2021. június 22. keddPaulina
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Sporttörténeti fordulópont: transznő sportoló indul a 2021-es nyári olimpián

Bilibók Karola 2021. május 28. 00:52, utolsó frissítés: 15:01

De a kérdés az, hogy az inkluzivitással és esélyegyenlőséggel érvelő NOB megszabott feltételei valóban biztosítani tudják-e a fair play-t minden versenyző számára?


Új-Zéland nemrég jelentette be, hogy női szupernehézsúlyban transznemű súlyemelőt indítana az olimpián. A transznemű aktivisták hősként emlegetik, a női sportolók között viszont felháborodást kelt, hogy biológiai adottságai juttatják előnyhöz a versenyen.

Sport alatt valami olyasmit értünk, ami a kölcsönös tiszteletre, az egyenlő felek játékára épül, ahol szabályok garantálják a résztvevők biztonságát és az igazságos értékelést. Ehhez képest a valóság problematikusabb: a 2012-es Londoni Olimpia után a női súlyemelés számban kiosztott 21 éremből 11-et kellett visszavonjanak doppingolás, azaz illegális teljesítményfokozó szerek használata miatt.

Ugyanis a sportban a teljesítmény nem csak a biológiai adottságoktól függ. Hanem meghatározóan befolyásolják az edzés körülményei, a ráfordított pénzösszegek, az edzők felkészültsége, szakmaisága és sok-sok más személyes tényező is. Emiatt a szó szoros értelmében vett egyenlőség nem létezik, sem a sportban, sem más megmérettetés területén. De a szabályozás révén az esélyegyenlőség lehetősége megteremthető.

Ez a sportminisztériumok, a sportszövetségek és például a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) feladata is. Utóbbi lehetővé tette, hogy transznemű személyek is indulhassanak az olimpián, ezért a 2021-es tokiói játékokra Új-Zéland a női szupernehézsúlyban transznemű súlyemelőt tervez indítani.


Laurel Hubbard az első aranyérmét Férfi +105 kategóriában nyerte 20 évesen. A 30-as éveiben változtatott nemet. A Tokiói Nyári Olimpián Női +87 kategóriában képviselné Új-Zélandot.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szabályzata alapján, a hiperandrogén nők és a transzférfiak feltétel nélkül indulhatnak férfi kategóriában az olimpiai játékokon. A transznők számos kritériumnak kell megfeleljenek ahhoz, hogy női kategóriában versenyezhessenek.

A transznemű sportolók 2015 óta vehetnek részt az olimpiai játékokon. A NOB szabályzata alapján egy transznemű sportoló akkor indulhat női kategóriában, ha a tesztoszteronszintje már 12 hónappal a verseny időpontja előtt 10 nanomól/liter alatt van.

Chris Mosier, „Az ember, aki megváltoztatta az olimpiát” - írta róla a BBC. Fotó: Stephen McCarthy/Collision via Sportsfile / via Wikicommons, CC BY 2.0Chris Mosier, „Az ember, aki megváltoztatta az olimpiát” - írta róla a BBC. Fotó: Stephen McCarthy/Collision via Sportsfile / via Wikicommons, CC BY 2.0


A NOB döntését sokan nehezményezik, azzal érvelve, hogy a fiziológiai faktorok (élettani, örökléstani és alaktani jellemzők) jelentős mértékben különbözővé alakítják a biológiai női és férfi testeket. A pubertást kísérő hormonális változások a másodlagos nemi jelleg kialakítói, ezért befolyással vannak pl. az izomfejlődésre és a csontsűrűségre. A csökkentett tesztoszteronszint, amely csökkenti az erőkülönbségeket szintén vitatható mértékű. Az átlag nőknél a vérben kimutatott tesztoszteron érték nagyon alacsony: 0.12 – 1.79 nmol/L. Míg a férfiaknál sokkal nagyobb intervallumban mozog ez az alaphormon: 7.7 – 29.4 nmol/L. Emiatt például a Nemzetközi Atlétika Szövetség 2019-ben lecsökkentette az atlétika sportkvalifikációs értéket 5 nmol/L-re.

A Sports Medicine folyóirat 2021. áprilisban frissített kutatása azt bizonyítja, hogy a transznemű nők a tesztoszteronszint csökkentés után is előnnyel indulhatnak a női sportkategóriákban. Kiemelik, hogy egy transznemű élsportoló teljesítményét a hormonszinten túl leginkább a nemváltoztató kezelés előtti, alatti és utáni edzés és életmód határozza meg.

Az említett cikk egyik táblázata. Képernyőmentés / Emma N. Hilton és Tommy R. Lundberg / Sports MedicineAz említett cikk egyik táblázata. Képernyőmentés / Emma N. Hilton és Tommy R. Lundberg / Sports Medicine

A kutatás felmérte, hogy különböző sportágakban mekkora erőkülönbségekkel lehet számolni a nők és férfiak között. Az evezés, úszás és futás sportokban csak 10-13%-os eltérés van a nők és férfiak teljesítménye között, míg a súlyemelésnél körülbelül 35%-os erőkülönbséget kell figyelembe vennünk. Az ábra nem azt akarja mutatni, hogy evezni könnyebb lenne, mint elütni egy baseball labdát, vagy szaladni könnyebb, mint súlyt emelni. Hanem elképzelhetően, hogy egy profi női atléta sokkal több (amatőr vagy profi) férfi sportolót tudna megelőzni a mezőnyben, mint egy profi női súlyemelő a saját sportágában.

Egy „hírhedt” transznemű sportoló

Fallon Fox, transznő, a nemváltoztatás után kezdett el MMA (mixed martial arts), azaz kevert harcművészeteket művelni. Őt jóval több támadás érte, mint Hubbardot. A The MMA Hour 2013-as adásában Matt Mitrione, szintén MMA sportoló, így fogalmazott: „még mindig férfi”, „hazug, beteg, szociopata…”. Dana White, az UFC küzdősportok elnöke, ezt nyilatkozta: „a csontozata másképp fejlődött, a kezei nagyobbak, az állkapcsa nagyobb, mindene nagyobb”, „nem gondolom, hogy szabadna nők ellen harcoljon”.

Fallon Fox a médiaharcaiban továbbvisz minden eddigi szempontot, persze ő a transznemű sportolók esélyegyenlőségége mellett harcol. 2021. április 10-én Fallon felháborodva osztotta meg közösségi média oldalán, hogy biztosan nem fog kiállni olyan másik transznemű profi sportoló ellen, aki évek óta a megengedettnél sokkal magasabb tesztoszteronszinten edz!



Az említett példákból kisüt egy újabb megkülönböztetés. A transzférfiak férfi kategóriás versenyzését sokkal legitimebbnek tartják a sportolók és sportszövetségek egyaránt, mint a transznők női kategóriás indulását. Az ok ismételten biológiai.

Súlyemelés és nők az olimpián

A sport nem gladiátorharc, ahol csakis egy abszolút bajnok élheti túl az összecsapást. A versenyek egyértelműen a legjobbakat akarják megtalálni, de már több abszolút bajnokot keresnek. Az évek során a nem, a súly és az életkor szerinti elosztás egyre többeknek adott lehetőséget a képességeik összemérésére. Ebben az értelemben – a vicc kedvéért –, már nemcsak Dávid kaphat érmet, hanem Góliát is. Előbbi: férfi, junior, pehelysúlyban. Utóbbi: férfi, szenior, nehézsúlyban. De hol vannak a nők? És a transzneműek?

A nők legelőször az 1900-as Párizsi Olimpián vettek részt, összesen 22-en tenisz, vitorlázást, krokett, lovaglás és golf versenyszámokban. A csekély létszám miatt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság csak a tenisz és a golf versenyszámoknál tudott női kategóriát kiírni, az összes többi sportnál egy mezőnyben rajtoltak a nők a férfiakkal.

Női súlyemelést legelőször 2000-ben rendeztek a Sydney-i Olimpián. A nők számára alig több mint 20 éve létezik hivatalosan ez a sportág.

A biológiai nemek szerinti kettéosztás, és ezzel a nők számára egy biztonságos kompetitív szféra megteremtése viszonylag rövid időn belül létrejött a sportvilágban. A biológiai női és férfi testek erőkülönbségeit bizonyítottan elismerjük.

Most úgy tűnik, hogy a nemi identitás lyukat üt a sportszférában leszögezett kategóriákon, széles társadalmi vitát generálva. A kérdés, hogy az inkluzivitással és esélyegyenlőséggel érvelő NOB megszabott feltételei valóban biztosítani tudják-e a fair play-t minden versenyző számára?

Nyitókép: Laurel Hubbard a 2019-es Súlyemelő Világbajnokságon. Fotó: képernyőmentés / Olympic Chanel, via WeightLifting World Youtube-csatorna.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS