2023. szeptember 21. csütörtökMáté, Mirella
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Lehetnek akárhány évesek, a lelkük mélyén kislányok maradtak

Tőkés Hunor Tőkés Hunor 2019. október 09. 10:30, utolsó frissítés: 10:30

Zaklatásról, bizalomvesztésről és a lelki sérülések pszichoszomatikus következményeiről beszélgettünk Klettner Anikó szexuálpszichológussal.


A hatalommal való visszaélés, a zaklatás, a pszichés károkozás továbbra is tabutéma maradt. Az áldozatok a legtöbb esetben magukra maradnak problémáikkal, pedig gyakran olyan lelki sérüléseket hordoznak, amelyek fizikai tünetekben is megmutatkozhatnak. A sérült személy szerencsés esetben megtalálja a módját, hogy el tudja „gyászolni” a fájdalmát, megtanuljon újra megbízni másokban, de sok esetben szakember felkeresésére van szükség.

Meg kell tanulnunk hinni az áldozatoknak

Klettner Anikó szexuálpszichológusként többször szembesült azzal a jelenséggel, hogy az áldozatok attól félnek, a társadalom ítélkezik fölöttük, ezért tagadják, bagatellizálják a traumáikat, vagy senkinek sem beszélnek róla. A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy abban az esetben, ha az áldozatok mégis beszélnek a traumájukról – az egy nagyon fontos lépés. Még akkor is, ha általában a környezet nem igazán tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Mégis, már azzal is segítenek, ha csak empatikusan meghallgatják.

Az áldozat fájdalmát, lelki vívódását tovább erősíti, amikor azok, akiknek a környezetükben védeniük, támogatniuk kellene őket, cserbenhagyják. Az áldozat egyedül marad a traumájával, önmagát marcangolva nehezen találja meg a kiutat. Ha megrendül a bizalom a társadalom felé, nehezebben is keres, kér segítséget. Rosszabb esetben azt is tapasztalhatjuk, hogy egyesek az agresszor, a cselekvő fél helyett az áldozatban látják a hibát, kirekesztik, ítélkeznek felette és ezzel még tovább bántják őt, véli a szakember.


A szexuálpszichológus a munkája során többféle negatív reakciót tapasztalt. „Nagyon sok ember, aki szexuális zaklatásról, erőszakról hall, szinte automatikusan elzárkózik. Rettenetes dolog, és úgy érzik, hogy ez velük nem történhet meg. »Ilyen csak azokkal történik, akik valamiben hibásak« - vallják, ami egyfajta védekezés. Ilyenkor szinte automatikusan lecsúszik a roló. Aki ilyet tesz, az meg akarja védeni magát a gonosz külvilágtól” – mutatott rá Klettner az igazságos világ illúziójára, ami az áldozathibáztatás egyik oka lehet.

„Sajnos nagyon sok olyan eset van, amikor az alkoholista apa szexuálisan zaklatja a saját gyermekét. Van, amikor mindezt az anya eltűri a férjnek, retteg és ahelyett, hogy az agresszort kiközösítenék, mindenki hallgat. A gyerek, ha elveszíti az anyába vetett bizalmát, az egész világba vetett hitét veszíti el. Borzasztó, hogy felnőttek visszaélnek a kisgyerekek bizalmával és ráadásul a kisgyerek az, aki ilyenkor önmagát vádolja és fél, hogyha bárkinek elmondja, akkor megbüntetik” – hangsúlyozta a szakember.

Elgyászolni azt, ami felfoghatatlan

A szexuális zaklatás hatására sok áldozatnál egyfajta védekező mechanizmus alakul ki. Amikor a gyerekeket bántják, akkor sokrétű védekezés történhet, például gyermeki szinten marad, elakad a lelki fejlődésben vagy pszichoszomatikus tünetek jelennek meg.

„Nagyon sokszor találkozom olyan a harmincas, negyvenes éveikben járó nőkkel, akiknél nem működik a szex, esetleg vaginizmusuk (erőteljes hüvelygörcs, ilyenkor összehúzódik, bezárul a hüvely és megakadályozza a behatolást), vagy diszpareuniájuk van (fájdalmas közösülés). Legtöbbször az a benyomásom ezekről a nőkről, hogy lehetnek akárhány évesek, de a lelkük mélyén tizenhat évesek. Naivak, bár többnyire nagyon okosak – gyűjtik a diplomáikat, jó diákok. Lehet ez egyfajta kompenzáció is, de inkább olyan, mintha megrekedtek volna egy kiskori állapotban. A szüleik "jó tanulói", "jó kislányai" maradtak” – ecsetelte.

A szexuálpszichológus szerint a vaginizmus hátterében több tényező is állhat. Az egyik páciensénél a kiváltó ok a gyerekkori zaklatás volt, de létezett egy negatív női minta a családban, illetve kisgyerekként elvesztette kamaszkorú testvérét is. Ezek közül akár egy is elég lett volna, hogy kialakuljon ez a szexuális probléma, véli. „Azért is emlékszem erre az esetre ennyire tisztán, mert ő járt eddig a leghosszabb ideig hozzám. Annyi mindent kellett rendezni a terápia során” – tette hozzá.

A diszpareunia a nőiességgel, a női szereppel, az elfogadással és a bizalommal kapcsolatos zavar. Előfordul, hogy a nőnek az önbecsülése nagyon alacsony, és egy türelmetlen, kritikusabb partner is rögzítheti ezt az állapotot. Sokszor bizonytalanság, önértékelési zavar is társul hozzá. Ugyanakkor a zaklatásnak is lehetnek ilyen következményei. Ennél a betegségnél nagyon gyakori a hüvelyérzékenység, a vissza-visszatérő fertőzések, ezek hátterében a stressz következtében meggyengült immunrendszer áll. Sokan járnak gyakran évekig nőgyógyászhoz ezekkel a panaszokkal.

Klettner újabb példával is szemléltetett: egy másik páciense a férjével jött el terápiára. Öt éve voltak házasok, de még nem volt közöttük szexuális aktus. A pár behatolás nélküli szexuális életet alakított ki, ami kielégítő volt számukra. Azonban, mivel most már gyereket szerettek volna, változtatni akartak ezen. „Érdekes, hogy régen kevesebb ilyen esettel találkoztam. Most már ez elég gyakori” – emelte ki a szakember, aki szerint azért is fontos ilyen esetekben pszichológushoz fordulni, mert egy pszichoterápia sok mindenben tud segítséget nyújtani.

A szexuálpszichológiában általában rövidebb, fokális pszichoterápia zajlik, ahol nincs szükség évekig tartó kezelésre. A szexuális zavarokat - ahogy sok más lelki problémát - okozhatja trauma, rossz énkép, belső feszültség, legyen szó az elhúzódó vagy visszatérő párkapcsolati krízisekről, a kapcsolatteremtési és kommunikációs nehézségekről (amikor az illető gátoltnak, szorongónak érzi magát), libidózavarokról, vagyis csökkent vagy túlzott nemi vágyról, a női izgalmi fázis zavarairól (nedvesedési zavarokról, a már említett dispareunia és vaginizmus kezeléséről), klimaxtünetekről vagy férfiaknál az erekciós és ejakulációs zavarokról, merevedési zavarokról és korai vagy elmaradó magömlésről.

Nyitókép: pexels.com

Ha (családon belüli) erőszak miatt segítségre van szüksége, hívja az áldozatok megsegítése céljából működtetett 0800 500 333-as ingyenes, zöld telefonszámot, vészhelyzet esetén pedig az 112 segélyhívószámot.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS