2021. október 25. hétfőBlanka, Bianka
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Magyar kutatók bizonyították, hogy a változatos csoportban élők egészségesebbek

G. L. G. L. 2021. február 13. 15:07, utolsó frissítés: 15:07

A BBTE biológusai verebeken kísérletezve jutottak erre a következtetésre.


Január végén jelent meg a brit tudományos akadémia Proceedings of the Royal Society B szaklapjában egy tanulmány, amelyben a kutatók arra keresik a választ, hogy a társas élőlények szociális csoportjain belüli viselkedésbeli változatosság (diverzitás) hogyan befolyásolja a csoportot alkotó egyedek egészségi állapotát. A tudományos cikk szerint egyébként pozitívan.

Annak bemutatása, hogy a "diverz személyiségekből álló házi veréb csoportokban a madarak kevésbé stresszesek, mint a homogén személyiség-összetételű csoportokban levő madaraké, és ennek hatása a fiziológiai állapotukban kimutatható", valószínűleg önmagában is megérne egy hírt, de ha hozzátesszük, hogy az ezt igazoló kutatás a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Evolúciós Ökológia Kutatócsoportjának és a Debreceni Egyetem MTA-DE Viselkedésökológia Kutatócsoportjának együttműködésében született, tehát erdélyi magyar kutatók is közreműködtek a bizonyításban, akkor szinte kötelező, hogy megkérdezzük őket. Vágási Csongorral (BBTE), Fülöp Attilával és Barta Zoltánnal (DE) beszélgettünk először egy kicsit arról, hogy miként működik egy nemzetközi lapban a publikáció, majd magáról az öt évvel ezelőtti kutatásról is.

Vágási Csongor: – Elég hosszú utat járt be ez a vizsgálat. Próbáltuk minél magasabb rangú lapban megjelentetni, ennél magasabban is, mint a Proceedings of the Royal Society B. Érdemes ugyanakkor erről a lapról tudni, hogy az angol Királyi Természettudományos Társaság egyik legnagyobb presztízsű kiadványa, amely közel 200 éve jelenik meg rendszeresen és egyike a legrégebbi természettudományos szaklapoknak.

Barta Zoltán: – A munkát mindig a legjobb minőségben próbáljuk elvégezni. Az, hogy ezután hol sikerül „elhelyezni”, attól is függ, mennyire divatos a téma, mennyire találja meg a közemberekhez is az utat. Ez egy nagyon jó munka volt. A Proceedings of the Royal Society B erőssége pedig az, hogy nem csak bizonyos szakterület kutatói olvassák, hanem nagyon széles területet fed le, a fizikusoktól kezdve a medikusokig mindenkihez eljut.


Vágási Csongor: – Mostanság a biológiában is egyre jellemzőbb, hogy a kéziratot még publikálás előtt feltöltjük különböző tudományos kézirat szerverekre, ahol már egy tágabb közönség hozzáférhet. Ezeket a szervereket követik a szaklapok, és megpróbálják a saját profilukba illő kéziratokat kihalászni. Minket is így kerestek meg, mondván, ha jónak látjuk, akkor küldjük be hozzájuk. Ez még természetesen nem garancia arra, hogy meg is fog jelenni, de innen már sejtettük, hogy érdekes számukra a téma. Ezután következett a szigorú független bírálói véleményezés, ami a bevett gyakorlat a tudományos munkák minőségének szűrésében.

A személyiség olyan fogalom, kifejezés, amit laikusként egyértelműen az emberekhez kötünk. Szinte automatikusan merül fel a kérdés, hogy miként lehet a verebek személyiségét megállapítani? Mit kell ez alatt érteni?

Fülöp Attila: – Az állati személyiségekkel foglalkozó területnek nagyjából két évtizedes hagyománya van. Az állati személyiség egy picit hasonlít az emberi személyiséghez, hasonló (személyiség) jellegeket különítünk el az állatoknál is, csupán másképp mérjük, mert ugye a házi verebeket nem lehet kérdőívekkel kikérdezni. Általában nagyon egyszerű, sematikus tesztekkel tudjuk a különböző jellegeket megállapítani. Ilyen jellegek például, hogy mennyire bátor vagy éppen félénk egy állat, vagy milyen az egyedek explorációs, vagyis felfedező készsége, amit az embernél ugyan kevésbé mérnek, de az állatoknál annál gyakrabban. Ez utóbbi jelleget mértük mi is a verebeknél. Az állatoknál mérni szokták továbbá a neofóbiát is, ami az újtól, ismeretlentől való félelmet jelzi. Ekkor egy számukra ismeretlen tárgyat helyeznek el általában a táplálékforrás mellett, és azt nézik meg, hogy mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy az adott egyed meg merje közelíteni az ételt.

Az említetteken kívül van pár személyiségjegy, amit elsősorban szociális környezetben mérnek. Ilyen az agresszivitás, tehát mennyire viselkedik egy egyed agresszíven a társaival, illetve a szociabilitás, azaz mennyire igényli a társak jelenlétét.

A tesztszobaA tesztszoba


Az egyedeket általában valamiféle személyiség típus is jellemzi, ami azt jelenti, hogy az egyes személyiség jellegek gyakran összefüggenek egymással. Egy bátrabb egyed például nagyobb eséllyel felfedezőbb és agresszívebb is, a félénk pedig inkább meghúzódó és jámbor. Nagyon sok vizsgálat igazol egy ilyen jellegű mintázatot. Így előfordulhat, hogy mi az explorációs viselkedést mérjük, de ez tükröz más viselkedésbeli jellegeket is, illetve valamilyen mértékben a fiziológiai állapotát is az állatnak, mert a viselkedés a fiziológiai állapot egyféle megnyilvánulásaként is tekinthető.

Az említett jellegeket azért nevezzük egységesen személyiségnek, mert ezek konzisztens jellegek. Ez azt jelenti, hogy ha különböző időpontokban lemérjük például egy egyed explorációs készségét, akkor az adott egyed hasonlóképpen fog viselkedni a különböző alkalmakor. A viselkedése tehát ismételhető vagy más szóval konzisztens.

Vágási Csongor: – A viselkedést gyakran egy plasztikus biológiai tulajdonságnak gondoljuk, tehát a helyzet függvényében az egyed úgy alakítja, ahogy abban az adott esetben a legelőnyösebb számára. A személyiség azt mutatja meg számunkra, hogy az egyedek korlátozottak abban, hogy mennyire lehetnek plasztikusak. Tehát aki ma bátor, az holnap is bátor lesz, aki pedig félénk, az holnap is félénk marad. Ez a konzisztens eltérés egyedek között a személyiség fő védjegye. Ezért mondjuk azt, hogy a verebeknek vagy más állatoknak van személyisége, egyénisége, temperamentuma.

A felfedezőkészséget konkrétan hogy állapítjátok meg?

Fülöp Attila: – Egy egyszerű tesztről van szó. Egy szobában elhelyezünk négy darab sematikus ülőfát, az egyedet beengedjük 10 percre ebbe a számára teljesen ismeretlen környezetbe, majd rögzítjük a viselkedését. Utána pedig a felvételen megszámoljuk a mozgásai számát. Ebbe bele tartozik az is, hogyha átrepül az egyik fáról a másikra, illetve az is, ha csak egyszerűen ugrál.

Vágási Csongor: – A feltételezés az, hogy minél többet mozog, annál több információt próbál meg egy számára ismeretlen környezetből begyűjteni, tehát felméri milyen lehetőségei vannak a menekülésre, a táplálkozásra és hasonlók. Ebben óriási a változatosság az egyedek között. Összesen 240 verébbel dolgoztunk a vizsgálatban. Volt olyan madár, amely meg sem mozdult, tehát 10 percig egy helyben ücsörgött, és volt olyan is, amely több mint 200 mozgást végzett ugyanannyi idő alatt.

Hat vizsgálati fordulótok volt, fordulóként 40 verebet osztottatok 4 különböző csoportba, ez volt a kísérleti beavatkozás. Hogyan csoportosították az állatokat, illetve hogyan zajlott a kutatás?

Barta Zoltán: – Az volt a célunk, hogy úgy hozzunk létre különböző személyiségösszetételű csoportokat, hogy ez valamennyire objektív legyen. Ne mondják azt, hogy mi válogattuk össze az egyedeket, hanem a különböző fordulókban meg tudjuk ismételni a módszert.

Erre írtunk egy programot, ami a személyiségi értékük alapján sorba rendezte őket. Majd létrehoztunk egy csoportot úgy, hogy a 40 egyedből véletlenszerűen kivettünk tízet. Ez után kialakítottunk egy olyan csoportot, amelyben mindenik egyed magas felfedező készséggel rendelkezik, illetve egy olyat is, amelybe alacsony felfedező készségű állatok kerültek. A maradék csoportban pedig vegyesen voltak magas és alacsony explorációs készségű állatok. Tehát volt egy teljesen random összetételű csoportunk, ahol nagyon nagy volt a változatosság személyiségben az egyedek között, volt két szűk változatossággal rendelkező csoport, illetve volt egy tágabb változatosságú csoport, amelyben azonban fele-fele arányban magas és alacsony felfedező készségű egyedek kerültek, tehát két klikket kevertünk össze. Utána ezeknek a csoportoknak a fiziológiai válaszát követtük.

Vágási Csongor: – Többféle lehetőség van annak mérésére, hogy az egyed miként válaszol erre a szociális kezelésre. A fő kérdésünk az volt, hogy a szociális környezet hogyan befolyásolja az egyedek állapotát. Az állapotmérés azért nagyon fontos, mert az kihatással van egy sor biológiai tulajdonságra, ami a természetben, ökológiai vagy evolúciós szempontból mérvadó. Milyen a túlélése egy egyednek? Vagy milyen sikeresen hoz létre utódokat? Milyen ügyesen szerez táplálékot? Érthető, ha a belső élettani állapota jó, tehát a szervezetében felhalmozott tartalékok magas szinten vannak, akkor nagyobb eséllyel él túl például egy hideg éjszakát.

Mértük az egyedek kondícióját, ami a testméretéhez viszonyítva mutatja a testtömeget, tehát egy relatív testtömeg. A természetben élő szervezeteknél az a jó, ha minél magasabb az egyed kondíciója. Ez azért is jó paraméter, mert nagyon sok mindenre hatással van, ténylegesen egy széleskörű hatással bíró biológiai tulajdonság, ami alapvetően lassan változik. Tehát ha a kilenc napos kezelési időszak alatt az egyedek tömegében valamilyen változás áll be, akkor azt mondhatjuk, hogy jelentős, erős hatása van az általunk beállított szociális környezetnek.

A homogén összetételű csoportokban azt találtuk, hogy az egyedek kondíciója nem változott. A két változatos összetételű csoport közül abban, amelyik két jól elkülönülő csoport keveréke volt, a kondíció a kilenc napos időszakban szintén változatlan maradt. A másikban viszont, amelyben a személyiség típusok a legváltozatosabbak voltak, és amit mi random csoportnak nevezünk, jelentősen javult az egyedek kondíciója. Fontos megjegyezni, hogy minden csoport azonos mértékben volt táplálva. A szociális környezeten kívül minden körülmény standard volt minden egyed számára. Ugyanannyi táplálékot kaptak, ugyanannyi folyadékhoz fértek hozzá, ugyanannyi búvóhely állt rendelkezésükre. Minden azonos volt, kivéve a szociális környezetet.

Ezen kívül mértünk olyan biokémiai paramétereket is, amik az állatok élettani stresszállapotát mutatták. Ha stresszhelyzetbe kerül egy madár (vagy akár egy ember is) sok minden hirtelen megváltozik a belső környezetében, több fiziológiai rendszer is reagál erre. Éppen azért, hogy lássuk, hogy a kezelés mennyire általános hatást fejt ki, több élettani rendszer paraméterét mértük. Azt tapasztaltuk két ilyen élettani paraméter esetében is, hogy a változatos személyiségű csoportokban a kilenc napos kezelési időszak alatt megmaradt a kezdeti fiziológiai állapot, míg azokban a csoportokban, ahol egyforma személyiségekből állt a csoport, ott a stresszparaméterek értékei romlottak.

Azt lehet tudni, hogy mi váltja azt ki, hogy azoknál az egyedknél, akik diverz csoportban vannak, azoknál jobbak lesznek az egészségi paraméterek? Mik a feltételezéseitek?

Barta Zoltán: – Arról már viszonylag sokat tudunk, hogy ha különböző személyiségű egyedekből áll a csoport, akkor hogyan működik maga a csoport, viszont a természetes szelekció, és azon belül is a szociális szelekció azt feltételezi, hogy a szociális környezet befolyásolja az egyed rátermettségét, más szóval fitnesszét. Ezt nagyon kevés vizsgálat mutatta meg eddig direktben. Ennek a vizsgálatnak pont az a nagy dobása, hogy mi meg tudtuk mutatni azt, hogy az egyed szociális környezete magára az egyedre is visszahat. Egy diverz csoportban sokkal jobb fiziológiai állapotban van az egyed, ami valószínűleg pozitív hatással van a szaporodási sikerére, túlélésére természetes körülmények között. Tehát egy egyed szintű hatást tudtunk kimérni egy szociális jelleg következményeként.

Ez persze egy csomó további érdekes kérdést is felvet, például azt, hogy a madarak mennyire „vannak tisztában” azzal, hogy nekik előnyös diverz csoportban élni? Ha felismerik, akkor tesznek-e azért, hogy a csoport összetétele optimális legyen? Vajon kint a természetben változatos csoportokat találunk, amit a mi vizsgálatunk előrevetít, vagy pedig homogénebbeket? Nem egyszerű ezeket a kérdéseket a természetben vizsgálni. Ehhez egy csoport verebet együtt, egy időben kellene megfogni, és azért elég fineszesek ahhoz, hogy ez elég nehéz legyen.

Visszatérve a kérdésre. Feltételezések valóban vannak, de nem tudjuk igazából a választ. Lehet az, hogy a diverz csoportokban van lehetőség a szerep specializációra, és ez növeli a csoport teljesítményét, ami pozitívan visszahat az egyedekre. Lehet az is, hogy a diverzebb csoportokban kisebb az egyedek közötti agresszív interakciók száma. Hasonlóan ahhoz, mint amikor két ugyanolyan erős ember megy be a kocsmába, akkor általában összeverekednek, mert nem tudják eldönteni, hogy ki az erősebb. Ha viszont egy gyenge és egy erős ember megy be, akkor kevesebb verekedés van, mert nem kell eldönteni a kérdést. És ezzel mind a kettő jól jár, mert nem verik össze egymást. Ilyen mechanizmus is lehet mögötte.

Az összefoglalókban arra is volt sejtetés, nem csak a házi verebekre lenne igaz, hogy a diverz csoportokban egészségesebbek az egyedek, hanem más fajokra, akár az emberre is. Lehet ezt az ember esetében is feltételezni? Nem túlzás ezt állítani?

Vágási Csongor: – Kacérkodunk az ötlettel. Az analógia adott a verébcsapatok és az embercsoportok között. Mi is társas lények vagyunk, illetve akaratlanul is csoportba rendeződünk a munkahelyen vagy épp az iskolában. De a kérdés nyitott.

Emberrel kísérletezni nem egyszerű, és az eddigi vizsgálatok teljes mértékben megfigyeléseken alapulnak, vagyis kísérleti beavatkozást nem végeztek. Például egy adott munkacsoportban vizsgálták, hogy a kor, nem vagy tapasztalat szerinti összetétel függvényében milyen a tagok egészségi állapota, azok saját bevallása alapján. Ezek nagyon egyszerű megközelítései a kérdésnek, mert nincs benne kísérlet, nem tudjuk, hogy mi az ok, illetve okozat. Az említett embercsoportok nem a kérdés miatt lettek kialakítva, hanem valamilyen szempont szerint alkalmazták a dolgozókat, illetve az egészségi állapotot nem konkrét biológiai mintákon alapuló mérésekkel térképezték fel, hanem egy kérdőívben nyilatkoztak a dolgozók a saját egészségi állapotukról.



Ha ezeket a megfigyeléses humán vizsgálatokat összegezni akarnánk, akkor nem tudunk egy nagyon egyértelmű mintázatot felfedezni, nem mondhatjuk, hogy mindig jó a diverz csoport, vagy mindig jobb a homogén összetételű csoport. Azt látjuk, hogy az egyedek jóléte attól is függ a csoportban, hogy milyen munkacsoportról van szó. Úgy tűnik, hogy a kreatív munkát végző csoportok, akiknél az innováció nagyon fontos, ott a diverzitásnak igenis pozitív hatása van a csoport működésére. Az is ismert, hogy a rutinmunkát végző munkacsoportoknál a homogén összetétel előnyösebb.

Mivel a kérdést kísérleti úton elsőként vizsgáltuk, azt nem tudjuk, hogy a mi eredményeink mennyire általánosíthatók, ez is egy lehetséges további kutatási irány. A házi verebek egy dinamikus társadalomban élnek, gyakran változik a csoportok összetétele, cserélődnek a tagok, és dinamikus, városi környezetben is élnek az ember közelében, ami sok kisléptékű változásnak teszi ki őket, tehát újra és újra innoválniuk kell.

Ezért gondoljuk, hogy a veréb kis túlzással ugyan, de jó modellszervezete lehet azoknak az embercsoportoknak, ahol szintén megvan ez a dinamika, tehát azoknál, akik kreatív munkát végeznek. Ehhez a spekulációhoz azért kell még a bizonyítás vagy a cáfolat. Óvatosak kell legyünk azzal, hogy azt mondjuk a munkaadóknak, hogy figyeljenek erre, és személyiség tesztet végezzenek az alkalmazás előtt.

Barta Zoltán: Fontos lenne egy másik állatfajon is tesztelni a felvetést. Ha már több fajnál kimutatható, akkor nagyobb biztonsággal lehet általánosítani. Manapság inkább csak azt tudjuk mondani, hogy a házi verebeknél úgy tűnik, működik. Az embernél és más állatfajoknál nem tudjuk, hogy mi van. Nem egyszerű erre egy jó modell állatfajt találni, amelyik csapatokba rendeződik, kezelhető fogságban, bejáratott vizsgálati alany, ismerjük az egészségügyi paramétereit, amit mérni is tudunk.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS