2023. június 6. keddNorbert, Cintia
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Hallucinogén gombák – mit tudunk a Kárpát-medence „varázsgombáiról”?

Babos Krisztina Babos Krisztina 2021. augusztus 09. 11:12, utolsó frissítés: 2021. augusztus 13. 12:09

A pszichotróp hatású gombák iránt, úgy tűnik, egyre nő az érdeklődés. Pál-Fám Ferenc foglalta össze, hol tart a tudományos kutatás ezen a téren.


Mint kiderült, a szakértők, legalábbis a természettudósok nem igazán foglalkoznak ezzel az egyre népszerűbb kérdéssel, „mintha nem is létezne ez a téma”. „A hallucinogén gombák legautentikusabb szakértői a felhasználók” – állítja az erdélyi származású dr. Pál-Fám Ferenc mikológus, a Kaposvári Egyetem oktatója.

Ettől még, természetesen, léteznek az ún. „varázsgombákkal” kapcsolatos tudományos ismeretek – ebben vágott rendet a kutató biológus egy előadásban.



Mint kiderült, azokban az európai országokban, ahol engedélyezett a könnyű drogok használata, legális módon lehet hozzáférni a hallucinogén gombákhoz is. Pl. Hollandiában kapható akár „mushroom growing kit” is, azaz olyan tenyészblokkok, melyek segítségével otthon is termeszthetők pszichotróp anyagokat tartalmazó fajok, pl. egyes badargombák.

A pszichotróp hatással rendelkező fajokat számos formában fogyasztják: frissen vagy szárítva, mézben tartósítva, koktélokba keverve, levesbe főzve vagy omlettben, és akár cigarettába sodorva is.

Mushroom growing kit. (Forrás:: képernyőmentés az előadásból)Mushroom growing kit. (Forrás:: képernyőmentés az előadásból)


Leszögezte: a hallucinogén gombák egyszeri használata nem okoz klinikai elváltozásokat. Persze, ha valaki rendszeresen fogyaszt ilyesmit, fennáll a veszélye annak, hogy komolyabb testi és/vagy mentális problémák merülnek fel. Egyébként a gombák pszichotróp anyagainak nincsenek mellékhatásai, lényegében bio minőségű szereknek számítanak.

Egyes hatóanyagokat pedig a gyógyászat is használ, pl. a pszilocibint migrén, krónikus fejfájás ellen alkalmazzák. A gombák anyagait a standard drogtesztek nem mutatják ki, azonban ha célzottan keresik ezeket, természetesen ki tudják mutatni a jelenlétüket a szervezetben. A használatuk azonban, mint elmondta, nálunk büntetendő.

A hallucinogén gombák használata egyidős az emberiséggel: Ázsiában, Amerikában és Afrikában használták ezeket, később pedig Európában is elkezdett terjedni a fogyasztásuk.

A legtöbb, pszichotróp hatással rendelkező fajt Latin-Amerikában tartják nyilván, azonban lehetséges, hogy ennek kulturális okai vannak. Ezekben az országokban ugyanis a törzsi varázslók, sámánok, gyógyítók használják hosszú ideje a hallucinogén gombákat. Épp emiatt van az, hogy a tudományos igényű kutatások e téren elsősorban nem a biológusoktól, vegyészektől, hanem a néprajzkutatóktól származnak.

A hallucinogén gombák kutatásának úttörői elsősorban a néprajzkutatók voltak. Legjelentősebb képviselőjük <b>Gordon Wasson</b>, aki többek között <b>María Sabina</b> törzsi varázslóval vette fel a kapcsolatot a pszichotróp gombák használatának feltérképezése során, melyet főként Mexikóban és Közép-Amerikában folytatott. A képen felsorolt kutatók mind az amerikai kontinensről származnak, így ott sokkal több tudományos információval rendelkeznek ezekkel a gombákkal kapcsolatban.(Képernyőmentés az előadásból)A hallucinogén gombák kutatásának úttörői elsősorban a néprajzkutatók voltak. Legjelentősebb képviselőjük Gordon Wasson, aki többek között María Sabina törzsi varázslóval vette fel a kapcsolatot a pszichotróp gombák használatának feltérképezése során, melyet főként Mexikóban és Közép-Amerikában folytatott. A képen felsorolt kutatók mind az amerikai kontinensről származnak, így ott sokkal több tudományos információval rendelkeznek ezekkel a gombákkal kapcsolatban.(Képernyőmentés az előadásból)


Nálunk lényegében csak az utóbbi időben mutatkozik érdeklődés ezek iránt, a kíváncsiak tábora pedig – úgy tűnik – egyre népesebb. A szakértő beszámolt arról, hogy egyre gyakrabban tapasztalja, hogy a gombászó helyekről, ahová jár, eltünedeznek a légyölő galócák kalapjai. Ezt a fajt egyébként mérgezőként tartják számon, így nagy valószínűséggel nem paprikáshoz gyűjtik őket.

Megjegyezte: a fiatalok körében drogként történő használatuk nem jellemző, ők inkább szintetikus szereket vagy marihuánát, hasist használnak. Ezekhez képest a hallucinogén gombák fogyasztása elenyésző mértékű.

„A legtöbb autentikus és pontos információt érdekes módon nem a tudományos szakirodalomból, hanem a pszichotróp szerekkel foglalkozó weboldalakról lehet beszerezni. Itt az egyes kábítószereknek nagyon pontosan leírják a hatását, adagolását, sőt, sokszor tudományos igényű, sok utánajárást és tapasztalatot igénylő munkákat is találhatunk.

A tudomány világszerte közel 200, pszichotróp hatóanyagot tartalmazó nagygomba fajt tart nyilván, ezeket három csoportba osztják, a hatóanyagok szerint:

- Pszilocibint tartalmazó fajok (186) – ezek között vannak rétgombák, trágyagombák, badargombák, lánggombák, susulykák, csengettyűgombák, mohakígyógombák, kígyógombák.

- Az LSD-vel rokon vegyületeket tartalmazó, a rozsnövény kalászán növő anyarozsok (2 faj).

- Iboténsav-tartalmú fajok – ide 6 galócafaj tartozik.

Pál-Fám Ferenc kifejtette: az egyes gombafajokban fellelhető pszichotróp anyagok az idegrendszerre hatnak, az idegsejtek közötti információ-átadást zavarják meg, ennek következtében módosul pl. az érzékelés.

A vizuális zavarok és a térérzékelés módosulásának szemléltetésére a szakértő - aki elmondása szerint nem fogyaszt hallucinogén gombákat - elmesélte, hogy egy beszívott társaság beszámolt neki az élményeiről. Egyikük megszomjazott, és kérte, hogy valaki menjen „föl” a konyhába és hozzon neki egy kis vizet. Miután ez elhangzott, mindegyikük úgy érzékelte, hogy az egyébként egyszintes lakásban nagyon-nagyon magasan van a konyha. A vállalkozó pedig térden-könyökön csúszva vergődött el odáig, hogy vizet hozzon, mintha egy hegycsúcsot mászott volna meg.

Képernyőmentés az előadásbólKépernyőmentés az előadásból


Mint megtudtuk, az LSD-vel rokon vegyületeket tartalmazó anyarozsokat nem szokták használni pszichotróp szerekként, mert igen veszélyes mérgeket tartalmaznak. Hosszan tartó használat esetén akár végtagelhalást is okozhatnak.

Az iboténsav hatásairól kifejtette: ezek 30 perc-2 óra elteltével jelentkeznek és 6-8 órán át tartanak. A hatás sok mindentől függ, számít a gombát fogyasztó testsúlya, az évszak, amikor gombát begyűjtötték stb. Eleinte szájszáradás, pupillatágulás jelentkezik, majd jönnek a vizuális zavarok, egyensúlyvesztés, izomremegés, fokozott vizuális és auditív érzékelés. Ilyenkor a páciens nagyon élénken érzékeli azokat az ingereket, melyek léteznek, de azokat is, melyek nem léteznek – lényegében hallucinálnak a méreganyagoktól. Később fáradtság jelentkezik, a begombázott elalszik, de nem pihen nyugodtan, az álmai nagyon élénkek.

Érdekességként az iboténsavval kapcsolatban még elmondta: ez a vegyület, illetve a rokon vegyületei nem bomlanak le, hanem egy idő után kiürülnek a szervezetből. Egyes régi, írott források szerint, ahol a gazdagok kiváltsága volt a légyölő galóca fogyasztása, előfordult, hogy a szegények felfogták a gazdagok vizeletét, és ezt itták meg. A hatás pedig ugyanaz volt és nagyjából ugyanolyan intenzitású, mivel az iboténsav és rokonai nem bomlanak le.

A pszilocibin és rokon vegyületei 15-30 perc elteltével kezdenek hatni. Az első félórában a tünetek: hányinger, szédülés, gyomorgyengeség, izomfájdalom és –rángás, szorongás, nyugtalanság. A 30. és a 60. perc között vizuális zavarok (élénk színek és kontúrok), izzadás, kipirulás, a gondolkodás lelassulása, zavarok a valóságérzetben és a koncentrációban, remegő beszéd jelentkezik. A fogyasztástól számított 1-2 óra között fennmaradnak a vizuális zavarok, beállnak a távolságérzékelés-zavarok, az eufória érzése, továbbá az idő lelassulásának érzete. A 2. és a 4. óra között a tünetek enyhülnek, majd elmúlnak.

Az iboténsavat és rokon vegyületeket tartalmazó galócák közül 4 faj él a térségünkben. A légyölő galóca (Amanita muscaria) a leglátványosabb, azonban ez tartalmaz egy muszkarin nevű anyagot is, mely akár komoly mérgezést is okozhat. Ezzel szemben a párducgalóca (Amanita pantherina) faj nem tartalmaz muszkarint. A sárga galóca (Amanita gemmata) szintén tartalmaz iboténsavat, azonban erről a fajról aránylag kevés idevágó adat áll rendelkezésre. A barna galóca (Amanita regalis) a légyölő galócához igen hasonló: szintén tartalmaz muszkarint is, lényegében csak a kalapja színében üt el számottevően a piros kalapú légyölő galócától. A barna galóca kimondottan magashegységi elterjedésű (pl. a Keleti-Kárpátokban jól érzi magát), a másik három faj pedig inkább szubmontán, de időnként találkozhatunk velük alacsonyabb térszíneken fekvő erdőkben is.

Balról: légyölő galóca, barna galóca, párducgalóca, sárga galóca. Forrás: wikipedia.orgBalról: légyölő galóca, barna galóca, párducgalóca, sárga galóca. Forrás: wikipedia.org


A pszilocibin tartalmú fajokból jóval több él nálunk. Ezek általában apró termetűek, és minél nagyobb a hatóanyag-tartalmuk, annál élénkebb kékes-zöldes elszíneződés látható rajtuk, elsősorban a tönk felső részén.

Egyik képviselőjük a mohás erdőkben fellelhető, viszonylag gyakori sárga mohakígyógomba (Rickenella fibula), azonban ez annyira pici termetű, hogy szóba sem jöhet, hogy valaki hallucinogén anyagként összegyűjtse.

A szürke csengettyűgomba (Plutesus salicinus) is biztosan tartalmaz pszichotróp anyagokat, de nincs információ arról, hogy valaki használta volna a hallucinogén hatása miatt, vagy véletlenül ette volna meg és betépett volna tőle. Az is lehet, hogy kevés a hatóanyag benne. Tölgyesekben, gyertyános tölgyesekben található, fatuskókon.

Balról: sárga mohakígyógomba, szürke csengettyűgomba, zöldcsúcsú susulyka. Forrás: wikipedia.orgBalról: sárga mohakígyógomba, szürke csengettyűgomba, zöldcsúcsú susulyka. Forrás: wikipedia.org


A homokos talajú erdőkben (nyáras, nyíres, akácos, erdeifenyves) élő zöldülő susulyka (Inocybe aeruginascens), és a lomberdőkben élő zöldcsúcsú susulyka (Inocybe corydalina) szintén tartalmaz pszilocibint, azonban a fogyasztásukról nincsenek adatok. Mivel lehetséges, hogy muszkarint is tartalmaznak, mindenképp jobb nem kísérletezni velük.

A nagy termetű, szubmontán elterjedésű aranyságra tőkegomba vagy aranysárga lánggomba (Gymnopilus spectabilis) korhadó fán szokott nagy csoportokban teremni. Szintén tartalmaz pszilocibin típusú hatóanyagokat, azonban nagyon keserű, és lehet, hogy azért nem használják, mert az íze miatt elvész az élvezeti értéke.

A trágyagombák közül sok tartalmaz pszilocibint és rokon vegyületeket, ezek ló- és tehéntrágyán fejlesztenek termőtesteket. Egyik leggyakoribb képviselőjük a halvány trágyagomba (Panaeolus papilionaceus), a felhasználásáról nem állnak rendelkezésre információk.

Balról: réti trágyagomba (wikipedia.org), halvány trágyagomba (wikipedia.org), Balról: réti trágyagomba (wikipedia.org), halvány trágyagomba (wikipedia.org), "szerb badargomba" (Pál-Fám Ferenc)


A réti trágyagomba (Panaeolus foenisecii) síkvidékek és középhegységek kezelt gyepeinek gyakori gombája, de nem jellemző, hogy gyűjtenék a potenciális felhasználók. Vélhetően nem is ismerik ezt a fajt. "Ezt szintén lehet termeszteni, egyébként majdnem minden szaprotróf gombát lehet. Ha a gazdasági érdek úgy kívánja, pillanatok alatt elkezdik termeszteni. Ezt is meg lehet venni ún. mushroom growing kit formájában" - tette hozzá a szakértő.

A Psilocybe serbica, melyet a szakértő szerint magyarul valószínűleg szerb badargombának hívnak majd, ha lesz magyar neve is, 2019-ben jelent meg nagy tömegben Magyarországon az Északi-középhegységben, például a Mátrában. Pál-Fám Ferenc elmondta: hallomás alapján ez a gomba hat is, ha valaki 5-6 kalapot elfogyaszt ebből a szegfűgomba méterű fajból, az „kifekszik tőle”. Hogy a jövőben is terem-e majd a térségünkben, egyelőre nem tudni. Úgy vélte, ha tömegesen megjelenik ezentúl is, valószínű, hogy rákapnak azok, akik nem tudják megfizetni a drága pszichotróp szereket.

----------------------------------------------------------------------------

Figyelem: a gombák fogyasztása életveszélyes lehet! Csak az fogyasszon bármilyen gombát, aki tökéletes biztonsággal felismeri az egyes fajokat vagy bevizsgáltatta azokat. A fent említett galócákkal például igen közeli rokon (és hasonló megjelenésű) a halálos kimenetelű mérgezések túlnyomó többségét okozó gyilkos galóca (Amanita phalloides). De a többi, említett nemzetségekbe tartozó fajok között is vannak súlyos mérgezést okozók.

Gyilkos galóca. Forrás: wikipedia.orgGyilkos galóca. Forrás: wikipedia.org


Nyitókép: Andrew Ridley on Unsplash

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS