2020. október 25. vasárnapBlanka, Bianka
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az emberekben ott van a tudásszomj, hogy a népviseleteket megismerjék

G. L. 2020. október 10. 11:40, utolsó frissítés: 14:40

A székelyudvarhelyi Dávid Botond fotóssal beszélgettünk a Geofolk projektjéről.


Ahogyan Dávid Botond magyarázza, egyszerűen belesodródott a népviselet fotózásba. Nem volt mögötte tudatos tervezés, az egyik kicsi lépés után jött a másik. Nyolc év után most már ott tart, hogy közel 2000 viseletet örökített meg a világ minden részéről, Guinness rekordot készül dönteni velük, adatbázis kiépítésén dolgozik, illetve legfrissebb fejleményként a XI. Székelyföldi Napok keretében szervez kiállítást Székelyudvarhelyen, amit aztán Erdély (és nem csak) városaiban is megmutathat. Dávid Botonddal ültünk le beszélgetni, akinek úgymond családi hagyomány a fotózás.

„Ezelőtt nyolc évvel az egyik tanárnő megkért, hogy kísérjem el Szarajevóba (néptáncos fesztiválra – szerk.), mert aki vele szokott menni, lebetegedett. Segítsek a tolmácsolásban, meg vegyek részt a gyerekek felügyeletében. Ott találkoztam egy csomó olyan néppel, akik nagyon érdekesnek tűntek. Fényképeztem a fesztiválon, de inkább csak ilyen portré szinten. A következő évben, amikor ismét elutaztam a szarajevói találkozóra, volt egy nagyon érdekes tapasztalatom. Amikor a résztvevők beöltöztek népviseletbe, akkor megismertem őket. Amikor nem voltak viseletben, akkor idegeneknek tűntek, pedig korábban ugye már találkoztam velük. Így indultam el afelé, hogy többet mutassak be ruhákból is" – idézte fel azt, hogy mi jelentette számára az első lépést a népviseletek fotózása felé. Bár akkor még egészen más stílusban fényképeztt, meg is jegyzi halkan: "néha megnézem az akkor készült képeket,


s arra gondolok, milyen kár, hogy nem így gondolkodtam, mint manapság".

Elmondása szerint addig ő se nagyon ismerte a néptácosok világát, a viseletekről is keveset tudott, még a környék ruháit sem ismerte igazán, de ez után elkezdett erre is figyelni. A helyzetét megkönnyítette, hogy a stúdiójuk gyakran fényképezi a ballagókat, és vannak iskolák, akiknek a diákjairól eleve népviseletben készülnek a fényképek. "Ezzel már párat meg tudtam jegyezni" – jegyzi meg a Geofolk projekttel – mert ezt a nevet kapta végül – elengedhetetlenül együtt járó tanulási, tapasztalási folyamatról.



Glamourosabb fotó. Glamourosabb fotó.


Egy ismerőse ötletére 2014 májusában jutott el odáig, hogy elkezdett tervezni egy olyan kiállítási anyagot, amelynek már az volt a lényege, hogy a képek szereplői viseletben vannak. "Esztétikai vonalon közelítettem. Ha az interneten népviseletbe öltözött embereket ábrázoló képekre keresünk, akkor nagyon sok akciófotóval találkozunk, amin éppen táncolnak, locsolkodnak. Nekem a glamour stílusú fotózásban már volt egy múltam, fotós körökben azért ismertek, és gondoltam ötvözöm a viseletes témával. Úgy próbálok belevinni egy kicsi érzékiséget, hogy mindenki nyakig fel van öltözve. Egy-egy utalással mégis megpróbálom a női vonzerőt hangsúlyozni. Emlékszem az első kép, amit ilyen igénnyel készítettem, egy nagyon különleges szolokmai kék ruha volt. Azóta sem láttam olyat. Megszületett az első kép, majd a második, a harmadik és a negyedik. Egy év alatt összeraktam egy olyan anyagot, amit már felhasználhattam egy kiállításhoz. 2015-ben a brüsszeli Balassi Intézetben ki is állítottam 25-30 képet" – magyarázta, aztán ezzel az népviseletbe öltözött nők glamour stílusú fotózásával is alábbhagyott.

Balra szardíniai Guasila településről származó viselet. Jobbra a hóstáti legények és férfiak szüret alkalmával viselt csőszruhája. Balra szardíniai Guasila településről származó viselet. Jobbra a hóstáti legények és férfiak szüret alkalmával viselt csőszruhája.

Balra egy bulgáriai, azon belül is dobrudzsai ünnepi ruha, amelynek a hordása a 20. század elejéig volt jellemző a régióra. Jobbra ciprusi viselet.Balra egy bulgáriai, azon belül is dobrudzsai ünnepi ruha, amelynek a hordása a 20. század elejéig volt jellemző a régióra. Jobbra ciprusi viselet.


"A különböző fesztiválokon egyre-másra találkoztam különböző viseletbe öltözött személyekkel, de nem mindig volt elég idő vagy alkalmas a pillanat esztétizáló képekre, de a ruhát legalább szerettem volna megörökíteni. Így kezdettek gyűlni a tipológia jellegű képek a ruhákról. Ezeket is elkezdtem a háttérben gyűjteni. Ha bejött egy kliens a stúdiónkba, és érdekes volt a ruhája, akkor azt is lefényképeztem. Egyszer pedig összeraktam ezekből egy 3 méter hosszú és 1 méter széles kollázst. 6-7 sorban egymás mellett a különböző képpárok, az egyiken a ruha elölről, míg a másikon hátulról. És nagyon jól nézett ki, így hozzátettem ezt is a kiállítási anyagomhoz. Így állítottam ki Soroksáron, illetve a helsinki Finn Nemzeti Múzeumban, amikor a rokon népek hetét tartották. Jól mutattak egymás mellett. Tanulmányozni lehetett, milyen a ruha akkor, amikor viszonylag kevés látszik belőle, és inkább a személyen van a hangsúly, illetve milyen a ruha valójában. A következő tekercsem már 7 méteres lett, azon már nagyjából 200 viseletet gyűjtöttem össze.


Sokszor azt is elmondtam, hogy ebből akár 70 métert is ki tudnék állítani,

mígnem tavaly az egyik ismerősöm felvetette: – Miért nem nevezed akkor be Guinness rekordnak, mert ilyen még biztosan nem készült. Azóta gondolkodom azon, milyen installációt is lehetne csinálni, ami megmutatja a viseletek változatosságát és mennyiségét. Ennek tervezzük most a megnyitóját vasárnap. Közben a Hargita Megyei Forrásközpont is jelentkezett, hogy csináljunk valamit közösen a járványhelyzet miatt átalakított Székelyföld Napokra, így ők is bekapcsolódtak" – mesélte a mostani kiállításig, illetve a rekordállítási kísérletig vezető lépéseket. A rekord bejegyzésére ugyanakkor még várni kell. A Guinness bizottság amúgy sem egyszerű bejegyzési folyamatát a járványhelyzet csak tovább lassította, így a rekordként való elismerésre legfeljebb jövőre esedékes.

Balra egy franciaországi breton viselet Penthièvre településről, míg jobbra egy hagyományos portugáliai ruha.Balra egy franciaországi breton viselet Penthièvre településről, míg jobbra egy hagyományos portugáliai ruha.


A viseleteket bemutató alumínium szerkezetű installációt - amire kasírozással kerülnek fel a viseleteket bemutató képek - úgy tervezték, hogy könnyen szétszedhető és összerakható legyen, sőt adott esetben bővíteni is lehessen, ahogyan tovább gyűl az anyag. Most az első 50 métert fogják bemutatni. Dávid úgy tervezi, a kiállítással más városokba is el fog jutni. Elmondása szerint Csíkszereda mindenképp valószínű helyszín, de már megkeresték Gyulafehérvárról is.


"Szerintem még lesznek érdeklődők, mert jelenleg 600 magyar, és több mint 100 román viselet látható.

Utóbbiakkal nagy bajban is voltam, mert kevés volt belőle, de ebből a szempontból jól jött a járványhelyzet. Idén Litvániában lett volna egy nagyobb gyűjtésem, Tatárföldön és Baskíriában pedig gyűjtésem és kiállításom. Így viszont nem mentem sehova, és legalább rendesen utána tudtam nézni a román viseleteknek. Az van velük, hogy fentről többször belenyúltak, újratervezték őket. Nem nyúltak a magyar, szász vagy Máramaros vidéki viseletekhez, de sok románhoz igen. A viselők ezért nagyon sokszor nem tudják, hogy mi van rajtuk. Szerencsére sikerült Fogaras környékén találni egy szakértőt, aki lelkesen bekapcsolódott a munkába. Rengeteg viseletet megszerzett, így sokat haladtam idén a román viseletekkel" - nyilatkozta.

A magyar és román mellett nagyon sok spanyolországi viseletet fotózott már, szinte az egész országot lefedte, de németországi, franciaországi vagy olaszországi népviseletből is jelentős számban van képe. A magyar nyelvterületről származó ruhák többsége a jelenlegi Magyarország területéről van, de erdélyi és felvidéki öltözetből is sokat meg lehet nézni. "Vajdaságból, Bánságból és Kárpátaljáról nincs viseletem. Nem azért nincs, mert lusta voltam elmenni, hanem azért, mert egyszerűen nem volt kontaktszemélyem, aki segített volna" - tette hozzá. A kép mellé minden ruhához rendeltek egy leírást is. Ezeknek egy részét épp azok a személyek küldték, akik azt a ruhát viselik.

Kolozsvári, egészen pontosan hóstáti ruhák. Kolozsvári, egészen pontosan hóstáti ruhák.


"Több neves fesztiválnak vagyok a fotósa. Ha ott valakit lefényképezek, akkor nem csak ilyen adminisztratív jellegű kép készül, hanem olyan is, amivel lecserélheti a profilképét. Onnan lehet látni, hogy merre járok, hogy az emberek cserélik a profilképeiket. Sokan megkeresnek, hogy megkaphatnák-e ezeket a képeket. Megegyezünk abban, hogy a képekért cserépe kapok egy leírást a ruhájukról. A legkevesebb - többnyire ez szokott történni - hogy megírják melyik településről van a ruha. De van, aki többet tud, ha nem tud, akkor megkérdez mást. Szívesen küldik. A nálam levő képek a rajta szereplő embereknek is megvannak. Természetesen tisztázzuk, hogy ő is, én is használhatom" - mesélte az információszerzésről, amiben mostanra odáig jutott, hogy az általa lefényképezett viseleteket már kivétel nélkül ismeri, nagyjából 2000 viseletet be tud azonosítani ránézésre. A fesztiválok esetében néptánc és viseletbemutató fesztiválokra kell leginkább gondolni, mint például az Europeade, ami Európa legnagyobb ilyen jellegű fesztiválja, 5-6 ezer fővel zajlik, 200-210 csoport részvételével.

A gyűjtésnek a mostani kiállításon és rekordkísérleten túl van egy másik vetülete is, adatbázist épít a világ viseleteiből.


"Feltűnt, hogy nagyjából senki nem ismeri a viseleteket.

Én mindig azt hittem, hogy én nem ismerem a viseleteket, de kiderült, hogy az ember a sajátjátján kívül legfeljebb csak a nagyon felkapottakat ismeri. Ha csak a Kárpát-medencét nézem, akkor például a kalocsait vagy a kalotaszegit" - innen jött a gondolat egy olyan oldal létrehozására, aminek kezdeti tőkéje lehetne az a 2000 viselet, amiket ő eddig fotózott. A Geofolk oldal egyelőre még fejlesztés alatt van, jelenleg azon dolgoznak, hogy megnézzék, miként tudnak más fotósokat is bekapcsolni a projektbe.

"Már szivárognak az adatok. Van orosz, bolgár, észt, finn, portugál, brazil külsős közreműködője is a Geofolknak. Az általuk ismert ruhákkal töltik fel azt adatbázist. Érdekes látni, ahogyan csörgedeznek az infók. Például most szólt a brazil fotós, hogy akkor ő befejezte az adatkitöltéseket, nézzek rá, és azt is hozzátette, nagyon szerette csinálni. Örülne, ha lenne még, mert jól lekötötte az idejét. Lesznek még fotósok, akiket megkérünk, hogy ilyen módszerrel, tehát nem művészkedve, mert azt általában túlgondolják az emberek, fényképezze le a lakóhelye környékén a helyi viseletet, és töltse fel a rendszerbe. Maga a rendszer működik, de még óriási informatikai fejlesztésnek kell következnie, ami a mi kapacitásunkat meghaladja. Eddig nekem nagy szerencsém van az öcsémmel, aki programozó, és hasonlóan lelkes a dologban, mint én" - tette még hozzá. Dávid úgy látja, hogy az emberek érdeklődőek a témával kapcsolatban, szeretnének tanulni.  

"Az emberekben ott van a tudásszomj, hogy ezeket ismerjék. Mi nem néprajzosoknak, tehát a kutatóknak a tudásához szeretnénk hozzátenni egy fél százalékot, hanem az átlagember fél százalékos ismereteihez tennénk hozzá még kettőt" - mondja. Könyvkiadásra vagy egyéb print termék kiadására egyelőre nem gondolt, nem érzi úgy, hogy készen állna rá.


"Ahogy nézem a képeket mindenikről eszembe jut valami.

Azt hittem, hogy csak nálunk, Romániában van az, hogy a románok és a magyarok fújjoljuk egymást. De ez sokkal általánosabb. Nézzük csak meg Cipruson a görög meg a török oldalt. Ebből a szempontból egy finnországi eset volt a legérdekesebb, ahol egy svéd identitású ember mondta nekem, hogy nem akar a finnek között megjelenni. Éppen a finn viseletet fényképeztem, amikor az egyik szünetben odajött hozzám az egyik helyi mondván, hogy egyszer az ő viseletét is lefényképezhetném. Mondtam neki, hogy csak most vagyok itt, de ő vonakodott odaállni. Végül csak kinyögte: – Ezek nem szeretik. Hirtelen nem tudtam, hogy kire érti, pedig szokva vagyok a különböző néptánccsoportok közötti rivalizáláshoz, ezért megkérdeztem: – Kik ezek az ezek? Válaszolta, hogy a finnek. Visszakérdeztem: – Hát akkor te ki vagy? – Hát svéd, de te ezt nem érted! Lassan rájöttem, hogy ez az ellentét mindenhol ott van. Ilyen impulzusok tereltek, hogy minél több tudást, képanyagot összeszedjek. Egyébként csak rá három évre találtam kilenc finnországi svéd viseletet, amit aztán le is tudtam fényképezni.

Kalotaszegen, Magyarvistán készült a fotó. Kalotaszegen, Magyarvistán készült a fotó.


Ezen a finnországi történeten azért is lepődtem meg, mert az északi országokra mindenki úgy gondol, mint a tolerancia nagyhatalmai. Szerintem ez is rámutat arra, hogy az emberi természet mindenhol ugyanaz. Az, hogy a társadalmi integráció folyamán milyen rétegeket szedünk magunkra az már változó, de mindenhol ott van a tudatalattiban, hogy mi egyfélék vagyunk, a körön kívüliek pedig mások, mint mi" - meséli a fotózások tapasztalatait összefoglalva. Ez a projekt azt is hivatott megmutatni, hogy milyen változatosak vagyunk.

címoldali fotón balról jobbra: viselet a kalotaszegi Nyárszóról, egy brazíliai Crissiumal település táncosainak öltözete, illetve hagyományos menyasszonyi és vőlegényi ruha németországi (Alsó-Szászország tartomány) Scheeßel településről.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS