2020. október 25. vasárnapBlanka, Bianka
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Milyen testi-lelki hátrányai lehetnek az online tanításnak? (1.)

kérdezett: Szőcs Kinga Zsófia 2020. augusztus 17. 10:07, utolsó frissítés: 2020. augusztus 18. 13:32

Ráduly-Zörgő Éva logopédust, iskolapszichológust, egykori gerelyhajító olimpikont kérdezte Szőcs Kinga Zsófia pszichológus, két gyermek édesanyja.


Szülőként egyik fő foglalkozásunk az utóbbi hetekben, hónapokban, hogy napról napra lélegzetvisszafojtva követjük az oktatásszervezéssel kapcsolatos híreket. Főképp az iskolás és óvodás korú gyerekek szülei állnak folyamatos készenléti állapotban, mert minden egyik napról a másikra változhat, így képtelenek tervezni. A saját és a család programjának összehangolási nehézségein túl az is aggasztja őket, hogy a járvány miatti intézkedéseknek milyen hosszú távú hatásai lesznek a gyermekekre.

Mert az egy dolog, hogy van egy tananyag, amit eddig, járvány előtt - tisztelet a kivételnek - tölcsérrel töltöttek a romániai diákok fejébe a romániai iskolákban, és mindenki panaszkodott, hogy a lexikális tudás és annak számonkérése van előtérben még mindig ahelyett, hogy a gyerekek készségeit engedjék kibontakozni, és támogassák őt ebben a folyamatban. Mégis, az iskola tudásközvetítő funkciója mellett, amelyet úgy-ahogy ellátott, volt egy másik, hasonlóan fontos, ha nem fontosabb feladata: a szocializáció, a társas kapcsolatok tere volt.

A tanulás tud történni magányosan, online, homeschooling rendszerben stb., de a személyes kapcsolatok a diákok és pedagógusok, diákok és diákok között csak egy fizikailag is közös térben tudnak működni. A gyerekeknek nem elsősorban maga a tanulás hiányzik az iskolából, nem annak hiányát sínylik meg, hanem ezeknek a kapcsolatoknak a hiányát. És erről mégis kevés szó esik a döntéshozói diskurzusokban; mintha nem ez lenne a legfontosabb szempont, hanem az online tanulás fizikai feltételei. Persze az is fontos, hogy hány táblagépre és laptopra írjanak ki közbeszerzést rengeteg pénzért, csak ez azt is mutatja, mennyire lépéshátrányban vagyunk állandóan az új helyzethez való alkalmazkodás tekintetében. Ahogyan Ferencz-Salamon Alpár rámutatott a zöld-sárga-piros iskolakezdés kapcsán: "Nehéz belegondolni, hogy vannak helyek, ahol a normális iskolakezdés melletti döntés alapjául szolgáló legfontosabb érv a gyermekek szociális, érzelmi és társadalmi jóléte. Nekünk (legalábbis egyelőre) a „lenni vagy nem lenni” közötti választási lehetőség jutott."

Egyelőre senki nem tudja megjósolni, hogy a zöld, sárga és piros forgatókönyvekből melyik és mennyi ideig valósul meg a különböző romániai településeken, megyékben. Teljesen online, 50-50%-ban online és iskolai helyszíni oktatás lesz, vagy a társadalmi távolságtartás szabályait betartva, de visszaterelik a gyerekeket az osztálytermekbe? És mindezt 14 naponta újraértékelik, újraszervezik a járványhelyzet alakulásának függvényében?


Arról már van valamennyi tapasztalat, hogyan működött (vagy nem működött) az "online" "oktatás" a karantén idején. Beszédes adat, hogy a diákok jelentős része kimaradt belőle.

Az online oktatásból viszont kimarad minden társas kapcsolódás, szocializálódás, a személyiségfejlődés szociális vonzatai - mutat rá Szőcs Kinga Zsófia pszichológus, két gyermek édesanyja. Mint minden szülőt, ugyanakkor szakmájába vágóan az interperszonális kapcsolatokról egyet és mást tudó pszichológust, az online oktatás támasztotta kihívások érdekelték. Beszélgetőpartnerei: Ráduly-Zörgő Éva iskolapszichológus, logopédus; Czirjék Kati vállalkozó, volt pedagógus, négygyermekes anya; Major Melinda tanítónő, egy olyan pedagógus, aki igazán szereti és értékeli a gyerekeket, és hivatásként éli meg, hogy a gyermekkel való foglalkozás élő jelenlétet, élő tanulást igényel. Az első részben Ráduly-Zörgő Éva pszichológus válaszolt a kérdésekre.
Ön szerint mit "tanul" a gyermek az iskolában? Feltétlenül egyfajta ismeretátadásról van szó? A tanuláson kívül mi mást sajátíthat el egy gyerek az iskolában (gondolok itt a társas kapcsolatokra stb.)?

Az iskolai tanulással kapcsolatosan két fontos problémakör van: MIT tanul és HOGYAN tanul a gyermek. A MIT kérdésre nagyon tág a paletta, hiszen nagyon komplex, összetett jelenségről van szó: ismereteket, készségeket, jártasságokat, problémamegoldó stratégiákat, értékrendet, társas viszonyulási-viselkedési módokat (együttműködést, konfliktuskezelést, versengést, szabályok tiszteletben tartását, felelősségvállalást), stresszel való megküzdést, érzelemszabályozást, önismeretet. Ehhez viszont szükséges, hogy segítséget nyújtson a pedagógus, valamint a pedagógus-család együttműködés.

A HOGYAN-ra vonatkozóan: a gyermek többcsatornásan, multimodálisan, vagyis egyszerre több érzékszervet működtetve, cselekedve, megtapasztalva sajátítja el a MIT-ben felsoroltakat. A valódi tudás kialakulásának feltétele, hogy a látás, hallás, mozgás, cselekvés összefonódjon a tanulás folyamatában. Ha ennek megvan a lehetősége, akkor a gyermek motivációja is megfelelő, és biztosítja a tanuláshoz szükséges energetikai-érzelmi alapot.

Gyerekkorban nagyon fontos a finommotorika fejlesztése. A táblagépek, a billentyüzet-egér kombináció ezt blokkolja. Milyen hosszú távú következményei lehetnek a gyerekekre nézve, ha ez kimarad az életükből? A kézzel írást egyes személyek "ómódinak" tartják. Milyen hatással van az agy fejlődésére a kézírás elhanyagolása és a billentyűzet, illetve az érintőképernyős eszközök előnyben részesítése?

A mozgás alapvető szerepet játszik az idegrendszer fejlődésében, harmonizálásában. A nagymozgások mellett a finommotoros tevékenységek is nagyon fontosak. Már kisgyerekkorban lehetőséget kell biztosítani a különböző méretű, formájú tárgyak manipulálására, gyurmázásra, írószerek használatára, papírhajtogatásra, gyermekolló használatára, az életkori szintnek megfelelően.

Az ujjak ügyesítése, a szem-kéz koordináció nem csak az írás-rajzolás szempontjából fontos, hanem szorosan összefügg az olvasással és más mentális folyamatokkal is. A kézírás (folyóírás) folyamán sokkal több, kognitív funkcióért felelős agyi terület aktiválódik, mint a digitális eszközökön való írás esetében. Számos kutatás bizonyította, hogy kézírás esetén fejlődik a térérzékelés, a kommunikációs készség, jobban működik a rövid távú memória, könnyebben dolgozzuk fel, rendszerezzük és rögzítjük az információkat. Folyóírás esetén szükséges a gyors megtervezés, a vizuális és mozgásos memória aktiválása, a mozgások bizonyos ritmusú és a térben megfelelő módon való végrehajtása. Ennél nincs helyesírás ellenőrző és szövegszerkesztő külső program, hanem a belső kontrollt kell működtetni, ami a komplex mentális fejlődést segíti elő. A digitális eszközök esetében csupán egy bizonyos típusú mozgásmintára szűkül a finommotoros tevékenység. Olyan agyi területek, mint például a beszéd motoros központja, sokkal kevésbé aktiválódnak.

Egy iskolás gyermek hány percet tud az osztályteremben fókuszáltan figyelni a tanítóra/tanárra? Mit gondol, mennyi lehet ez az idő az online térben a 7-12, 12-16, 16-18 éves gyerekek esetében?

Az aktív figyelem időtartama egyénenként változó és nagyon függ a tevékenység típusától. Egy 5-6 éves is képes akár huzamosabb ideig belefeledkezni a lego játékába, vagy egy digitális játékba, ami a változatosságával állandó ingert jelent az erre rendkívül fogékony idegrendszernek. Ha a gyermek számára kevésbé stimuláló tevékenységre kell figyelnie, jóval kevesebb ideig tudja fenntartani az aktív összpontosítást. Szakemberek szerint ez 6-7 éveseknél 15 perc, 8-9 éveseknél 20 perc, 10-12 éveseknél 25 perc, míg 14 év felett 30-35 perc.

Online térben is a kapott ingerek minőségétől függ a figyelem időtartama. Ha változatos, multimodális az, amit digitálisan kap, akkor a gyermek hosszabb ideig fog aktívan figyelni. Ha a tanító/tanár magyaráz, miközben bemutat, interaktív feladatokat ad, cselekvésre késztet, akkor a figyelem hatékonyan leköthető.

Milyen testi-lelki hátrányai lehetnek az online tanításnak?


1. Mozgáshiány, minden ezzel járó negatívummal
2. Látás romlása (szemmozgások korlátozása)
3. Technikai hibák (gyenge internet kapcsolat, vagy a kapcsolat hiánya, digitális eszközhiány) miatt stressz, frusztráltság
4. Hozzájárulhat a digitális függőség kialakulásához (eddig korlátozva volt, most kötelező idő + a játékidő)
5. Ha több testvér van és kevés digitális eszköz, testvérkonfliktusok alakulhatnak ki
6. A napi program rendszertelenebbé válhat
7. Elemiseknél mindenképpen kell még a külső kontroll, ez most a szülőre hárul (akinek közben dolgoznia is kell)
8. Elemiseknél az írás-olvasást a szülő kell, hogy megtanítsa a gyereknek a tanító utasításai alapján. Emiatt sérülhet a szülő-gyerek kapcsolat.
9. A tanulási motiváció csökkenhet
10. A serdülők „lógnak” az órákról (legtöbbször technikai okokra hivatkozva)
11. Nincs elég „élő” kapcsolat a tanítóval/tanárral, aki nem tud megfelelő időben visszajelzést adni, vagy segítséget nyújtani. Ez is csökkentheti az iskolai motivációt.
12. A tudás felmérése nem mindig objektív (szülők, testvérek sokszor „besegítenek”), ezért nem tölti be a funkcióját.
13. Hiányoznak a gyermekek közötti interakciók: akadályozott az érzelmi fejlődés és a társas készségek kialakulása.
14. Önismeret lehetősége csökken.
A "MIT tanul”-nál felsoroltak közül sok minden nem valósulhat meg a kívánt szinten.

Összegzésképpen mit tenne még hozzá, ami nagyon a témához tartozik?

A digitális eszközök és módszerek alkalmazása nélkülözhetetlen a mai tanulás-tanítás folyamatában, de az online tanítás nem helyettesítheti az „élő” tanítást. Az offline tanításnak változatosnak , multimodálisnak, interaktívnak kellene lennie és integrálnia kellene életkornak megfelelő arányban a digitális módszereket is.

Az online tanításnak vannak előnyei is, nem csak hátrányai, ezeket nem szabad elhallgatni. Közülük kétségkizáróan a legjelentősebb az, hogy védőfaktor a járvánnyal szemben. Lényeges tehát a mérleg mindkét oldalát figyelembe venni és a rövid, valamint a hosszú távú következmények tudatában megfelelő döntéseket hozni az oktatási folyamattal kapcsolatosan.

Kiemelt kép: klimkin képe a Pixabay -en.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS