2020. november 26. csütörtökVirág
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Online óvoda, online írástanulás/távolságtartás az óvodában, elemiben: aktuális dilemmák

SZ.K.ZS., B.D.T. 2020. augusztus 20. 10:40, utolsó frissítés: 10:40

A kisebbik rossz nyilván a társadalmi távolságtartás. De "hogyan fejlesszem a segítőkészségét, a szolidaritását, ha nem szabad a társához érnie?"


Még a karantén alatt hüledeztünk azon, amit egy közeli családtag mesélt, miszerint egyes fővárosi magánóvodákban van "online oktatás": a szülő teljes jelenléte mellett a videón bejelentkező óvónő és a többi gyerek beszélgettek, megmutatták egymásnak a játékaikat, szobájukat, aztán mindenki rendet rakott a játékai között stb. "És ezért még pénzt fizettek a szülők" - döbbentünk meg. Eléggé abszurdnak tűnt az online óvoda fogalma, és nemcsak azért, mert gyakorlatilag a valószínűleg home office-ban dolgozó szülőt nemhogy nem tehermentesítette, de plusz feladatokat rótt rá. Az sem mellékes szempont, hogy az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint a 3-4 éves korosztály napi képernyőideje ne haladja meg az egy órát - és minél kevesebb ez az idő, annál jobb.

Fontos rámutatni, hogy az online oktatásból kimarad minden társas kapcsolódás, szocializálódás, a személyiségfejlődés szociális vonzatai - véli Szőcs Kinga Zsófia pszichológus, két gyermek édesanyja. Mint minden szülőt, ugyanakkor szakmájába vágóan az interperszonális kapcsolatokról egyet és mást tudó pszichológust, az online oktatás támasztotta kihívások érdekelték. Első interjúalanya Ráduly-Zörgő Éva iskolapszichológus volt, a második részben Czirjék Kati vállalkozó válaszolt kérdéseire.

A harmadik részben olyan pedagógusokat szólaltatunk meg, akik hivatásuknak éli meg, hogy a gyermekkel való foglalkozás élő jelenlétet, élő tanulást igényel. Óvodásokkal és kisiskolásokkal foglalkoznak, és jelentős tapasztalatuk van arról, ennek a korosztálynak mennyire fontos a fizikai érintés, jelenlét, részvétel és tapasztalat.

Óvodás és kisiskolás korban még nagyobb kihívás, ha nem egyenesen lehetetlen, az online nevelés. Egy hároméves lehet, hogy szívesen videóbeszélget fürdés közben egy negyedórát, húsz percet a távol lévő nagyival, főleg ha nagyi közben mesét olvas neki - de nagyjából ez a maximum, amit időtartamban és tartalomban érdemben ki lehet hozni a dologból. Egy írni-olvasni tudó nagyobb gyerek a szülők vagy más felnőtt támogatásával még profitálhat is az online oktatásból, ám ha ez az asszisztencia nem biztosított, akkor hiába az országos eszközbeszerzés, a végeredmény nagyon kétséges.


Az egészségügyi minisztérium rendelettervezete (.pdf-ben itt letölthető) - amit ma bocsátottak közvitára - ugyanakkor továbbra is három forgatókönyvet vázol a tanévkezdésre: a járványügyi helyzet függvényében alacsony fertőzési kockázat esetén bejárnak az iskolába, óvodába a gyerekek és pedagógusok, a távolságtartási normák betartásával; közepes kockázat esetén az óvodások, elemisták és a 8., illetve 12. osztályosok járnak csak be állandóan, a többiek váltásban, fele online, fele iskolai tanítási (hibrid) rezsimben; magas kockázat esetén mindenkinek online folytatódik az oktatás (lásd a táblázatot a zöld, sárga és piros forgatókönyvek esetén érvényes intézkedésekkel itt). Szeptember 7-i járványügyi adatok alapján, szeptember 10-én döntik el a hatóságok, hogy az azelőtti 14 napban jegyzett, ezer lakosra számított új esetek számának összege függvényében az egyes iskolákban, óvodákban hogyan indul a tanév.

Ha ezer lakosra 1 alatti új esetszám jut, alacsony kockázatú, ha 1-3, akkor közepes kockázatú az érintett közigazgatási egység. Előbbi esetben a településen lévő iskolák/óvodák dönthetnek arról, lehetőségeik függvényében, hogy az 1. vagy 2. forgatókönyvet választják; a második esetben egységesen a 2. forgatókönyv a javasolt.

Ebben a kontextusban továbbra is ott lebeg a teljesen online oktatás lehetősége az óvodások és kisiskolások esetében is. Ugyanakkor másik oldalon ott az érv, hogy a társadalmi távolságtartás gyakorlatba ültetése óvodában és elemiben talán a legnehezebb: ez tűnik ki a nyilatkozó pedagógusok tapasztalatából.

Disclaimer

Sorozatunknak amúgy nem az a célja, hogy a járvány kontextusában szükségesnek tekintett oktatásszervezési intézkedések káros, szükségtelen vagy fölösleges voltát támassza alá. Ahogyan Albert Antal Orsolya újságíró vonatkozó Facebook-posztja alatti kommentáradat is mutatja, a téma rendkívül megosztó, maguk a szülők is - a család anyagi, egzisztenciális, egészségi stb. helyzetétől függően - esetről esetre más és más verziót tartanak élhetőnek, megvalósíthatónak. Amiben talán mindenki egyetért, hogy a tanévkezdésnek, bármilyen is legyen a forgatókönyve, nem szabadna a gyermekek, családok, pedagógusok biztonsága, fizikai és mentális egészsége rovására mennie.



"Maszkban a gyerekek nem értik a mesét"

Tamás Éva háromgyermekes anya, óvónő leszögezi: a 3 évesek integrációját elképzelhetetlennek tartja online.

Szőcs Kinga Zsófia: Milyen volt a karantén alatt a kapcsolattartás? Te hogyan élted meg?

Tamás Éva: - Az elején várakozási folyamat történt, remélve azt, hogy ismét megyünk óvodába. Én mint óvónő és anya, pozitívan éltem meg, optimista voltam és vagyok. Az óvodás gyerekekkel a kapcsolattartás az elején élmény volt mindenki számára, hiszen új dolog volt. Az online térben rendszeresen beszélgetések folytak. Az anyagot viszont videókban küldtük, tudva azt, hogy d.e. a szülők nem tudnak ott lenni a gyerekeikkel online foglalkozáson. És egy óvodásnak a szocializálódás, közösségépítés egy nagyon fontos fejlődési folyamat kellene legyen. Hát ez elmaradt.

Karantént követően volt-e nyári ovi? Ha igen, milyen körülmények között? Miben különbözött az eddigi munkamódszeretektől?

- Volt nyári óvoda is. Először nehezen elképzelhető volt, féltettem a gyerekeket. De meglepő módon nagyon jól viselték. Annak ellenére, hogy mi tényleg betartottunk minden szabályt, tehát a gyerekek nem érintkeztek stb. Azt hiszem, annak tudható ez be, hogy nagyon rég nem voltak oviban, nagyon várták, és alacsony létszámban voltak. De ilyen körülmények között hosszú távon nem képzelhető ez el.

Mit gondolsz, meddig kivitelezhető a távolságtartás, a maszkos meseolvasás, a népi interaktív játékok teljes mértékű kihagyása?

- Szeptemberben, ha mégis kezdünk, akkor az elején a gyerekeknek és nekünk is még újszerű lesz, aztán a motiváció, érdeklődés lankadni kezd. Nekünk, óvopedagógusoknak szükségünk lenne olyan felkészítőkre, ahol ötleteket, információkat kaphatunk akár a távolságtartásos, akár az online oktatásra. Hiszen nem sok olyan népi gyerekjátékot tudok, például, ahol a gyerekek távol maradhatnak egymástól. Az óvodában nem is ez a cél. Azt hiszem, ebben a furcsa helyzetben egy másik célrendszerre is szükség van.

A nyári oviban megtapasztaltam, hogy maszkban a gyerekek nem értik a mesét, nyelvi játékokról meg szó sincs, ami amúgy egy jó didaktikai játék is lehet, hiszen a távolság itt nem okoz gondot. Ilyenkor a pajzs segített.

Óvónőként nehezen szoktam meg, hiszen mi az egész lényünkkel nevelünk. Itt értem az ölelést, ölbe vevést, simogatást, mosolyt és akár a nemtetszés kinyilvánítását. Volt, hogy nem is kellett beszélni, mert értettük egymást. Na, ez most nincs. Valami mást kell kitalálni.

Ez milyen hatással lehet a gyerekek személyiségfejlődésére? Hiszen tudjuk, hogy az alapvető viselkedési szabályokat az óvodában sajátítják el (az otthoni nevelésen kívül).

A kisgyerekeket mindenképp negatív hatásként éri a kontaktushiány, az, hogy nem tudnak olyan felszabadultan játszani. De hihetetlen kis lények, sokkal gyorsabban adaptálódnak helyzetekhez mint mi felnőttek. A nyári oviban is sokat beszélgettünk a vírusról, lépten-nyomon szóba hozták, és nagyon haragudtak rá. :) És tudják, hogy egyszer minden a régi lesz. Legyen nekik igazuk!

Óvónőként mit tehetsz, mit nem? Hogy éled ezt meg? Anyaként három gyermekkel kell kilogisztikázd az új rendszert. Hogyan fogod megoldani?

- Óvónőként nagyon igyekszem kreatívan megoldani a mindennapjainkat. Bízom abban, hogy a kollégákkal együtt, összefogva egy jól működő rendszert tudunk kialakítani, ami a legkevésbé sem sérti a gyerek fejlődését. És abban bízom, hogy ha bizonyos szabályoknak eleget téve is, de mehetünk óvodába. Ez már fél siker. Sokkal több, mint az online tér. Az online térben a gyerek mentálisan nem tud ott lenni. Neki a pedagógus egész személyiségére szükség van.

Anyaként is nagyon boldog leszek, hogy - még ha csak pár órára is - a gyerekeim iskolába lehetnek. A legkisebb előkészítőt kezd, a nagy 5. osztályt, tehát fokozottan szükség van a bejárásra. Ha felváltva mehetünk, akkor baj van, erre egyelőre egy jó forgatókönyv nincs. Nem tudok olyan kreatív lenni, mint pedagógusként, és annyira optimista sem.


"Hogyan fejlesszem a segítőkészségét, a szolidaritását, ha nem szabad a társához érnie?"

Hasonlóan vélekedik egy másik óvónő, E. is. Rámutat arra, hogy az óvodában nem lexikális tudás átadása folyik, hanem az érzékek fejlesztése és az akarat formálása, és ez egész egyszerűen nem lehetséges oly módon, hogy a felnőtteken maszk van, a gyerekek meg két méterre vannak egymástól.

"Hogy látja a mosolyt vagy a szigorú arckifejezést? Egy óvónőnek oda kell eljutni a gyerekekkel, hogy értsenek egymás arckifejezéséből. Bár azt mondjuk, hogy egymás tekintetéből, de az nem elég. Kell az egész arcmimika. Hogy várjuk el egy háromévestől, hogy bizalommal maradjon egy olyan ember társaságában, akinek nem látja az arcát? Az ekkora korú gyermeknek még sokszor az anyai ölre van igénye. Hogy megöleljük, hogy az ölünkbe ültessük" - sorolta E.

"EQ-t kellene fejleszteni. Jelenleg azt látom, hogy rengeteg tiltással kell majd szembenézni. Egy felnőttnek is sok, nemhogy egy gyereknek. Hogyan fejlesszem a segítőkészségét, a szolidaritását, ha nem szabad a társához érnie? És milyen képet alakít ő ki magáról és a társáról, ha én mindig lefertőtlenítem a kezem, mielőtt hozzáérnék? Merthogy a tapasztalat ezt mutatja. Hogy ezt kell tenni... És akkor a társas játékokról még nem beszéltünk. A népi játékok zömében meg kell fogni egymás kezét. A legtöbb alternatív pedagógiában úgy tanítunk betűket, hogy azt szépen előbb térben kijárjuk. Ennek alapozása a körben játszunk, kígyóvonalban vonulunk stb." - ecsetelte a Waldorf-képesítésű óvónő.

"Nem kell nagy tudás, csupán néhány perc megfigyelés a gyermek játékában, hogy rájöjjünk, hogy a gyermek kiszolgáltatott utánzó. Nem tud nem utánozni. Ezért a Waldorfban nincs hagyományos értelemben vett nevelés, kijavítás. Önnevelés van, amit a pedagógus saját magával végez, hogy méltó példa legyen. Hogy lehet az előírásokat betartva utánozni? Ha én megfogom a Laci kezét, Sárika is meg akarja fogni. Persze mondhatok neki ezerfélét, hogy miért nem szabad, de az ő világában minden sántít, ahol nem egyezik a felnőtt szava a cselekedetével és az érzéseivel. Vagyis minden alkalom, helyzet, amikor nem vagyunk kongruensek önmagunkkal. Ilyenkor mindig hazugságra tanítjuk, bár ennek nem is vagyunk tudatában. Ha azt a sok mindent, amit jelenleg a szabályzat előír, a gyerek elé állítjuk, hogy várhatjuk el tőle, hogy “önként, dalolva” ott maradjon az óvodában?"

Az online oktatás nem kedvez a kevésbé tehetséges vagy hátrányos helyzetű gyerekeknek

Major Melinda, a Kallós Zoltán Alapítványnál dolgozó tanítónő. 44 éve tanít. "A nagyenyedi Bethlen Gábor Tanítóképzőben tanultam 5 évig, aztán jó idős koromban elvégeztem a BBT tanítóképző szakát. Csak azért nem akarok még nyugdíjba menni, mert szeretem, amit csinálok, szeretem a gyerekeket, és úgy érzem, hasznára lehetek azoknak a szociálisan hátrányos helyzetűeknek, akiket most tanítok" - írja magáról.

A válaszúti tanítónő azt vallja, munkája az egyik hobbija is. "Tehát nem fárasztó, inkább mindig energiával telek meg. A gyermekeket nagyon szeretem, és ez a szeretet megtízszereződik felém."

Major Melinda több évtizedes pedagógusi tapasztalata alapján összegezte, miért voksol a hagyományos oktatás mellett, az online oktatással szembeállítva. Az elemi oktatásban nagyon fontos az írás-olvasás és a matematikai alapok elsajátítása, és ez szerinte a leghatékonyabban az osztályteremben tud megtörténni. "Minden gyerek táblához hívható, közben a többi is látja, hallja, amit írunk, mondunk" - mutat rá Major Melinda.

Ugyanakkor a nevelési aspektusok is az osztályteremben, élőben tudnak működni: a pozitív megerősítés csoportban sokkal hatékonyabb, mint individuálisan; ugyanígy az esetleges elmarasztalás is hatásosabb csoportban, mint individuálisan. Nagyon nagy szerepe van a szemkontaktusnak pedagógus és gyerek között, ami szintén csak élőben tud működni.

A hagyományos - osztálytermi - oktatás során kialakítható a csoportos viselkedésnorma; a gyermekek megtanulnak a csapatmunkában dolgozni; kialakul a kritikai és önkritikai szellem. Ugyanakkor a fizikai jelenlét és az érintés lehetősége meghitt, meleg hangulatot képes kialakítani az osztályközösségben - hívja fel a figyelmet.

A gyerekek körében a közös játék lehetősége erősíti a csapatszellem kialakulását és kellemessé teszik a tanítási tevékenységeket; az egyén megtanul veszíteni is, trauma, frusztráció nélkül. A gyerekek megtanulják egymás munkáját megbecsülni, értékelni; lényeges, hogy lesz összehasonlítási alapjuk arra, hogy a többiek hogyan dolgoznak. Nagyon fontos a kortárs csoport hatása: "hasonszőrűekkel" lehet egy csoportban a gyerek, megtanulja meghallgatni mások véleményét. "A gyermeknek szüksége van a korcsoport elismerésére, az pedig online tanítás esetén nem lehetséges" - hívja fel a figyelmet Major Melinda.

Véleménye szerint "a kevésbé tehetséges gyerekeknek több sikerük lesz a hagyományos oktatásban. Azok a gyerekek is haladni, fejlődni tudnak, akiknek a szülei nem képesek segíteni, sem szellemileg, sem anyagiakban."

Az online oktatás egyik veszélye a digitális függőség kialakulása; minél kevésbé kitettek a gyerekek a digitális eszközhasználat veszélyeinek, annál valószínűbb, hogy ez a függőség nem nyomja rá a bélyegét a személyiségükre, és "nem válnak később robotokká, zombikká". A hagyományos, élő oktatásból kikerült gyermekek közt Major Melinda szerint sokkal több lesz a magas érzelmi intelligenciával (EQ-val) rendelkező gyerek, azaz aki képes felismerni, megnevezni saját és mások érzelmi állapotát, kezelni azokat, és képes érzelmileg kielégítő kapcsolatok létrehozására és fenntartására.

Kitekintő - és lehetséges megoldások

Nemcsak Romániában rágódnak azon a szülők és pedagógusok, hogy hogyan is fog zajlani ősztől a tanítás. Az iskolakezdés forgatókönyvei az Egyesült Államokban is a helyi döntéshozókra vannak bízva; ahol a gyerekek bejárhatnak majd az intézménybe, ott viszont szigorú szabályokat kell betartani: külön padokban kell ülniük, egymástól távol, és még plexi védőablakkal is félig körbe kell legyen az a kis személyes terük kerítve.

Egy kreatív texasi pedagógusnak az az ötlete támadt, hogy ezekbe a kis, szomorú és elidegenítő dobozokba valami egészen mást lássunk bele, mint amik. Miért ne játsszuk azt, hogy mindenki traktorban ül, és annak szélvédőjén keresztül integethet, a többi traktortól a biztonságos távolságot megtartva?



Ebből az összesítésből pedig kiderül, más európai országokban hogyan szervezték újra az oktatást a járványhelyzet miatt.

Dánia volt a legelső európai ország, amely április 15-én újra megnyitotta az iskolákat, így mindössze egy hónapot tartottak zárva az oktatási intézmények. A 2-12 éves gyerekeket 12 fős kiscsoportokra osztották, és egy-egy ilyen kiscsoport az a védőburok, amelyben a gyerekek megélhetik a közösséghez tartozásukat is, és biztonságban is vannak: a különböző kiscsoportok más-más időpontban érkeznek az intézménybe, külön esznek, és külön elkülönített játszósarkuk van, tehát tagjaik nem keverednek a többi kiscsoportéval. Egy kiscsoportban azonban a gyerekek nem kell maszkot viseljenek, viszont kétóránként kezet kell mosniuk. A padok egymástól 2 méterre vannak elhelyezve, minden, az órákon használt felszerelést naponta kétszer fertőtleníteni kell, és mindig, amikor csak lehetséges, az órákat kint, a szabadban tartják meg. A szülők nem léphetnek az iskola területére.

Svédországban be sem zártak az iskolák, és a szabályokon sem változtattak. Anders Tegnell virológus szerint a fertőzési rátát nem igazán növelte a tény, hogy nyitva tartottak az oktatási intézmények és a nappali központok gyerekeknek. A nyári szünet után a svéd iskolák egyébként augusztus 30-án indítják a tanévet.

Németországban egyes iskolák már tavasszal részlegesen kinyitottak, nemrég pedig a nyári szünet után sorra az összes tartományban ismét elindult az oktatás. Mecklenburg-Nyugat-Pomeránia tartományban, amely elsőként nyitotta ki az iskolákat, rögtön tanévkezdés után két iskolát be is kellett zárni, mert az egyikben egy diákról, a másikban egy tanárról derült ki, hogy fertőzött. Vita folyik arról, hogy a diákoknak kellene-e maszkot viselniük az iskolában. Schleswig-Holstein tartományban például nem kötelező, Berlinben igen, és augusztus végétől Észak-Westfáliában is. A szövetségi kormány oktatási minisztere, Anja Karliczek azt szorgalmazza, hogy mindenki viselje az arcmaszkot az iskolákban.

Olaszországban is szeptember 14-én kezdődik a tanév; kisebb létszámú osztályokkal és 50.000 újonnan verbuvált, kisegítő didaktikai személyzettel. A padok számát csökkentették, ahol szükséges volt ahhoz, hogy a gyerekek ne kerüljenek túlságosan közel egymáshoz. Diákok és pedagógusok is maszkot fognak viselni, utóbbiak ezen felül áttetsző plexi arcvédőt is hordanak majd. Ahol és amikor csak lehetséges, szabadtéri órákat tartanak, vagy a színházakat és múzeumokat is bevonják oktatási helyszínként.

Spanyolországban úgy tervezik a szeptember 4-i tanévkezdést, hogy egy-egy osztályban ne legyen több 20 diáknál. A gyerekek maszkot viselnek majd, és másfél méteres távolságot kell tartaniuk egymástól. A gyerekeket ugyanakkor külön csoportokba szervezik, és hasonlóan Nagy-Britanniához, a kiscsoportokon belül megengedettek a gyerekek közti szorosabb interakciók is.

Franciaország májusban megnyitotta az iskolákat, ám több tucat fertőzési góc alakult ki, ami több iskola bezárását vonta maga után. Fokozatos újranyitási időszak következett, és június végétől vált ismét kötelezővé a diákok számára az iskolába járás (júliusig, amikor véget ért a tanév). Az óvodákban nem volt elvárt a társadalmi távolságtartás, csak az iskolákban - derül ki a Ziare.ro összeállításából.

Lengyelországban szeptember 2-án kezdődik a tanév. Dariusz Piontkowski oktatási miniszter hét elején Facebookon jelentette be, hogy az iskolák többsége visszatérhet a hagyományos oktatáshoz, az egészségügyi minisztérium által lefektetett higiéniai és biztonsági elvek betartása mellett. A varsói kormány kötelezni fogja azokat a szülőket is, hogy iskolába járassák a gyereküket, akik félnek a fertőzéstől, mert "egy szülő nem epidemológus" - tette még hozzá az Agerpres hírügynökség szerint.

Riporter: Szőcs Kinga Zsófia
Szerkesztő: Bakk-Dávid Tímea


Kiemelt kép: Children vector created by pikisuperstar - www.freepik.com

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS