2020. május 31. vasárnapAngéla, Petronella
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Senki sem az alkoholfüggőséget választja, hanem a felelősségvállalást odázza el

Tőkés Hunor Tőkés Hunor 2020. május 18. 17:21, utolsó frissítés: 19:50

Az erdélyi magyar társadalom szorgalmazza a gyakori alkoholfogyasztást, sőt, már-már elítéli azt, aki nem iszik. Kedves Rita addiktológus konzultánst kérdeztük az alkoholfüggőségről és annak társadalmi vonatkozásairól.


Az alkoholfüggőség sok erdélyi családban okoz gondot, s noha minden korosztályban és minden szociális rétegben megtalálható, Romániában mégis hiányzik a betegség kialakulásáról és hatásairól szóló tájékoztatás. Ezt az a statisztikai adat is érzékelteti, hogy a romániai fiatalok 17-szer többet költenek alkoholra, mint kultúrára. Az alkoholizmus egy komplex probléma, amelynek a családon belüli erőszak az egyik gyakori következménye.

Kedves Rita gyergyószentmiklósi addiktológus konzultáns munkája során több száz alkoholbetegségben szenvedő személlyel találkozott. Egyikük sem úgy lett alkoholfüggő, hogy elhatározta, hogy az akar lenni. Az érzelmi megküzdés hiányosságai és a társadalmi/kulturális hagyományok miatt torzultak fogyasztási szokásaik, így nem érzékelték a hétköznapi életvitel mentén meghozott döntések súlyát, azok felelősségét, majd szép lassan kialakult a függőség is.


A szakember több mint tizenkét évnyi munkája során azt tapasztalta, hogy az alkoholfüggőségben szenvedők sokáig képesek funkcionálni, látszólag megmarad egy „normális” életvitel, azonban eközben személyiségük lépésről lépésre leépül, és elveszítik a valóság érzékeléséhez szükséges képességüket. Azaz saját magukat és környezetüket csak egy beszűkült valóságon keresztül érzékelik. Ez természetesen a családi működéseket is megváltoztatja, és így a szenvedélybeteg nem csak magának árt, hanem a környezetének is. Elsősorban a szűk család érzi meg ennek káros hatását.

A függőség kialakulásának első szakaszában legtöbbször az ember nem egyedül iszik, hanem társaságban. Vagyis a jelenség egy kapcsolati szükségletről is szólhat: „Jó együtt lenni, jó, ha valaki figyel rám”.


Azonban az alkohol miatt nem történik meg a valódi találkozás, hanem csak két monológ zajlik. Az újabb és újabb találkozók során az italfogyasztás mértéke nő, ami sokszor függőség kialakulásához vezet.

A szakember szerint szociális ivásnak, azaz „normál” alkoholfogyasztásnak és nem függőségnek az számít, amikor az egyén csak ritkán (nem rendszeresen!) iszik alkoholos italt. Ez nem a minden hétvégét jelenti tehát, hanem ünnepekhez kötődik és feloldódással jár. Ugyanakkor az sem tekinthető még függőségnek, ha valaki társaságban iszik. Abban az esetben, ha nem az ivás a lényeg, hanem a társaság, a találkozás, az egymásra figyelés. Ez pedig mérsékelt alkoholfogyasztás mellett, azaz bizonyos mennyiségi korlátok mellett történik meg.

Ha valaki a szociális ivásnál többet iszik vagy gyakrabban fogyaszt alkoholt, akkor tolerancia határt ér el, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ember szervezete hozzászokik az alkohol jelenlétéhez. Nem érzi a hatását („bírja az italt”), s így a hatás kedvéért egyre gyakrabban és többet kell fogyasztania. Minél inkább növekszik a tolerancia szint, annál inkább halad a kórós ivás szakasza felé – ami azt jelenti, hogy kialakul az alkoholizmus – azaz a függőség. Ha ez megtörtént, elveszett az a lehetőség, hogy szociális ivó legyen. Átmeneti alkoholmentesség vagy a mennyiség csökkentése függőség esetén nem fog tartósan segíteni, mert a függőségnél az értelem erői alá vannak rendelve ennek a belső követelésnek, az alkohol utáni sóvárgásnak. Ez befolyásolja a személyiség szabad kiteljesedését, szétrombolja a szociális kötődéseket és az egyén szociális lehetőségeit, amit gazdasági leépülés is kísér.

Forrás: napidoktor.huForrás: napidoktor.hu


Elítéljük, aki nem iszik?

Kedves Rita szerint az alkohollal kapcsolatban rengeteg tévhit és tabu alakult ki az idők során, így viszont az embereknek nincs konkrét, tényszerű ismerete az alkoholfogyasztás hatásairól, a függőség kialakulásának szakaszairól, de maga a függőség fogalma sem mindenki számára egy letisztult fogalom.

Az erdélyi magyar társadalom viszonya az alkohollal éppen ezért ambivalens, mivel egyrészt szorgalmazza a nagyon gyakori alkoholfogyasztást és már-már elítéli azt, aki nem fogyaszt „rendesen” alkoholt (az alkoholfogyasztás eltorzult megítélése azt a tévképzetet kelti, hogy az ivás életünk része, vagyis „inni kell”,mintha anélkül nem lehetne teljes, értelmes életet élni). Másrészt, ha valakinél kialakul az alkoholfüggőség – azt a személyt a társadalom megbélyegzi, elítéli és kirekeszti.. Ezzel pedig a segítségkérést is megnehezíti számára, hiszen az elutasítás, az ítélkezés növeli a szégyenérzetet.

A szakember szerint kiemelten fontos az egyén felelőssége: rendelkezik-e elég önerővel és belső stabilitással, hogy a saját értékei mentén meghozott döntései mellett kiálljon? Nagyon gyakran hallani a magyarázkodást: „megkínáltak, hát nem sérthetem meg a másikat, hogy visszautasítom.” Az egyéni felelősség itt abban nyilvánul meg, hogy a felkínált alkoholt vissza akarja-e, vissza tudja-e utasítani, és ha igen, miként teszi meg. Ha pedig erre a kapcsolat rámegy, akkor el kell gondolkodni azon, hogy miről is szólt az a kapcsolat. A másik fél, a „kínáló” felelőssége szintén felmerül: tudja-e azt mondani az alkoholt kérő számára, hogy „Igaz, hogy »szokás« tölteni, de én nem fogok (vagy legalábbis alkoholt nem) – mert nem járulok hozzá ahhoz, hogy kialakuljon egy ilyen szokás az életedben, mert nem magától értetődő, hogy mindig alkoholt fogyasszunk!”.

Hogyan alakul ki az alkoholizmus?

Az addiktológus konzultáns szerint a függőség kialakulásában négy tényező játszik szerepet.

1. Az első tényező maga a kémiai szer, illetve annak hatása a szervezetre (fizikailag, biológiailag).

Az alkohol hatásmechanizmusának egyik fontos eleme, hogy a fogyasztás után egy izgalmi fázis jelentkezik a fogyasztónál, majd ezután az alkohol depresszáns (az idegrendszeri és lelki működéseket tompító, károsító – szerk. megj.) hatása jelentkezik. Tehát, oldja a tudatos én-védő gátlásokat és átmenetileg a hatalom és a kontroll érzését adja. Az emberi szervezet nagyon gyorsan hozzászokik az alkohol jelenlétéhez és kialakul a tolerancia, így ahhoz, hogy az egyén a vágyott hatást elérje, növelni fogja az adagot.

2. A másik tényező a szociális környezet.

Ezen belül közrejátszanak a kulturális tényezők, mint például a fogyasztási hagyományok, a szokások, amelyek a hétköznapi életet meghatározzák, a szociális tényezők (az egyén szűkebb és tágabb kapcsolatrendszere: milyen viselkedési mintákat lát, kikhez és miként tud kapcsolódni, képzettségi szint, elérhető erőforrások, gazdasági helyzet stb.).

3. A harmadik tényező a személy és annak fizikai és pszichés jellemzői (genetikai tényezők, tolerancia fejlődése, illetve a pszichológiai jellemvonások, mint például a kíváncsiság, a teherbírás és az elhatárolódási képesség).

4. A negyedik tényező az az ember spirituális dimenziója.

Itt nagyon fontos kérdés a szakember szerint, hogy milyen értékek mentén él az ember, milyen életcéljai, elvárásai vannak (a konkrét anyagi fogyasztási mintákon túl)? Miként talál kapaszkodót (vagy nem)? A transzcendens valóság felé van-e hite? Hisz-e Istenben? Van-e ekként egyfajta közösségi léte, ami segít a bizonytalanságok, kétségek idején? Van-e kapaszkodója ekként az életében? Mennyire megvezethető az a személy? A Csíki Sör adja-e az identitását?


Forrás: PortfolioForrás: Portfolio


Miért maradnak kibeszéletlenek a problémák és jön képbe inkább az alkohol?

Az érzelmek kezelése különösen akkor válik nehézzé, amikor a társadalom arra szocializálja az egyént, hogy „nem lehet gyenge” – azaz nem érezhet negatív érzéseket (különösen félelmet, tehetetlenséget nem). Így aztán ezeket az érzéseket egyesek elfojtják (ezek az érzések szabadulnak fel alkohol hatására, agresszió formájában).

Ha pedig a személyiség struktúrája nem elég erős, nincsenek megküzdési minták, és a közvetlen kapcsolati hálón belül nincs támasza, nincs stabilitás, akkor nagyon gyorsan be tud épülni „pótlékként” az alkohol. Ezáltal átmenetileg az ember megélheti azt, hogy az életét kézben tartja, azt hiheti, hogy kontrollt tud gyakorolni az élete felett. De ez nem a valóság és az egyre kiszámíthatatlanabb világban az ember egyre erősebben elkezd kapaszkodni valamibe. Ha nem az emberekben, akkor az alkoholban fog átmenetileg megkapaszkodni, aminek a következménye a függőség, ez pedig lassú leépülésen át a halálba vezet.

Az addiktológus konzultáns szerint ahhoz, hogy a problémákat, konfliktusokat helyesen kezeljék egyéni, családi és társadalmi szinten is, szükségük lenne megfelelő minőségű kapcsolatokra és megküzdési mintákra. Viszont ezen a téren gyakran hiányosságok fedezhetőek fel.



A szakember szerint megfigyelhető a konfliktuskezelő módszerek hiánya. Egy konfliktushelyzetben ezek az emberek azonnal saját személyüket látják megkérdőjelezve. Ilyenkor a racionális gondolkodás ablakán a roló legördül, elvesztődik a valóság érzékelése és elindul az ösztönös védekezés, az önigazolás: „Én nem olyan vagyok, aminek beállítasz …”, ami támadásba torkollik át: „Te beszélsz? Te meg ilyen, meg olyan vagy…”. Ebben az esetben az egyén már nem saját magára, hanem a másik félre figyel. Az önvédő mechanizmus átfordítja a figyelmet másik személyre, eltereli a figyelmet saját magáról, és a másik féllel kezd el foglalkozni. Közben átlép komoly határokat, belegyalogol a másik érzelmi világába. Ebben a helyzetben viszont valójában nem a másik félről beszél. Megnyilvánulásai saját magáról árulkodnak: saját korlátoltságáról, párbeszédre, konfrontációra való képtelenségéről ad tanúbizonyságot.

Forrás: life.huForrás: life.hu


Milyen mintá(ka)t hoztak magukkal családból?

Kedves Rita rámutatott, sok családban nem szánnak elég időt és energiát a kapcsolatok fejlesztésére. Lassan felnőtt már egy generáció, amely azt tapasztalta, hogy az apa (de gyakran az anya is) érzelmileg nincs jelen, a szülők jelenléte csak fizikai (apáknál gyakran még ez is hiányzik). Ez egy csapda, ami a következő generációnál köszön vissza, például azáltal, hogy a fiatalok nem tudnak elköteleződni, bizonytalanok, és ők maguk sem tudnak érzelmileg jelen lenni egy kapcsolatban.

„Munkám során sok családban azt a viselkedési mintát fedeztem fel, hogy a családtagok attól tartanak, hogy a problémák felvállalásával megbántják egymást. Nem tudják, miként adjanak visszajelzéseket egymásnak, és miként fogadják azokat, a kapcsolatok fejlődése érdekében” – mondta a szakember. Hozzátette, lehet, hogy ez konfliktust jelentene, de mégis előrevinné a kapcsolatot. Őszintébbek tudnának lenni egymással a családtagok azzal, ha megbeszélik az elvárásokat, félreértéseket, sebzettségeket. Ha azonban a szülők nem tudják kezelni a konfliktust vagy kerülik a problémák megbeszélését, ez azzal jár, hogy a gyerek sem fogja megtanulni, hogyan kezelje ezeket a helyzeteket.

Ha pedig nincs minta és eszköz arra, hogy ami zavaró, azokat jelezzék egymásnak, az feszültséget okoz, és az érzelmek elfojtásához vezet.

A problémák viszont nem oldódnak meg maguktól. Ilyenkor sokszor képbe jön az alkohol, aminek hatása egyrészt oldja a belső konfliktust azáltal, hogy a személy átmenetileg eltávolodik a benne lévő érzelmi feszültségtől, másrészt az az elfojtott, mélyen burjánzó feszültség robbanni képes a felszabadult állapotban és felszínre tör szavakban és tettekben.

Ezért is szokták azt mondani Kedves Rita szerint, hogy „Az alkohol felszabadít!” – és torzítva azt, hogy „Az ittas ember őszinte...”. Viszont a szakember szerint felvetődik ezekkel kapcsolatban néhány kérdés: „No, de józanul miért nem őszinte?”; „Miért nem tud józan állapotában elgondolkodni azon, hogy vajon mi bántja? Vagy azon, hogy mi nem jó neki? Miért nem vállalja a felelősséget azért, hogy józanon kiálljon magáért és vállalja a konfrontációt, a problémák megbeszélését? Miért nem fordít energiát arra, hogy megváltoztassa a kapcsolatai működését?”.

A viselkedési minták a személy fejlődése során alakulnak ki, az illető adottságai és környezetének hatásai mentén. Bizonyos idő elteltével pedig rögzülnek. Az alkohol hatására, illetve érzelmi megküzdési eszköztár hiányában viszont ez a viselkedési minta akár bizonyos értelemben gúzsba kötheti a személyt, mert egyedül marad a beszűkült valóságában. Ezért is lesz a család az elsődleges terepe annak, ahol az alkohol „mindennapiságát” megtanulja valaki.

Fontos az, hogy milyen fogyasztási mintákat lát a gyermek – „aki tudvalevően nem abból tanul, amit mondanak neki, hanem azt a mintát követi, amit megélnek körülötte” –.

Ráadásul olyan is előfordul, hogy nem csak ebből a „kóstolóból” kap a gyermek, hanem ténylegesen megkóstoltatják vele a szert. Ha pedig konkrét tények helyett kóstolást kap, akkor a szervezete már igen fiatal korban találkozik az alkohollal. Lesz róla egy pozitív élménye (a pozitív élmény elsősorban a felnőtt környezet miatt marad meg a gyermekben, nem föltétlenül a hatás miatt). Illetve, elmarad az az élménye is, hogy mindent nem kaphat meg, amit kíván, mert van, ami hasznos és van, ami árt neki. Ennek pedig messzemenő következményei vannak.

„Egyébként a gyermeknek abszolút meg lehetne tanítani, hogy miért nem adnak a szülők neki alkoholt és ezt ő képes is lenne elfogadni! Nyilván, ez is a szülő felelőssége, döntése, hogy ezt az utat vállalja-e?” – teszi hozzá mindehhez Kedves Rita.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS