"A gyerekek azért járnak iskolába, mert ott vannak a barátaik" (2.)
kérdezett: Szőcs Kinga Zsófia 2020. augusztus 18. 13:55, utolsó frissítés: 13:55Czirjék Kati volt pedagógus, négygyermekes anya szerint az online tanítás hatalmas lehetőség, de ami itt zajlott tavasszal, az úgy jellemezhető: nesze semmi, fogd meg jól.
Egyelőre senki nem tudja megjósolni, hogy a zöld, sárga és piros forgatókönyvekből melyik és mennyi ideig valósul meg a különböző romániai településeken, megyékben. Teljesen online, 50-50 százalékban online és iskolai helyszíni oktatás lesz, vagy a társadalmi távolságtartás szabályait betartva, de visszaterelik a gyerekeket az osztálytermekbe? És mindezt 14 naponta újraértékelik, újraszervezik a járványhelyzet alakulásának függvényében?
Egy sor további, valójában szervezésen és jóakaraton múló probléma is felmerül. Lesz-e arra mód, hogy a krónikus beteg gyerekeket és pedagógusokat megvédjük a hibrid vagy teljesen osztálytermi tanítással járó járványkockázattól? Például az a szülő, aki meg tudja oldani gyermeke(i) online bekapcsolódását, a zsúfoltságot és a fertőzésveszélyt elkerülendő választhatja-e azt, hogy inkább online kapcsolódik be a gyereke a tanórákba?
Másik oldalról megközelítve: azok a szülők, akik munkahelyük vagy egyéb probléma miatt nem tudják megoldani gyerekeik állandó felügyeletét és a szervezési hátteret az online iskolai feladatok megoldása, az online részvétel technikai támogatása stb. tekintetében, kapnak-e egy biztonságos keretet, amely hozzásegíti őket ahhoz, hogy nyugodt szívvel küldhessék gyermekeiket az oktatási intézményekbe, tudván, hogy ott mindenki megtesz mindent azért, hogy a fertőzéskockázatot a minimálisra csökkentse?
És végül, de nem utolsó sorban: túl azon, hogy most uniós alapokból egy nagy iskolakezdés előtti hajrában online oktatásra alkalmas eszközbeszerzés folyik, hogy minden rászoruló gyereknek jusson tablet vagy laptop, a súlyos digitális (és nemcsak) írástudatlanság kontextusában lesz-e, aki megmutatja nekik és családjuknak a célszerű használat módját és mikéntjét, aki követi felzárkózásukat, akinek megoldása legyen azokra a helyzetekre is, ha nem megy az internet? A jó hír az, hogy hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásában, kis projektekben szuperül tud működni az online oktatás: gondoljunk arra, amikor alapítványok középiskolás vagy egyetemista önkénteseket toboroztak online korrepetáláshoz, akik Budapestről vagy bárhonnan, Skype-on kapcsolódtak a gyerekkel, és segítettek nekik a tanulásban. Jó értelemben vett mikromenedzsment, hatalmas és összefogott szervezési erőfeszítések, az önkéntesség kultúrája, és mindenekelőtt jószándék szükséges, hogy ez nagy tételben működni tudjon.
Arról már van valamennyi tapasztalat, hogyan működött (vagy nem működött) az "online" "oktatás" a karantén idején. Beszédes adat, hogy a diákok jelentős része kimaradt belőle.
Az online oktatásból viszont kimarad minden társas kapcsolódás, szocializálódás, a személyiségfejlődés szociális vonzatai - mutat rá Szőcs Kinga Zsófia pszichológus, két gyermek édesanyja. Mint minden szülőt, ugyanakkor szakmájába vágóan az interperszonális kapcsolatokról egyet és mást tudó pszichológust, az online oktatás támasztotta kihívások érdekelték. Első interjúalanya Ráduly-Zörgő Éva iskolapszichológus volt, a második részben Czirjék Kati vállalkozót faggatta tapasztalatairól.
Tanügyis múlttal és 4 gyermekes anyaként hogyan élted meg a karantént?
Hazakerült mindenki, és ennek megvoltak a pozitív és negatív hozadékai is. Ki kellett alakuljon az új rend, pont mint nyári vakációban. Hatalmas stressz volt az online oktatás. Nem volt hozzá tér, eszköz, tudás, és egy idő után a gyerekek részéről akarat sem. Ehhez hozzáadódott az én folyamatos kétségem, hogy szükséges-e erőltetnem egy olyan eszközhasználatot, amit addig korlátoztam. Szóval ez a része eléggé rémálom volt. De csodás volt kicsit magunkban lenni, megszervezni az életterünket, főzni és együtt étkezni, kertészkedni. Megerősödtek a kapcsolataink, összecsiszolódtunk, és ez hatalmas ajándék.
Milyen volt a tanulás?
A tanulás mindig szuper. Megtanultunk 24/7-et együtt lenni, egységben működni, láttuk azt, hogy semmit nem tehetsz úgy, hogy annak ne lenne hatása a többiekre. Ezek mind fontos leckék voltak. Az iskolai anyaggal szerintem nem haladtunk. Próbáltuk, néha erőn felül igyekeztünk, de nem volt hatékony. És nem azért, mert a pedagógusok nem végezték a munkájukat, hanem azért, mert kicsit sötétben lövöldözés volt az egész. Mindent menet közben akartunk megoldani, nem tudta senki felmérni, hogy minek mi a következménye, a pedagógusok irányába is hetente változott az elvárás. Sok abszurd helyzet született, és én csak a hatalmas nagy frusztrációimmal maradtam és a kérdésekkel. A gyerekek meg hiányérzettel, hiányzott a tanci, hiányoztak a tanárok és nagyon hiányoztak az osztálytársak. Ha másra nem, arra biztos jó volt ez az egész, hogy rádöbbenjünk, hogy a gyerekek azért járnak iskolába, mert ott vannak a barátaik. Egy gyerekem sem sírta vissza a mateket, de a társaik hiánya miatti szomorúságukkal naponta szembesültem.
Volt-e online oktatás vagy a szülőre volt bízva a gyermekek tanítása? Hogyan oldottátok meg?
Kezdetben nem volt, a vakáció után viszont mindenki teljes gőzzel belevágott. Minden gyerek más rendszer szerint és más platformon tanult. Irtó nehéz volt tartani a lépést, és eszközeink sem voltak. Vagyis ami volt, alkalmatlan volt rá. A lányom sulija kezelte a legjobban a helyzetet, ott a vakációban minden gyereknek készítettek emailt és ezzel beterelgették őket egy Google Classroomba. Kb. 2 hét kellett, míg megtanulta mindenki használni. Addig mindenki mindenkinek segített, ahogy tudott, messengeren, telefonon. Még az igazgató is. A fiaméknak is lett Classroomja, de őt kifelejtették belőle, valami 2 héttel később került be. Így volt mit pótolni és voltak néha irreális elvárások. Az elsősömmel volt a legkeményebb, mert neki minden feladata hozzánk érkezett, és a megoldott feladatokat is nekünk kellett feltölteni. Ő videókat kapott, nem élő órákon vett részt. Ez nagyon keserves volt, ez az, amire szeptembertől határozott nemet mondok.
A szülő átveheti-e a tanár/tanító szerepét? Milyen hatással van a gyerekre, ha a szülei lesznek a "tanítói"?
A szülő szülő és a pedagógus pedagógus. Egyik sem veheti át a másik szerepét. Megpróbálhatja helyettesíteni, de nem lesz sikeres. Ahogy egy tanító nem lehet anyja a gyereknek, úgy egy anya sem lehet tanítója. Ez most mindenkinek elég egyértelmű lett, úgy gondolom. Van a tanulásnak egy rendszere és módja, a tanítónak egy stílusa, ami egyedi. Amikor ugyanazt a szerepet fel akarja venni a szülő, akkor mindig alulmarad. És ez a szülő hitelességének is árt, mert a gyerek csak azt tudja megfogalmazni, hogy anya nem olyan, mint a tanci. És nem tart kompetensnek téged, nem enged felülbirálni azt, amit a tanci mondott. Ami logikus, mert neki a tanító elvárásainak kell megfelelni. És ebben a folyamatban mindenki frusztrálódik. A pedagógus, mert nem tudja megfelelően végezni a dolgát, a gyerek, mert nem kapja meg a szükséges eszközöket a tanuláshoz, és a szülő, aki nem tudja elég jól csinálni.
Online oktatás? Mi jut erről eszedbe?
Az online oktatás hatalmas lehetőség. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a kiemelkedően tehetséges gyerek a legjobb matematika tanártól tanul és nem attól, aki épp az ő iskolájában címzetes. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy gyorsabb információ áradáshoz vannak a mostani gyerekek szokva. Az online biztosíthatná azt, hogy akinek nagyobb a teherbírása, az gyorsabban haladjon. De ami itt történt, az nem az volt. Nem volt eszköz, nem volt digitálisan elérhető tananyag, nem voltak a pedagógusok erre kiképezve, és nem volt tiszta cél és irány. Így, ami online oktatás címszó alatt folyt, az egy nesze semmi, fogd meg jól volt.
Szerinted mi a legfontosabb egy gyereknek, hogy nyitott, kreatív, tudatos, értelmes felnőtté váljon?
Figyelek egy szülőt, aki az unschoolingot választotta a fia számára. Hagyja a gyereket és a gyerek megtalálja, hogy mikor mit tanuljon, és abban igazán elmélyül. Lenyűgöz a folyamat engem. Szerintem ő egy nyitott, kreatív, tudatos és értelmes felnőtt lesz.
De nekem 4 gyerekem van és nagyon aktív életem. Mi nem erre rendezkedtünk be, a mi gyerekeink iskolába járnak. Abban reménykedek, hogy az iskola eszközöket ad a gyerek kezébe, hogy haladhasson az ismeretszerzésben, hogy ablakot nyit a világra, és megmutatja annak sokszínűségét. Sokszor érzem azt, hogy pont az ellenkezőjét éri el az intézmény, és ilyenkor nagyon elbizonytalanodom. A gyerek alapból kreatív és nyitott, ezt kellene nekünk valahogy nem elvenni tőle. És olyan helyzeteket kellene nekünk teremteni, ahol megtanulhatja, hogyan váljon tudatossá, kritikussá. Jó minták kellenek és minél kevesebb tabu. Most, a karanténban fogalmaztam meg, hogy én hogyan szeretek tanítani. Megélve, megtapasztalva a dolgokat. Learning by living. Megéled, amikor benne vagy, akkor tudatosítod, hogy miben vagy, és tudatosan választasz, nem sodródsz. Ha valamit nem tudsz megoldani, megnézed, hogy mi kell, hogy megoldhasd és megtanulod. Ez egy folyamatos tanulás, de szerintem így lesz igazán tartalmas élete bárkinek is.
Mit gondolsz az utóbbi időben nyilvánosságra került tervezetekről a teljesen online, félig online vagy maszkos osztálytermi tanítással kapcsolatban?
A jelenlegi járványügyi helyzetben igen nehéz tervezni, emiatt nem hiszek semmilyen tervnek, amíg nem kezdünk bele. Nagyon gyorsan fognak változni dolgok. De tény, hogy nagyon kellene egy olyan terv, ami lehetővé teszi a szülőknek, hogy dolgozzanak. És talán az időt, amit nyerünk, arra kellene fordítani, hogy kidolgoznak online használható programokat és képezik a pedagógusokat, hogy végezzék legjobban a munkájukat a megváltozott körülmények között. Mi szülők várunk, de a minisztériumnak dolgozni kéne azon, hogy ne legyünk ugyanott, mint idén húsvét után.
Kiemelt kép: mmi9 képe a Pixabay -en.