2021. május 18. keddErik, Alexandra
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Covid-bűntudat: „Nem szégyelled magad, ünnepelsz, miközben sok százezer ember szenved?”

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2021. április 12. 09:49, utolsó frissítés: 2021. április 20. 13:37

A világjárvány miatt kialakulhat a bűntudat, a szégyenérzet, a lelkiismeret-furdalás, amely további érzelmi tehertételeket jelenthet. Mit kezdjünk vele?


A világjárvány második évében a poszt-Covid szindróma mellett egy másik jelenség is előtérbe került: a járvány körülményei miatt kialakult bűntudat, szégyenérzet és lelkiismeret-furdalás. Ezt nevezi a sajtó Covid-bűntudatnak.

A világjárvány amúgy is nagyon nehéz helyzetet teremtett sokunk számára, amellyel lelkileg is meg kell küzdeni. Ehhez még hozzájárul a bűntudat, a szégyenérzet, a lelkiismeret-furdalás, amely további érzelmi tehertételeket jelenthet, ami félelemhez, szorongáshoz, kétségbeeséshez, az önbecsülés elvesztéséhez vagy csökkenéséhez, és önértékelési problémákhoz vezethet. Ha nem foglalkozunk a jelenséggel, akkor rombolja a mentális-lelki egészséget, és számos súlyos következményhez vezethet. Például akár poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD) is kialakulhat.

Számos országban ezért speciális tanácsadó telefonvonalakat nyitottak meg, ahol a segítséget lehet kérni. Romániában az Egészségügyi Minisztérium, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemmel, a Kognitív Pszichoterapeutikai és Viselkedéstani Egyesülettel, illetve a Vodafone Romániával partnerségben hozott létre ilyen segélyvonalat.

Miért lehet bűntudatom?

A bűntudat és szégyenérzet a járvány körülményei közepette számos okból felléphet. Ezeket a Verywell Mind szaklap négy csoportba sorolta: mert jobbak lettek az életkörülményeink a szigorú intézkedések után, mert elhanyagoljuk a gyerekeinket és a családot, mert nem segítünk másoknak, és mert megszegjük a szabályokat, intézkedéseket. Így – a teljesség igénye nélkül – kialakulhat ez az érzés, lelkiállapot, mert a járvány miatt

• előnyösebb fizetés mellett, jobb munkakörülmények között dolgozunk, míg mások elveszítették a megélhetésüket;
• boldogabban élünk, míg mások szenvednek;
• túl fáradtak vagyunk a gyerekeinkkel foglalkozni, kevesebbet beszélgetünk, játszunk velük, inkább hagyjuk, hogy „ellegyenek” az interneten;
• esetenként hosszabb-rövidebb ideig nem is találkozunk a gyerekeinkkel, barátainkkal, családdal (kórházi beutalások, karantén, otthoni izoláció miatt számos család szétszakadt);
• mert a gyerekeink „szerencsétlenek” lettek a járvány miatt, rosszul néznek ki, romlottak a szellemi, lelki, fizikai képességeik;
• nem látogatjuk meg az idősotthonokban a szüleinket, mert nem szabad;
• mert nem hordjuk a maszkot, ha nem látják, vagy nem szabályosan viseljük, mert kényelmetlen;
• házibulikba, illegális partikra járunk titokban, megszegve a szabályokat;
• nem mentünk el egy hozzánk közelálló temetésére, születésnapjára, ünnepélyére, mert tartottunk a megfertőződés veszélyétől, és így tovább.

A személyes felelősségünket érintő problémák mellett rosszul érezhetjük magunkat azért is, mert tapasztaljuk, hogy mennyi ember szenved körülöttünk, tudunk arról, hogy hányan elvesztették munkahelyüket. Azt is látjuk, hogy környezetünkben sokan már pszichológiai problémákkal küzdenek, elkapják a Covid-19 betegséget, kórházba kerülnek, sőt, akár bele is halnak a betegségbe. Észleljük, hogy a közösségünkben egyre több ember gyászol. S mindeközben a mi életünk rendben van, nincsenek különösebb problémáink, mi több, esetenként jobb a helyzetünk a világjárvány következtében, mint azelőtt volt. A lélektanban ezt nevezik a túlélők bűntudatának, amely ma nagyon sok embert érint: hiszen sokkal több túlélő van, mint áldozat.

A jelenséghez hozzátartozik, hogy az egyéni és közösségi sikereinket nem tudjuk felvállalni, nem tudjuk megünnepelni a születésnapot, az évfordulókat, mivel szégyelljük azt. Tartunk attól, hogy a környezetünk számon kéri az örömünket: „Nem szégyelled magad, te ünnepelsz, miközben sok százezer ember szenved?”

A lelkiismeret-furdalást pedig az okozhatja leginkább, hogy a járvány miatt elhanyagoljuk a gyerekeinket, a szüleinket, a családot, a baráti kapcsolatokat, vagy azért mert nem akarjuk megszegni a járványügyi előírásokat, vagy azért mert túl leterheltek vagyunk, s úgy érezzük nincs elég energiánk másokkal is foglalkozni. Ugyancsak lelkiismeret-furdalásunk és rossz közérzetünk támadhat, amikor az utcán találkozunk egy régi ismerőssel, de nem öleljük meg, nem fogunk kezet vele, mivel ezek az alapvető emberi gesztusok, rituális magatartásformák „nem engedélyezettek” a pandémia miatt. De akár az is elég lehet, hogy egy baráttól észrevétlenül félrehúzódunk, mert túl közel kerültünk hozzá, vagy miután megérintettük, fertőtlenítjük a kezünket.
Fotó: Melanie Wasser / unsplash.comFotó: Melanie Wasser / unsplash.com

Mit kezdjünk a bűntudattal, a szégyenérzettel és a lelkiismeret-furdalással?

A lélektani javaslat az, hogy nézzünk szembe vele, tudatosítsuk és fogadjuk el. Ezek az érzések, lelkiállapotok, folyamatok – bár számos kulturális és társadalmi mozzanatuk van – teljesen természetesek. A bűntudat, a szégyen jelenléte éppen azt jelzi, hogy lelkileg egészségesek vagyunk, hogy van lelkiismeretünk. Bár ezek a lelki folyamatok kellemetlenek, kényelmetlenek, rossz közérzettel járnak – így senki sem tarja kívánatosnak őket – éppen arra mutatnak rá, hogy érző, megértő emberek vagyunk, akik közösségekben élünk.

Ezt tudatosítva el tudjuk fogadni az érzéseinket, mint természetes, egészséges, normális jelenséget, és nem igyekszünk elfojtani. Hiszen ma már mindenki jól tudja, hogy az elfojtás a helyzeten csak ront.

Az érzelmek tudatosítása és elfogadása felszabadítja az elménket az érzelmi terhelés okozta nyomás alól. Így ahelyett, hogy a tartalékainkat a bűntudat, a szégyenérzet és a lelkiismeret-furdalás fenntartására fordítanánk, lehetőségünk adódik másra fordítani az energiáinkat.

Csapdák, kiskapuk

Mivel a szóban forgó érzelmi állapotok kellemetlenül kínzók, hajlamosak vagyunk inkább távol tartani magunkat tőlük: így a „fogadjuk el, és fordítsuk másra a figyelmünket” tanács, akár csapdába is csalhat, vagy felmentést adhat.

Ezért a szakpszichológiai cikk arra biztat, hogy ennek elkerülése végett „monitorizáljuk magunkat”, hogy elkerülhessük a mindig felkínálkozó könnyebb utat, amellyel kitérhetünk a felelősségvállalás és az érzelmeink valódi elfogadása és feldolgozása elől.

Például, ha amiatt van bűntudatunk, mert a gyerekeink magányosak és unatkoznak, akkor ilyen csapda lehet, hogy édességekkel „kárpótoljuk” őket, így mosva tisztára a lelkiismeretünket, vagy mindenféle (egészségtelen) ételeket rendelünk, hogy jókedvre derítsük őket. Lehet ez rövidtávon megszabadít a kínzó érzéseinktől, nem valódi megoldás, mert később az egészségtelen étkezésre való rászoktatás miatt jelentkezik a bűntudat.

Ezért figyeljük az érzéseinket, tetteinket, kövessük a változásokat, mivel könnyen olyan helyzetbe kerülhetünk, amikor a jelenlévő problémákat csak súlyosbítjuk, fokozzuk.

Ha tévedtünk, akkor vállaljuk fel és tegyük jóvá

Vizsgáljuk meg és válasszuk külön, hogy ami bűntudatot okoz, azt a helyzet okozza-e, és nem tudunk rajta változtatni, vagy valóban tévedtünk, hibáztunk valamiben. Mert a járvány miatt megtörténhet, hogy nem találkoztunk személyesen egy régi barátunkkal, de felhívhattuk volna, írhattunk volna egy üzenetet. Arról nem mi tehetünk, hogy járvány van, és korlátozottabbak az emberi kapcsolattartási formák, de arról már igen, ha nem kerestünk alternatívákat: az emberi kommunikációnak nagyon sok formája van. Az ilyen természetű mulasztásokat könnyen jóvá tehetjük, csak fel kell hívni a másik személyt, elnézést kérni és beszélgetni.

A feszültségek, a distressz hatása alatt az is könnyen megesik, hogy nem vagyunk tekintettel másokra, így olyant mondunk vagy teszünk, amivel megbántunk, megsértünk másokat. Ezért vállaljunk felelősséget, és kérjünk bocsánatot.

A bocsánatkérés és a jóvátétel önmagában is jelentős, az emberi kapcsolatokat helyreállító erővel bír, amivel a legeredményesebben lehet kezelni a bűntudatunkat.

Viszont nem szabad szem elől téveszteni, hogy vannak esetek, amiért nem mi vagyunk a felelősök, és akaratlanul okozunk rosszat másoknak, ilyenkor pedig sem a bocsánatkérés, sem a jóvátétel nem tud hatékonyan működni: nem tudunk felelősséget vállalni olyan tettért, amiért a járványhelyzet a felelős. Például, valóban nem látogathatók az öreg-otthonok, ha fertőzés miatt karantén alatt van az intézmény, így nem a mi „hibánk”, hogy személyesen nem kereshetjük fel az ott élő idős szüleinket, rokonunkat.
Fotó: Fin MacBrayne / unsplash.comFotó: Fin MacBrayne / unsplash.com


Önsajnálat helyett együttérzés

Az ilyen helyzetekben az egyik legnagyobb veszély, hogy belekerülünk egy önsajnálati ördögi körbe. Ezt a elkerülhetjük, ha önmagunkkal szemben kialakítunk egy empatikus kapcsolatot. A szaklap tanácsa az, hogy nehéz helyzetekben úgy tekintsünk magunkra, mint a legjobb barátunkra, és tegyük fel magunknak a kérdést: ilyen helyzetben neki mit mondanánk? Másrészt lássuk be, hogy egy világjárvány van, s követünk el hibákat – mint minden ember.

Törődjünk magunkkal, mert szinte lehetetlen úgy jól lenni, ha önmagunkat sajnáljuk, vádoljuk, hibáztatjuk. Figyeljünk oda az étkezésre, az alvásra, és a tevékenységeinkre.

Tudatosítsuk, hogy a világjárvány olyan megterhelő időszak, amikor rengeteg ember szenved a bűntudattól, a lelkiismeret-furdalástól: nem vagyunk egyedül. Beszélgessünk a problémáinkról a barátainkkal, ismerőseinkkel.

Ha névtelenül szeretnénk beszélgetni a problémáinkról, akkor fordulhatunk a Hallgatlak lelkisegélyszolgálathoz:




Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS