2023. szeptember 21. csütörtökMáté, Mirella
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Ebben a furcsa világban azért mégis lehetünk felszabadultak

Tőkés Hunor Tőkés Hunor 2021. szeptember 12. 18:21, utolsó frissítés: 2021. szeptember 13. 11:21

Az Untold azzal a történettel játszik, amiről valójában nem beszél, mert igazán csak bennünk születik meg. Mi pedig azzal a gondolattal érkeztünk oda, hogy ebből a szürreális élményből azért valamit mégis átadjunk.


Mi más lenne az Untold egyik el nem mondott története, ha nem épp az, amit a több tízezres tömeg átél a negyedik hullám pirkadatán. Mert ugyebár itt van ez gigafesztivál a szomszédban. Olyan árakkal, hogy az ember azt gondolná, a kerítés is kolbászból van. És miközben kolozsvárnyi tömeget mozgat meg, közben ez a tengernyi ember a negyedik egészségügyi válságában ringatózik együtt a hullámokon. Hogy felelőtlenség-e a felhőtlenség ilyenkor? – jó kérdés. Egy biztos, egy ilyen eseményen garantáltan megfeledkezel a járvány gondolatáról, az élmény pedig egészen szürreális.

Az Untoldal kapcsolatban mindig is vegyes érzelmeim voltak:

nagy is, fényes is, zajos is, de azért a rengeteg pénzért olyan line-upot sorakoztat fel, hogy nemcsak a tucc-tuccos közönség dob hátast tőle, hanem az olyan mezei Chase & Status és Paul Kalkbrenner rajongók is találnak benne fantáziát, mint én, és ezt talán azért el is lehet várni egy nemzetközi fesztiváltól.



A profi szervezés mellett azonban az el nem mondott fesztiváltörténetek királya valahogy minden évben célkeresztbe került. Nem véletlenül, hisz mióta közpénzből útjára indult, hódítása során sokan szembesültek azzal, hogy amíg a kígyózó sorok egyike, a koncertes tömeg, intenzív és izgalmas élményt él át a hajnalig tartó csápoláskor, addig a másik oldalról nézve, itt ez a böhöm nagy zenei parádé a belvárosban: a fények bevilágítják Kolozsvárt, a hangerő messzire elér, közben pedig a sétateret elkordonozzák előled, a füvet letapossák, a megszokottnál is több a dugó, az útlezárások kerülgetése és ott a közelben élők kialvatlansága is, most épp iskolakezdés előtt. Soroljam még?!

Mindezek ellenére a fesztivál nem igazán akar elköltözni innen, és erre minden oka megvan.

Egyrészt ott van a Félsziget költöztetgetős tanulsága, és nem hinném, hogy egy profitorientált esemény legfőbb infrastruktúráját (például a főszínpadnak teret adó, több tízezres Arénát) a szervezők csak úgy elengednék, pláne úgy, hogy minden évben elég könnyen hozzáférnek. Másrészt, ha picit reálisak akarunk lenni, a több ezres petíció, a „hangos kisebbség” panasza csak úgy nem fogja megdönteni a többség által megválasztott vezetők elképzeléseit, még ha Kolozsvár olyan hely is, ahol a civilek nyomására azért olykor történnek változások. A „bezzeg város” imázsának ugyanis nagy büszkesége az Untold, ami nem csak pénzt és nemzetközi hírnevet termel ki magából, de ezekkel együtt politikai tőkét is eredményez. Közhelyesnek tűnik, de igaz, haladnunk kell a korral, most pedig a fesztiválok jelentik azt, amit a római birodalom is úgy szeretett. Gyanítom, ha a gladiátor harc embertelensége manapság is elfogadott lenne, akkor Emil Boc kolozsvári polgármester is vérszemet kapna rá – de ezt szerencsére sosem tudjuk meg, hogy igaz-e.



Én ezekkel a gondolatokkal vetettem bele magam a fűszagos harcigőzbe, hogy megtudjam, mi fán terem az Untold

Ennek érdekében már az első nap, a hivatalos nyitás előtt belógtam, hogy a fényképezővel a kezemben helyben, a fesztivál gigahelyszínével pedig már valamennyire képben legyek, amire az untoldos tömeg beözönlik.

Látnivaló bőven volt. Érdemes megnézni a nappali képösszeállítást, az Untold ugyanis ismét kitett magáért dizájn- és vizuális elemek kapcsán. Ehhez pedig társult a divatüzletekből és kifutókról fénymásolt hazánkbeliek és külföldiek outfitje és trendes öltözete. Utóbbi kapcsán pl. sok helyen feltűnt a cérnával megtoldott kétcopfos hajkorona, de olyan bejáratott kiegészítőkből sem volt hiány, mint a villogó hajpánt és napszemüveg. Utóbbi ha világított, ha nem, sokakon rajta volt.

Kerestem is a választ a fejemben, hogy a sötétben minek napszemüveg, mert ugye a lézershow azért nem olyan durván erős, majd amikor a sajtós vécénél a biztonsági rám szólt, hogy "aztán csak pisilni menjek, mást ne!" – akkor a nagy dolgát végezni kívánó újságírók és VIP-k arca mellett azért más is eszembe jutott. Mármint, hogy mit nem lehetne ott még csinálni, ami aztán mondjuk a pupillámra hatna és napszemüveggel kellene takargassam. Ennél azonban egyszerűbb válasz is létezik: jól néz ki és pont!



Az Untold első napjaiban egyébként annyira nem volt érezhető a tömeg jelenléte a hatalmas térben (ha persze nem a koronavírusos karanténos időszak pusztaságának mércéjével mérünk), szombat estére viszont már az esti órákban javában izzott a hangulat és a közönség a legdurvább particsizmáját húzta fel, csúcspont volt ez és igazi lenyomatot hagyott!

Tökéletes alkalom tehát arra, hogy az embertenger sodrását meglovagolva kiderítsem, mégis milyen érzés Románia legnagyobb fesztiválján, a járványhelyzet és a növekvő esetszámok derekán felkapaszkodni a bulihangulatra, és milyen történet játszódik le bennem. Meg aztán úgy hírlett, a világ legbiztonságosabb eseménye ez, én pedig már a csütörtöki nyitányon leellenőriztem, de a mindenféle hatóságok jelenlétén túl nem láttam, hogy a maszktalan, oltott vagy gyorstesztelt bulirobotokra miért ne jelentene veszélyt a fertőzés. Főleg, ha azt vesszük számba, hogy oltottak fertőződhetnek és fertőzhetnek (még ha kevésbé is és enyhébb szimptómákkal), a gyorstesztek hibalehetősége pedig viszonylag magas.



Ez a hipotézisem pedig szombaton sem dőlt meg. A távolság betartása szinte lehetetlen egy olyan helyen, ahol több tízezren összegyűlnek. Még a VIP-ban is egymás hegyén-hátán voltak, mert ugye, a különleges embereknél is voltak különlegesebbek. Így az Ultra VIP részleg volt az, ami az igazán kiváltságosaknak járt.

Ennek ellenére azért az ember jól tudja érezni magát, és elképesztő élmény megtapasztalni, ebben a szürreális helyzetben pedig az embereket nem is igazán lehetne eltántorítani attól, hogy felszántsák a parkettet.



Ennek a zavartalanságát pedig a különböző zenei színpadok finomhangolása és térbeni elhelyezése is garantálta, ami meggátolta azt, hogy egymást zavarják a különböző előadók, színpadok, stílusok. De lehetővé tette azt is, hogy a szalszás utcabuliból hirtelen valamelyik elektronikus vagy pszichedelikus színpadhoz libbenjek át, vagy egyenesen az Arénába, ahol pokolba illő sodrással és csápolással találkoztam. Majd a tombolás után simán átsétálhattam a kolozsvári sportcsarnok melletti Alchemy színpadhoz Chase & Status Dj szettre, majd utána be az épületbe, mert a Galaxy színpadán Paul Kalkbrenner csapatja.



Itt talán fontos kiemelni azt a hangulatot is, amit a heterogén tömeg hoz magával. Valahol van egy romantikája annak, ahogy a különböző zászlók képviselői együtt csapatják azon a helyen, amelyet te jobb esetben otthonodnak hívsz, és ehhez tök mindegy, hogy Romániát, Erdélyt vagy Kolozsvárt társítasz, vagy valami egészen mást. Ilyenkor mindig van egy olyan feelingje a találkozásoknak, hogy akár nyelvismeret nélkül is értenék egymást a felek, mert ide felszabadulni jön az ember. És ezeknek a találkozásoknak is helye kell legyen a társadalmunkban.

Amit tehát az Untold nem mond el magáról, az az érzés számomra, hogy ebben a furcsa világban mégis lehetünk felszabadultak. Hogy a pénzen túl, ami számukra is olyan fontos elem, még mindig van valami bennünk a felszín alatt, amit felfejteni nem lehet, de bemocskolni se.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS