2023. szeptember 21. csütörtökMáté, Mirella
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

„Egy lisztkukacos hamburgert, szalmakrumplival” – rendeltél már így? Nos, lehet, hogy hamarosan fogsz

Babos Krisztina Babos Krisztina 2021. február 01. 13:57, utolsó frissítés: 13:57

Úgy tűnik, már csak a férgekkel szembeni, kulturálisan belénk kódolt idegenkedést kell leküzdenünk ahhoz, hogy környezetbarátabb módon jussunk állati fehérjékhez.


Emberi fogyasztásra alkalmasnak ítélte az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) a közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) lárváját. Ezzel megnyílt az út az EU-ban a tömegtermelés irányába, mivel a rovar-alapú élelmiszerek forgalmazását mindeddig az gátolta , hogy nem létezett uniós szintű jóváhagyás. Az EFSA egyébként egy francia cég kérése nyomán mondott véleményt.

Rovar alapú élelmiszerek gyártásával és forgalmazásával korábban is próbálkoztak az élelmiszeripari vállalatok, viszont jogszabályi korlátokba ütköztek, és számos országban be is tiltották ezek forgalmazását. Az EFSA január 14-én meghozott döntését követően 7 hónapja van az Európai Bizottságnak az engedélyezésre vonatkozó jogszabály megalkotására.

A különféle jogi hercehurcák ellenére az EFSA szerint 2019-ben például 9 millió európai polgártársunk összesen 500 tonna rovar alapú élelmiszert fogyasztott el.

De ismerjük-e a közönséges lisztbogarat, és ha igen, honnan?


Akár a saját konyhánkból is, hiszen nemhiába hívják lisztbogárnak. Ha a polcon a lisztben vagy a korpában apró kis csomók képződnek (ami gyakran előfordul, ha nem használjuk fel gyorsan a kibontott csomagot és nem zárjuk le elég jól), nagy eséllyel a lisztbogár rakta bele a petéit.

A közönségrs lisztbogár lárvája, bábja és a felnőtt egyed. Forrás: Frits Blink/Saxifraga Foundation/freenatureimages.euA közönségrs lisztbogár lárvája, bábja és a felnőtt egyed. Forrás: Frits Blink/Saxifraga Foundation/freenatureimages.eu


Ez a rovarfaj mára lényegében az összes kontinensen megtalálható, mert ez ember mindenhová elhurcolta. Lényegében mindenevő, a szabadban elsősorban fakorhadékot fogyaszt, a leginkább azonban raktárkártevőként tartják nyilván.

De ismerhetjük a kisállatboltok polcairól is, hisz a lisztbogár lárvája, a lisztkukac szárítva házikedvenceink – hüllők, kisemlősök, madarak – kedvelt csemegéje. Emellett „friss állapotban” horgászboltokban is kapható, csaliként.

És miért kellene épp kukacokat ennünk?

Mert egyrészt egészséges táplálék, magas a fehérje- és alacsony a zsírtartalma. Emellett környezetbarát megoldásnak számít, hisz kevés ráfordítással és alacsony szén-dioxid-kibocsátással jár a tenyésztésük.

Mario Mazzocchi, gazdasági statisztikus, a Bolognai Egyetem professzora szerint: „Nyilvánvaló környezeti és gazdasági előnyök származnak abból, ha a hagyományos állati fehérjeforrásokat olyanokkal helyettesítjük, amelyek kevesebb takarmányt igényelnek, kevesebb hulladékot termelnek és kevesebb üvegházhatásúgáz-kibocsátást eredményeznek. Az alacsonyabb költségek és árak növelhetik az élelmezésbiztonságot, és az új kereslet gazdasági lehetőségeket is nyit.”

A lisztkukacokkal egyébként tisztán bánnak: a petéket a párosodó felnőttektől szitálással választják el, hogy a lárvák külön növekedhessenek.



A „betakarítás” után pedig a nagyra nőtt lárvákat vízzel öblítik le, majd pedig öt percre forrásban lévő vízbe merítéssel pusztítják el szegényeket. Ezt követően kemencékben szárítják ki őket, a csomagolást előtt.

A kiszárított lisztkukac íze egyébként, tapasztaltak elmondása szerint, a mogyoróéra hasonlít. Ha azonban idegenkedünk a kukacevéstől, fogyaszthatjuk őket liszt formájában is.

Giovanni Sogari, a Pármai Egyetem társadalmi és fogyasztói kutatója szerint van remény arra, hogy széles körben elterjed a lisztkukac fogyasztása. "Vannak olyan kognitív okok, amelyek társadalmi és kulturális tapasztalatainkból származnak - az úgynevezett "yuck factor " (undor tényező – a szerk. megj.), amelyek miatt a rovarok fogyasztásának gondolata sok európai számára taszítóvá válik. Idővel és expozícióval (a rovarfogyasztással való gyakori találkozással) az ilyen hozzáállás megváltozhat."

Ha pedig máris kedvet kaptál a liszkukacevéshez, itt egy recept a Jiminis nevű cégtől, mely szerint a szárított lárvák náluk „aperitifként fogyaszthatók, és több féle ízben kaphatók. Alternatív megoldásként liszthez hasonló alapanyag nyerhető belőlük, így desszertként is fogyaszthatóak”.

Lisztkukac cupcakes (minitorta)

Hozzávalók: három evőkanál kakaó, 60 g margarin, egy tojás, egy evőkanál alacsony zsírtartalmú joghurt, 30 g liszt és 25 g porított lisztkukac. Néhány egész kukacot hagyjunk meg díszítésnek.

Adjunk kevés vizet a kakaóhoz, és keverjük össze az olvasztott vajjal, a tojással, a joghurttal és a sütőporral. Adjunk hozzá néhány frissen zúzott lisztférget. Osszuk el a keveréket a formák között, és süssük 20 percig. Szórjuk meg a frissen sült cupcakes tetejét némi porcukorral - és dekoráció céljából tegyük a tetejére a tartalék lisztférgeket.

Az EU hatóságaihoz egyébként eddig 15 kérelmet nyújtottak be rovaralapú élelmiszerek engedélyezésére. Az EFSA elbírálásának utolsó szakaszába négy kategória jutott el mostanáig: a friss és szárított felnőtt tücskök és sáskák, valamint a penészevő gyászbogár lárvája.

És ha még ez nem lett volna elég, hogy megkedveld a lisztkukacokat, érdemes megtudnod, hogy nem csak élelmiszerként „óvhatják” a bolygót. Amint az Index cikkéből kiderül, ezeknek a lárváknak az emésztőrendszerében élő mikroorganizmusok képesek a polipropilén lebontására, így többek között autóalkatrészek, textilek és mikroműanyagok emésztésére is. A lárvák szén-dioxidra, biomasszára és lebomló anyagokra bontják az egyes műanyagokat. (theguardian.com, MTI, efsa.europa.eu, index.hu)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS