Iskolai visszaélések: kutatáshoz még kevés, képregényhez és kisfilmekhez már elég történet gyűlt össze
Tőkés Hunor 2020. szeptember 02. 17:55, utolsó frissítés: 17:55Az iskolai visszaélésekről a társadalom hallgat, pedig sok az érintett. A Diáksztori kezdeményezőinek rengeteg ötlete van arra, hogyan törjék meg a csendet.
A Diáksztori kezdeményezői az erdélyi iskolákban jelenlévő verbális és fizikális bántalmazásról és zaklatásról kezdtek el anonim történeteket összegyűjteni, hogy aztán a közvélemény elé tárják őket. A kezdeményezés mára viszont több annál, mint a téma tematizálása és tudományos kutatás, hisz nemcsak csatornát tudtak biztosítani a sokoldalú probléma bemutatására, a történetekből képregényt készítettek és hamarosan kisfilmeket kezdenek el forgatni.
Az Érted, a Székelydata és a MAKOSZ (Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége) pár hete nehéz fába vágta a fejszéjét. Méghozzá egy eddig példátlan kezdeményezésbe, ami olyan komplex és máig megoldatlan problémát kezdett el tematizálni, amire mindezidáig az oktatási rendszer legfelsőbb szintjén sem találtak megoldást.
Mindez egy nyilvánosságra hozott iskolai visszaélésről szóló videofelvételből indult.
Bukur Tamás, az Érted egyik alapítója a koronavírusos, online oktatásos korszakában egy botrányos videofelvétellel szembesült, amelyen egy iskolai tanár vállalhatatlan hangon beszélt diákjaival. A felvételt publikussá tette, amire a közösségi médiában többen reagáltak. Köztük Csala Dénes is, aki a Székelydata adatelemző bloggere és a Lancaster Egyetem adjunktusa. Csala úgy döntött, hogy ismertségét szeretné arra használni, hogy tematizálja az iskolai visszaéléseket, amiben Bukur Tamás személyében társra talált, hisz Bukur ex-MAKOSZ elnökként már korábban is foglalkozott diákérdekvédelmi témákkal.
A csapathoz nem sokkal később maga a MAKOSZ is csatlakozott, hogy minden eszközét bevesse a diákok jogainak érvényesítése érdekében. Azonban adódott a kérdés: hogyan lehet egy olyan közösség számára elmesélni az iskolai visszaélések történeteit, amelyben ez a téma nemcsak tabunak számít, de sokan váltak közülük közvetlenül vagy közvetetten áldozatául az iskolai visszaéléseknek?
A kezdeményezők a kihívásra kreativitással feleltek.
Kezdetben anonim kérdőívet és e-mail (diaksztori@protonmail.com) címet hoztak létre a történeteket összegyűjtésére, vlog videókkal indították be az iskolai visszaélésekről szóló diskurzust, újabban pedig honlapot készítettek és két típusú módszerrel szeretnék a figyelmet a témára fókuszálni, amíg a kutatáshoz szükséges reprezentatív minta összegyűl.
Bukur Tamás a Transindex megkeresésére elmondta, a történeteket elsősorban színészek által kívánják megszemélyesíteni és leforgatni, amelyhez egyrészt a BBTE Színház és Televízió Karának harmadéves színművészeit, másrészt hivatásos színészeket szeretnének felkérni. Amíg azonban az eddig összegyűjtött történeteket leforgatják, addig a téma körül kialakult érdeklődést saját készítésű, kéthetente megjelenő képregénnyel kívánják fenntartani, amelynek első része péntek este jelent meg a Diáksztori honlapján (amelyről ITT már írtunk).
„Két dologra szeretnénk felhívni a figyelmet: egyrészt arra, hogy az iskolai túlkapások egy létező és egyáltalán nem ritka jelenség, tehát senkinek nem szabad a homokba dugnia a fejét, mondván: »a mi iskolánkban biztosan nem történik ilyen«. Az üzenet másik része pedig azokhoz a diákokhoz és tanárokhoz szól, akik ezeket a visszaéléseket elszenvedik: tudniuk kell, hogy nincsenek egyedül ezzel a jelenséggel, és hogy nem reménytelen a helyzetük” – mutatott rá Bukur.
Mint mondta, folyamatosan érkeznek hozzájuk új történetek, amelyek mélysége és súlyossága kétségtelen, hisz az áldozatok többségét az iskola elvégzése után, felnőtt korában sem hagyta nyugodni a diákévek alatt elszenvedett trauma. A képregény első része például egy felnőtt visszaemlékezésén alapul, aki máig összerezzen, ha a hátához áll valaki és hozzászól, ugyanis egykori tanítója azzal traumatizálta gyerekként, hogy ott állt mögötte, olvasta amit írt, ha pedig valamit elrontott, akkor ráordított.
Hozzátette, hogy azok, akik jelenleg aktív elszenvedői az iskolai visszaélésnek, és úgy érzik, segítségre van szükségük, lépjenek kapcsolatba velük, vagy közvetlenül forduljanak a MAKOSZ érdekvédelmi szervezethez, akik megtesznek majd mindent a probléma megoldása érdekében.
Hová fordulhatnak a diákok és a tanárok, ha jelenleg is ki vannak téve az iskolában történő visszaélés valamelyik típusának?
Domokos Ferenc MAKOSZ-elnök a Transindex megkeresésére elmondta, a Diáksztorihoz rengeteg olyan történet érkezett, ami évekkel vagy akár évtizedekkel ezelőtt történt. Ezekben az esetekben viszont az érdekvédelmi szervezetek már nem feltétlenül tudnak segítséget nyújtani az áldozatok számára. (Ezek az esetek a kutatás és a diskurzus fenntartása szempontjából fontosak – szerk. megj.)
A MAKOSZ azokban az esetekben tud segíteni, ahol diákok veszélyben érzik magukat, jelenleg is aktívan elszenvedik a visszaélést. Ezeket a diákokat az érdekvédelmi szervezet minden lehetséges eszközével megpróbálja segíteni: elsősorban a probléma forrásához legközelebb állókkal veszik fel a kapcsolatot, ha nem születik abból megoldás, akkor bővítik a kört a legfelsőbb szintekig. Érdeklődésünkre a MAKOSZ-elnök hozzátette, a Diáksztori kezdeményezése óta még nem volt olyan eset, amikor a diákok azt is jelezték volna, hogy segítségre volna szükségük. Ennek ellenére a diákszervezet tagjai biztosak abban, hogy az iskolákban nemcsak évekkel ezelőtt, hanem mostanában is történhetnek visszaélések, így a MAKOSZ rendületlenül várja a bejelentéseket.
„Próbáljuk megtartani a katedra mindkét oldalának a hangját”
Csala Dénes, a Székelydata adatelemzője szerint az iskolai verbális és fizikai bántalmazás, illetve zaklatás egy társadalmilag nagyon nehezen emészthető téma, amit az iskolarendszer szereplőinek 150 éve nem sikerült közbeszéd témájává tennie. Pedig amióta létezik iskola, azóta áll fenn ez a probléma. Csala elmondása alapján a Diáksztori kezdeményezői úgy érezték, hogy az iskolában történő visszaélések témáját érdemben nem merte tárgyalni még senki. A probléma ugyanis összetett, illetve mivel az oktatási rendszer szereplői a rendszerváltás óta csak kevés eredményt tudnak felmutatni, ezért mindenki szkeptikusabban áll hozzá az oktatást érintő témákhoz. Pedig ebben az esetben nemcsak a diákok, hanem a tanárok is ki vannak téve a problémának, amely a diákok szüleit sem kíméli.
Érdeklődésünkre, hogy többségében milyen visszaélésekkel találkoztak, Csala elmondta, az egyik visszatérő téma a fiatal diáklányok szexuális zaklatása, illetve sok esetben visszatérő probléma a diákok nyilvános megszégyenítése is. A kutató rámutatott: a diákok nem úgy élik meg a megszégyenítést az iskolában, osztálytársaik előtt, mintha ez otthoni környezetben történne meg. A nyilvános megszégyenítés majdnem az összes bejelentő esetében megjelenő altéma, és akár húsz év múlva is érezteti a hatását. Ugyanakkor, az adatelemző blogger megállapítása szerint nagyon sokszor a diákok osztálytársaik és tanáraik nyilvános megszégyenítésének együttesen voltak kitéve, mert amikor a tanár észlelte, hogy valamelyik diákot a diáktársai nem kedvelik, megesett, hogy a tanár is rászállt arra a diákra, ezzel súlyosbítva az áldozat helyzetét.
A tanárok általában azt rótták fel a diákoknak, hogy nem érzik az oktatók által elvárt felelősségtudatot. „Természetesen vitatható, hogy a diákoknak mindegyik tantárgy felé ugyanakkora elhivatottságot kellene-e érezniük, vagy sem. De a tanárok sokszor úgy fogalmaznak, hogy a diákok érdeklődésének hiány miatt nem tudnak nyugodt környezetben órát tartani” – mondta Csala. Hozzátette, néhány esetben a tanárok arról számoltak be, hogy amikor rossz jegyet adtak a diáknak, a szülei bementek az iskolába és pénzt ajánlottak fel az oktatónak gyerekük jobbulása érdekében. Volt olyan is, amikor viszont fizikai bántalmazással fenyegették meg a tanárt. Ezeket a sarkalatos eseteket Csala úgy látja, hogy tanári szempontból egyáltalán nem egyszerűen kezelhető helyzetek.
„Bár én merem azt gondolni, hogy ez a probléma egy kisebbséget érint, de sajnos egyáltalán nem biztos, hogy így van. Lehet, hogy 50 százalékról vagy ennél nagyobb arányról beszélhetünk” – fejtegette Csala. Hozzátette, azért váltottak képregényekre, mert nem szerették volna feltépni a hasonló iskolai traumát átélt személyek lelki sebeit. Ráadásul ez a forma az Instagram célközönsége számára is jobban fogyasztható tartalom, így már ott is el tudják érni a diákokat. A képregények megjelenése kapcsán megjegyezte, fokozatosan fogják növelni a történetek súlyát, a legütősebb sztorikat pedig a végére tartogatják. Egy évre elegendő képregény-történetük van - tudtuk meg.
Csala egyébként rendkívül vigyáz az áldozatok személyazonosságára. Mielőtt az alkotócsapatnak tovább küldené, kitöröl minden azonosításra alkalmas adatot: helyszínt, az iskolai tantárgyat és a bejövő e-mailcímet is. A képregény megalkotói pedig a karakterisztikusabb történeteket átfogalmazzák, odafigyelve arra, hogy ezzel ne a történetet gyengítsék, hanem a benne szereplők felismerhetőségét.
Egyetemisták rajzolják az iskolai visszaélésekről szóló képregényeket, de hamarosan kisfilmeket is rendeznek
Mint Dósa Boglárkától, a Diáksztori képregényeinek illusztrátorától megtudtuk, mindössze négy hónappal ezelőtt kezdett el digitális illusztrációval foglalkozni. Bár mindig is szeretett rajzolni, a koronavírusos időszak alatt talált rá erre művészeti ágra. Elmondása alapján diákévei alatt a saját bőrén tapasztalta meg, hogy az iskolai visszaélések milyen mély sebeket tudnak okozni. Így amikor Bukur Tamás felkérte a feladatra, nagyon örült annak, hogy ezáltal ő is hozzá tud járulni a kezdeményezéshez. Rajta kívül a BBTE Színház és Televízió Karának három színművészetis hallgatója: Szántusz Noémi, Kedves Kriszta és Tatár Zsuzsa dolgoznak a projekten, akik a történetek képregényes változatának narratíváját igyekeznek felépíteni dramaturgiai módszerekkel.
A színművészek közül Tatár Zsuzsa nyilatkozott lapunknak, aki elmondta, olyan témával kezdtek el foglalkozni, amit sajnos még mindig tabuként kezel a társadalom, és amiről nem igazán (vagy csak nagyon nehezen) beszélnek az emberek, holott mindenki találkozott vagy szembesült már az iskolai visszaélés valamelyik formájával.
„Az a tény, hogy a felhívásunkra egyre többen kezdenek el az iskolai visszaélésekről beszélni, egyszerre okoz örömet és gyomorgörcsöt. Elképesztő dolgokat olvasunk és próbálunk feldolgozni, amivel úgy érzem, hogy elindult valami, aminek van értelme” – mondta a kolozsvári színművészeti egyetem hallgatója. Hozzátette, a képregényes forma nem csak az alkotó szabadságot biztosítja számukra, hanem olyan módon tudja megszólítani a célközönségét, hogy ezeket a megbotránkoztató történeteket kicsivel közelebb hozza az olvasókhoz. A képregénysorozat pedig egyfajta előszobaként is szolgál a személyesebb jellegű videók előtt.
Miért fontos minél több történetet megismerni?
A Diáksztori kezdeményezői azt ígérték, amikor elegendő vallomás gyűl össze, a kolozsvári Érted szervezet és a Csala Dénes által szerkesztett Székelydatán megpróbálják nemcsak összefoglalni, de tudományos módszerekkel ki is elemzik a történeteket. Viszont csak abban az esetben tudnának általánosabb trendeket és társadalmi folyamatokat megfigyelni, ha a meglévőnél több tanár és diák történetét ismerhetik meg.
„Bevallottan a tanári vonal egy picit vékony” – mondta ennek kapcsán Csala Dénes, utalva arra, hogy bár a diákok történeteiből is sokkal többre volna szükségük, a tanári oldalról jóval kevesebben szólaltak meg. Jelenleg összesen közel ötven történet érkezett be hozzájuk diákoktól, a reprezentatív mintához szükséges minimum 1000-1500 helyett.
Ezen az érdekvédelmi szervezetek bevonásával szeretnének változtatni. Az Érted felvette a kapcsolatot a Magyar Szülők Szövetségével, a kezdeményező csoportjuk része a MAKOSZ, ezen kívül a későbbiekben a pedagógusok érdekvédelmi szervezetére és más szakmai partnerekre is szükségük lesz, többek között a történetek elemzéséhez szociológusokra is.
„Nem titkolt célunk a közösségi médiás játékkampánynak is nevezhető kezdeményezés után eljutni egy olyan szintre, elérni olyan személyeket, akik viszont profi szakemberek ebben a témában. Ha ők értelmes dolognak tartják majd a Diáksztori kezdeményezést, akkor mindenképpen szeretnénk ezt komolyabb keretek közé helyezni” – mutatott rá a jövőbeli terveikre Csala.