2020. november 26. csütörtökVirág
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Hogyan változtatja meg a koronavírus-járvány az erdélyi vallási életet?

2020. május 21. 14:02, utolsó frissítés: 14:04

Hosszútávú következményei is lehetnek a korlátozó intézkedések miatti új gyakorlatoknak, többen nyertesei is lehetnek az online istentiszteletek bevezetésének.


A koronavírus-járvány következtében életbe léptetett gyülekezési, majd kijárási tilalom nehéz helyzetbe hozta az egyházakat, megakadályozva a hívek és lelkészek közötti személyes kapcsolatok megteremtését, és megnehezítette az egyházak feladatainak az ellátását. Ilyen körülmények között indított online kérdőíves kutatást a kolozsvári Valláskutató Intézet április 22. és május 2. között, hogy egyfajta képet kapjon a változásokról. Az eredményeikről a héten számoltak be.

Összesen 3975 személy töltötte ki a kérdőívet, akik nagyrészt fiatalok vagy középkorúak, az átlagnál magasabb iskolai végzettségűek, illetve a téma és az online terjesztési csatornák következtében az átlagnál jóval vallásosabbak, az egyházuk iránt elkötelezettebbek. Mint az online kérdőíves kutatások általában, ez sem reprezentatív az erdélyi magyarságra nézve, de a készítők szerint a 16-75 éves, legalább szakiskolai végzettséggel rendelkező és átlagnál vallásosabb erdélyi magyar népességre nézve jó becslésnek tekinthető.

A kutatás néhány állítását foglaltuk össze. Főleg arra koncentrálva, hogy miként alakultak a templomba "járási" szokások, illetve ez a járványhelyzet milyen hatással lehet a jövő vallási életére.

A kérdőívet kitöltők (tehát alapvetően az egyház iránt elkötelezett és viszonylag rendszeresen templomba járó többségű népesség) 90 százaléka nyilatkozta azt, hogy a legutóbbi vasárnap valamilyen formában bekapcsolódott élő egyházi közvetítésbe. És ennek fényében az sem meglepő, hogy az online egyházi szolgálatot azok veszik inkább igénybe, akik máskor is elkötelezettebb templomba járók. A bekapcsolódók közel fele pedig több közvetítést is követett. A kutatásból az is kiderül, hogy inkább a protestáns felekezetűekre volt jellemző, hogy több istentiszteletet is követtek.







A felmérés egyik érdekessége, hogy a templomba ritkán vagy soha nem járók is jelentős mértékben kapcsolódtak be az online közvetítésekbe. Kiss Dénes, a kutatás vezetője a Transindexnek úgy nyilatkozott, hogy szerinte ezzel a kutatás visszaigazolta azt, amiről korábban szórványosan már kaptak jelzéseket. Vagyis, hogy van egy jelentős réteg, aki korábban eltávolodott a gyülekezettől, de most az online közvetítés révén újra bekapcsolódott. Itt elsősorban olyan személyekre kell gondolni, akik már elvándoroltak a szülőföldjükről, de még éreznek kötődést iránta.

"Úgy tűnik, hogy az egyik tipikus módja az ilyen bekapcsolódásoknak azzal van összefüggésben, hogy a nem saját közösségükben élő emberek számára vált elérhetővé otthonról, a származási környezetükből jövő esemény. Ez komoly motiváció lehet arra, hogy valaki ráklikkeljen a közvetítésre, és egy közösségi eseménybe kapcsolódjon be általa. Azt nem tudjuk, hogy ez mennyire vallási vagy mennyire identitási igényt kielégítő esemény. Erre akkor tudnánk választ adni, ha tartósan megmaradnának az online szolgáltatások, és ezek a személyek tartósabban bekapcsolódnának" - magyarázta a kutató.



A felmérés alapján jelentős eltérés látható azon személyek társadalmi összetételében, akik a járvány előtt is rendszeresen jártak templomba, illetve akik a járvány idején élőben követték az istentiszteleteket vagy a szentmiséket. Az online közvetítést figyelők lényegesen fiatalabbak, mint a templomokba rendszeresen járók, az online közvetítést nézők átlagéletkora 44 év, míg a hetente templomba látogatóké 54,4 év. Ugyanakkor több körükben a nő.

Kiss Dénes az adatok összehasonlíthatóságával kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a rendszeresen templomba járók csoportját, illetve az online közvetítések heti követőinek csoportját logikailag megfeleltethetőnek tartják, és ezek összehasonlításából lehet különbségeket megállapítani. A kutató szerint az adatok arra használhatóak, hogy képet alkossanak a két említett csoport legmarkánsabb különbségeiről. "Egyetlen komolyabb csoport maradhatott ki a mérésekből, azok az idősebb hozzátartozók, akik valaki mellett nézték az online közvetítést, és a fiatalabb töltötte ki a kérdőívet" - jegyzi meg.





A felmérés egyik lényeges témája volt annak kiderítése, hogy miként tudnak a résztvevő hívek bekapcsolódni, ráhangolódni a közvetítésekre. A ráhangolódás a közvetítést figyelők negyede számára jelentett gondot, háromnegyedük érezte úgy, hogy semmi problémájuk nincs a szertartás bevonódásába. Néhányan még az eseményhez illő, ünnepi öltözetben figyelték a közvetítéseket. Alapvetően az volt jellemző, hogy bár lett volna lehetőségük megszakítani a közvetítést, nem tették, illetve a párhuzamos tevékenység sem volt jellemző, noha nyugodtan "tehettek-vehettek" volna a szertartás közben.









A kutatók szerint jól jelzi a lelki ráhangolódás mértékét, a szertartásvezetővel együtt mondott ima, illetve éneklés, amiről a válaszadók 75,9 százaléka, illetve 63,3 százaléka számolt be.



Annak ellenére, hogy az egyházak a kijárási és gyülekezési korlátozások bevezetésével általában központi istentisztelet vagy misét biztosítottak a híveknek, elsősorban a saját gyülekezetük és plébániájuk szolgáltatását vették igénybe. Az élő közvetítést figyelők háromnegyede a saját gyülekezetének a közvetítésébe kapcsolódott be. Ennek megfelelően a közvetítések domináns csatornája az internet, a tévés közvetítést csak a válaszadók nagyjából ötöde említette.

Az élő közvetítésbe bekapcsolódók több mint fele más gyülekezet közvetítésébe is bekapcsolódott. E közvetítések egy része, 17 százaléka egyúttal más felekezet is volt. Más plébánia vagy gyülekezet közvetítésének leggyakrabban említett oka, annak lelkisége, stílusa. A vallásszociológus szerint az ilyenfajta "átjárás" nem új jelenség, csak eddig igazából azoknak a városiaknak volt adott, akik elég nagy településen éltek ahhoz, hogy több helyszín és egyházi szolgáltatás közül választhattak.

"Ez kapcsolódik ahhoz a kérdéshez, hogy az embernek mennyire van lehetősége összeválogatni a hitét alkotó elemeket. Ha egy forráshoz van kötve, akkor nagy választási lehetősége nincs. Ebből a szempontból ez nem más mint amit a vallásszociológiában a vallás individualizálódásának neveznek. Ennek a folyamatnak adhat egy új, technikai löketet a mostani járványhelyzet. Tulajdonképpen úgy is tekinthetünk erre, hogy kitágítja azoknak a körét, akik abban az előnyös helyzetben vannak, hogy van választási lehetőségük" - mondta.





A felmérés legérdekesebb része, hogy ez miként változtathatja meg az emberek és az egyházak hozzáállását az istentiszteletek és misék közvetítésének kérdéséhez. Nyilván ezt nem lehet még előre tudni, de a válaszadók több mint 80 százaléka a járvány lejárta után is hasznosnak tartaná az istentiszteletek, misék online közvetítését.

"Ez egy komoly érv amellett, hogy maradjanak online közvetítések, vagy legalább megtartsanak az egyházak online közvetítéseket" - mondta Kiss, aki elmondta azt is, hogy nem újdonság, hogy a lelkészek online elérhetővő teszik a munkájukat, csak erről korábban nem készült szisztematikus felmérés.

"Élő képes közvetítések is voltak bizonyos számban, voltak élő hangos közvetítések, illetve hangfelvételeket és online közvetítések felvételeit is töltötték fel utólag. Ezen kívül meg voltak leírt prédikációk is feltéve blogbejegyzés formájában. Ez mind azt jelezi, hogy nem érte derült égből villámcsapásként az erdélyi magyar vallási életet sem az internetes jelenlét. És számíthatunk rá, hogy ezután minden egyházi döntéstől függetlenül egyesek úgy dönthetnek, hogy megtartják valamilyen formában a most betanult gyakorlatot. Az emberek egy része technikai akadályok miatt nem közvetített, és nem azért, mert elvi problémája volt vele. Ez nem csak erre a területre érvényes, mert így van az oktatásban is" - magyarázta a BBTE tanáraként is dolgozó kutató.

Legnagyobb arányban a templomba egyébként ritkábban járók tartják kívánatosnak az online közvetítések folytatását, de a hetente templomba járók 41,5 százaléka is hasznosnak tartaná a közvetítéseket. Azzal együtt is, hogy a válaszadók kétharmada úgy nyilatkozott, hogy a járvány lejártával egyértelműen a személyes részvételt preferálná, és csupán 5,2 százalék mondta, hogy az online közvetítést részesítené előnyben.







Ugyanakkor az online közvetítések nem csak a gyülekezetükből elszármazottaknak jelenthetnek sokat. "A betegekkel, idősekkel vagy mozgáskorlátozottakkal kapcsolatban egyes egyházaknál már felmerült a kérdés, hogy fontos volna az online egyházi szolgáltatás. A szórvánnyal kapcsolatban még nem találkoztam ezzel, de ebben a helyzetben nagyon kínálja magát ez a megoldás, hogy a szórványcsoportok, gyülekezetek számára legyen egy ilyen szolgáltatás, hogy ők is be tudjanak kapcsolódni. Ez egy gyökeres átszervezést is eredményezhet, mert ezt meg lehetne szervezni akár központilag is" - jegyzi meg a kutató, aki szerint jelentős előrelépések történtek azon a téren, hogy az ilyen közvetítések események legyenek, ne csak passzív nézői részvétel.

"Egy online elérhető rituális eseménybe való irányított bekapcsolódás fele történt elmozdulás. Az egyházak léptek és tanácsokat adtak, hogy miként kellene az ilyen eseményekbe bekapcsolódni. Volt egy törekvés, hogy ez több legyen, mint passzív nézőként való odafigyelés, hogy minél inkább bekapcsolódás, részvétel legyen. Elvégre egy ilyen rituális eseménynek élmény összetevője is kellene legyen. Nagy kihívás, hogy ezt mennyire és hogyan sikerül elérni. Itt van egy áttörés, mert igény és törekvés is van erre. A méréseink mutatják, hogy sokan tettek abba az irányba lépéseket, hogy ne egy passzív fogyasztás legyen, hanem inkább egy esemény, amibe egy online eszköz segítségével be lehet kapcsolódni. Ez a szórványgyülekezetekkel való kapcsolattartásban is egy új elem lehet. Jelenleg annak formálódik egy gyakorlata, hogy miként lehet egy rituális eseményt hitelesen nyújtani egy távol levő személy számára. Ha ezek a kísérletezések sikeresnek bizonyulnak, a jövőben otthon ülő, magányos egyének helyett akár kisebb csoportok is lehetnek e szolgáltatások célcsoportjai, így az online istentiszteletek, misék a szórványgyülekezetek számára is intézményesült gyakorlattá válhatnak" - mondta a vallásszociológus.

A címoldali kép a kijárási korlátozások feloldása utáni első istentiszteleten készült a Szilágy megyei Kispetriben, részletesebb beszámolónk az eseményről itt érhető el. A képet Stanik Bence készítette.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS