A szülők hallgatnak, az iskola csendben marad, miközben a droggal való találkozás elkerülhetetlen
Tőkés Hunor
2019. november 22. 11:33, utolsó frissítés: 16:46
Romániában is aggasztóan terjednek az ismeretlen és veszélyes parti drogok, mert olcsóbbak a klasszikusnál. Cristian Pușcas gyermek- és ifjúságpszichiáterrel beszélgettünk a prevenció hiányáról.
Sokkal súlyosabb mértékű a fiatalok drogfogyasztási szokásai Romániában, mint ami rendszerint a felszínre kerül. Ennek ellenére a szülők az előítéletek és a tabuk miatt legtöbbször nem készítik fel a gyerekeket, a pedagógusok pedig, ha át is látják a helyzet fontosságát, ellenállásba ütköznek.
Az sem túl megnyugtató, hogy bár a "klasszikus" drogok fogyasztása elhanyagolható mértékű, helyette ugyanis a szerhasználó fiatalok a szintetikus marihuánát, ragasztót vagy épp a festékoldót szívják, ami sokkal durvább hatású és kiszámíthatatlanabb – tudtuk meg Cristian Pușcas gyermek- és ifjúságpszichiátertől.
A szerhasználat nemcsak azért jelent gondot, mivel könnyű beszerezni és mindenki találkozott már valamilyen formában pszichoaktív kábítószerekkel, hanem azért is, mert tabuként kezeljük. Miért jelent ez gondot a prevenciós folyamatoknál?
- A szerhasználat legismertebb megelőzési folyamata Romániában a nagyon drasztikus tiltás. Ami egyszerű és elterjedt módszer, de egyáltalán nem hatásos főleg a fiataloknál. Az utóbbi években pedig egyre inkább csökken az életkora azoknak, akik először találkoznak pszichoaktív szerekkel. A kamaszkor pont egy olyan időszak, ahol ha azt mondjuk, hogy ez rossz, ezt nem szabad, akkor ezzel épp ellenkező hatást váltanak ki. „Mert ha nem lehet, akkor csak azért is próbáljuk ki!”
Akkor működik a prevenciós módszer, ha megfelelő információkkal látják el őket – már a szerrel való találkozás előtt. El kell mondani nekik, hogy mi az, ami pozitívum lehet ideig-óráig a szerben, mivel nagy szerencséje van annak, aki annyit és olyan szert próbál ki, amitől abban a buliban jól érzi magát. Viszont ha ezt folytatja, ha ez nagyobb dózissá válik, a következő alkalommal rengeteg következménnyel járhat.
Nagyon objektíven és racionálisan át lehet és át kell beszélni a kamaszokkal, hogy miről is szól ez, mivel minél kisebb korban elmagyarázzák nekik, annál hatásosabb a megelőzés. Azelőtt kell megtörténnie ennek, mielőtt még a kamasz először találkozik a szerrel, hogy tudják, melyek a lehetőségeik és milyen következményekkel járhat.
Hány éves korban történhet ez meg?
- Amikor már megtörtént az első találkozás, a prevencióra már késő. Jelen pillanatban pedig szinte megvalósíthatatlan, hogy egy fiatal soha ne találkozzon valamilyen szerrel, viszont arra fel lehet készíteni már 10-12 éves korban, kisiskolásként a gyerekeket, hogy hogyan kezeljék a helyzeteket. Erről lehet a családban és az iskolában is beszélni. Viszont nagyon fontos, hogy ezek az információk hitelesek legyenek. Egyszerűbb ugyanis, ha az, aki ezt a felvilágosítást tartja, jól informált ezen a területen.
Megtörténik ez Romániában, ahol a szexuális felvilágosítás hiányosságairól is folyton beszélünk?
- Az a gyakorlati tapasztalatunk, hogy csak elvétve történik meg. Nagyon nagy hiányosságok vannak a társadalmi szintű témák kibeszélésében. Már-már struccpolitika észlelhető e téren, mivel általános vélekedés, hogyha nem ismerjük be, hogy van ilyen jellegű problémánk, akkor nincs is. Ez főként az oktatási intézmények részéről tapasztalható. „Nálunk nincs ilyen probléma. Mi nem kell ilyesmivel foglalkozzunk intézményi szinten” – mondják és várják, hogy a probléma magától megoldódjon. Alacsonyabb szinteken sokkal nyitottabbak: egy-egy osztályfőnök, oktató kész arra, hogy foglalkozzon ezzel a témával is.
Kábítószer prevenciósként gyakran találkozunk ezzel az elutasítással. A gyakorlatban pedig azzal, hogy nagyon ritka, hogy a gyermekek, a kamaszok között olyan legyen, aki részesült szerhasználati vagy szexuális felvilágosításban. Szervezett formában ez nem jellemző. Ez rendszerint annak a függvénye, hogy az adott szülő vagy pedagógus épp mennyire lelkes, vannak-e ötletei és mennyire nyitott a dologra.
Nagyon nagy a félelem ezzel kapcsolatban, mert abban a hitben vannak, hogyha a 10-12 éves gyereknek vagy tanítványnak a szerekről mesélnek, akkor felkeltik irántuk az érdeklődését és ez lesz a kiváltó oka a fogyasztásnak. Ez egy nagyon súlyos tévhit. Nem azért kezd el keresni, nem azért lesznek a szer fogyasztói, mert valaki elmagyarázta nekik, hanem mert úgy találkoznak vele első alkalommal, hogy semmit sem tudnak róla. Vagy ha van is némi ismerete, az nem hiteles forrásból származik, akár tévhitek alapján tájékozódik, ami alapján azt hihetik, hogy ez valami menő dolog, amit ki kell próbálni, mert lemaradnak valamiről.
Tehát a tapasztalat és a tudás hiányegyüttese inkább a kipróbálás kiváltó oka lesz a sztereotípiával ellentétben?
- Pontosan. Sokszor vannak nehézségek ilyen szempontból a pedagógusok irányából is, amikor próbálkoznának. Ha egy ötödikes osztályfőnöki órán a pedagógus erről beszélgetne a diákokkal, akkor nagy valószínűséggel a 30 fős osztályból, legalább 15 szülő nagyon vehemensen tiltakozna ez ellen. Kérdőre vonnák, „mégis, hogy képzelte, hogy ilyesmiről mesél a gyermeknek?”.
Miért vált ki belőlük ilyen magas arányban elutasítást? Ez ahhoz a sztereotípiához köthető, hogy a gyermekük majd pont ezért fogja kipróbálni?
- Egyrészről igen, viszont túlnyomó többségben ez egy reflex. Őket sem világosították fel erről. Azt tanulták meg, hogy ezt tabuként kell kezeljék. Nincsenek otthon a témában, nem is néznek utána, ugyanakkor talán pont ezért nem érzik kényelmesnek erről beszélni a gyerekükkel. Nagyon nehéz így nyitottnak lenniük ezekre az alkalmakra. Legtöbb esetben pedig nem is tudja a szülő, hogy miért menekül a téma elől, nem tudatosítja, hogy miért tiltakozik a téma ellen. Egyszerűen ő úgy szocializálódott, hogy ilyesmiről nem beszélünk, mert annak biztos valami negatív következménye lesz. Jelenleg az információhiány az, ami ezeket a gátakat képezi.
A romániai fiatalok mennyire érintettek a szerhasználatban és mi jellemző a magyar közösség tagjaira?
- Helyi viszonylatban nincs eltérés a magyar közösség és a többségi társadalom fiataljai között. A pszichoaktív szer fogyasztásának lehetősége hasonlóan jelen van és meg is történik. Ez egy jelentős probléma, ami nincs olyan mértékben a felszínen, mint ahogy jelen van a mindennapokban. Például a kamaszok esetében a középiskola elvégzéséig nem csak az jellemző, hogy találkoznak már valamilyen pszichoaktív szerrel, hanem az is, hogy ki is próbálják, több-kevesebb sikerélménnyel. Nagyon fontos szempont, hogy milyen az első élmény: pozitív (jól érezte magát és szeretné folytatni) vagy például buliban valami negatív következménye lett, akár végződhetett a sürgősségen vagy ifjúság pszichiátria osztályon. Ebben az esetben ez egy első és utolsó próbálkozás, mivel annyira intenzív ez a negatív élmény, hogy nem szeretné újra kipróbálni.
Mi befolyásolja a választásainkat?
- A mindennapi gyakorlatban a legjelentősebb faktor az anyagi helyzet. Ez határozza meg a fogyasztók választását is a pszichoaktív szerek közül. Romániában a legkedveltebb szer a marihuána, a THC. Viszont ez a mindennapi gyakorlatban nagyon sokszor lecserélődik szintetikus drogokra, ugyanis az árkülönbség óriási. Főleg kamaszok választják az anyagi vonzata miatt a sokkal veszélyesebb szintetikus marihuánát, ami társadalmi szinten jellemzőbb. A klasszikus drogok ehhez képest elszigetelt, kis számban jelentkeznek.
Az utóbbi időben maga a szer változott, mivel a nagyobb városokban könnyebb beszerezni klasszikusabb drogokat és az anyagi háttér is valamivel kedvezőbb. Így jellemzőbbek a klasszikus szerek: speed, extasy, heroin, kokain stb. Kisebb településeken, vagy olyan régiókban, ahol nem feltétlenül jó anyagi körülmények között élnek, ott olyan szerek irányába mozdulnak el, amelyek könnyebben beszerezhetőek és olcsóbbak, mint a modern, szintetikus parti drogok: herbál, ragasztók, oldószerek - természetesen ezek hatása is kiszámíthatatlanabb.
Mi történik, ha már megtörtént a baj, de van a hajlandóság is a leszokásra?
- Sok esetben találkozunk olyan családokkal, akik már-már erővel elhozzák a gyermeket, hogy „itt van, tessék leszoktatni” – ebben az esetben nem fog működni, egészen biztos. Ahhoz, hogy történjen valami, ahhoz, hogy érdemben sikerüljön kezelni a függőséget, ahhoz első lépésben az illető személy kell akarja. Nagyon fontos azt tudni, hogy a függőség nem gyógyítható, a függőség kezelhető. Egy függő személy lehet absztinens (azaz van olyan időszak, ami alatt az illető nem fogyaszt pszichoaktív szert, nem folytatja azt a tevékenységet), ami akármilyen hosszú ideig tart, nem mondhatjuk, hogy meggyógyult, folyamatosan kezeljük. Ez jelen van a köztudatban is: az alkoholista, aki egyszer abbahagyta, annak nem szabad többet innia egy kortyot sem, ünnepekkor sem. Épp ezért, mert ha egyszer visszatér a függőség tárgya, akkor nagyon nagy az esélye, hogy nem tudja majd kontrollálni, nem tudja megállni, hogy ne folytassa, és nagyon gyorsan visszatérnek a rutinok.
De mi történik akkor, ha az információhiány mellett eleve veszélyeztetett helyzetből indul a fiatal - például rossz anyagi környezet, függőség a szülőknél, depresszió vagy állami gondozottság -, ami halmozottan sérülékennyé teszi őket?
- Ezek a szerhasználat rizikó faktorai és jelentősen megnövelik az esélyét és a függőség kialakulásának veszélyét is. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy nagyon megnehezíti ezek kezelését is. Ebben a helyzetben nincs stabil háttér, nincs olyan biztonságot nyújtó közeg, amely segíteni tudna felismerni a problémát, és hogy segítségre van szüksége. Ha egy nem jól szervezett családról van szó, amely anno rizikótényező volt a szerhasználat kialakulásában és ez közben észre sem vette ennek a megjelenését, az nagy valószínűséggel nem lesz egy támogató közeg. Ilyenkor ebből kifolyólag sokkal később kerül szakemberhez is, és minél később kezdünk el foglalkozni ezzel, annál nehezebb eredményt elérni. Nagyon sokat segít a veszélyeztetett kamaszok esetében, ha be tudjuk vonni valamilyen rendszeres és konstruktív tevékenységbe őket. A legegyszerűbb ilyen tekintetben valamilyen sportot űzni. Akár a versenyszerű sportolás is nagymértékben segíthet.
Nagyon fontos kilépni a megszokott napi rutinból, ahogyan az is, hogy jelen legyen ebben a támogató közösség is, de ha ez nincs, vagy nem tudnak segíteni a közeliek, akkor ebben az esetben nagyon fontos egy olyan személy, aki mégis ismeri, esetleg közel áll hozzá. Ezalatt értek egy pedagógust, vagy a már említett sportot, vagy valami más hobbit, ahol van egy támogató közösség, ami támasz lehet számára. A legeredményesebb a szakember akkor, amikor sikerül minél több személyt bevonnia a segítségnyújtásba.
Tehát minél hamarabb szakember segítségét kellene igénybe venni, de ugyanakkor ez teljese hatástalan lehet, ha a fogyasztó nem mutat hajlandóságot a változásra. De hogyan érjék ezt el a külső szemlélők, a környezete tagjai, hisz sokszor tehetetlenséggel küzdenek?
- Az ember egy önközpontú entitás. Ez függőségben még inkább felerősödik. Hiába jövünk elméletekkel, hogy „ez azért nem jó, mert…” – erre nem fog reagálni. Az egyetlen helyzet, amire tud reagálni, hogyha rámutatunk, hogy neki ez miért rossz. Ez minden esetben egyedi és nagyon eltérő tud lenni. Mi az a negatív hatás ebben a szerhasználatban, ami hatással van az ő mindennapjaira?
Az egyik esetemnél a kamasz már három éve különböző drogokat fogyasztott. Eddig is érezte, hogy gyengébb, meg nem olyan, mint volt… viszont pár nappal azelőtt, hogy segítséget kért volna, történt valami az életében, ami rámutatott arra a pontra, ami érzékenyen érintette. Ő akkor döntötte el, hogy abba szeretné hagyni, amikor eladta „azt” a számítógépet. Ez számára egy hatalmas dolog volt, mert előtte több születésnapon és karácsonyon át gyűjtött rá és egy hatalmas öröm volt, amikor végre megkapta a szüleitől. Azonban kétségbeesésében nem találva más anyagi forrást, áron alul eladta. Drogokat vásárolt, elfogyasztotta, majd ami után elmúlt a hatásuk és tudatosította, hogy mit tett, ez volt az a pillanat, ami kiváltotta benne, hogy „ez nagyon nem jó” neki, „ezen változtatni kellene”. Mert ha azt, ami számára olyan fontos, feladta, akkor valami nincs rendben. És ilyet minden esetben fel lehet fedezni.
Van valami olyan szempont, van valami olyan elem a mindennapokban, ami őt is zavarhatja, ha egy kicsit rávilágítunk. Ilyenkor segítséget kérnek, felkeresnek egy szakembert, hogy ezt az „apró pici” részletet megoldják. És ha már elkezdődik a terápia, ha már elkezdődik a folyamat, akkor nagy esélye van annak, hogy tudatosítsuk a valódi problémát.
Nyitókép: GRAS GRÜN on Unsplash
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
