A home office-ban dolgozó anyákat a világjárvány még inkább a konyhába kényszerítette
közlemény 2020. július 03. 20:33, utolsó frissítés: 2020. július 04. 15:55Felmérés készült arról, hogy a karantén időszaka alatt az anyák hogyan birkóztak meg az otthoni munkavégzés mellett a gyermekneveléssel, valamint a családon belüli szerepek alakulását is megfigyelték.
A koronavírus-járvány megfékezésére 2020. márciusában a legtöbb európai országban karantént rendeltek el. A munkavégzésnek, az iskolai oktatásnak és a gyermekfelügyeletnek az otthonokba való átköltözése komoly kihívást jelentett a kisgyermekes családok számára. A kutatást végzők olyan kérdésekre keresték a választ, hogy:
● Milyen stratégiákat alkalmaznak a megnövekedett gondoskodási, otthontanulási, valamint munkavégzési feladatok összeegyeztetésére;
● Hogyan érinti a megváltozott családi helyzet a családon belüli munkamegosztást?
● Hogyan küzdenek meg az anyák a munka-magánélet konfliktussal?
● Hogyan érinti ez a helyzet az anyák mentális egészségét?
A vizsgálat során (2020. május 13. és június 3. között) 53 félig strukturált telefonos és on-line interjút készítettek magyarországi és erdélyi magyar nőkkel. Az interjúalanyok olyan anyák voltak, akik partnerükkel együtt teljes állásban otthonról dolgoztak a karantén idején és legalább egy, 2–14 év közötti gyermeket nevelnek. A válaszadók toborzása az interneten keresztül történt, előbb a kutatók saját hálózatain és különféle tematikus Facebook-csoportokon keresztül, majd a korábbi interjúalanyok ajánlása révén, hólabda-módszerrel.
1. Gyermeknevelés, anyaság
Az anyák az otthonlétre lehetőségként is tekintettek, amikor még inkább jelen tudnak lenni gyermekeik életében. Az ún. „intenzív anyaság” normája főként a középosztálybeli nőket célozza meg, idő- és erőforrásigényes szerepet szánva nekik, valamint szinte kizárólagos felelősséget a gyermek sikeres felnőtti helytállásáért.
● Az iskola által hagyott űrt az anyák töltötték be. A szülőkre korábban is nagy teher hárult a gyerekek iskolai előmenetelének biztosítása terén, mindez megsokszorozódott a karantén idején. Ez sokféle, konkrét és mentális feladatot jelentett, de sok anya aggódott a gyermek lemaradásának veszélye miatt.
● A gyerekekkel való foglalkozás az anyák feladata maradt. Tipikusan az anyák azok, akik a gyermekek iskolai életútjának menedzserei, az apák pedig a karantén idején nehezebben tudták „felvenni a fonalat” és érdemben támogatni a gyerekeket.
● A számtalan rendelkezésre álló online anyai „kreatív” csoport hasznos ötletforrásnak bizonyult, ám sokan jelezték, hogy azoknak, akik nem tudták gyakorlatba ültetni, inkább nyomasztó volt.
2. Munkamegosztás
A kutatók leírják, a láthatatlan és a fizetetlen háztartási munka terén a nemek közötti egyenlőtlenségeket nem a COVID-19 okozta, a járványidőszak viszont hangsúlyozta és súlyosbította a nemek közötti meglévő egyenlőtlenségeket:
● a feladatok a kint és bent választóvonal mentén szerveződtek, és a nőknek jutott a lakáson belüli tevékenységek nagy része;
● mennyiségében és minőségében megnövekedtek a szükségletek, ezzel együtt a háztartási munkák kapcsán az elvárások is felerősödtek;
● a home office-ban dolgozó anyákat a világjárvány még inkább a konyhába kényszerítette;
● a bevásárlás bizonyult annak a háztartási feladatnak, amelyben most leginkább bevonódtak a férfiak;
● az idősgondozás alapvetően az élelmiszervásárlást és gyógyszerbeszerzést jelentette, és ebben főleg az a fél vett részt, akinek a szüleiről volt szó;
● átmenetileg megszűnt vagy ellehetetlenedett számos bevonható segítség (nagyszülők,kiszervezett házimunka, főleg Romániában a kijárási tilalom miatt)
● a feladatok mennyiségben megsokszorozódtak, és többnyire a nőkre terhelődtek: csupán azokban a családokban volt példa a megnövekedett teendők elosztásának újratárgyalására, ahol a járvány előtt is rendszeresen valamekkora részt vállaltak ebből a férfiak.
3. Munkaszervezés, a munka és család összehangolása
Mint kiderült, minden interjúalany élete gyökeresen megváltozott:
● az anyák prioritásainak élén a gyerek(ek) nevelése és iskolai feladatainak felügyelete állt;
● a konfliktus tipikus feloldása a keresőmunka éjszakai, hajnali vagy hétvégi elvégzése volt;
● a legtöbb anya szelektált a feladatok között, szükség esetén szombaton vagy vasárnap hozta be a lemaradást;
● nemcsak az idő, a nyugodt tér is korlátozottan állt rendelkezésükre;
● az anyák nem panaszkodtak, mert hiábavalónak érezték.
Ehhez képest a házastársuk/élettársuk élete sokkal kevésbé változott:
● a férfiak munkavégzése nem változott lényegesen a család jelenléte miatt;
● csekély volt az apák alkalmazkodása a család megváltozott feladataihoz;
● napközben csak ritkán felügyelték a gyerekeket.
4. Mentális egészség
A társadalmi távolságtartás, az otthoni munkavégzés, valamint az egyidejű gyerekfelügyelet és oktatás különösen nagy stressznek tette ki, és több irányból érkező nyomás alá vonta az anyákat, ami a mért időszak alatt negatív hatással volt a mentális egészségükre. A legjelentősebb stresszfaktorok:
● az idő állandó szorítása,
● lelkiismeret-furdalás a gyermekeik és a munkájuk miatt egyaránt,
● a munka állandó jelenléte,
● magárahagyatottság érzése az állam és a munkáltató irányából,
● alvásra fordított idő lecsökkenése,
● otthoni feszültség,
● bezártság érzése,
● társas kapcsolatok hiánya és
● főleg a karantén-időszak elején a vírustól való félelem voltak.
A nehézségek ellenére is több pozitív dolgot fel tudtak sorolni ebből az időszakból:
● a családdal együtt töltött minőségi idő,
● lelassulás,
● idő olyan dolgokra, amikre a hétköznapi rohanásban nem volt.
6. A tanár anyák helyzete
A felmérést készítők külön kitértek arra, hogy a partnereikkel együtt home office-ban dolgozó anyákra, akik egyben pedagógusok és gyógypedagógusok. Nekik nem csak a családjaikról kellett gondoskodniuk, hanem munkájuk, az online oktatásra való átállásuk erős társadalmi figyelem, sokszor ellentmondásos szülői és munkáltatói elvárások közepette zajlott.
● A hiányos, bizonytalan szabályozás és ellentmondó elvárások jelentették helyzetük nehézségének egyik forrását: sok iskola késve vagy csak minimálisan fogalmazott meg elvárásokat, a magyarországi szülők pedig a gyerekek lemaradásától félve, illetve saját maguk munkaidejének biztosítása érdekében még több online órát kértek.
● Voltak pedagógusok, pl. a határozott idejű foglalkoztatottak, napközis tanárok, akik állásuk miatt aggódtak;
● Az online eszközök pozitív társadalmi megítélése hatott a pedagógusok munkájára is, akik így megpróbálták mélyebben is megismerni ezeket az eszközöket a későbbi használat érdekében, ez viszont roppant időigényes vállalkozás volt;
● Végül sok pedagógus, ha nem is tartott meg minden online órát, plusz önkéntes feladatot vállalt (kis csoportos órák, folyamatos kapcsolat a diákokkal, mentális támogatás).
