"Szeretnénk előcsalogatni ezeket a fotókat a fiókokból"
kérdezett: Gál László
2019. január 16. 09:09, utolsó frissítés: 13:51
A romániai analóg fotózás értékeit akarja átmenteni a most induló Azopan Fotóarchívum. Szőcs Edgárt, a projekt egyik kezdeményezőjét kérdeztük.
Az Azopan név nyilván sokaknak egyet jelent azzal a fekete-fehér fotófilmmel, amelyet a vásárhelyi Azomureș gyártott, és az 1990-es évek végéig a legelterjedtebb volt Romániában. Aztán beköszöntött a fotográfiában is a digitális korszak, és 2019 januárjától az Azopan már nemcsak az egykori fekete-fehér fotófilmet fogja jelenti, hanem egy online fotóarchívumot is - a fiataloknak pedig lehet, hogy jobbára már csak ez utóbbit. Az Azopan Fotóarchívum három, a fotózás iránt elkötelezett marosvásárhelyi születésű fiatal, Furó Lóránd-Félix, Fülöp Lóránd és Szőcs Edgár közös projektjeként indul.
>>> Tovább az Azopan Fotóarchívumára <<<
Kérésünkre Szőcs Edgár mutatta be nekünk a nagyjából 15 évvel ezelőtt megfogalmazódott álmát az fotóarchívumról, amellyel együttműködve a jövőben a Transindex is rendszeresen fog fényképes összeállításokat közölni. Mint kiderült, a névválasztással nemcsak az Azopan előtt szerettek volna tisztelegni, hanem egyféleképpen a magyarországi Fortepan archívum előtt is, amelynek gyakorlatilag átveszik a modelljét. (Magyarországon a Fortepan volt a legelterjedtebb fekete-fehér fotófilm akkor, amikor Romániában az Azopan volt a menő.)
Miért szerettetek volna egy fotóarchívumot létrehozni?
- Több oka is volt ennek. Egyrészt mi magunk is nagyon szeretjük a fotózást és a fotókat, illetve tiszteljük a régi képeket. Másrészt azt is láttuk és éreztük, hogy az emberek érdeklődnek a régi fotók iránt, a Facebookon is sok esetben jönnek szembe. Engem viszont zavar, hogy sokan mindenhonnan összekeresett fotókat osztanak meg, amelyek még hetente vissza is köszönnek. Mi egy kicsit komolyabban szerettük volna csinálni. Emellett láttunk egy létező modellt Magyarországon, a Fortepan fotóarchívum esetében, ami már 9 éve sikeresen működik.
Ezért döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk átmenteni az analóg fotózás értékeit a digitális korba. Rengeteg értékes és érdekes kép van, amelyek ott hevernek családok fiókjaiban vagy a cipős dobozaikban, holott a nagyközönséget is érdekelhetik. Szeretnénk előcsalogatni ezeket a fotókat a fiókokból.
A Régi fotók Erdélyből Facebook-csoport adminisztrátora is vagy. Van valamilyen kapcsolat a csoport és a most induló archívum között?
- Az archívum létrehozásának ötlete már 15 évvel ezelőtt megfogalmazódott bennem, de csak 2017-ben kerestem meg vele a társaimat, akkor fogtunk neki a megvalósításnak. Azt is láttuk viszont, hogy a megvalósítás időbe telik, de addig is szerettünk volna már valamit tenni. Tavaly január elején indítottuk el a Régi fotók Erdélyből csoportot, hogy az online fotóarchívum megvalósulásáig is történjen valami. Közel egy év alatt sikerült jó kis közösséget szervezni, ami már több mint 7800 taggal rendelkezik.
Szakáts István fotója az 1940-es évekbőlEzzel a csoporttal is az volt a célunk, hogy egy kicsit komolyabban foglalkozzunk a régi képekkel, mint amit addig láttunk: hogy gyakran összegugliznak mindenféle rossz minőségű fotót és forrásmegjelölés nélkül megosztják. Nagyon fontosnak tartom, hogy lehivatkozzuk a fotóst, ha tudható, hogy ki készítette a fényképet. Ez is egy mű, ennek is van egy szerzője.
Erdélyben több régi fotókkal foglalkozó archívum is van, például ilyen Minerva Archívuma, de az Erdélyi Audiovizuális Archívum is gyűjt fotókat. Velük van valamilyen kapcsolatotok? Mitől lesz más az Azopan?
- Az Erdélyi Audiovizuális Archívummal, Blos Jáni Melindával kapcsolatban vagyok, ismerjük egymást. A Minerva gyakorlatilag a korábbi újságoknak (Făclia és Igazság - szerk.) a fotóarchívumát digitalizálta, velük is el tudok képzelni egy együttműködést. Viszont amennyire én látom, ezek eléggé lokális archívumok. A mi célunk egy átfogó fotóarchívum létrehozása. Nem is nevezzük erdélyinek magunkat, mert egy országos, három nyelven elérhető fotóarchívum szeretnénk lenni. Amiatt, hogy mindhárman erdélyiek vagyunk, az itteni képek jelenleg túlsúlyban vannak az archívumban, de ez egyszerűen annak köszönhető, hogy itt vannak kapcsolataink, itt tudtunk első lépésben anyagot gyűjteni.
Reményeink szerint idővel egy országos román sajtótermékkel is együtt tudunk majd működni abban, hogy bemutassuk ezeket a képeket és a történteiket. Reméljük, hogy az Azopan Fotóarchívum híre minél több emberhez eljut majd, nemcsak magyarokhoz, hanem románokhoz is. Már most is vannak az ország egész területéről fotók, csak ez arányaiban kevesebb, mint az erdélyi jellegű képek.
Aktívan szeretnénk foglalkozni ezzel a projekttel, népszerűsíteni akarjuk, ezért együttműködünk a Transindexszel is. Már a digitalizálás során nagyon sok, a képekhez kötődő érdekes sztori jött elő, ezeket igyekszünk majd megosztani. A Facebook-csoportban is arra törekszem, hogy ne csak odadobjak egy fotót, hanem sztorit is szolgáltassak mellé. Természetesen adatolva mutatjuk be az oldalon a fényképeket, és lesz lehetőség ezeket letölteni, illetve megosztani is. Ha valaki regisztrál a honlapon, akkor saját kedvenc albumot is létrehozhat, hogy ne kelljen mindig végiglapoznia az archívumot.
Jelenleg közel 7000 fotó van az adatbázisotokban. Mit lehet tudni ezekről a képekről? Milyen gyűjtemények kaptak például helyet benne?
- Jó együttműködésünk van a Magyarországi Fortepan archívummal, engedélyt kaptunk tőlük, hogy az Erdélyben, illetve Romániában készült fotóikat átvegyük, ami nagyjából 2000 fotót jelent. Az adatbázisaink össze vannak kapcsolva, és ha valami felkerül a Fortepan archívumában, amit romániaiként kategorizáltak, akkor az átkerül a mi adatbázisunkba is. Természetesen ez egy oda-vissza kapcsolat lesz, csak egyelőre a mi adatbázisunk még fejlesztés alatt áll, de mi is a rendelkezésükre bocsátjuk majd azokat a képeket, amelyek számukra érdekesek lehetnek.
Kriterion-nap 1979-ben a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Balról a színpadon Cornel Popescu színházigazgató, Gáll Ernő, Balogh Edgár, Sütő András, Domokos Géza, Dumitru Radu Popescu, Deák Tamás, Székely János. (fotó: id. Bach Lóránd)A fennmaradó közel 5000 kép saját gyűjtésből származik. Néha feladok egy-egy újsághirdetést, hogy ne dobják ki a régi negatívokat, helyette inkább adományozzák az archívumnak, és eddig minden esetben jelentkezett valaki. Ilyenkor feljegyezzük, hogy kitől kaptuk, illetve ki készítette a képeket. Másrészt vannak teljes fotóhagyatékaink is, például a marosvásárhelyi Bach Lóránd amatőr fotósnak a teljes fellelhető fotóhagyatékát megkaptuk. Bach sokat fotózott például az Igaz Szó irodalmi folyóiratnak, így nagyon sok fénykép van a lap rendezvényeiről, illetve a különböző marosvásárhelyi és Maros megyei írókról, művészekről.
Ugyanígy együttműködünk például Bálint Zsigmonddal, aki ugyancsak marosvásárhelyi, de nem csak ott fotóz, hanem az ország teljes területén. Együttműködünk a 90. évében lévő Erdélyi Lajos fotográfussal is, aki Budapesten él. Ő volt az egykori Új Élet fotóriportere, és nagyon érdekes fotói vannak. Ezek közül van, amihez megengedte, hogy hozzáférjünk, van, amihez nem. Említhetek olyan gyűjteményt is, amit az egyik nagybányai segítőtársunk a szemétből szedett ki. Volt egy tanár szomszédja, aki rengeteget fotózott, az örökösei pedig egyszerűen kidobták a rengeteg diafilmet. Csíkszeredából Nagy Gyöngyvér múzeumi fotóstól megkaptuk az édesapja negatívjainak egy jelentős részét.
Rengeteg érdekes képet találtunk már. Ott van például egy színes sorozat Márton Áron temetéséről. Nyilvánosan fekete-fehér is alig van, nemhogy színes. Az egyháznak tudtommal elég sok fotója készült, de valamiért nem nyilvánosak, legalábbis online nem elérhetőek, márpedig 2019-ben, úgy gondolom, hogy minden online kellene legyen. Márton Áron temetéséről a képeket, sok mással egyetemben, Török Gáspár fotóstól kaptuk.
Az egyik adományban kaptunk például egy olyan üvegnegatívot, ami a marosvásárhelyi Rákóczi-szobornak az 1907-es avatási ünnepségét mutatja. Ez egy egyedi, soha nem publikált kép. Az interneten egy-két akkoriban kiadott képeslap kering az eseményről, de ez teljesen más szemszögből mutatja: egy épületnek a felső emeletéről fotózták, látszik az egész tömeg, a szónokok és a szobor is.
Van egy 1944 júniusából származó, színes fotó Marosvásárhely főteréről, ami egy katonai felvonuláson, zászlószentelésen készült. Érdekessége, hogy a kép sarkába belóg egy SS zászló. Ilyen fotót nyilvánosan még soha nem láttam. De mondok egy román vonatkozású különlegességet is: van fotónk például Victor Rebengiuc első nagyszínpadi szerepléséről. Valóban nem is tudnám itt most mind felsorolni a forrásokat...
Jelenleg önkéntes alapon működik az archívum. Miből fogjátok fenntartani?
- Ez egy nonprofit kezdeményezés, eddig teljesen önkéntesen, baráti szívességekre alapozva valósítottuk meg, szabadidőnket és anyagi forrásainkat áldozva rá. Reméljük, sikere lesz, mert úgy néz ki, a nagyközönséget érdekli a téma. Hosszútávon nyilván kellene találjunk hozzá valami finanszírozást, de előbb lássuk, hogy milyen lesz a fogadtatása.
Dragomán György az édesapjával, Dragomán Pál fogorvossal (A fotó a Dragomán-család privát gyűjteményéből származik)Ha valaki olvassa a Transindexen ezt az interjút, és fényképeket szeretne felajánlani, akkor mit kell tennie?
- Természetesen szívesen fogadjuk a felajánlásokat. Ha valaki úgy gondolja, hogy érdekes családi fotóhagyatéka van, vagy fotósként épp nem tudja, hogy mihez kezdjen a fotóival, azt mi nagyon szívesen fogadjuk, megnézzük, digitalizáljuk. Része lehet a fotóarchívumnak. A Fortepan modelljét vesszük át, és folyamatosan bővíteni fogjuk, nem állunk meg 7000 képnél. A tárolóimon már most van még legalább 15-20 ezer képünk, amiket még nem dolgoztunk fel. Ennek egy része nem is feltétlen érdekes a nagyközönségnek. Sok munka és idő ezeknek a képeknek a digitalizálása, feltöltése, adatolása, de nagy lelkesedéssel tesszük. Bármit tudunk digitalizálni, teljesen mindegy, hogy papírfotót vagy üvegnegatívot kapunk.
Az archívummal a kapcsolatot itt lehet felvenni!
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
