2020. október 25. vasárnapBlanka, Bianka
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kolozsvári orvosok a járványharc frontvonaláról: félünk, de bemegyünk, és tesszük a dolgunk

V.E. 2020. október 09. 11:02, utolsó frissítés: 17:50

Milyen az orvosok és páciensek élete az intenzív terápián? Van-e elég ágy a betegek számára? Mi történik azokkal, akik lélegeztetőgépre szorulnak? Az orvosok megválaszolták a kérdéseket.


Románia nagyvárosaiban megteltek a covid-kórházak, és az intenzív osztályokon már nincs szabad ágy.(A G4Media oldalán reális időben követhető a szabad helyek alakulása megyénként egy folyamatosan frissülő térképen.)

A lakosság meghökkent, amikor az esetszám meghaladta a napi ezret, aztán a napi kétezret, tegnap azonban már háromezer fölé emelkedett, és úgy tűnik, hogy nincs megállás, az esetek száma tovább növekszik. A pesszimisták az olaszországi forgatókönyvet emlegetik, amelyet megdöbbenéssel követtünk híradóról híradóra a pandémia első hullámakor. A realisták abban reménykednek, hogy hathatós intézkedésekkel elkerülhető a teljes összeomlás. (A tagadókról pedig semmi értelme nincs írni ebben a kontextusban.)

Megszólalnak az intenzív terápiás orvosok

Óriási a nyomás az egészségügyi rendszeren, és azon belül is az intenzív terápiás osztályokon. A Recorder és a G4Media portáloknak sikerült több szakorvost megszólaltatniuk a témában, és a véleményük egybehangzó: hajszálnyira állnak attól, hogy a rendszer becsődöljön, ugyanis szabad helyek nincsenek, és nem fogják tudni biztosítani a megfelelő kezelést az oxigénre, lélegeztető gépre szoruló betegeknek. A Transindex is megkeresett egy szakorvost a kolozsvári járványkórháztól, hogy kerek legyen a kép arról, mi is történik az intenzív osztályokon a páciensekkel és mit jelent az, amikor valaki lélegeztetőgépre szorul.


Amint arról többször esett szó, annak ellenére, hogy a koronavírussal fertőzöttek nagy hányadánál (különböző számításokat összevetve, ez lehet akár 80 százalék is) a betegség lefolyása sokszor tünetmentes vagy enyhe tünetekkel jár, a fennmaradó része a fertőzötteknek kórházi kezelésre szorul. Egyesek „szerencsések”, és 2-3 hetes kezelés után, amely közben nem szorulnak intenzív támogatásra, hazamehetnek a kórházból, és újabb néhány hetes felépülési periódust követően elmondhatják, hogy meggyógyultak. Az adatokat a Transindex számára megerősítette Teodora Iacob kolozsvári intenzív terápiás szakorvos is (akivel először ITT beszélgettünk), akinek elmondása szerint az eddig rendelkezésre álló adatok azt bizonyították, hogy a SARS-CoV-2 vírussal megfertőződött betegek 20 százaléka valamilyen fokú kórházi ellátást igényel, és 5 százalék kerül kritikus állapotba.

Az intenzív terápiás kezelésre szoruló koronavírusos betegek száma Romániában az elmúlt napokban 600 körül mozgott. A fertőzés terjedésével azonban ez a szám is egyre nő. Ha nem sikerül megfékezni a járványt, akkor a mintegy 1000 intenzív terápiás ágy, amellyel rendelkeznek a romániai kórházak, nem lesz elegendő ahhoz, hogy az összes rászorultat kezelni tudják az orvosok. Mivel a koronavírus-fertőzésre egyelőre nincs bizonyítottan hatásos gyógyszer, ezért a súlyos állapotú betegeknél a fenntartó terápia jön szóba, ennek egyik legradikálisabb foka a gépi lélegeztetés.

A lélegeztetőgépes terápia Teodora Iacob orvosnő szerint akkor válik indokolttá, ha nem jut elegendő oxigénhez a tüdő. „;Ha a kezdeti tünetek megjelenése után romlani kezd a beteg állapota, akkor körülbelül az ötödik napon szokott kezdődni a tüdőgyulladás, amikor már érezhetnek az emberek légszomjat. Amikor a vírus megtámadja a tüdőt, az már komoly problémákat tud okozni. A tüdőn keresztül, mintegy óriási membránon zajlik az oxigén felvétele a vérbe, amit onnan a keringés juttat el a teljes szervezetbe és a szöveteket alkotó sejtekhez” – mondta a szakorvos.

Ritkán kerülnek bemutatásra az intenzív terápián dolgozó orvosok mindennapos harcai a halált okozó fertőzéssel. A biztonsági intézkedések miatt az újságírók számára is komoly kihívást jelent, hogy kapcsolatot létesítsenek olyan orvosokkal, akik hitelesen, az általuk látott esetek alapján tudják elmondani, hogy mi történik ezeken a zárt osztályokon. Az általunk megkeresett orvosnőn kívül G4Media munkatársai Kolozsváron Dr. Diana Miclăușsal beszélgettek, aki a fertőző kórház 2-es számú intenzív részlegét koordinálja. A kolozsvári járványkórház kizárólag a Sars-Cov-2 fertőzéses eseteket kezeli február vége, a romániai járvány hivatalos kezdete óta.

Diana Miclăuș: egy féléve harcolok a járvánnyal

Az orvosnő megfeszített tempóban dolgozott ezekben a hónapokban, megállás nélkül: korán reggel indul munkába, és sötétedés után ér haza. Van egy ötéves gyereke, akit a kisfiú édesapja gondoz. A Franciaországban sürgősségi orvosként dolgozó férfi feladta az állását, hogy otthon maradjon a kisfiával, csak azért, hogy felesége, akinek jelenlétére nagy szükség van a járványkórház intenzív osztályán, száz százalékosan tudja ellátni feladatát. „Nem bízhattuk őt a nagyszülőkre, mert azt kockáztattuk, hogy megfertőzzük őket” - mondta Diana Miclăuș a G4Mediának.

Diana Miclăuș intenzív terépiás főorvosDiana Miclăuș intenzív terépiás főorvos


A szakorvos a mindennapi munka nehézségeire is kitért, miközben részletezte azt, hogy milyen a jelenlegi helyzet azon az osztályon, amelyet ő irányít. Mindannak ellenére, ami eddig történt, az elmúlt hónapok összes tapasztalata ellenére, még mindig nem vagyunk felkészülve arra, ami következni fog, ha az esetszámok továbbra is ebben a ritmusban növekednek. Nem dolgozunk normál körülmények között, a személyzet alulméretezett. Számos olyan orvosunk volt, akik a miniszteri utasítás alapján lettek ide kirendelve. Ezek a munkatársak azonban mindössze 30 napig maradnak, majd elmennek és jönnek újak, akikkel ismét az elejétől kell kezdenünk a felkészítést, mivel a Covid-terápiának bizonyos sajátosságai vannak. Egyébként nagyon sokat segítettek nekünk, nem tudom, mit csináltunk volna nélkülük, de nagyobb következetességre van szükségünk, mert ezek a sűrű váltások nem tesznek jót.”


Arra a kérdésre válaszolva, hogy elegendőek-e az ágyak az intenzív terápián, sikerül-e ellátni minden beteget, Diana Miclăuș határozott nemmel válaszolt.

„Sürgősen szükségünk van ágyakra az intenzív osztályon, mert jelenleg nem tudunk mindenkit kezelni. Napi szinten kell visszautasítanunk betegeket, mert nem tudjuk ellátni őket. Amint felszabadul egy ágy, azonnal elfoglalja a következő beteg. Egyre több kérés érkezik hozzánk. Úgy gondolom, hogy a hatóságoknak látniuk kell ezeket az aggasztó jeleket, és mindenkivel meg kell értetniük, hogy a vírus terjedése eddig nem tapasztalt módon erősödött fel. Most, amíg nem késő, lépniük kellene. Soha nem fogok tudni választani a betegek között. Nem távolíthatok el egy beteget az intenzív osztályról, nem adhatok elsőbbséget másnak, aki fiatalabb, nem akarok arról dönteni, hogy ki érdemesebb az életre és ki nem. És ezt nem is fogom megtenni. Ki vagyok én, hogy megállapítsam, kinek jár a kezelés? Ki kap és ki nem kap esélyt az életre? Ki élhet ezzel a lelkiismeretén?”


A kollégái munkáját jellemezve, az intenzív osztály vezetője elmondta, hogy a legtöbb orvos és a teljes egészségügyi személyzet erejének végén van, számukra az elmúlt hónapok a megfeszített munkáról szóltak. Mindeközben a többi kórházban az orvosok nem dolgoznak teljes kapacitással, ugyancsak a járványhelyzet miatt, hisz a kórtermekbe a fizikai távolság betartásának szabályaival helyezik el a betegeket, és négyágyas termekbe mindössze két beteget utalhatnak be. Drasztikusan lecsökkent a nem sürgős műtéti beavatkozások száma, az elnapolható krónikus betegek kezelése: kórházi beutalás előtt minden beteg esetében elvégzik a koronavírus-tesztet, és csak a negatív eredmény után kezdik el az előírt kezelést. A nem covid-kórházak tehát nem tudják ellátni maximálisan a nem fertőzött betegeket, akik egészségügyi ellátásra szorulnának, a covid-kórházak pedig túlzsúfoltak és a személyzet agyonhajszolt – magyarázta Diana Miclăuș orvosnő.

„Erőnk végén vagyunk, fáradtak vagyunk, nem tudom, meddig bírjuk.”

Az orvosnő megrendítő vallomása szerint nem a legfájóbb pontja ennek a harcnak az emberek hitetlensége, amikor tagadják a járványt, a veszélyt és semmibe veszik az orvosok munkáját. „Biztatjuk egymást, erőt merítünk egymásból a folytatáshoz. Látom a betegeinket, kétségbe vannak esve, ez a légszomj, amit megpróbálunk enyhíteni, teljesen kikészíti őket pszichésen is, folyamatos halálfélelemben töltik napjaikat. Amíg nem intubálják őket, és maguknál vannak, attól rettegnek, hogy mikor következik be a végzetes pillanat. Légszomjuk van, szoronganak, a halálfélelem eluralkodik rajtuk, és teljesen ránk vannak utalva, mert a legkisebb erőfeszítésre is képtelenek. Azok, akik lélegeztetőgépre szorulnak, kétségbe vannak esve. Félelmük és kétségbeesésük nem hasonlítható össze a mi félelmeinkkel vagy aggodalmunkkal, amellyel kívülállóként szemléljük az eseményeket” –részletezte az orvosnő azokat a mindennapos helyzeteket, amelyekkel szembesül munkája során.

Elmondása szerint ezek a drámai történések nem hagyják hátat fordítani a kórháznak, és a sok megoldásra váró, nehéz szituáció ellenére, március óta folyamatosan dolgozik kollégáival együtt, az orvosoktól az ápolókig. Minden megmentett ember, minden sikeresen megoldott eset a pozitív töltetet ad a következő napokra. Minden elveszített ember, akiről le kell mondani, a kitartást erősíti meg benne, hogy küzdeni kell a betegek életéért. A tökéletlen rendszer, elégtelen felszerelés, hiányzó ágyak és a krónikus fáradtság sem tudja azonban annyira elkedvetleníteni, mint a járványtagadóknak a rosszindulatú beszólásai bármelyik médiafelületen.

A kolozsvári járványkórház egészségügyi személyzetének egy részeA kolozsvári járványkórház egészségügyi személyzetének egy része


„Ha tehetném, behívnám őket az intenzív osztályra, hogy lássák a valóságot, amelyet nem vesznek figyelembe. Voltak olyan eseteim, amelyeket nem tudok elfelejteni, és amelyek az emlékezetemben maradnak életem végéig. Ilyen például egy idős házaspár esete, akiket együtt hoztak be a kórházba. Sokat küzdöttünk értünk, úgy tűnt, hogy sikerül megmenteni őket, mert sokáig életben maradtak itt az intenzíven, de végül mégiscsak legyőzte őket a vírus, mindketten meghaltak. Olyan helyzetek elé állít ez a járvány, amivel még soha nem találkoztam. És ismétlem, még mindig nem vagyunk felkészülve arra, ami ezután következik.”

Aneszteziológus főorvos: az invazív lélegeztetés az utolsó megoldás az életben tartásra

Constantin Bodolea
, a kolozsvári Orvostudományi Kar docense és az egyik legelismertebb romániai ATI-szakorvos és az Európai Aneszteziológus Társaság tagja. Ha Diana Miclăuș azt részletezte, hogy milyen a betegség lefolyása az intenzív osztályon, Bodolea doktor arról mesélt, hogy mi történik azokkal, akiknek feltétlenül lélegeztetőgépre van szükségük. Miért ilyen nehéz a súlyos állapotú fertőzöttek lélegeztetése? Ha elfogynának a szabad lélegeztetőgépek, ki döntene, melyik betegnek jusson és melyiknek ne? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre válaszolt a szakorvos, aki elmondása szerint lélekben már felkészült „a milánói forgatókönyvre”.

"A páciens már nem tud lélegezni, mert a tüdő nem tud oxigént juttatni a vérbe. Ezért a beteg érzéstelenítése után egy csövet helyeznek a légcsőbe, és számos, a diszfunkciónak megfelelő ventillációs stratégiát alkalmaznak” – részletezte az aneszteziológus főorvos. A lélegeztetőgépen levő betegek fájdalomcsillapítót kapnak, és altatják őket azért, mert ez a folyamat tényleg nagyon nagy szenvedést okoz. Normál esetben belégzéskor beszívjuk a levegőt, a gép viszont ezzel ellentétesen benyomja a tüdőbe a levegőt. Ez egy feszítő érzést okoz, ami főleg addig kellemetlen, amíg az intenzív terápiás orvos kititrálja (térfogatelemzéssel kiszámolja – a szerk.), hogy az adott betegnek mekkora nyomásra és egyszeri belélegzett levegőmennyiségre van szüksége. A fájdalomcsillapítás és az altatás abban segít, hogy ez minél jobban tolerálható legyen, és a beteg összhangban lélegezzen a lélegeztetőgéppel.

A szakorvos pontos leírásából mindenki számára világossá válik, hogy élet-halál harcról van szó ilyenkor. „A tüdőödéma lép fel, a levegőcserét végző kötőszövetek egymáshoz tapadnak. A felszaporodó mellkasi folyadék összenyomja a tüdőt, ami fokozza a nehézlégzést. A tüdő a szív közvetlen közelében helyezkedik el, és a tüdőkárosodás a szívet is érinti. Annak a ténynek köszönhetően, hogy invazívan kell lélegeztetni a beteget, a szív is mellékhatásoktól szenved. Csökkenhet a vérnyomás, ezért olyan gyógyszereket adunk, amelyek a vérnyomás emelik, próbáljuk pótolni a folyadékveszteséget, azonban a túl sok folyadék károsan befolyásolja a gyulladást a tüdőben, ha csökkentjük az infúzió mennyiséget, akkor a vesét tesszük ki károsodásnak. Egyszóval minden mindennel összefügg, folyamatosan késélen táncolunk, amikor az invazív lélegeztetés mellett döntünk, azonban világszerte ez az egyetlen elfogadott terápiás eljárás azon betegek számára, akiknek már a támogatott oxigénterápia nem elegendő.”

Az invazív lélegeztetésre szoruló betegek nagy részét hasra fektetik, és ennek az eljárásnak megvan a pontos forgatókönyve. Teodora Iacob, intenzív szakorvos részletezte a manővert.
„A betegek ellátáshoz és kezeléséhez számos kanült vezetünk az emberekbe az intenzív osztályon, emellett bennük van a lélegeztetőcső, infúzióra vannak kötve, tehát nagyon nem egyszerű mozgatni őket. Ahhoz, hogy ezt biztonságosan véghezvigyük, és hogy ne csússzon ki a lélegeztetőcső, legalább öten szoktuk ezt csinálni. Ketten állnak a beteg jobb oldalán, ketten a bal oldalán, egy ember a fejénél, sőt, ha van elég fő, akkor még valaki a lábánál is jól jön. Mindez egy nagyon összehangolt csapatmunkát igényel.”

A lélegeztetőgépeknek egyébként vannak mellékhatásai (mint amúgy bármely orvosi beavatkozásnak). Az egyik ilyen a légzőizmok ellustulása, ami abból adódik, hogy a légzőmozgást innentől a gép végzi a beteg helyett. A gép nem megfelelő beállítása pedig akár tüdőkárosodást is okozhat. Idesorolható még a különféle fertőzések kockázata, sőt akár a pszichológiai szövődmények – a lélegeztetőgéppel kezelt betegek negyedénél fejlődik ki poszttraumás stressz szindróma.

Teodora Iacob felhívta a figyelmet arra is, hogy az invazív lélegeztetés gyakorlatilag nem terápiás módszer. „A lélegeztetőgéppel nem tudjuk a betegeket gyógyítani, csak a tüdő kieső funkcióját tudjuk támogatni, addig, amíg a test regenerálódni nem tud. Mivel jelenleg a vírus ellen nincs bizonyítottan hatásos gyógyszer, így csak a szervezet saját maga tudja azt leküzdeni.”

Az egy nagyon hosszú folyamat, mire a szervezet össze tudja magát szedni ennél a fertőzésnél. Tizennégy, de akár huszonegy napot is lélegeztetőgépen töltenek a betegek, addig, amíg a tüdejük meg nem gyógyul annyira, hogy külső segítség nélkül tudjon oxigént felvenni- mondta el az orvosnő.

Az intenzív osztályon kezelt betegeknél számos szövődmény léphet fel. Például, amikor kritikus állapotba kerül az emberi szervezet, az egy hatalmas stresszt él át, amitől többek közt fekély alakulhat ki a gyomorban, ami így kilyukadhat. Utóbbi folyamat megelőzésére különböző gyomorvédő gyógyszereket tudnak bevetni az orvosok. Azt nekik kell eldönteniük, hogy mennyi ideig van értelme valakit lélegeztetőgépen tartani. Előfordul, hogy valakinek a kezelés ellenére is romlik az állapota, és nem tudják megmenteni.

A mindennapos védőfelszerelésben zajlik a mindennapos harc a vírus ellenA mindennapos védőfelszerelésben zajlik a mindennapos harc a vírus ellen


Constantin Bodolea szerint a vírus szinte minden szervet érint. Nem csak a tüdő, hanem a szív, a máj, az izmok, a központi idegrendszer szintjén is olyan tünetek jelentkeznek, amelyeket kezelni kell. Az egyik legveszélyesebb tünet természetesen a hipoxémia, mert ez nemcsak a tüdőt, a szívet, hanem minden szervet érint, és a páciensnek végül több szervi hiányossága alakul ki.
Az orvos az általános szabályok tiszteletben tartására szólított fel mindenkit, hiszen minden maszk, minden kézmosás, minden óvatossági intézkedés betartása életeket menthet. A vakcina ugyanis nem jelenik meg egyik napról a másikra, a vírus sem tűnik el, egyetlen megoldás marad az, hogy tudatosítsuk a veszélyt, és megtegyünk minden tőlünk telhetőt, hogy felelősségteljesen viselkedjünk.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS