„Szeretlek téged is, meg őt is”. Beszéljünk a poliamóriáról
Kovács Bea 2018. november 02. 10:25, utolsó frissítés: 2018. november 06. 09:40Mi ösztönöz valakit arra, hogy többszerelműségben éljen és hogyan is néznek ki a poli viszonyok? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
A monogám kapcsolatok olykor mérgező szorításából menekülve egyre többen választják a különféle megállapodásokon alapuló, nem hagyományos párkapcsolatokat. Az etikus non-monogámia, elterjedtebb nevén a poliamória több személlyel folytatott, nyílt kommunikációra és kölcsönös bizalomra épülő romantikus kapcsolat.
„A szüleim kapcsolata katasztrofális volt, egyetemistaként dacból úgy döntöttem, hogy példás monogám családi életet fogok élni. Aztán ez lett belőle...”, mondja M., egy negyvenéves nő, aki jelenleg férje mellett egy másik férfival is kapcsolatban él. A férfiak tudnak egymás létezéséről, de nincs köztük semmilyen viszony, viszont M. férje meg tudja élni a komperzió érzését, amely a poli kapcsolatok egyik alapfeltétele. A komperzió „öröm, amit akkor érzünk, amikor a partnerünk boldog, akkor is, ha nem mi vagyunk a boldogság forrása”, olvashatjuk a meghatározást a poliamoriamagyarorszag.hu oldalon, de úgy is mondhatnánk, hogy a komperzió a féltékenység ellentéte, amikor a másik örömének mi is ugyanúgy örülünk, hiszen szeretjük őt.
„Hamar felismertem, hogy nem áll le bennem a keresés, vágyódás akkor sem, ha van velem valaki,
akivel szerelmes és boldog vagyok”, válaszolja egy másik nő arra a kérdésemre, hogy mikor jött rá, nem monogám típus. Mások, mint Á., egy negyvenes, elvált férfi vagy Amélie, egy húszas éveiben járó nő inkább belecsöppentek a poliamóriába, szembetalálták magukat a helyzettel és igent mondtak rá. C., egy ugyancsak negyvenes férfi családalapítás miatt gondolkodik a poliamória nyújtotta lehetőségeken: jelenlegi párjával nem lehet közösen gyerekük, a férfi viszont bízik abban, hogy egy új kedvessel tudna vállalni gyereket úgy, hogy mostani kapcsolata is megmarad.
„Nem egy új keletű dolog, csak mára már kijött a tabu fogalmából”, véli a poliamóriáról Szabados Andrea szexuálpszichológus, párterapeuta, és megjegyzi, hogy azok a romantikus kapcsolatok, amelyeket most társadalmi-kulturális szinten támadás ér, akár évszázados, sőt évezredes múltra tekintenek vissza. A szexuális forradalom magával hozta a nem tradicionális kapcsolatok felé való nyitást, de ez a nyitás főleg a közbeszédben érhető tetten, hiszen többszerelműség mindig is létezett.
A terapeuta szerint számos közegben gyakorolják a poliamóriát, szakemberek és közszereplők is, a kapcsolatfajta megítélése alapvetően pozitív, és a pszichológus véleménye szerint a következő öt évben még nagyobb népszerűségre fog szert tenni. A polik egy jó, őszinte dolognak nevezik életstílusukat, ami a szeretetet viszi tovább, ez ugyanis párhuzamosan fenntartott, több szerelmi kapcsolatot feltételez, mondja a szakember. „Az emberek azt érzik, hogy érzelmileg ugyanúgy tudnak kötődni, intim szerelmi kapcsolatot tudnak megélni minden kapcsolaton belül.” Egy-egy ilyen kapcsolat három, négy vagy több konszenzuális egyént feltételez.
„Az én esetemben ez úgy néz ki, hogy van egy pasim és egy csajom”, mondja Amélie, aki épp élete első poli kapcsolatát éli. „Ők már évek óta együtt vannak. Volt már az életükben harmadik személy, a szvinger sem idegen tőlük, de ez kicsit másabb most. Gyakorlatilag azzal kísérletezünk, hogy hogyan működhet egy »párkapcsolat« hármasban. Többnyire hármasban szervezünk programokat, hárman alszunk egy ágyban, messengeren legtöbbször hármasban csevegünk. Emellett pedig van kettesben töltött idő is, erre is van igénye mindenkinek, de alapjáraton háromban gondolkodunk”, mondja a fiatal nő, aki mindeddig monogám kapcsolatokban élt. Amélie bevallja, hogy még boldog párkapcsolatban is vonzódott más férfiakhoz, viszont a megcsalás, a kettős élet távol áll tőle. Ebben a felállásban viszont nyílt lapokkal játszhat, felvállalhatja, hogy egyszerre több emberhez, nőkhöz és férfiakhoz is vonzódik.
Szabados Andrea egyfajta önvédelmi gesztust is lát egyes poli kapcsolatokban. „A rossz kapcsolatokból is fakadhat nyitás a párhuzamos kapcsolatok felé; érzelmileg merünk kötődni másokhoz, mert ebben van egy olyan burkolt biztonság, hogyha valahol nem jó, akkor mindig van B terv és C terv.” A polik felismerik annak az állításnak a valószerűségét, hogy egy ember képtelen megadni mindent egy másik embernek. Az, ami monogámiában toxikus féltékenységet vagy posszeszivitást eredményez, a poliamór kapcsolatokban a „különféle igények, különféle partnerek” mentalitással cserélődik ki. Az őszinte kommunikáció és az egymás tiszteletben tartása azt is feltételezik, hogy szükségleteinkről nyíltan beszélünk – ennek viszont alapja az önismeret.
„Nagyon sokat tanulok magamról, a vágyaimról, a határaimról, igényeimről. És most nem csak a szexre gondolok, hanem egyszerű, hétköznapi dolgokra is”, mondja Amélie, aki a trióban még nagyobb belső késztetést érez az iránt, hogy tisztán kommunikálja érzéseit, esetleges problémáit. A viselkedésére irányuló észrevételek is erőteljesebben hatnak, hiszen társai visszajelzései révén könnyebben felismeri, ha épp faragatlan volt. M. pedig, mióta poli kapcsolatban él, régi módszereit is más fényben látja: „rengeteget tanultam kapcsolatok, kommunikáció és emberismeret terén, de be kell vallanom, hogy igen alacsony szintről indultam.”
Bár sokan azt hiszik, hogy a poliamór kapcsolatok temérdek szexet jelentenek, a valóságban ez nem így van: két vagy több partnert összeegyeztetni logisztikai kihívás, az emberek munka és egyéb kötelezettségek mellett kell időt szenteljenek a kapcsolatok fenntartására. Ugyanis a viszonyok érzelmi befektetést igényelnek valamennyi résztvevőtől, ebben is különbözik a poli felállás a nyitott kapcsolattól vagy a szvingeléstől. A logisztikai részt viszont kárpótolja az, hogy „rengeteg szeretetet lehet adni és kapni” (M.) vagy „Nem tudsz unatkozni. Ha éppen lemerült kettő között a beszélgetés, felbukkan a harmadik és hozzáad valamit. Valaki biztos kitalálja, hogy mit kajáljunk este és hol. És három izgalmas ember ezerféle változatos programot tud kitalálni,” újságolja Amélie.
A beszélgetésekben azért a poliamória árnyékos oldaláról is szó esett. Szabados Andrea pszichológiai szempontól egyfajta feladást lát ebben a kapcsolati formában: „beáldozom azt a fajta intimitást, bizalmat, amit az elköteleződésből fakadó monogám kapcsolat hosszú távon meg tud adni”, jelzi a terapeuta. Szerinte sokak számára kimerítő lehet a régi kapcsolatok elmaradozása és az újak létrejötte, illetve a bizalmi kérdéshez is kételyekkel fordul: elköteleződés hiányában ugyanis semmiféle garancia nincs arra, hogy a partner is hasonló határokon belül mozog, mint mi.
Szabados viszont elismeri, hogy a monogámiában sincs végső jótállás, még a „holtomiglan, holtodiglan” sem jelenti mindig azt, hogy halálunkig együtt maradunk társunkkal. Helyette azt a kérdést veti fel, hogy vajon a poliamória-e a megfelelő mód a toxikus párkapcsolati dependencia megszüntetésére, vagy tulajdonképpen a monogámián belül is megélhető a biztonság és az elköteleződés, a mérgező tényezők nélkül. A párterapeuta fontosnak tartja megjegyezni, hogy karakterből adódóan nagyon eltérőek vagyunk, a gyerekként elsajátított kötődési formáink legtöbb felnőttkori kapcsolatunkban is visszaköszönnek, és ami egyvalakinél működik, nem biztos, hogy működik a másiknál is.
„Aki ezen gondolkodik, érdemes megvizsgálnia, hogy érzelmileg mennyire stabil és mennyire vannak érzelmi hiányosságai.
Akinek erős vagy szorongó kötődési stílusa van, lélektanilag egyáltalán nem alkalmas párhuzamos kapcsolatokra, mert lelki szenvedést élhet meg, amikor szerető társa mással is lehet. És lelki zavarokat okozhat, hogy közben ő is ezt csinálja. Egy gyengébb lelkületű ember bele tud törni egy ilyenbe”, hívja fel a figyelmet az önismeret fontosságára a pszichológus. Az állapot egyfajta skizofréniához vezethet.
Amélie humorral közelíti meg a kérdést: „Olvastam valahol, hogy a legjobb teszt arra, hogy megtudd, hogy a monogámia vagy a poliamória jobb neked az, hogy képzeld el a párod egy másik nővel/férfival. Mit érzel közben? Ha semmi különöset, vagy tetszik az ötlet, akkor kipróbálhatod a poliamóriát. Ha ellenállhatatlan vágyat érzel arra, hogy megöld őket, akkor inkább ne.”
De Amélie és M. is jelzik, hogy a társadalmi nyomás elég nagy, a rosszindulatú hozzászólások a legközelebbi barátoktól és a család részéről is érkeznek. Amélie felveti a gyermekvállalás, illetve a gyermek melletti poliamór kapcsolatokat folytatásának kérdését is, Szabados szerint azonban ez nálunk a társadalmi szorítás és a törvénykezések miatt elképzelhetetlen. M. szerint még egy megfelelő társat is nehezen talál az ember, hát még kettőt – munka van az ismerkedésben. Sokak számára egy kapcsolat fenntartása is nagy emocionális befektetést igényel, a párhuzamos viszonyok így sokkal megterhelőbbek.
Tévképzet, hogy a személyiségünk adott, emlékeztet Szabados Andrea. Érzelmileg életünk minden tényezője hatással van ránk, a fejlődés lehetősége pedig megvan. Akik legyőzik a tulajdonjog kényszerét és az olyan negatív érzéseket, mint a féltékenység, látványos lelki gyarapodásról számolnak be, véli a szakember.
„Számomra egyelőre kísérletezést és kíváncsiságot jelent, sok örömmel tölt el”, zárja sorait Amélie. „Izgalmas hármasban megélni a »párkapcsolatot«.”
Nyitókép: marieclaire.hu