2020. május 31. vasárnapAngéla, Petronella
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Egyre népszerűbb a detektoros „kincsvadászat”, a régészek törvényi szabályozást sürgetnek

Babos Krisztina Babos Krisztina 2020. május 14. 14:10, utolsó frissítés: 2020. május 15. 11:30

Patkók, konzerves dobozok és sörös kupakok teszik ki az amatőr régészek zsákmányának nagy részét, a szerencsésebbek viszont értékes leletekre is rábukkannak, amelyekért az állam jutalmat ad.


A szakemberek szerint az amatőr régészek akár hasznos felfedezéseket is tehetnek a tudomány számára, azonban jelenleg inkább károsnak tekinthető a többségük tevékenysége.

Egyre többen hódolnak Romániában a fémdetektoros keresgélés hobbijának, és bár az amatőr régészek többnyire közelmúltbeli fémhulladékot találnak, időnként valóban értékes leletekre is rábukkannak. A sokak által izgalmasnak tartott hobbi pedig a szerencséseknek akár pénzt is hozhat, és ehhez nem is kell a feketepiaci árusítással kockáztatni a börtönt, mivel az állam megvásárolja tőlük a fontos leleteket.

Persze, csak abban az esetben, ha megadják a lelethez tartozó információkat, és igazolják, hogy nem tiltott területen ástak. Amint Gindele Róberttől, a Szatmár Megyei Múzeum régészétől megtudtuk, tilos régészeti lelőhelyeken, illetve ezek 500 méteres körzetében ásni, mivel a hobbirégészek tönkretehetik a fontos lelőhelyeket.

Egy régi tárgy esetén továbbá a kontextus megismerése is lényeges, hiszen az előkerülés pontos helye, illetve a környezet, amiben annak idején elhelyezték, rengeteg fontos információt szolgáltathat a szakemberek számára. Egyébként, mint megtudtuk, épp ez az egyik ok, amiért a hivatásos régészek egy része nem nézi jó szemmel az amatőr keresgélők tevékenységét: amellett, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a feketepiacon kötnek ki értékes leletek, amennyiben a kincskeresők nem járnak el kellő szakszerűséggel, elvesztődhet a tárgyak kontextusa is.


„Az amatőr régészek tevékenysége akár a segítségére is lehet a szakmának. Fennáll viszont a veszélye annak, hogy ezek a tárgyak a feketepiacon kötnek ki, így elvesztődnek a tudomány számára, illetve hogy a kontextusukra vonatkozó információk nélkül kerülnek hozzánk. Személy szerint nem vagyok ellene az amatőr régészkedésnek, azonban szükség van egy megfelelő szabályzatra ezen a területen” – fejtette ki Gindele.

Hozzátette: a kulturális minisztérium keretében működő régészeti bizottság, melynek maga is tagja, 2016-ra elkészített egy komplex régészeti törvénytervezetet, mely ezt a fajta tevékenységet is szabályozza, azonban a jogszabály még mindig a parlamentben van, várva a sorsára. Mint megtudtuk, jelenleg ahhoz, hogy valaki felcsaphasson „kincsvadásznak” semmi másra nincs szükség, csak arra, hogy bejelentse a rendőrségen a detektorát, illetve hogy egy tiszta erkölcsi bizonyítványt tudjon felmutatni, ezek megléte esetén megkapja a jóváhagyást.

2000 előtt viszont még erre sem volt szükség, addig lényegében semmiféle szabályozás nem létezett ezen a területen. Valószínűleg ez volt az egyik oka annak, hogy a '90-es években nagy értékű leletek kerültek külföldre, ahol főként a feketepiacokon lettek értékesítve. Mint például azok a dák arany karkötők és pénzérmék, melyeket amatőrök találtak meg, majd a román állam visszavásárolt, miután felfedezték ezeket külföldi aukciós házak kínálatában. Gindele Róbert szerint nyomoztak ugyan az említett ügyben a hatóságok és próbálták megbüntetni a tetteseket, azonban nem jártak sikerrel.

A dák arany karkötők közül jónéhány a fetepiacra került, majd külföldi aukciós házaktól vásárolta őket vissza a román állam. Fotó: Nemzeti Történelmi MúzeumA dák arany karkötők közül jónéhány a fetepiacra került, majd külföldi aukciós házaktól vásárolta őket vissza a román állam. Fotó: Nemzeti Történelmi Múzeum


A Transindex érdeklődésére a régész elmondta: országonként változik a detektoros keresgélőkre vonatkozó szabályozás: van, ahol vizsgához kötik az engedély kibocsátását, van ahol előre be kell jelenteni, hogy milyen területeken akarnak kutatni, és van, ahol kizárólag hivatásos régészek felügyelete mellett engedélyezett a keresgélés. Az utóbbi eljárást alkalmazzák például Magyarországon, ahol már megszervezték magukat az amatőr és a hivatásos régészek, és hétvégenként rendszeresen járnak együtt terepre.

„Az amatőr régészet hasznos is lehet és közösségi élményt is ad. A szakma azt ajánlja, hogy ez a fajta tevékenység csakis hivatásos régész felügyeletével történjen, ezért ezt támogatom én is, és a régészeti bizottság törvénytervezetében is ez szerepel” – mondta a szakértő. Szerinte egyébként Szatmár megyében nem túl felkapott a kincsvadászat, főként mivel itt nem érdemes jelentős római kori leletekre számítani. A múzeumba is ritkán visznek be régiségeket, ha viszont mégis érkezik ilyesmi, a szakembereik felértékelik ezeket. Hozzátette: a beszolgáltatóknak járó, a megállapított érték 30-45 százalékát kitevő jutalom késlekedése miatt nem a múzeumokat kell hibáztatni, a kifizetéseket ugyanis az állam végzi.

Ha Szatmár megyében nem is, az ország más részein kitartóan keresgélnek a kincsvadászok. Gindele szerint a közelmúltban Munténiában talált egy amatőr több mint 500 kilogrammnyi török kori ezüstérmét, Moldvában pedig jelentős római kori pénzleletre bukkantak – ezekre mind számot tartott a Nemzeti Történelmi Múzeum, a megtalálók számára pedig megítélték a jutalmat.

A jutalmak terén egyébként a hazai rekordot egy Vâlcea megyei fiatal detektoros amatőr régész tartja, aki 47 ezer török kori ezüstpénzt talált 2013-ban, melyért nem kevesebb, mint 32 ezer eurót kapott jutalmul. Igaz, nem volt könnyű kivasalnia a pénzt az államtól – az összeget csak 2017-ban kapta kézhez, miután több pert is megnyert a kulturális minisztérium, illetve Nemzeti Történelmi Múzeum ellen.

Lapértesülések szerint egyébként Bihar megyében 186-an rendelkeznek detektoros keresésre feljogosító engedéllyel, és Temes megyében is 200 körül van a „hivatásos kincsvadászok” száma. A szakma egyébként megosztottnak tűnik némileg a kérdésben, míg a brassói régészek kimondottan bátorítják az amatőröket, a Temes megyei szakértők inkább a szigorítást szorgalmazzák. Utóbbiak szerint a technika fejlődése régen meghaladta a jelenlegi jogszabályi kereteket, hiszen egyre többek számára elérhetőek akár profi detektorok is, akik pedig nem jóhiszeműen keresgélnek, komoly károkat okozhatnak a kulturális örökségben. A helyi lapok szerint Temes megyében annyira megélénkült az utóbbiak tevékenysége, hogy az elmúlt 7 évben 5 büntetőjogi eljárás indult a törvénytelenül eljáró keresgélőkkel szemben.

Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója azon az állásponton van, hogy nem tiltani kellene a fémdetektoros keresgélést – ami egyébként is hiábavaló lenne, hisz úgyis folytatnák ezt a fajta tevékenységet – hanem megfelelő szabályozás kellene. Mint elmondta, több tucat amatőrrel állnak kapcsolatban, akiket igyekszenek arra ösztönözni, hogy adják át a múzeumnak az értékes leleteket.

Kisebb értékű tárgyak esetén lehetőség szerint meggyőzik a megtalálókat, hogy adományozzák a múzeumnak ezeket, nagyobb értékű leletek esetén pedig jár a jutalom. Ez a tárgyak vagy műtárgyak piaci értékének 30-45 százaléka lehet, a 45 százalék abban az esetben adható, ha a tárgy különösen értékes, azaz kincstári (tezaur) kategóriába tartozik. Az igazgató szerint amellett, hogy tilos régészeti lelőhelyeken keresgélni, van még egy fontos szabály, amit be kell tartani ahhoz, hogy a megtaláló kézhez kaphassa a járandóságát.

Egy értékes lelet megtalálása esetén tilos tovább ásni, „kibányászva” a területet, és végképp tilos több napon át ugyanoda kimenni kutatni. Amint ilyesmire bukkan valaki, értesíteni kell a múzeumot vagy a művelődési hatóságot, melyek - a lelet szakmai vizsgálata után – határozhatnak például úgy, hogy védett lelőhellyé nyilvánítják az illető területet. Ellenkező esetben a megtaláló elveszti a jogát a jutalomra.

Soós Zoltán szerint így járt például egy Maros megyei amatőr is, aki egy 14 darabos dák kincsleletre bukkant, és ahelyett, hogy időben bejelentette volna, több napon át visszajárt kutatni a területre. Bár értékes volt a lelet, nem kapott semmit, hiába perelt.

Amint az igazgatótól megtudtuk, Maros megyében kerültek elő régészeti és történelmi szempontból igen értékes tárgyak az utóbbi időben, jórészt azt követően, hogy körülbelül 10 éve liberalizálták a detektorok piacát:

- Körülbelül 10 éve egy 30 grammos római aranygyűrűre bukkant rá egy amatőr. Ez egyike volt az ország területén előkerült legnagyobb római kori aranygyűrűknek, és mivel törvényesen járt el a megtaláló és beszolgáltatta, 1500 eurót kapott érte.

- Két évvel ezelőtt Nagyernye határában egy 65 darabos, főleg ékszerekből álló dák kincsleletre bukkant valaki, melyet 45 ezer euróra becsültek fel a szakértők. A becsületes megtaláló 22 ezer eurót kapott kézhez.

- Bronzkori leletek is kerültek elő, kardok, különféle fegyverek, valamint egy ritkaságszámba menő, ép bronz sisak (melyből ezen kívül 3 került elő az országban, a többit töredékes formában találták), ezért a leletért 4 ezer eurót kaphat a megtalálója.

- Marosszentgyörgy környékén pedig egy izgalmas középkori lelet került elő nemrég, egy ötvösmester matricái és szerszámai, amiért 2 ezer euró üti az amatőr kincsvadász markát.

„Kell egy jó szabályozás, az amatőröket pedig nem kiiktatni kell, hanem inkább tanítani lenne érdemes őket, például arra, hogy miként kell egy leletet dokumentálni, hogy hatékonyan segíthessék a régészek munkáját. Romániában igen sok beazonosítatlan régészeti lelőhely van, ezért – például különféle építkezések helyszínén – az amatőröknek jó esélyük van rábukkanni régiségekre - összegzett Soós.

Római kori női ékszerek. Egy méretes aranygyűrű 10 éve került elő Maros megyében, melyért 1500 eurót kapott a becsületes megtaláló. Fotó: Nemzeti Történelmi MúzeumRómai kori női ékszerek. Egy méretes aranygyűrű 10 éve került elő Maros megyében, melyért 1500 eurót kapott a becsületes megtaláló. Fotó: Nemzeti Történelmi Múzeum


„Birkák nyakából kihullott csengettyűket, második világháborús töltényhüvelyeket, múlt rendszerbeli 5 és 25 banisokat szoktunk találni. És sok szemetet, a régebbi kirándulóhelyek környékén például söröskupakokat és pálinkásüvegek kupakjait, na meg hal- és húskonzervek dobozait” – mondta el érdeklődésünkre egy sepsiszentgyörgyi amatőr régész. Hozzátette: a kiásott hulladékot elviszik a kukába, hogy ne akadjanak rá még egyszer.

Mint megtudtuk, alig egy éve hódolnak ennek a hobbinak. A fia rendelt magának születésnapjára egy detektort, amit közösen fizettek ki és valamivel kevesebb mint 3 ezer lejbe került. Azóta viszont rendesen rákapott a család a kincsvadászatra, már a lányát és az unokái is utolérte a vadászszenvedély, akik szedik ki egymás kezéből a detektort. Ő maga elsősorban gombászik és bogyót gyűjt, de azért a detektorozás is érdekli. Elmondta: szereztek engedélyt és betartják a szabályokat, mielőtt elindulnak, megnézik egy internetes térképen, hová nem szabad menni, és ezeket a helyeket – régészeti lelőhelyeket, középkori várak, templomok környékét – gondosan elkerülik.

Eddig értékes leletre nem bukkantak, de mint mondta, az ilyesmit nyilván beszolgáltatnák a múzeumnak. Az amatőr detektoros szerint különösen érdekes kincsekre nem is számítanak, mivel a környéken nem volt nagyobb csata, és – mivel az Olt nem hajózható – arra sincs esélyük, hogy olyan felfedezést tegyenek, mint nemrég egy magyarországi amatőr, aki igen alacsony vízállásnál egy rég elsüllyedt hajót fedezett fel Budapest közelében a Dunában, rakománnyal és pénzérmékkel.

Szatmár megyében került elő az ország egyik ép, bronzkori sisakja. Fotó: Szatmár Megyei MúzeumSzatmár megyében került elő az ország egyik ép, bronzkori sisakja. Fotó: Szatmár Megyei Múzeum


Mint elmondta, legelőkön és erdőkben is szoktak kutatni, valamint régi, berobbantott védőállások környékén is keresgélnek, utóbbiaknál azonban – legnagyobb csodálatára – soha nem találnak semmit. Amit hiányol, hogy nem találtak még 100 évesnél régebbi tárgyakat, holott arra vágyik, hogy olyan kitüntetésre bukkanjanak rá, ami legalább az első világháborúból való vagy még régebbi. A nagy álma pedig az, hogy találnak egy 1848-as vagy még korábbról származó ágyúgolyót. Hozzátette: nyilván, beszolgáltatnák a múzeumnak, ha találnának, de az a 2-3 nap, amíg náluk lehet, nagy élmény lehetne. (A törvény egyébként háromnapos határidőt szab meg a talált értékes tárgyak beszolgáltatására.)

Aminek „hasznát veszik”, azok a szintén nagy számban talált ló- és ökörpatkók, ezekből ugyanis elkezdtek dísztárgyakat készíteni. Galvanizálással eltávolítják róluk a rozsda nagy részét, és falapokra erősítik fel ezeket, vagy 2-3 patkóból alkotnak valamit. Hozzátette: nagy értékű leletekre nem vágyik, mert úgy gondolja, ha ilyesmit találna és beszolgáltatná, felmerülne velük szemben a gyanú, hogy egyebet is találtak, az ezzel járó esetleges kellemetlenségeket pedig szeretné elkerülni.

Nyitókép: JamesQuebe/pixabay.com

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS