a forrást? A médiaorgánum, ahol megjelent hiteles? Van impresszuma, ahol látható, hogy ki a kiadó, a főszerkesztő és kik a munkatársak, akik felelősséget vállalnak a tartalomért? Ha nincs név, nincs impresszum, akkor ne tekintsük hitelesnek, mivel senki sem vállal felelősséget érte.
- a hír válaszol az alapvető kérdésekre, azaz hogy mi történt, mikor, kivel, hogyan, miért? Van-e a hírnek reális kontextusa? Ha ezek hiányoznak, akkor nem tudhatjuk, hogy a hír konkrétan mire vonatkozik, vagy mikor és hol aktuális.
- a hír tényeket közöl, vagy a szerző (a lap) véleményét fejti ki? Ha az utóbbi, akkor azt nem kell tényként kezelni.
- a hírben megjelenő nyilatkozatok, idézetek kontextusba vannak ágyazva? Megtudjuk, hogy ki, mikor, hol milyen alkalomról, milyen helyzetben mondta, amit a hír idéz? Mert ha nem, akkor nem tekinthető hitelesnek.

Ha bármilyen gyanú felmerül egy hírrel kapcsolatban, ellenőrizzük le más forrásokból is: a valós hírekkel nagyon sok sajtóorgánum foglalkozik, hivatalos intézmények adnak ki vele kapcsolatos közleményeket, így ellenőrizhető. Ha nem ellenőrizhető, akkor megtörténhet, hogy megalapozatlan.

Mivel a felelős újságírók az eléjük kerülő híreket ellenőrzik, ezért valószínűleg később jelenik meg, mint az álhíreket terjesztő felületeken. Így, ha valamivel találkozunk is, legyünk türelmesek és figyeljük a megbízható sajtót: könnyen megtörténhet, hogy néhány nappal később ott ellenőrizhető forrásokra való hivatkozással, a történéseket kontextualizáltan találkozunk a hírrel, vagy annak cáfolatával.

Amikor ezek a szempontok mentén egy hír gyanús, akkor semmiképpen ne osszuk tovább, ne küldjük el ismerőseinknek. Ha pedig valahol a közösségi médián találkozol egy ilyennel, akkor jelezd, hogy melyek a gondok a hírrel, és érvelésed valódi, elérhető és ellenőrizhető adatokkal támaszd alá.

A közösségi médián talált álhíreket, vagy gyanús tartalmakat lehet jelenteni a szolgáltatónak. Ha online portálon találkozol gyanús tartalommal, akkor az Országos Hírközlési Hatóságnál (ANCOM) lehet jelenteni, míg ha rádióban vagy televízióban, akkor az Országos Audiovizuális Tanácsnál (CNA).

Nyitókép: mindennapiaramunk.transindex.ro Fotó: Kósa István

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS