2020. november 26. csütörtökVirág
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A SMURD kezdetei: önkéntesek, akik életmentésre tettek fel mindent

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2020. október 26. 09:57, utolsó frissítés: 2020. október 28. 11:56

A rohammentőszolgálat és a sürgősségi ellátás nélkül ma elképzelhetetlen Románia. Pedig nem mindig léteztek.


A romániai orvosi sürgősségi ellátás és rohammentőszolgálat 30 éve kezdődött Marosvásárhelyen. Ma a SMURD fogalommá vált, és a hétköznapi emberek egy mentő láttán meg szokták tippelni, hogy mennyire van vészhelyzet: ha a fehér mentő megy, akkor nem olyan nagy baj, de ha a piros mentő, akkor igen.

A Transindex utánajárt a SMURD történetének, amelyet két részben közlünk. (A második rész itt olvasható.)

Az a szerencsénk, hogy elvágták egy vizsgán

Közismert, hogy a történet Raed Arafattal kezdődik. A palesztin-szíriai származású fiatalember már tizenéves korában az orvoslásra tette fel az életét, és a családi viták (meg a biztosított üzleti karrier) ellenére kitartott amellett, hogy Európába jön orvosi egyetemre.


1981-ben érkezett Romániába, ahol egy év nyelvtanulás után felvették a kolozsvári orvosi egyetemre. Egyetemi évei alatt már megjelent az újító szelleme: egy alkalommal amikor egyetemi hallgatóként ügyeletes volt, a kórház szomszédos osztályáról egyszerűen átvitte a defibrillátort, hogy egy embert újraélesszen. Ilyet a 80’-as években senki sem csinált: mi az, hogy egy klinika osztályának a felszereléséről egy egyetemi hallgató rendelkezik? Abban a korszakban rendkívüli tettnek számított – mesélte egyik előadásában–, viszont abban nem volt semmi rendkívüli, hogy ha barátkozott egy romániai kollégájával az egyetemen kívül, akkor az illetőt a Szekuritáté azonnal kihallgatta. Így eldöntötte, hogy miután végez az egyetemmel, elhagyja Romániát.


Azonban egy vizsgán elvágták, ami miatt egy évet meg kellett ismételnie. Ezzel az egy év csúszással csak 1989-ben fejezte be az orvosi egyetemet. És jöttek a rendszerváltás zavaros hónapjai, ezért nem kapta meg időben a franciaországi „papírokat”, hogy elutazhassék. S mire a dokumentumok megérkeztek, az országban már – úgymond – demokrácia volt. Ezért maradt, és Kolozsváron megpróbálta bevezetni a kórházon kívüli sürgősségi ellátást: mikor a város nem fogadta ezt el, akkor Marosvásárhelyre telepedett.

Marosvásárhelyi kezdetek

Marosvásárhely utcáin 1990 második felétől megjelent egy autó – egy Opel Kadett – amelyre vörös kereszt volt festve, és szirénázva közlekedett. A fiatal dr. Raed Arafat személyes autója volt, aki néhány önkéntes társával és különböző felszerelésekkel a sürgősségi helyszínre igyekezett: a beteget ott helyszínen igyekeztek a lehetőségekhez mérten ellátni. Ezzel kezdetét veszi a romániai rohammentőszolgálat története: a kis csapat mellett kiállt a Maros Megyei Sürgősségi Klinika intenzív terápiás osztályvezetője, Mircea Chiorean, és létrejön a SMUR, azaz az Mobil sürgősségi mentő- és újraélesztő szolgálat (Serviciul Mobil de Urgență și Reanimare). A következő évben Németországból támogatásként kapnak egy felszerelt mentőautót. Az egészségügyi intézmények az újfajta kezdeményezést nem akarták befogadni, így végül a Mircea Pintilie vezette helyi katonai tűzoltóság keretében lett helye a rohammentősök csapatának – amely önkéntes egyetemi hallgatókat, fiatal orvosokat, a vöröskereszt tagjait tömörítette egybe –, akiknek sofőrt és a sürgősségi képzéshez oktatóhelyiséget a tűzoltók biztosítottak.

Fotók: DSU. Fotók: DSU.


A korai korszakról a Transindex megkeresésére Vass Hajnal főasszisztens mesélt, aki 1992-ben találkozott a SMUR-ral, és Arafattal: „Az orvosi asszisztensképző posztlíceum másodéves hallgatója voltam, amikor hírt kaptunk arról, hogy Arafat doktor úr egy képzést fog szervezni. Akkor még nagyon friss volt a kezdeményezés, nem lehetett sok mindent tudni róla, de a kíváncsiság az egészünket ebbe az irányba küldött. A képzéshez a helyek korlátozottak voltak, évfolyamonként 4 hallgatót fogadtak. A nevünket felírtuk egy cetlire, betettük egy sapkába, és négyet kihúztunk. Én egyik szerencsés voltam, és így mentem el Arafat doktor úr tanfolyamára.”

Vass Hajnal elmesélte, hogy abban a periódusban még lényegében semmi sem volt, csak egy autós sürgősségi szolgálat, amellyel kimentek a súlyos esetekhez. A rohammentőszolgálat lényege, hogy időben kiérjenek a helyszínre, és elindítsák az életmentést, mutatott rá a szolgálat hiányt betöltő szerepére: „A legsúlyosabb esetekről van szó, például mikor egy embernek a szíve leáll. Itt percekről beszélünk, ha az első 3 perceben kiérsz, az a legjobb, ha az első 5 percben, akkor még rendben van, utána az az ember elkezdi szép lassan elveszíteni az idegsejtjeit, amelyeket nem biztos, hogy vissza lehet szerezni. Ezért elemien fontos minél hamarabb elkezdeni az életmentést. Most, hogy már volt autó, abban felszerelés, az esetek jelentős részében kiértek időben, és mindent megtettek, amit tudtak” – mondta. Elmesélte, hogy így a beteggel beértek a kórházba, ahol szembesültek azzal a kérdéssel, hogy most hova vigyék, és ki veszi át. Közben az alapvetően fontos percek teltek-múltak, és az életbenmaradás esélye csökkent. „Beláttuk, hogy oké, mi kimegyünk az utcára, de utána egy olyan helyre kellene behozzuk a beteget, ahol tovább lehet folytatni azt a munkát, amit az utcán elkezdtünk: kell egy újraélesztő szoba” – fogalmazta meg a sürgősségi osztály csírájának igényét. A reanimálószobát végül kiharcolták – a sebészet egyik öltözőjét alakították át a sebészek bosszúságára –, amelyet skóciai támogatással szereltek fel. Így akiket az utcán elláttak, azt a csapat másik fele a kórházban fogadni tudta, és folytatták az életbe vágó ellátást.

Dr. Raed Arafat munkatársaival.Dr. Raed Arafat munkatársaival.


„A reanimálószobában egy orvos volt, és két asszisztens dolgozott, ennyiből állt az ügyelet: mind önkéntesként dolgoztunk, és csak a súlyos eseteket fogadtuk.” – emlékezett Vass Hajnal, akik elmesélte, hogy a takarítástól a betegellátásig mindent ők csináltak, hiszen nem volt lehetőség a személyzet bővítésére. „Viszont a kórház kezdett nyitottabb lenni, mert látták, hogy amit csinálunk az nem játék, hanem valódi és komoly dolog történik.” – mondta. A SMUR tevékenységének köszönhetően a környéken az elhalálozási arány 50%-kal csökkent. „Az intenzív terápia osztályvezetője, aki nagyon határozottan kiállt mellettünk, sokat segített: így például engem az intenzív terápia osztályra alkalmazott, de megengedték, hogy a reanimáló szobában dolgozzak. És így voltak kollégák, akiket a neurológia vagy a sebészet alkalmazott. Így indultunk el, köszönhetően a különböző klinikai osztályoknak, ahol megértették, hogy mi az, amit csinálunk.” – mutatott rá Vass az akkori személyzeti helyzetre. Elmondta, hogy eközben az orvosok elindították az első sürgősségi orvosi rezidens képzésüket, és a csapat is folyamatosan növekedni kezdett, javarészt további önkéntesekkel. 1993-ban a tűzoltóságnál is nemzetközi szintű paramedikus képzéseket indítottak, és külföldi adományként egy jelentős technikai mentésre felszerelt speciális autót kaptak: ettől kezdve a SMUR egy betűvel bővült, a D-vel (Descarcelarie), hiszen most már a technikai-műszaki mentést is el tudták végezni. A történetek szerint az autó ünnepi keretek közötti átadásán érkezett egy hívás, amire a SMURD-os csapat az új autóval le is lépett, hogy az első gépkocsiból kivágják a sérültet.

A SMURD működését akkoriban az egészségügyi minisztérium egyik rendelete tette lehetővé, amely a Marosvásárhelyi rohammentőszolgálatot egy országos kísérleti modellnek nevezte ki. A sürgősségi orvosi ellátást azonban csak 2006-ban szabályozták törvényes keretekben.

A „barakk”, egy tragédia tanulsága, és a lakkosság elismerése

„Minél többet láttunk el, annál több esetet kaptunk: a szoba már nem volt elég” – mesélte Vass. Ma már történelem, hogy már akkor reális elképzelésként megfogalmazódott, hogy a Megyei Kórház első szintjét átalakítsák, de ezt akkor mindenki elképzelhetetlennek tartotta. A csapat viszont nem mondott le arról, hogy márpedig szükség van egy sürgősségi osztályra. 1993-ban egy angliai képviselő rosszul lett a városban, és a SMURD ment ki utána, és aki az ellátás során a reanimáló szobában kötött ki. Ő ígérte meg, hogy segít megoldani egy osztály megnyitását – meséli Vass Hajnal.

Raed Arafat egy előadásában beszámolt arról, hogy telefonhívást kapott az Egyesült Királyságból, hogy találtak egy moduláris kórházat. Elmondása szerint azt hitték, hogy valami sátrakat, vagy barakkokat fognak kapni, de megnyugtatták, hogy rendes kórházi épület az. A moduláris kórház költöztetését Skóciából a BBC egyik műsora vállalta, a Challenge Anneka: a stúdió 18 teherautóval hozta el szétszedve a kórházat, és egy hónap alatt fel is építették közösen a SMURDosokkal. „Így lett nekünk abból az egy szobából egy sürgősségi osztályunk, vagyis egy ágyból, tizenkét ágyra fejlődtünk ” – összegezte Vass Hajnal az első romániai sürgősségi osztály létrejöttét.

A marosvásárhelyi egykori sürgősségi osztály. Alól 1993 - Skócia, balra fent 1994 - Marosvásárhely, jobbra a 2000-es évek vége A marosvásárhelyi egykori sürgősségi osztály. Alól 1993 - Skócia, balra fent 1994 - Marosvásárhely, jobbra a 2000-es évek vége


Eközben más erdélyi városok is felfigyelnek a marosvásárhelyi történésekre, és elkezdik átvenni a modellt: elsőként a nagyváradiak és a nagyszebeniek, aztán Temesvár, Kolozsvár is, vagyis a SMURD lassan kezdett elterjedni Erdélyben.

De a megoldandó feladatoknak még nem látszott a vége. „Maros megye nagy, és amíg mi 5-6 perc alatt el tudtunk jutni a város különböző helyszíneire, nagy kérdés volt, hogy a megyében mit csinálunk. Mert a többi városban, falvakban nem tudtunk percek alatt ott lenni, pedig egy szívstoppos beteg időintervalluma ott is percek kérdése. Innen jött az ötlet, hogy képezzünk ki a sürgősségi elsősegélynyújtási beavatkozásokra – szívmasszázs, mesterséges lélegeztetés, defibrillálás – tűzoltókat” – meséli Vass Hajnal.

Arafat egy beszélgetésben elmondta, hogy mindenki meg volt ijedve, hogy ez illegális és a defibrillátorral a tűzoltók megölik az embereket. Neki erre csak két érve volt: ha az a kérdés, hogy illegálisan embereket mentsenek meg, vagy törvényesen hagyják meghalni, akkor az előbbit választják. Másrészt: a szívstopp klinikai halált jelent, és egyetlen tűzoltó sem tud megölni egy klinikai halottat – de képes esélyt adni a beavatkozással. Az elsősegély csapatokat viszont senki sem akarta létrehozni.

Aztán 2000-ben Libánfalván a polgármester fiát megrúgta egy ló. És bár Szászrégenből mentőautót küldtek, és Vásárhelyről is elindult egy SMURD csapat, hiába ért ki elsőnek a rohammentőszolgálat, már csak a gyerek halálát tudták megállapítani. A helyi polgármester akkor ígérte meg, hogy amint lejár a temetés, Libánfalván létrehozzák az első elsősegélynyújtó központot.

„Libánfalva után majd Radnóton, Szovátán is létrejöttek ilyen csapatok, akik mind le tudtak fedni egy-egy területet, s lassan kifejlődött az elsősegélynyújtó SMURD-os hálózat. Ők voltak azok, akik elsőnek odaértek, elkezdték a beteg ellátását, és így a vásárhelyi rohammentősöknek volt idejük kiérni úgy, hogy a betegnek még legyen lehetősége életben maradni. Mert az első 5 percben valaki – egy elsősegélynyújtó – már elkezdett valamit, s a vásárhelyiek át tudtak venni egy beteget, s nem a halál beálltát megállapítani értek oda. Azelőtt számos eset volt, hogy csak ennyit tehettek. Az alapelv az, hogy mindenkinek legyen megadva az életben maradásra a lehetőség. És ezeket az alapvető elsősegélynyújtó technikákat, beavatkozásokat mindenki megtanulhatja” – jelentette ki Vass Hajnal, utalva arra, hogy a SMURD azóta számos képzést tartott, intézményeknek, a lakosságnak és ezt a munkát azóta is folytatják. Tavaly a kolozsvári Sétatéren találkoztunk velük.

1997-ben felújítják a romániai mentőszolgálat (Serviciu de Ambulanță) autóparkját, de a SMURD hiába igényel autót, nem kap – mivel nem a mentőszolgálat része. „Szükség volt egy jó autóra, egy újra, amire lehet számítani, ami több éven keresztül tudja biztosítani, hogy odaérünk” – meséli Vass Hajnal – „Mert az adományként kapott autók egy-két évig bírták, de lerobbantak, és akkor valahonnan kellett szerezni egy másikat, ami ismét egy-két évig volt megoldás.” Megemlítette, hogy amikor beindult a szolgáltatás, akkor hívás hívás után érkezett, és megtörtént, hogy autó nélkül maradtak: „Nagyon kellemetlen volt, amikor mentünk ki egy sürgősségi esethez, és az autó útközben elromlott. Tényleg nagyon kellemetlen, mert tudtuk, hogy oda kellene érjünk időben de… az autó nem segít, s nem értünk oda”.

Mivel addigra Marosvásárhely és a megyében számtalan település látta, hogy mit csinál a SMURD, úgy döntöttek elindulnak házról-házra, cégtől-cégig, hogy aki szeretne adományozni egy mentőre, az tegye meg. „És sikerült, lett egy saját új mentőautónk” – mondta. Ezzel 1998-ban a lakosság konkrét tettel is elismerte a SMURD tevékenységét, és kiállt a mellett, hogy szükség van rá.

Az első egységes segélyhívószám és mentőhelikopter

„Az elején 1990-ben minden szolgálatnak külön telefonszáma és diszpécserszolgálata volt, az orvosi sürgősségek diszpécsere a mentőállomáson volt. Így hozzájuk érkeztek be a hívások, és ők vagy továbbadták nekünk a hívást, vagy nem – az elején nagyon nehezen indult az együttműködés a mentőszolgálattal és a mentőállomással, mert azt hitték, hogy mi elvesszük a kenyerüket, a munkájukat. Nem ismerték fel, hogy mi csak egy pluszt adunk az egészhez, s nem valamit elveszünk” – mutat rá a SMURD fejlődésének egy másik vonatkozására Vass Hajnal.

Raed Arafat erről egy előadásában elmeséli, hogy egyik ellenséges intézmény vezetősége egy gyűlést tervezett, amely a mentőszolgálat alá rendeli a SMURD tevékenységet – amellyel lényegében felszámolták volna. Egyszerű stratégiát alkalmazott: a gyűlésre minden intézmény képviselőjét elhívta, beleérve a médiát is. Így a tervezett leszámoló gyűlés helyett egy olyan nyilvános szakmai megbeszélés lett, amelynek eredményeként az egészségügyi sürgősségi hívásokat fogadó diszpécserszolgálatot áthelyezték a SMURDhoz. Arafat még hozzátette, hogy eleinte annyira nyugtalan volt, hogy működtetni tudják-e, hogy 10 napig folyamatosan ott volt a diszpécser mellett, amíg meggyőződött, hogy működik az újítás. Így a SMURD vette át az összes egészségügyi hívást, aminek következtében hatékonyabban tudtak dolgozni, és az együttműködés akadályain is enyhíteni tudtak.

SMURD diszpécserszolgálat. Fotó: fundatiasmurd.roSMURD diszpécserszolgálat. Fotó: fundatiasmurd.ro


„Így az első lépés a SMURD volt, amit aztán 2001-ben követett az integrált diszpécserszolgálat, az egységes 112 segélyhívószám bevezetése” – meséli tovább Vass Hajnal – „amelyen keresztül egyetlen hívással el lehetett érni a többi szolgálatot, akiknek egy sürgősségi esetben ott kell lenniük (rendőrség, a csendőrség – a tűzoltósággal már együtt dolgoztunk).” Romániában így a maros megyeiek tárcsázhatták elsőként a ma is használatos 112-t, ha vészhelyzet alakult ki.

„Ennek az a lényege, hogy mindenki ugyanabban a pillanatban tudjon az esetről, és mindenki minél hamarabb tudjon dönteni, hogy kell küldjön csapatot vagy sem. Mert azelőtt volt olyan, hogy kiküldtek egy mentőt, de a helyszínen kiderült, hogy szükség van a rendőrségre is, vagy a tűzoltóságtól a technikai mentésre: ezeket addig mind külön-külön telefonhívásokkal kellett intézni. Mosmár mindenki hallotta a hívást, és nem kellett elkérni a hívást, nem kellett még egyszer minden egység visszahívja és kikérdezze a részletekről az embereket. Ez nagyon nagy jelentőségű könnyítés a sürgősségi esetekben beavatkozó csapatoknak” – mutatott rá az 112 jelentőségére a SMURD főasszisztense.

SMURD légimentés. SMURD légimentés.


Az első SMURD-os mentőhelikopter a tragédiájáról lett híres. „Mikor az első helikopter lezuhant, és a személyzet és a pilóták életüket vesztették, akkor lényegében még nem is létezett SMURDos helikopteres mentőegység” – mutatott rá a fejlődés rohamtempójára Vass Hajnal. „Adminisztratívan a megyesi Transgaz Társasághoz tartoztak, de nagyon nyitottak voltak, szívesen együttműködtek, szívesen vállalták a munkát. Nagyon sokat köszönhetünk nekik ezért a nyitottságért: úgy a pilótáknak mint a gázasoknak, akik ezt lehetővé tették. Mert amíg a tragédia megtörtént, addig már megmutatták az országnak, hogy ez mit jelent, és tényadatok álltak a rendelkezésünkre, hogy ezt mennyire és miért fontos létrehozni és fejleszteni” – magyarázta Vass, az 1999-2003 közötti helikopteres mentőakciókra utalva. Ezekre az eredményekre alapozva hozták létre 2004-ben a romániai helikopteres mentőszolgálatot.

„A SMURDos kollégákban ez az első eset nagyon mély nyomot hagyott. Addig folyamatosan mentünk előre, haladunk, senkiben fel sem merült úgy igazán, hogy ilyen tragikus baleset akármikor velünk is megtörténhet. Ekkor tudatosult, hogy a munkánkkal esetenként tényleg az életünket kockáztatjuk. Ettől senki nem hátrált meg, és mindenki folytatta ami elkezdődött, de már tudtuk, hogy ezzel is jár” – vonja le a tanulságot Vass Hajnal.

Az első tragédia után még 5 SMURD mentőhelikopter zuhant le szolgálat közben, összesen 16 halálos áldozatuk van. 2013-ban a SMURD alapítványa megvásárolja az első sugárhajtású mentőrepülőgépet, így a légimentést még jobban kiszélesítette. Jelenleg 8 mentőhelikopter-állomás áll a romániai sürgősségi mentőszolgálat rendelkezésére.

Emlékbélyeg a Moldova Köztársaságban lezuhant helikopter személyzete előtt tisztelegveEmlékbélyeg a Moldova Köztársaságban lezuhant helikopter személyzete előtt tisztelegve


Jelen: nemzetközi mintapélda

Ma már a rohammentőszolgálat nem csak Romániában van jelen, hanem Moldova Köztársaságban is, illetve számos nemzetközi tanfolyamot és továbbképzést szervez. Ezzel kapcsolatban Vass Hajnal megjegyezte, hogy a SMURD kezdeteinél eszközökben, technikában, tudásban rengeteg segítségek kaptak más államoktól: „Így a jelenlegi helyzetben természetes, hogy a fejlettségünk jelenlegi fokán mi adunk tanácsokat, és segítséget másoknak. A nemzetközi tanfolyamok és képzések a haladásunk mutatói. Ma nemzetközileg több ország tőlünk veszik a példát” – jelentette ki. „És ma azok az országok, akik minket tanítottak egykor, ma büszkeséggel – jó akaratú baráti „irigységgel” – szemlélik az eredményeket. Mert amikor ez az egész elkezdődött tényleg senki sem merte volna azt gondolni, hogy ez ilyen szépen fog fejlődni, és ezt a szintet el lehet itt érni. Mi sem, ők sem” – fogalmazott Vass Hajlnal.


A SMURD utóbbi évtizedéről, kihívásairól, a jelen problémáiról és a jövőről a következő cikkben fogunk beszámolni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS