Közösségi rádiót alapítottak a Németországba kitelepült magyarok
Babos Krisztina 2020. augusztus 24. 10:16, utolsó frissítés: 10:16A Rádió Helló két hónapja hallgatható, a 24 órát lefedő műsoridőben mindenről szó esik, ami fontos, kivéve a politikát és a vallást.
Jelenleg 31 fős szerkesztőséggel működik az adó, és egyelőre mindenki önkéntes munkában, kedvtelésből dolgozik. Amint a rádió egyik megálmodója, Kovács Gyöngyi elmondta: céljuk az, hogy hasznos és hiteles információkkal lássák el a Németországban élő magyarokat, de hangsúlyt fektetnek a közösségépítésre és a szórakoztatásra is. Ezt tulajdonostársa, Ebenspanger József (Sepi) is megerősítette, aki a rádióadó technikai hátterét álmodta és oldja meg.
„Úgy is mondhatnám, hogy a Covid-járvány szülte ezt a rádiót, mivel a korlátozások miatt többünknek lett annyi szabad ideje, ami lehetővé tette, hogy belevágjunk ebbe a projektbe. Elsősorban a közösségi médiában toboroztam, és olyan embereket kerestem, akik szeretnének értéket teremteni a közösség érdekében. Az is fontos, hogy nem szempont a kollégáink esetében a médiában való jártasság, sokkal inkább az előbb említett értékteremtéshez kapcsolódó szándék, és tenni akarási vágy” – fejtette ki a Transindexnek Kovács Gyöngyi.
Elmondta azt is, hogy akárcsak a többi szerkesztő-műsorvezetővel, az erdélyi Petruska Imolával, valamint Kis Zoltánnal is a közösségi médiában találtak egymásra. Ők mára igen lelkes és aktív tagjai az on-line hallgatható rádiónak, amelyben a hírek mellett számos magazinműsort is sugároznak, s ezek mind saját gyártásúak.
Júniusban, az indulása előtt már tudható volt, hogy a rádió alapításának hírét sokan fogadják nagy-nagy örömmel, hisz mindeddig nem volt egyetlen olyan médium sem Németországban, mely megpróbálta volna lefedni az összes ott élő magyar igényeit. Ma a Facebookon, így két hónap után már kb. 5 ezren követik őket, a műsoraik hallgatóinak száma pedig gyakran meghaladja a 200-at. Ezzel pedig egyelőre elégedettek, hisz alig két hónapja kezdtek, és – mint mondják – folyamatosan tanulnak, fejlesztenek, és igyekszenek követni a hallgatóságuk igényeit.
A műsoraik, melyeket vasárnaponként megismételnek, elérhetőek a honlapjukon is, így ha valaki lemarad egy-egy adásról, bepótolhatja ezt utólag. Egyébként nemcsak a műsorrács van még alakulóban, de a csapat is, hiszen várják további szerkesztő-műsorvezetők jelentkezését is. Akik egyébként otthonról jelentkeznek be, és sajnos alig-alig találkoznak. Pár hete volt ez első olyan összejövetelük, ahol a csapatépítés volt a hétvége fő motivációja amellett, hogy végre személyesen is megismerkedhettek egymással. Hozzátette: a távlati terveik között az szerepel, hogy fokozatosan, lépésről lépésre haladva, kereskedelmi rádióvá alakulnak, és a munkatársak akár főállásban is rádiózhatnak.
Addig is mindent megtesznek azért, hogy - a hírblokkokon kívül - a már most meglévő 17 tematikus műsoruk a legjobb tartalmi és hangtechnikai minőségben szóljon a rádió hallgatóihoz. Így szükség szerint meghívott szakemberek közreműködésével készítik műsoraikat. A Helló Karrier például Imolához és Zolihoz tartozik, és helyet kap benne minden, ami a karrierrel, munkaügyekkel kapcsolatos Németországban.
A Helló Infóbank célja tájékoztatni az összes olyan jogi és gazdasági vonatkozású kérdésről, mely a kinn élő magyarokat foglalkoztatja. Például arról, hogy miként működik a családi pótlék Németországban, mik a lehetséges eljárások házvásárlás esetén, hogyan működik a biztosítási rendszer, beleértve az egészségügyi biztosítást is.
„Egyik különleges műsorunk, szerintem, a Helló Angyal, ami a társadalmi szerep- és felelősségvállalásról szól. Ezzel mutatjuk meg azt is, hogy nem felejtettük el, hogy honnan jövünk. Ebben magyarországi szervezeteket, alapítványokat mutatunk be. E mellett célunk az is, hogy egy csatornát biztosítva ezen szervezeteknek, esetleg további támogatókra is leljenek” – fejtette ki Gyöngyi. Ugyanakkor a Barangolj velünk! című műsorukat is megemlítette, melyben igyekszenek körbejárni Németországot, bemutatni kis- és nagy településeket, turisztikai szemmel is fontos érdekességeket. Hozzátette: ez alapjában véve egy szórakoztató műsor, azonban számos hasznos információhoz is juthatnak általa a hallgatók.
A Hétköznapi Hősök című műsorunkra is fölhívnám a figyelmet, hiszen „a hétköznapok hősei vagyunk mindannyian, megküzdjük a magunk csatáit, miközben igyekszünk megvalósítani az álmainkat ebben az új társadalmi és kulturális közegben, az egyéb kötelességeink mellett” – fejtette ki a rádió vezetője. A Helló Mindennapok tematikáját tekintve a mindennapok általános kérdéseit járja körül. A legutóbbi kiadás vendége például egy mesterszakács volt, aki a német és a magyar konyhát hasonlította össze amellett, hogy arról is mesélt, ő miként élte meg a kiköltözést, s hogy ma hogyan alakítja saját karrierjét új otthonországában.
„A Helló Délután és a Helló Reggel szintén szórakoztató, pletyis műsorok, kivéve a szerda délutáni műsort. Ezt is Imola és Zoli szerkeszti-vezeti, és a kutyákról, kutyatartásról van szó benne: sok-sok hasznos dolgot tudhatnak meg a gazdik, de nem csak ők. A Helló Délutánban lényegében a szerkesztőség tagjai beszélgetnek különböző, hétköznapi témaköröket érintve, mint például „énidő”, nyaralás, kütyük, azaz modern technikai eszközök a hétköznapjainkban – utóbbiban Sepi van nagy segítségünkre. A műszaki eszközökről szóló beszélgetéseket mindenképp folytatni fogjuk, mert nagyon hasznosnak bizonyult” – magyarázta Gyöngyi.
A szerkesztőség tagjai zömében magyarországiak, de mint megtudtuk, három erdélyi is van közöttük, Imolán és Zolin kívül Demeter Kinga, aki hírszerkesztéssel foglalkozik, így a fontosabb erdélyi közéleti információkról is tájékoztatnak.
A partnerszervezetekre vonatkozó kérdésünkre elmondták: nyitottak az együttműködésre minden olyan szervezet felé, mely azonosulni tud a Rádió Helló értékrendjével. Nemrég például az erdélyi Sapientia Egyetem és a Bálványosi Intézet kereste meg őket azzal a kéréssel, hogy népszerűsítsenek egy, a külföldre települt erdélyiek körében végzett kutatást. Ennek pedig szívesen eleget tettek, hisz minden érdekli őket, ami hasznos és érdekes lehet a hallgatóságuk számára, és mentes a politikától, vallástól.
Petruska Imola egyébként Szatmárnémetiben, Kis Zoli pedig Kolozsváron született és nőtt fel, majd az egyetemi évek után Kolozsváron működtettek közösen egy kutyakiképző iskolát. Körülbelül két éve Svédországba költöztek, ahol nem úgy alakultak a dolgaik, ahogy elképzelték, ezért másfél évvel ezelőtt Németországban telepedtek le. A rádió csapatához Gyöngyi felhívása nyomán csatlakoztak, melyre a közösségi médiában akadtak rá. Mindketten szenvedélyesen szeretik a kutyákat, ezért eleinte arra gondoltak, hogy egy-egy kutyákkal kapcsolatos műsorhoz írnak majd szövegeket – arra, hogy aktív műsorvezetők lesznek a rádióban, nem is gondoltak. Idővel annyira belejöttek a rádiós munkába, hogy ma már ők szerkesztik és vezetik a Helló Karriert, valamint a Helló Mindennapok című műsort. Sőt, a toborzással is ők foglalkoznak, azaz ők lettek a rádió HR-esei.
Amikor egy kutyás műsorban szerepeltek meghívottként, rájöttek, hogy egyetlen adás nem elég a kutyákról, így vállalták el a szerda délutáni műsort, amiből mára egy „kutyajó” és hasznos szerda délutáni sorozat lett.
Imola és Zoli, mint megtudtuk, humán erőforrás menedzsmenttel foglalkoznak munkaidőben is, egy nagyvállalatnál helyezkedtek el. „Eléggé stresszes a munkánk, ezért kerestünk valami olyasmit, amiben örömünk telik, hasznos és a szabadidőnket kitölti. Korábban is mindig önkénteskedtünk a munkánk mellett, és most a Rádió Helló az, ami sikerélményt ad” – mondja Zoli.
Imola, aki Szatmárnémetiben, majd Kolozsváron is főképp állatvédő egyesületeknél dolgozott önkéntesként a szabadidejében, szintén elégedett azzal, amit a rádiózás nyújt. „Élvezem a rádiózást, ráadásul sokat is tanulok ezáltal, főleg a Helló Karrier révén. És ami a legfontosabb: egy olyan közösségre találtunk itt, melyben jól érezzük magunkat, végre ismét tartozunk valahová, mert ez hiányzott az életünkből az utóbbi időben” – fejtegette Imola. A kérdésre, hogy szeretnének-e főállásban rádiózni, gondolkodás nélkül és nagyon határozottan igennel válaszoltak.
A Németországba való kiköltözést pedig nem bánták meg. „Ami otthon csak egy álom, az itt a normalitás. Gondolok itt arra, hogy ha 500 vagy 1000 kilométert utazom, autópályán megyek, biztonságos körülmények között. Ha este kiviszem a kutyámat sétálni, nem kötnek belém, hogy miért tartok kutyát, és miért néz ki így a kutyám. Ha bemegyek egy áruházba, nem kell a kocsiban hagynom, sőt, szólnak, hogy vigyem be magammal, mert van kutyák számára kitett vizük és ennivaló. És ha megkapom a fizetésem, miután kifizettem a számlákat, nem kell kölcsönkérnem, hogy legyen mit ennem. Itt biztonságban érezzük magunkat, egy olyan országban élünk, ahol a rendszer úgy lett kialakítva, hogy az emberek boldoguljanak, jól érezzék magukat benne. A család és a barátok nagyon hiányoznak, de az otthoni rendszer nem. Szeretnék mást mondani, de ez az igazság” – magyarázta Imola.
„Csak másfél éve élek itt, de amikor átlépem Németország határát, bármelyik irányból érkezzek is, úgy érzem, hazajövök, itt otthon érzem magam. Ez nagyon furcsa nekem is, de ez az igazság” – tette hozzá Zoli.
Ebenspanger József, azaz Sepi öt éve költözött ki családjával: a feleségével és két gyerekkel. Annyit árult el magáról, hogy a német vasúti társaságnál helyezkedett el, ahol projekttervezőként dolgozik, és „napi 48 órából 28-at dolgozik a rádiónak, a többit pedig a munka és a magánélet teszi ki”. Ő a rádió azon megálmodója, aki a technikai hátteret biztosítja ahhoz, hogy napi 24 órában szólni tudjon a hallgatóihoz.
Kovács Gyöngyi korábban a sajtóban is dolgozott - egy vidéki város helyi tévéjénél, de újságba is írt. Ezzel azonban egy idő után felhagyott, és Budapestre költözött, ott dolgozott tovább iroda- és értékesítési vezetőként egy nagy, franchise rendszerben működő vállalatnál. 5 éve költözött Németországba. Nyelvtudás nélkül lényegében, így jó ideig olyan lehetőségeket keresett, ahol ez nem volt elvárás. Így például egy Bajorországban megtartott kulturmarkt során is sikerült tapasztalatait kamatoztatnia. A háromnapos rendezvény egy német-magyar kulturális esemény volt, mely egymás értékeinek, hagyományainak és kultúrájának megismeréséről is szólt. Mint mondta, egy kísérleti rendezvény volt, ahol néptánctól könyvbemutatókig sok minden terítékre került, különös hangsúlyt helyezve az olyan alkotásokra, melyeket a Magyarországról kivándoroltak hoztak létre „németül, a magyar vérükkel”. Például olyan könyvet is bemutattak, amit németül írt egy Magyarországról származó lány.
„A koronavírus-járvány következtében munka nélkül maradtam. Ekkor jött az ötlet, hogy alapítani kéne egy rádiót, mivel tudtommal Németországban nincs kisebbségi, nemzetiségi médium. Elkezdtem keresni a munkatársakat és nagyon gyorsan felállt a szerkesztőség, hiszen a bevezetett kurzarbeit miatt másoknak is elég sok szabad idejük lett. Belevágtunk hát, és nagyon-nagyon jó volt a fogadtatás. Aki csak hallott minket, mindenki biztatott, hogy nagyon jó, amit csinálunk, csak így tovább. Jelenleg a hallgatóságunk 25-250 fő között mozog, de bízunk benne, hogy egyre többen ránk találnak, és megszeretnek minket. Folyamatosan dolgozunk, hogy utolérjük mind tartalmilag, mind technikailag az elvárásokat, de ez így szokott lenni az induló vállalkozásoknál. És vannak olyan dolgok is, amit újra kell gondolnunk, át kell szerveznünk” – fejtette ki Gyöngyi.
Elárulta azt is: abban bízik, hogy a jelenleg közösségi rádióként működő, önkéntes munkán alapuló Rádió Hellót sikerül mihamarabb kereskedelmi rádióvá alakítani, hogy meg tudjon állni a saját lábán gazdaságilag. Hozzátette: ezt egyelőre csak „halkan mondja”, mivel úgy érzi, még fejlődniük kell, és a legfontosabb az, hogy szilárd alapokra építkezzenek.
Nyitókép: Ebenspanger József, Kovács Gyöngyi és Herczeg Attila élő adás közben