Mi lesz a tünetmentes koronavírusos páciensekkel? Családorvosokat kérdeztünk
V.E. 2020. október 29. 19:05, utolsó frissítés: 19:17Adott egy rendelet, amely a tünetmentes vagy enyhe tünetekkel diagnosztizált covid-pácienseket a családorvosok felügyeletére bízza. A minisztérium örül, mert „megoldotta" a helyzetet. A családorvosok szerint totál káosz van.
Most már hónapok óta a bőrünkön tapasztaljuk azt, hogy a járvány negatív hatással van az orvosi szolgáltatások minőségére. Az alulfinanszírozott és kiszipolyozott romániai egészségügyi rendszer, amelyből ezerszámra menekültek külföldre az orvosok nem tudja a megfelelő módon ellátni azokat a feladatokat, amelyek ebben a periódusban ráhárulnak. A felmérések azt mutatják, hogy a krónikus betegek több mint fele nem részesül megfelelő orvosi ellátásban – a járvány miatt. A fertőzöttek ellátása is akadozik, és azok a szakorvosok, akik megfelelő módon tudnának foglalkozni a betegekkel – túlságosan kevesen vannak. A családorvosunkhoz sem juthatunk be legtöbbször – szintén a járvány miatt, szerencsénk van, hogyha telefonon elérjük. A koronavírusos fertőzés esetében a betegek nagy része nem szorul különösebb orvosi ellátásra, azonban a pozitív teszttel rendelkezők elkülönítése az egészségesektől, a fertőzöttek osztályozása tünetmentes és ellátásra szoruló kategóriákra már óriási energiát és kapacitást igényel az egészségügyi egységek részéről.
A napi esetszám rég meghaladta a pszichológiai 5 ezres küszöböt, most már a 6 ezer fölötti értékekhez szokunk hozzá, és annak örülünk, ha az egyik napról a másikra történő elhalálozásokat két számjeggyel ki lehet fejezni. Az intézkedések sokfélék, a döntéshozók igyekeznek a húzd meg-ereszd meg technikával egyensúlyozni a gazdasági túlélés – egészségügyi rendszer épségben maradása – lakosság biztonsága között. Ez pedig nagyon nehéz, majdhogynem lehetetlen feladat. A legutóbbi intézkedés, amelyet sürgősségi kormányrendelet formájában hoztak meg, azt írja elő, hogy a tünetmentes vagy enyhe lefolyású koronavírus-fertőzéssel diagnosztizált betegek ne kerüljenek kórházba, hanem a háziorvosok otthon kezeljék őket.
„Nemcsak orvos, ember is vagyok, családom van, gyerekeim. Néha nekem is szükségem van arra, hogy le tudjam tenni a felelősséget a vállaimról, nem lehetek ügyeletben napi 24 órán keresztül,
ezt nem teszik a járványkórházban dolgozó szakorvsok sem. Viszont a minisztérium legújabb rendelete szerint a családorvosoknak ezt kellene vállalniuk. Hogy a koronavírussal fertőzött betegeket felügyeljék a nap 24 órájában, szünet nélkül.” Ács Melinda 41 éves, egy 16 és egy 12 éves gyermek édesanyja és – családorvos.
Csak egyike azoknak, akik névvel vagy név nélkül, de elmondták véleményüket a rendelet kapcsán. Az összeállításunk alapötlete az volt, hogy vizsgáljuk meg, hogyan vélekednek a sürgősségi kormányrendeletről a családorvosok, akik egyébként a legjobban ismerik gondjainkat, hiszen eddig is hozzájuk fordultunk az őszi náthánkkal, a torokgyulladással, nyári allergiáinkkal, és a komolyabb betegségeinkkel is, hiszen nekik kell tovább küldeniük minden krónikus beteget szakvizsgálatra, és nyilvántartásba is veszik a szív- és érrendszeri problémákkal küszködőket, a cukorbeteg pácienseket, a daganatos betegeket és így tovább. Ilyen tekintetben akár logikusnak is nevezhető volna az Egészségügyi Minisztériumnak az a döntése, hogy a tünetmenetes vagy enyhe tünetekkel nyilvántartásba vett covid-betegek a családorvosok felügyelete alatt vészeljék át a betegség heteit. A járványnak ebben a kritikus időszakában megkerestünk tehát néhány háziorvost, hogy megkérdezzük, mi a legnagyobb sérelmük azzal kapcsolatban, hogy a kormány hogyan kezelte a helyzetet. Nem ért meglepetésszerűen az egybecsengő válaszuk: nem a koronavírus nem gyakorolja a legnagyobb nyomást a háziorvosokra, hanem a bürokrácia.
A papírra vetett elképzelés és a családorvosok által tapasztalt hétköznapok valósága ugyanis nem fedik egymást. A járvány kezdete óta a háziorvosok amúgy is folyamatosan kapcsolatban vannak azokkal a betegeikkel, akik megfertőződnek vagy különböző tüneteket észlelve magukon, betelefonálnak a rendelőbe, hogy tanácsot kérjenek. Nem beszélve a krónikus betegekről, akiknek kórházakban és szakorvosok által történő kezelési lehetősége drasztikusan lecsökkent, ezért sokkal inkább rá vannak utalva a családorvosokra. Azokra, akik vannak, mert a legfrissebb felmérési adatok azt mutatják, hogy nemcsak szakorvosokból van hiány, hanem családorvosokból is.
Ha már a bürokráciát említettük:
Nagyon sok olyan ember van, akiknek pozitív a tesztje, nincsenek tünetei, de hívniuk kell a 112 sürgősségi számot, mert csak így kaphatnak betegszabadságot, azaz megfelelő igazolást, amivel bizonyíthatják a munkáltónak, hogy miért maradtak ki két hétig vagy akár hosszabb ideig a munkából.
Annak már nyoma volt a sajtóban, hogy Raluca Zoițanu, a Családorvosok Országos Szövetségének elnöke szigorúan bírálta az új rendeletet és a betegszabadság megadásának az eljárását, amely a pandémia kezdete óta egyáltalán nem változott, sem ezzel az új rendelettel, amely így még nagyobb nyomást gyakorol az amúgy is leterhelt orvosi rendszerre.
Popa Klaudia, kolozsvári családorvos megkeresésünkkor azonnal a betegszabadságok nehézkes és fárasztó kiírásának ecsetelésével kezdte mondanivalóját. „Bármennyire is próbálunk kommunikálni a közegészségügyi igazgatósággal és a minisztériummal, a falaknak beszélünk. Az a probléma, hogy a betegek teljesen leterhelik a mentőszolgálatot és a 112-es telefonszámot. Hogy miért történik ez? Mert az embereknek orvosi igazolásra van szükségük. És nem részesülnek betegszabadságban, hacsak nincs a kezükben a közegészségügyi felügyelőség (DSP) döntése. Viszont a DSP azt mondja nekik, hogy nem adhatják ki ezt a papírt, amíg a betegnek nincs kórházi egészségügyi felmérése. És a végére egy iszonyúan bonyolult, a betegeket stresszelő, az orvosokat leterhelő, értelmetlen, bürokratikus körbe-körbe telefonálgatás lesz az egészből."
Mert a pozitív a teszttel rendelkező betegek, akiknek nincs semmiféle tünetük, azért telefonálnak, mert tudják, hogy nyomást kell gyakorolniuk a mentősökre, hogy beszállítsák őket a kórházba egészségügyi felmérésre, csak azért, mert szükségük van az állapotfelmérési igazolásra, mert csak annak alapján kaphatja meg utólag a családorvostól a betegszabadságot.
Popa Klaudia azt is részletezte, hogy a betegek sokszor értetlenkednek amiatt, hogy miért nem tudja a családorvos minden más igazolás nélkül kiállítani a hőn óhajtott betegszabadság-papírt. A válasz egyszerű: nincs rá engedélyük, és az egészségbiztosítási pénztár akár 5000 lejes büntetéssel is bírságolhatja azokat a családorvosokat, akik nem tartják be az előírt szabályzatot.
Természetesen, az ideális az volna, hogyha Németországhoz vagy Angliához hasonlóan, a betegnek egy online platformra kellene bejelentkeznie a pozitív teszttel és minden szükséges adattal, majd egy kattintással elérhetővé válna számára egy igazolás, amelyet a munkáltató is elfogad, és bárhol szüksége van rá, fel tudja mutatni.
Romániában viszont, mint Raluca Zoițanu, a Családorvosok Országos Szövetségének elnöke is rámutatott, a pandémia kezdete óta, azaz csaknem 8 hónapja, a CNAS (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) kitart a bürokratikus útvesztű mellett, nem akarja megváltoztatni a betegszabadság megadásának módját, annak ellenére sem, hogy időközben a jogszabály már 3-4 alkalommal változott.
Sok a beteg, kevés az orvos
„Minden nap reggeltől estig zsúfolt a rendelő" - meséli V. Robert rezidens orvos, aki Popa Klaudiával közös családorvosi rendelőben dolgozik. „A legutóbbi rendelet fokozza a terhelést, mert a betegellenőrzési folyamat felelősséggel és további papírmunkával is jár. Ráadásul ebben az időszakban, különösen azért, mert a sürgősségi állapotban a krónikus betegségben szenvedő betegeket elhanyagolták, a torlódás nagyon nagy. Néha sokkal több betegünk van, mint amennyit el tudunk látni, és csak túlórákkal, plusz munkával tudjuk megoldani, hogy minden páciensre megfelelő módon tudjunk odafigyelni. Ez a sürgősségi kormányrendelet tovább terheli a háziorvosokat. És nagyon sok tennivaló van. Amúgy is háziorvosként bele vagyunk temetve a papírmunkába, aki nem ismeri a rendszert, annak fogalma sincs arról, hogy mi mindent várnak el tőlünk. Ennek az újabb feladatnak a teljesítése, tekintettel arra, hogy túlzsúfoltak vagyunk, meghaladja az erőnket. "
Ács Melinda, arról számol be, hogy március óta egy órán belül tíz beteggel is foglalkoznia kell, telefonos konzultáció keretében. „A tíz beszélgetés mellett abban az időben három betegem is van, akikbejöttek a rendelőbe. És nem feltétlenül olyan egészségügyi probléma merül fel esetükben, ami nem volna halasztható. De küldőpapír kell szakorvoshoz, adminisztratív dokumentumok, orvosi igazolások, amelyeket például a tanév elején megköveteltek a gyerekektől. Az egy óra alatt elintézett 10+3 kérést le is kell adminisztrálnom, be kell vezetnem a nyilvántartásba, hogy kivel mit intéztem, nem szabad kifelejtenem senkit, mert ha igen, akkor az elszámolásnál, vagy a biztosítóval való egyeztetésnél kiderül, hogy valahol valami hiba van. Minden lehetséges és lehetetlen listám van a telefonon, képek a receptekkel, igazolásokkal, gyógyszerekkel, amelyeket WhatsAppon, e-mailben vagy messengeren továbítok a pácienseknek” – meséli az orvosnő a munkanapjának egyetlen óráját.
„A közegészségügyet az elmúlt 30 évben elhanyagolták ebben az országban, és most a rendszer felmondja a szolgálatot” - ez volt a megkérdezett orvosok egybehangzó véleménye.
„Megértem, hogy enyhíteni akarják a kórházak helyzetét és a DSP-k válláról is levennék a terhelést " - ismeri el V.Robert. Véleményem szerint a háziorvosi rendszer nem fogja kibírni ezt a pluszmunkát, mert egyébként sem vagyunk sem elegendőn, sem megfelelően megfizetve. Nevetséges az az összeg, amelyet egy koronavírusos beteg monitorizálásáért adnak. (105 lejt – szerk. megj.) Ha javítani szeretnének a helyzeten akkor valóban több állást kellene meghirdetni az epidemiológia, a közegészségügy területén, csak az a baj, hogy nincs nagyon sok rezidens, akik ezt a szakosodást választották volna az elmúlt években, lévén, hogy nem volt kereslet erre. Nagyon kevés elhelyezkedési lehetőségük lett volna azoknak a fiatal diplomás orvosoknak, akik ezt a szakosodást választották volna.
A megkérdezett orvosok egyöntetű véleménye az, hogy az elkövetkező hetek drámaiak is lehetnek, hiszen
az egészségügyi rendszer hibái miatt egyik napról a másikra beállhat a totális káosz.
A hatóságok pedig csak papíron tudnak tervezni, holott legtöbbjük jól ismeri a valóságot, és tudják, hogy nagyon sok elméleti elképzelés nem megvalósítható. Popa Klaudia kitért arra is, hogy egy hibás rendszer működését nem lehet azzal letudni, hogy kifizetsz betegenként 105 lejt, hiszen a megfigyelést eddig is végezték a háziorvosok. „Most jönnek a hatóságok, és aprópénzzel akarnak kifizetni? Ez sértő. Főleg azért, mert eddig ingyen is elvégeztem ezt a megfigyelést. Eddig 15 pozitív betegünk volt, és ha ki szeretné fizetni ezeknek a pácienseknek a megfigyelését a pénztár, akkor valamivel több mint 1500 lejt kapnék. Igen ám, de én magamnak és a rendelőben dolgozó orvoskollégának meg az asszisztensnőknek felszerelést vásároltam, overallt, maszkot, arcpajzsot. Ha számszerűsíteni kellene a befektetéseinket a járvány kezdete óta, akkor kiderülne, hogy a tízszeresét költöttük már el annak a pénznek, amelyet most, úgymond, megítélt nekünk a kormány"- összegezte az anyagi vonzatát is az orvosnő annak, hogy mit jelent napi készenlétben lenni járványidőben.
Ács Melinda szakmai tapasztalata alapján azt állítja, hogy a krónikus alulfinanszírozottság vezetett ehhez a kilátástalan kapkodáshoz: „ha nincsenek szakorvosok, jók lesznek a családorvosok is” alapon. Igen ám, mondja a doktornő, de családorvosok sincsenek megfelelő létszámban, sokuknak 3500, sőt több mint 4000 betegük van. És ez a rendelet semmit sem hoz plusz pozitívumot ahhoz képest, amit eddig is tettünk, csak újabb nyűgöt, újabb mennyiségű papírmunkát. Amúgy a betegekkel eddig is tartottuk a kapcsolatot, beszélgettünk telefonon. Felhívtuk őket, ’jó reggelt X úr, jól érzi magát? jól lélegzik? Nurofent vagy Panadolt szedett?’ Egyszóval a beszélgetés, a beteg ellenőrzése nem jelent gondot, viszont a vele járó bürokrácia, az már igen.”
Az orvosnő arra is kitért, hogy az esetszámok növekedése miatt meg a sok papírmunka miatt nemsokára már a családorvosok sem fogják tudni ellátni a betegeiket. Sem a koronavírusos fertőzötteket, sem azokat, akik más, krónikus panaszokkal jelentkeznek náluk. Persze a kórházakban sem jobb a helyzet. Mitévők legyenek akkor a betegek? Kérdeztük a doktornőtől. „Ha tudni akarja a véleményemet, azt mondom, hogy jobb otthon maradni, mint a kórház folyosóján ülni. Mert a kórház folyósóján senki sem fogja megvizsgálni a beteget. Tele volt a média az elmúlt napokban olyan esetekkel, amikor órákon keresztül hiába vártak a páciensek a kórház udvarán. Aztán meg is lett az eredménye.”
Nehéz megbirkózni ezzel a helyzettel -részletezte Popa Klaudia. A betegek folyamatosan érkeznek, mi pedig ugyanannyian dolgozunk a rendelőben, ma is, holnap is, holnapután is. Azért kerültünk ebbe a helyzetbe, mert évtizedeken keresztül bejött a mindenkori kormányok számítása, hogy ezekbe a szolgáltatásokba nem kellett pénzt fektetni. Most kiderül, hogy a micsoda egészségügyi rendszerünk van: alulfinanszírozott, fáradt. Kevés az orvos, sok a beteg. A halálozási ráta azért olyan magas, mert Romániában szinte semmit nem fordítanak a megelőzésre. A betegek is csak akkor jönnek orvoshoz, ha már komoly gondjaik vannak.
De a bürokrácián, a bonyolult eljárásokon és az alulfinanszírozottságon túl a családorvosok által a párbeszéd és a döntéshozatal átláthatóságának hiányát is nehezményezik.
Raluca Zoițanu, a Családorvosok Egyesületeinek Országos Szövetségének elnöke szerint felháborító az a mód, ahogyan a kormány a háziorvosok bevonását közölte: semmiféle előzetes egyeztetés, megbeszélés nem volt a családorvosok szakmai szervezeteivel, mielőtt kihirdették volna a sürgősségi kormányrendeletet. Az elnök szerint a párbeszéd hiánya jellemző a teljes pandémiás periódusra, nemcsak az utóbbi hetek feszült helyzetével magyarázható.
Zoitanu az újságírók megkeresésére azt is elmondta, hogy a családorvosok szövetsége ügyvédekkel konzultál a rendelet tekintetében, lévén, hogy a jogszabály szövege azt állítja, a családorvosok kötelesek szerződni az Országos Egészségbiztosító Pénztárral a tünetmentes covid-betegek monitorizálási céljából, holott a polgári törvénykönyv egyértelműen kimondja: bármely szerződés a felek akaratát rögzíti, a szerződés megkötését egyetlen fél sem kényszerítheti ki.
A 136/2020-as törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló sürgősségi rendeletet október 22-én hagyták jóvá, és ezt követően jelent meg a Hivatalos Közlönyben, de egyelőre még nincsenek alkalmazási szabályai, ezért a családorvosok sem tudják pontosan, hogy mit ért a kormány a „monitorizálási/ellenőrzési szolgáltatásokon".
A megkérdezett orvosok attól tartanak, hogy a túl nagy felelősség hárulna rájuk, hiszen a krónikus betegségekben szenvedők egészségi állapota egyik pillanatról a másikra változhat, és telefonos konzultáció alkalmával nehéz megállapítani, hogy kórházba való szállítást javasoljanak-e vagy sem, főként olyan helyzetben, hogy a covid-kórházak kezdenek túlzsúfolttá válni, és nem biztos, hogy megfelelő ellátásban részesül a páciens. Ha pedig nem javasolják a beutalást, akkor is óriási a rizikó, főként ha az oxigénkoncentráció lecsökken hirtelen, ahogy erről már számtalan híradás volt a pandémia kezdete óta.
A rendelet szövege itt olvasható.
Nyitókép és illusztrációk: Unsplash