7. Összefoglalás
A felmérést készítők leírták, mivel a kutatásban elsősorban főállásban dolgozó anyákat kérdeztek, égető problémának feltételezték a teljes munkaidős keresőtevékenység, a gyermekek iskoláztatása/nevelése, továbbá a tradicionálisan és többnyire a nőkre háruló háztartási feladatok párhuzamos elvégzését.
A megkérdezett, a karantén alatt home office-ban teljes állásban dolgozó, 14 év alatti gyermeket nevelő anyák a többféle munka összeegyeztetését úgy oldották meg, hogy intenzíven jelen voltak a gyermekek életében. Ezt az igényt felerősítette a gyermekek otthoni tanítása (home schooling). A gyermek iskolai sikeressége Magyarországon kétségtelenül a szülői siker vagy bukás mércéjévé is vált. A román oktatáspolitika ezzel szemben igyekezett csökkenteni a szülőkre ilyen téren nehezedő nyomást.
A munkavégzés korábbi, kiszámítható rendjét teljesen felülírta a karantén: egyszerre volt megkönnyebbülés, hogy vége lett a szinte állandó rohanásnak és különóráknak, ugyanakkor az anyákban permanens fáradtság alakult ki, hiszem most minden, korábban szakemberek által végzett feladat is a családokra hárult. Miközben az anyák gyakran hajnalban vagy éjjel végezték keresőmunkájukat, addig az apák munkavégzése nem változott a családi feladatok miatt. A anyáknak általában ritkán volt idejük és helyük napközben a félrevonulásra.
Míg a gyermekek otthoni tanulásának felügyelete, az iskolai feladatok elvégzésének nyomon követése és a gyerekekkel való foglalkozás szinte kizárólag az anyákra hárult, addig az apák inkább a háztartási
feladatok egy részének elvégzésében vettek részt. Ők jellemzően a “kinti” feladatokat végezték (kert, bevásárlás), míg a nőkre maradt a rutinfeladatok zöme. Habár az anyák rengetegnek látták az elvégzendő feladatot, általában természetesnek vették, hogy a családtagok közül ők végzik annak oroszlánrészét.
Az interjúalanyok azonban többször is panaszolták, hogy magukra maradtak a sokféle feladat elvégzésével. Többnyire az állami, önkormányzati, óvodai segítséget, nem pedig az apák támogatását vagy hozzájárulását hiányolták.
A közösségi média egyszerre nyújtott támogatást és nyomasztó élményt sok kisgyermekes szülőnek, akik ebben is sokszor a szülői teljesítményben való elmaradásukat élték meg. Többen is szembesültek ezáltal az állandósult időhiánnyal és kimerültséggel.
A fentiekben bemutatott karanténhelyzet nyilvánvalóan kihatott az anyák mentális egészségére is, mert jelentősen megnőtt a stressz mértéke. A vírustól való félelmen túl több stresszfaktort is azonosítottak az
interjúkban: az állandó időhiány okozta konfliktust, a gyerekek és munkájuk miatti lelkiismeret-furdalást és az állandó fáradtságot. Ezt a helyzetet fokozta a bezártság érzése, és ezzel összefüggésben a társas kapcsolatok hiánya.
Ugyanakkor mindenki tudott a karantén időszakából pozitív dolgokat is megnevezni: ilyen volt a családdal töltött idő, a közös étkezések és beszélgetések, a lelassulás vagy sportolás. Sok olyan dolog, amire a hétköznapi rohanásban nem jutott idő, és amiről úgy gondolták, hogy szívesen megtartanák a karanténidőszakon túl is.
A kutatást készítették:
Nagy Beáta, közgazdász-szociológus, Budapesti Corvinus Egyetem;
Geambașu Réka, szociológus, Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, Hétfa Kutatóintézet;
Gergely Orsolya, szociológus, Sapientia EMTE, Csíkszereda;
Somogyi Nikolett, szociológus, Antwerpeni Egyetem.