2021. szeptember 25. szombatEufrozina, Kende
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Vissza akarom lopni az időmet: mikor szoktuk „bosszúból” halogatni az éjszakai elalvást?

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2021. július 09. 11:15, utolsó frissítés: 2021. július 11. 01:03

Éjszaka van, csend, nyugalom. Egy fárasztó munkanap után aludni lehetne, de inkább olvasol, sorozatot nézel, számítógépes játékot játszol, csetelsz, beszélgetsz hajnalig? Ha igen, meglehet, hogy elégtételként virrasztasz.


A pszichológusok a halogató viselkedésformákat a 20. század második felében kezdték feltérképezni, elsőként az egyetemi-akadémiai környezetben végeztek kutatásokat, majd a századforduló után a szélesebb lakosság körében is. Egy 2005-ös felmérés feltárta, hogy az amerikai, angliai és ausztráliai felnőtt lakosság 10 százaléka krónikus halogató. A szerzők szerint ez a nyugati, individuális-központú, angolszász társadalmakra jellemző attitűd, ám lehet, kellő óvatossággal a teljes nyugati kultúrkörre is kiterjeszthető. A halogatók azok, akik „gyakran továbbtolják az időpontot, hogy elkezdjenek valamit és/vagy a feladatokat éppen, hogy a határidőre készítik el”. A krónikus halogatók, azok akik nem gyakran, hanem szinte mindig ezt teszik.

Az alváshalogatás (bedtime procrastination) fogalmát 2014-ben vezette be egy holland kutatócsoport, amely elsőként vizsgálta meg ezt a jelenséget. A szerzők szerint az alváshalogatás „elmulasztani a tervezett időben történő lefekvést akkor, amikor semmilyen külső tényező nem kényszerít erre.” Azaz, amikor nyugodtan aludhatnánk, ám inkább fennmaradunk – akár hajnalig – és valami egyébbel foglalkozunk: többnyire valamilyen pótcselekvéssel ütve el a pihenéshez szükséges időt. A jelenség szempontjából fontos, hogy akkor is így járunk el, ha teljesen tisztában vagyunk a káros hatásokkal. Ugyanis az elalvási időpont eltolásának káros fizikai- és mentális egészségre tett hatása van: fejfájás, fáradtság, kimerülés, kreativitás csökkenés, romló életminőség stb.

Mint a korábbi halogató magatartásokat, a pszichológusok az alváshalogatást is az önbizalomhiánnyal, illetve az önkontroll gondokkal magyarázták. Az említett kutatás egyik célkitűzése volt az ezek közötti összefüggés feltárása, amit következtetésük szerint sikerült is igazolniuk. Az alváshalogatás egyrészt azokra az emberekre jellemző önkárosító viselkedésforma, akinknek nincs elégséges önuralmuk. Másrészt viszont a holland kutatók felhívták a figyelmet arra is, hogy a jelenséget az önkontroll/önuralomhiány nem magyarázza meg minden további nélkül: ugyanis a jelenség részben jellemző olyan személyekre is, akikről nem jelenthető ki, hogy ilyen problémáik lennének.

Ők azok, akik tudják, hogy aludniuk kellene és meg is tehették volna, de egyszerűen „csak” nem tették meg, „elmulasztottak” lefeküdni.


Számos fiatal számolt be, hogy a 12 órás munkanap után halogatják a lefekvés idejét, ugyanis csak akkor van „saját idejük”, „én-idejük”. Fotó: Avi Richards / unsplash.comSzámos fiatal számolt be, hogy a 12 órás munkanap után halogatják a lefekvés idejét, ugyanis csak akkor van „saját idejük”, „én-idejük”. Fotó: Avi Richards / unsplash.com


A fordulat: virrasztással megbosszulni a 996-ot

Közismert, hogy az elmúlt évszázadok munkásmozgalmai kialakítottak egy viszonylag stabilnak tekinthető munkaidő-beosztást, a 8 órás munkanapot (8 óra munka, 8 óra szabadidő, 8 óra pihenés). Ezzel szemben kiderült, hogy a 2010-es évektől kezdődően egyre inkább terjed egy másféle munkaidő-beosztás Kínában. Azaz főként a high-tech és IT-szektor és marketing-menedzsmenttel foglalkozó cégek vagy áttértek, vagy támogatják az áttérést a reggel 9-től este 9-ig, heti 6 napon keresztül tartó munkaidő-programot. Ezt nevezték 996-os munkaórás rendszernek.

Nemzetközileg azért került a figyelem központjába, mert 2019-ben több tüntetést szerveztek a 996 ellen, illetve felhívva a figyelmet a 12 órás munkanap kérdéses törvényes alapjaira, másrészt mert sokan egyszerűen „modern rabszolgaságnak” tekintik.

Az alváshalogatáshoz pedig úgy kapcsolódik, hogy számos 996-os munkaórás rendszerben dolgozó fiatal arról számolt be, hogy a munkanap után halogatják a lefekvés idejét, ugyanis csak akkor van „saját idejük”, „énidejük”, ekkor tudnak azzal foglalkozni, amivel valóban szeretnének. Azaz másokkal beszélgetnek, vagy szórakoznak – ahelyett, hogy aludnának.

Nincs beazonosítva, hogy ki kezdte először használni a „Revenge Bedtime Procrastination” kifejezést, azaz a „bosszú által vezérelt alváshalogatást”, vagy szabatosabban a elégtételből való virrasztást, de kétségkívül a 996 munkaközösségéből ered. 2018-ban egy kínai blogon már szerepelt, ahol a szerző arról számolt be, hogy a munkában eltöltött napját valakik elveszik, és ő csak úgy tudja megtalálni önmagát, ha hazaérve nem fekszik le korán. Így elégtételt tud venni a munkában ellopott idejéért, vagy másként fogalmazva, így áll bosszút, amiért nappal megfosztják a szabadságától, hiszen nincs ideje önmagára.

A közösségi médiában számos erre vonatkozó megosztást lehet találni. Egy személy például arról írt, hogy a 12 órás munkanap után, mire hazaér, megvacsorázik, lezuhanyoz máris késő este van. „Valószínű, hogy ekkor nem fogok csak úgy lefeküdni, ismétlődően, rutinosan. Néhány órányi »saját időre« szükségem van, hogy túléljek” – idézi a BBC, az egyik Twitter-felhasználót. Egy másik személy megosztotta, hogy nem szokott éjszaka 2 óra előtt lefeküdni: „Tudom, hogy másnap fáradt leszek, de akkor sem fekszem le korán” – nyilatkozta a lapnak, hozzátéve, hogy az ismerősei, barátai is gyakran ébren vannak akár éjfél után is. „Tényleg szükségem van arra az időre. Szeretnék egészséges lenni, de a munkaadók ellopják az én időmet. Vissza akarom lopni tőlük” – tette hozzá.

Pandémia: nem csak a vírus terjedt, hanem a virrasztás is

Már a 2020-ban pandémiának nyilvánított Covid-19 járvány előtt is több kutatás jelezte, hogy egyik globális közegészségügyi probléma az elégtelen alváshoz kapcsolódik. Például egy 2018-as tudományos publikáció kiemeli, hogy a mai modern „24 órás társadalmakban” a nem elegendő alvás egyik áthatóan állandósult problémánk. A globálisan jelen lévő közegészségügyi gond súlyosságát jól illusztrálja, hogy az Amerikai Egyesült Államokban az elhalálozások 15 vezető oka közül a 7. a túl kevés alvás. Ugyanis a kialvatlanság közvetlenül kapcsolódik a szív- és érrendszeri megbetegezésekhez, a rosszindulatú daganatokhoz, az agyi érrendszeri rendellenességekhez, a balesetekhez, a cukorbetegséghez, a vérmérgezéshez, illetve a magas vérnyomáshoz.

A pandémia viszont a helyzetet tovább súlyosbította,

ugyanis a járvány fenyegetése, és a bevezetett korlátozó intézkedések miatt nagyon sokan hirtelen áttértek home office-ra, vagy online oktatásra.

A járvány alatt nagyon sok nőnek önmagára egyáltalán nem jutott ideje, hacsak éjszaka nem maradt fenn. Fotó: Engin Akyurt / pixabay.comA járvány alatt nagyon sok nőnek önmagára egyáltalán nem jutott ideje, hacsak éjszaka nem maradt fenn. Fotó: Engin Akyurt / pixabay.com


A recens kutatások pedig igazolták, hogy az otthon végzett munka egyrészt tovább bomlasztotta a munka / magánélet (a digitális technológiák által amúgy is illékonnyá vált) határát, másrészt ebből következően kitolta a munkaidő hosszát. A Sleep Foundation témáról szóló cikke megjegyzi, hogy felmérések szerint a lakosság 40 százaléka szembesült a pandémia alatt az alváshalogatással. Ezt részben az járvány által kiváltott distresszel, a kinyúlt munkaidővel magyarázzák, ugyanis az emberek a kiesett nappali szabadidőt az éjszakából igyekeznek visszaszerezni.

Az is elmondható, hogy ezek a változások a társadalmi nemi szerepek és elvárások miatt a nőket hatványozottan érintik. Az ők esetükben azért vált aggasztóvá a helyzet, mert a dolgozó, az anya, a feleség, a háziasszony szerepekből érkező elvárások egy térben és egy időben jelentek meg. Így nagyon sok nőnek önmagára egyáltalán nem jutott ideje, hacsak éjszaka nem maradt fenn.

Hasonlóan az online oktatás is felszámolta az iskola/egyetem és az otthon közötti határvonalat, sőt mivel a fiatalok sok esetben ugyanazt a technológiát használják szabadidejükben, a személyes kapcsolattartásra, játékra, mint most a tanulásra (okostelefon, tablet, laptop), a már korábban kirojtosodó virtuális terek közötti határvonal még jobban elmosódott.

A fiatal blogger arról is beszámol, hogy este mikor 22 óra körül „felszabadul”, „elképesztően kimerültnek” érzi magát, de mégsem fekszik le, hanem „ennek ellenére vagy épp ezért, kikapcsolódásként elkezdek olvasni egy könyvet (…), belekezdek egy sorozatba, vagy elkezdek beszélgetni a barátaimmal, ahelyett, hogy ágyba mennék. Néha még konstatálom is, hogy jééé még csak 11 van, sose szoktam ilyen korán aludni térni, most még belefér egy kis lazítás, és piff megint túl közel kerültünk a kelés időpontjához.”

A jelenség közérthető magyarázata

A hangulatzavarokkal és más pszichológiai problémákkal „tudományosan és érhetően” foglalkozó Mélylevegő Projekt a közösségi média oldalán magyarázza el a jelenséget.

„Nincs egy konkrét pszichológiai kifejezés erre a jelenségre, azonban egyértelműen a kontrollról szól. Ha úgy érezzük, hogy nem mi irányítjuk a napjainkat, akkor érthető, ha éjszaka kompenzálni próbáljuk. Ha úgy érzed, hogy a napjaid nagyrésze a kötelességek teljesítéséről szól, akkor úgy gondolhatod, hogy megéri az alvásból áldozni az énidőért; hiszen csend van, nem keres senki, és azt csinálhatod, amihez kedved van” – írják a szerzők. A bejegyzés szerint a probléma érinti szülőket, akiknek nincs idejük a saját igényeik kielégítésére, a túlórázó dolgozókat, akik nem tudnak elszakadni a munkától, a stresszes diákokat, akik sosem érnek a feladataik végére, azokat a párokat, akik eltérő műszakban dolgoznak, illetve a szorongó emberek, akiket az elméjük nem hagy nyugodni.



Felhívják a figyelmet arra, hogy a megfelelő minőségű és mennyiségű alvás hiánya káros a mentális egészségre, az általános teljesítményre, a figyelemre, az emlékezetre, az érzelmi egyensúlyra, illetve a fizikai jóllétre is.

Rámutatnak, hogy a probléma megoldásához alapvető, hogy visszaszerezzük az irányítás, a szabadság érzését, amihez fel kell állítani határokat, olyanokat, amelyek lehetővé teszik, hogy nappali órákban foglalkozhassunk magunkkal, vagy legyen szabadidőnk. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy „nincs varázsrecept”, amit minden további nélkül bárki alkalmazna, és a probléma megoldódna.

„A végcél, hogy olyan életet, napirendet alakíts ki, amiből nem akarsz megszökni, mert fenntarthatóan kielégülnek benne az igényeid” – emelik ki, hozzátéve, hogy teljesen érhető, ha nagyobb kontrollt és szabadságot szeretnénk gyakorolni az életünkben.

A jelenség valódiságát igazolja, hogy a megosztás több mint 500 kommentje közül szinte mindegyik visszaigazolja a létezését.

Nyitókép: Niklas Hamann fotója az Unsplash-en.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS