2021. október 18. hétfőLukács
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Amikor eldördült a lövés, Erdély egyik legfontosabb művészettörténészét lőtték a Dunába

2021. június 24. 20:00, utolsó frissítés: 20:49

Nyolc évtized után tért vissza Erdélybe Bíró József hagyatéka. Ebből kaphat most ízelítőt a közönség a kolozsvári Bánffy-palotában szervezett kiállításon, de nem csak ezért izgalmas.


"Bíró József a gernyeszegi kastély mo­nográfiájával nagy lépéssel vitte előre az erdélyi barokk művészet történetének ügyét. Tömérdek értékes jegyzete, kis, de becses adattára, de főleg rengeteg új mesterneve nélkülözhetetlen forrássá te­szik művét minden erdélyi barokkutató előtt. Külön mellékelt gernyeszegi és más rokon épületképei s tervrajzai nem ­csak kitűnő szövegvilágosító segítségek, de pompás összehasonlító művészettör­téneti anyagot nyújtanak. A könyv méltó folytatása Biró József eddigi nagyértékű barokk művészettörténeti munkásságának, mely terjedel­mében és eredményeiben egyaránt az első helyre állítja a szerzőt az erdélyi barokk művészet történetének feldolgozá­sában" - írta Kelemen Lajos 1939 áprilisában a Pásztortűzben publikált kritikájában Bíró egy évvel korábban kiadott munkájáról.

Bíró akkora már megjelentette a bonchidai Bánffy-kastélyról írott monográfiáját, írt már Nagyvárad barokk és neoklasszicista művészeti emlékeiről, illetve a kolozsvári Szent Mihály-templom barokk emlékeit és a város két barokk palotáját is bemutatta, tehát valószínűleg egyáltalán nem túlzó Kelemen állítása, és még mindig csak 32 éves. A hivatásos művészi pályát ekkorra már feladta, de fényes tudományos karrier állt előtte, ami aztán soha nem érhetett be. Hagyatéka nyolc évtized után tért vissza Erdélybe, képeiből pedig szerdán nyílt kiállítás a Kolozsvári Szépművészeti Múzeumban, ennek kapcsán elevenítjük fel a történetét.

A nagyváradi zsidó iskola igazgatójának a fiaként értelmiségi családba születik 1907-ben. A művészetek iránti tehetsége és vonzódása korán megnyilatkozott, már gimnazista korában járt Nagybányán, ahol a nyári szünidők alatt az ott dolgozó festőktől kapott útmutatást. Állítólag Thorma János festőművésznél is tanult, és nem igazán lehetett kétséges számára, hogy festőnek készül. Az érettségi után be is iratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, Réti István osztályába,

festő viszont - legalábbis hivatásos - nem lett belőle.


"Amikor beiratkozott a budapesti bölcsészkarra, és művészettörténész akart lenni, talán Lyka Károly hatására döntött így, hisz Lyka nemcsak tanára, de mindvégig patrónusa is volt. Az egyetemen mindketten – származásunk miatt – csupán megtűrt személyek voltunk, ráadásul mindketten az építészet iránt érdeklődtünk, nem csoda, ha csakhamar barátok lettünk. És itt következik számomra az első kérdés: miért nem említette soha, hogy festő kívánt lenni? Miért nem beszélt a főiskoláról, és arról, hogy miért hagyta el? Minderre hiteles válasz sajnos már nem adható. Csak feltételezni lehet, hogy nem volt megelégedve magával, és mivel igen szigorú és igényes volt önmaga iránt, nem látta elég fontosnak, hogy festő maradjon (...)a küldetéstudat mellett erős önismerete és ironikus természete is közrejátszott abban, hogy abbahagyja a festést, úgy érezve, hogy ilyen festő több is van. Ő másra hivatott" - emlékezett vissza 1991-ben a Holmiban Zádor Anna művészettörténész, hogy miért fordulhatott végül a tudomány felé. Akkor rendeztek először kiállítást Budapesten a munkáiból, amit majd a 2014-ben újra megismételtek, de Kolozsvárra mindeddig nem jutottak el a képei. Eddig.




"2015 őszén, a nagyváradi zsidók történetéről szóló monográfiám közzététele után kaptam egy váratlan levelet. Párizsból küldték. A feladója a több művészeti könyvet is kiadó Adam Biro" - magyarázta Lőwy Dániel, akinek döntő szerepe volt abban, hogy a hagyaték végül a Kolozsvári Zsidó Hitközség tulajdonába került, és aki a napokban több cikket is közült a hagyaték visszatérésének a történetéről, magyarul a Szabadságban, míg románul például a Baabelben. Adam Biro számos művészeti könyv szerzője, jelentős köztük például a Szürrealizmus szótára (Dictionnaire général du surréalisme et de ses environs, társszerző René Passeron, 1982), de hat novelláskötetet, egy regényt és más szépirodalmi kötetet is jelentetett már meg. Nem mellesleg pedig Bíró József unokaöccse. Mivel gyerekei és unokái viszonylag mérsékelt érdeklődést mutattak az előd festményei iránt, Adam úgy döntött, hogy a gyűjteményt inkább Nagyváradnak vagy Kolozsvárnak adományozza.

Lőwy elmondása szerint hat évig levelezett Adam Biroval, míg sikerült meggyőznie, hogy végül Kolozsvárt válassza, ahol a kívánságának megfelelően galériát neveznek el róla a hitközség Horea úti új művelődési központjában. A gyűjtemény mintegy 51 kis méretű festményt és bekeretezett grafikát, rajzot, vázlatot és karikatúrát tartalmaz, de az adományozó felajánlotta a hitközségnek Bíró József levéltárát, könyveit, jegyzetfüzeteit, fényképgyűjteményét, személyes iratait és levelezését is. A Bánffy-palotában szervezett tárlaton ebből is kiállítottak néhány jelentősebb darabot.



"Tehetséges művészként indult, de nem bontakozhatott ki teljesen, nem érhetett be a művészete. Inkább egy tudományos karriert választott, ahol a művészt tanulmányozására fordíthatta figyelmét, és kevésbé a művelésére. A most visszakerült alkotások sem feltétlen a művészeti érték alapján kell értelmezni, hanem mint Bíró József alkotásai. Nem választhatjuk külön a hagyaték tudományos és művészi részét, mert ha megtesszük, akkor csorbítjuk azt" - magyarázta Iacob Attila, a Kolozsvári Művészeti Múzeum munkatársa, aki a most bemutatott tárlat megalkotásában is részt vett. Elmondása szerint egyértelmű a kapcsolata a nagybányai és az erdélyi művészvilággal, a fennmaradt tájképein megfigyelhető, hogy ebbe az irányba fejlődött a stílusa, de művészként igazán nem bontakozhatott ki. Csók István festőművész szerint, aki fiatalon maga is több nyarat töltött Nagybányán,

"Biró figyelemreméltó művész lehetett volna, ha nem ragadta volna el a tudomány".

A képzőművészeti főiskola hallgatójaként fordult érdeklődése a művészettörténet felé, és 1932-ben már megvédte művészettörténeti doktorátusát a Budapesti Egyetem Bölcsésztudományi Karán. Doktori értekezésének témája a nagyváradi barokk és a neoklasszicista művészete. A fő kutatási területe az erdélyi barokk és klasszicista kastélyok, aminek az eredménye volt a bevezetőben már említett munka, de a csúcsa az 1943-ban Budapesten kiadott, de még a manapság is alapműnek számító Erdélyi kastélyok, ami teljes egészében elérhető az Adatbankban, és amelyben még eredeti pompájukban elevenedek meg a legjelentősebb erdélyi kastélyok.


Lucian Nastasă-Kovacs, a múzeum igazgatója, Iacob Attila, a múzeum munkatársa és Lőwy DánielLucian Nastasă-Kovacs, a múzeum igazgatója, Iacob Attila, a múzeum munkatársa és Lőwy Dániel


Ugyanis Bíró József azon kevés kutatók egyike, akik még eredeti helyükön és eredeti állapotukban tanulmányozhatta az erdélyi családi levéltárakat. A háború végével ezek a családi levéltárakat eredeti őrzési helyükről elmozdították Kolozsvárra, legalábbis akkor, ha nem semmisültek meg a háború alatt.

"Azt hiszem, a művészettörténeti munkát egyfajta küldetésnek tekintette, olyan feladatnak, amit csak ő tud elvégezni, és ezért kötelessége, hogy minden erejét e feladatnak szentelje. Hogyan csinálta: alig tudni. Akkor se értettem igazán. Nemcsak annak volt köszönhető, hogy e munkára szakmailag és nyelvileg kitűnően megfelelt, hanem annak a körülménynek is, hogy vonzó egyéniség volt, mulatságos és szórakoztató ember, gyors észjárású, színesen, érdekesen mesélt: bizonyára könnyen és szerencsésen illeszkedett nyaranta azoknak az erdélyi kastélyoknak és kúriáknak a világába, ahol a családi levéltárakat őrizték. Nappal dolgozom, este hopmester vagyok – mondta némi öngúnnyal, de minden keserűség nélkül, hiszen eközben ő is szórakozott… és micsoda kincsekre talált!" - idézhetjük ismét Zádor Anna művészettörténészt, hogy felvillantsuk sikerének titkát.

Bíró az anyanyelve mellett latinul, franciául, olaszul, spanyolul, németül, angolul, hollandul és természetesen románul is értett. Emellett rendkívül jól képzett grafológus volt, 1930-ban még könyvet is jelentetett meg A modern grafológia címmel. Valószínűleg a főúri világgal való jó kapcsolatának köszönhető, hogy katalogizálhatta Bánffy Miklós 30 ezer kötetes könyvtárát. 1937-1939 között pedig Teleki Tékát is igazgathatta. A pályája egyenesen ívelt felfelé, amit végül teljesen megtört a háború.

Schwarz Róbert, a kolozsvári zsidó hitközség vezetője beszélSchwarz Róbert, a kolozsvári zsidó hitközség vezetője beszél


A második világháború idején, hosszas és gyakran megalázó beadványai eredményeként Bíró és édesapja mentesítést kapott a zsidóellenes törvények hatálya alól. Mindketten Budapestre költöztek, és ott próbálták meg túlélni. Szinte sikerült. Budapest felszabadulása előtt néhány nappal "egy nagyváradi lakos, aki Budapesten rikkancsként működött, felismerte őket az Oktogon téren, és így kiáltott: Ez a kettő zsidó, ismerem őket! Mindkettőjüket elfogták és az Andrássy út 47. szám alatt működő nyilasházba toloncolták. Másnap, a főváros felszabadulásának előestéjén apát és fiát a befagyott Dunába lőtték, a folyó Magyar Tudományos Akadémia előtti partszakaszán" - idézi fel a véget Lőwy Dániela már említett kiadványokban.


A bonchidai Bánffy-kastély rajzaA bonchidai Bánffy-kastély rajza


Munkáit a valószínűleg ősszel átadásra kerülő és róla elnevezett galériában fogjak majd kiállítani, a hagyaték többi részét a hitközség könyvtárában és levéltárában teszik elérhetővő a kutató közönség számára.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS