2021. október 18. hétfőLukács
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Tényleg „egy romángyilkosnak” állítottak emléket Nagyszebenben?

G. L. 2021. október 02. 13:38, utolsó frissítés: 2021. október 04. 14:06

Brukenthalnak nagyobb szerepe volt Horea, Cloşca és Crişan emlékének a megőrzésében, mint a felkelésük leverésében.


Nagy felháborodást váltott a román nacionalisták körében, hogy Nagyszeben központjában szobrot kapott Samuel von Brukenthal, az Erdélyi Fejedelemség egykori kormányzója, híres műgyűjtő. Többek között Kolozsvár hírhedt korábbi polgármestere, Gheorghe Funar is elment ellene tüntetni, de az úzvölgyi temetővel kapcsolatban elhíresült Calea Neamului is beállt az esemény mögé. A mintegy 200 résztvevővel zajló tüntetésre többek között "romángyilkos" feliratú táblákkal érkeztek a helyszínre, és olyanokat skandáltak, hogy "le a bűnözővel", "le a szoborral" vagy "Brukenthal, a romángyilkos", míg a szószólók szerint le kellene mondanunk "az idegen urak/gazdák szobrairól". A résztvevők azt nehezményezték, hogy a Klaus Johannis államfő által felavatott szobor olyan személyiségnek állít emléket, akit közvetlen felelősség terhel az 1784-es erdélyi parasztfelkelés vezetői, Horea, Cloşca és Crişan kivégzéséért, amely során – példát statuálandó – kerékbe törték őket.



Közben Brukenthal születésének 300. évfordulója alkalmából Nagyszebenben emlékévet hirdettek, számos rendezvény keretében tisztelegnek az erdélyi szászok egyik legragyogóbb személyiségének az emléke előtt. Johannis az avató beszédében inkább Brukenthal kultúrateremtő munkáját hangsúlyozta. "A Brukenthal emlékére itt felállított szobor tisztelgés értékes hagyatéka előtt, és igazolja azon meggyőződését, hogy a jó kormányzás alapja az oktatás és a kultúra, azok az erők, amelyek lehetővé teszik a polgárok számára, hogy felelősségteljesen részt vegyenek saját jövőjük alakításában" - mondta az államfő, akinek a témaválasztása valószínűleg egyáltalán nem véletlen, ezáltal is népszerűsítette az által kezdeményezett Művelt Románia projektet.

"Elsősorban egy társadalmi mozgalomként kéne a felkelést értelmezni,


amelynek - mivel a 18. század végén vagyunk - már van némi etnikai, nemzeti felhangja, főleg azért, mert a résztvevők jelentős része román volt, és a nemesség legnagyobb része meg magyar. Ez egy olyan korszak, amikor a régi társadalmi struktúrák kezdenek felbomlani. A 18. század végén a magyarok azért mégis mást jelent, mint a 19. században. Ugyanakkor, 1784-ben az erdélyi románoknak is komplex a társadalma. Brassóban már román kereskedők kezdenek letelepedni a belvárosban. Már kezdik alapítani az első belvárosi ortodox vagy görögkatolikus templomokat, például Brassóban a Lópiacon, de nem csak ott. Sokkal összetettebb a helyzet, mint ahogyan a nemzeti történetírás ezt beállítja. Mindig megfeledkeznek arról, hogy a koncivilitás azt is jelentette, hogy Nagyszeben belvárosban református, Marosvásárhelyen unitárius templom épülhet" - magyarázta Szegedi Edit történész, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karának tanára, aki szerint a kortársak valójában számítottak valami hasonló társadalmi 'robbanásra'. Többek között maga Brukenthal is felhívta a figyelmet arra, hogy a helyzet tarthatatlan, és valami történni fog.

"Ez elsősorban jobbágyfelkelés volt, ami később tovább terjedt. Erdélyben a jobbágyság nem függött sem a vallástól, sem az etnikumtól. A felekezeti hovatartozás nem szabadított fel senkit a jobbágyság alól, de nem is taszított senkit jobbágyságba. Az, hogy valaki a bevett felekezetekhez tartozott vagy sem, nem változtatott a társadalmi helyzetén. Ha kisnemes volt, már változtathatott. Ha egy ortodox kisnemes egy bevett vallásra tért át, akkor megnyitotta az útját a nemesség felé, de ha egy ortodox jobbágy református lett, attól még jobbágy maradt. Aki jobbágynak született, az jobbágy is maradt. Azon a vidéken ahol a felkelés kitört a jobbágyok nagy része történetesen román volt. A felkeléshez bérvei szászok is csatlakoztak először, mert Bérve (Blutroth) egy szász jobbágyfalu volt" - mondta.

Szegedi felhívja a figyelmet, hogy a korabeli románság sem egységes a felkeléssel kapcsolatban. "A felkelés a görögkatolikusok ellen is irányult, és az akkori görögkatolikus értelmiségiek elhatárolódtak tőle. Lehet, hogy a résztvevők legnagyobb része román volt, de talán azt is ki kell emelni, hogy ortodox román. Az sem véltelen, hogy ortodox közvetítőket választottak a felkelőkkel tárgyalni, Ghedeon Nichitici ortodox püspököt és Ioan Piuariu-Molnart. Görögkatolikusokkal a felkelők le se ültek volna tárgyalni" - nyomatékosította.

A történész állítása szerint egy olyan hipotézis is felmerült a román történészek között, hogy a felkelést császári ügynökök robbantották ki, mert bizonyos reformokat akart Bécs bevezetni, és a rendek ellenállása miatt ez mind nem sikerült. Mária Teréziának is több rendelete volt, amit a rendek ellenállása miatt nem sikerült érvényesíteni. Az elképzelés szerint Bécs azt akarta bizonyítani, ha nincsenek reformok, akkor felkelés van, de végül a felkelés kicsúszott a szervezők kezéből, és annak vezetőit egyszerűen feláldozták. A felkelés pedig annyira elborzasztotta a kortársakat, hogy ellenállás végül már nem számított. II. József a felkelés hatására is 1785-ben kiadja híres jobbágyrendeletét, amely - elméletben legalábbis - jelentősen javította a jobbágyok helyzetét, az örökös jobbágyság intézményét eltörölte, és többek között a szabad költözködés és szakmaválasztás, valamit az ingó vagyon feletti rendelkezés jogának biztosításával igyekezett javítani a legalsó társadalmi réteg életkörülményein.

A szobor mintáját jelentő festmény részlete, Georg Weikert munkájaA szobor mintáját jelentő festmény részlete, Georg Weikert munkája


"A felvilágosult abszolutizmus azt szerette volna, hogy minden alattvaló járjon iskolába, képezze magát, legyen mozgási szabadsága, tudjon tűrhetően élni, de azt nem szerette volna, hogy felnőjenek az alattvalói. Azt szerette volna, hogy az alattvalói iskolába járjanak, de soha ne fejezzék azt be. Ez látszik azon is, ami a türelmi rendelet bevezetése után történt. A rendelet 1781-es életbelépése után sok görögkatolikus újra ortodox lett (az ortodoxokból I. Lipót császár ellenreformációs törekvései nyomán 1697-ben lettek görögkatolikusok - szerk.), ami már nagyon nem tetszett a hatalomnak, és újabb rendeletet vezettek be, hogy azért mégse térjenek át más felekezetre az emberek. A felvilágosult abszolutizmus ideológusa, Voltaire szerint a jó ötlet soha nem jöhet lentről, csak fentről. Az uralkodó a filozófus. A legjobb, ha egy filozófus ül a trónon. Nagy Frigyes Poroszország királya és Nagy Katalin Oroszország cárnője személyében felvilágosult uralkodók voltak, de nagyon abszolutisták is. A felvilágosult abszolutizmus tényleg sokat változtatott, sok ember számára tényleg sok pozitívumot hozott, de ugyanakkor az emberek emancipációját is gátolta" - helyezte egy tágabb kontextusba a 18. századi viszonyokat a kutató, aki szerint, ha meg akarjuk érteni a felkelést, akkor ilyen paradoxonokban kell gondolkodnunk.


"A Horea-féle felkelés leverése ennek a nagyon komplex helyzetnek az egyik kifejezője,

de a modernizálódó állam paradoxonát jól kifejezi a madéfalvi veszedelem is, vagy az azt megelőző szálvai vérengzés. A kettő összefügg, de ritkán szokták együtt emlegetni. A szálvai vérengzés madéfalva előtt volt egy évvel. Ott is egy kisebb lázadás tört ki, amikor szervezték a határezredeket. Buccow tábornok az emberek közé lövetett az ágyukkal. Tulajdonképpen hasonló események történtek, mint Madéfalván. Annyi a különbség, hogy Szálván nappal volt, így az emberek el tudtak szaladni, míg Madéfalván nagyon korán reggel történt az év leghidegebb időszakában. Ha Buccow tábornoknak azt mondták volna, hogy Karintiában lázadnak a parasztok, akkor éppen úgy közéjük lövetett volna. Nem arról volt szó, hogy a generálisnak baja volt az ortodox románokkal vagy a katolikus székelyekkel, nem románokat és székelyeket büntetett meg, hanem az állam ellen lázadókat. Ezt tette a 18-19. században a modern állam. Emiatt nagyon félrevezető a nemzeti nézőpont, amely székely és Habsburg konfliktusként tünteti fel a Madéfalvi veszedelmet. A szálvai vérengzést a román történetírás nagyjából kihagyja, mert a határezredeknek nagy szerepük volt később a nemzeti mozgalomban, és megfeledkeznek a véres kezdetekről. 1784-1785-ban a Habsburg Birodalom tele volt ellentétekkel. Egyszerre modernizálódott és emancipálta az alattvalóinak egy részét, de ugyanakkor represszív is volt, mert nem tűrte az ellentmondást" - magyarázta Szegedi.

A felkeléssel kapcsolatban többször felmerül, hogy bécsi központi vezetés és helyi adminisztráció közötti félreértés miatt is robbanhatott ki, és a történész szerint valóban nem volt jó a viszony II. József és Brukenthal között, aminek elsősorban politikai okai voltak. "Brukenthal számára a császár reformjai túlságosan radikálisak voltak, és azt is jelentették, hogy az ő hatalma is csökkent. Erdély főkormányzójaként már nem volt hatalma a katonaság felett, csak annyira tudta a felkelést rendezni, amennyire megengedte a hatalma. A felkelés leverése már nem tőle függött, mert a felkeléseket akkor már a katonaság verte le. Ő közvetíteni próbált, ezért nevezete ki az ortodox püspököt, hogy tárgyaljon a felkelőkkel. Így került oda Ioan Piuariu-Molnar is, hogy próbálja kompromisszmura rávenni a felkelőket" - magyarázta Szegedi, aki szerint a nemesség legfeljebb a felkelés helyi leverésében tudott segíteni, a saját jobbágyait tudta megbüntetni. "Ezt a felkelést már jogilag sem verhette csak a nemesség le, mert ez már nem a középkor. Egy már modernizálódó állam, amelyben a hadsereg veri le a felkelést, a modern állam ilyet már nem enged helyi erőknek. Arról mindig megfeledkezünk, hogy a modern állam nagyon brutális lehet, de az erőszak monopólium ezt is jelenti" - mondta. Elmondása szerint a fiatalabb román történészek már tisztázták, hogy Brukenthal marginális szerepet játszott a felkelés leverésében.


Egy dologban fontos szerep jutott Brukenthalnak a felkeléssel kapcsolatban,

hogy tudjuk hogyan nézett ki a felkelés három vezére. "Ő küldött egy festetőt, hogy a felkelés három vezetőjét fesse le. Emiatt tudjuk, hogyan nézett ki Horea, Cloşca és Crişan. A 18. század végén vagyunk. Egyre nagyobb szerepe kezd lenni a képnek. Ez már egy olyan kor, amikor ezt is tudni akarják, hogyan néz ki egy felkelés vezetője. Lehet, hogy művészeti indíttatás állt mögötte, lévén műgyűjtő is volt. Azt például egyáltalán nem tudjuk, hogyan néztek ki a középkori parasztfelkelések vezetői, Budai Nagy Antal vagy Dózsa György" - emelte ki.

A felkelők vezetőinek portréi, Anton Steinwald festményei nyománA felkelők vezetőinek portréi, Anton Steinwald festményei nyomán


A kutató szerint a helyszín lehet inkább az oka, amiért a román nacionalisták tiltakozást szerveztek a szobor elé. "Szerint nem a szoborról szól, hanem arról, hogy a szobrot egy nagyon nyilvános térre állították fel. Ha múzeum udvarán állították volna fel, senkinek nem tűnt volna fel. Nem azért támadták, mert létezik, hanem mert város központjában állították fel. A főtér az ideológiák csatatere" - magyarázta Szegedi, aki szerint ha már Gheorghe Lazar emlékművet kapott a téren, akkor Brukenthal emlékművét is illett ott felállítani.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS