Segítség, a gyerekem mobilfüggő! (De kié nem az?)
Ambrus István 2018. szeptember 18. 16:31, utolsó frissítés: 2018. szeptember 20. 15:57Honnan tudhatom egyáltalán, hogy a gyerekem már mobilfüggő? És mit tehetnék azért, hogy megakadályozzam? Román Mónika gyerekpszichológussal beszélgettünk.
Hacsak nem egy barlangban élünk, mindannyian tudjuk, mennyire általános jelenséggé vált a mobilkészüléktől való függőség, ezzel szemben pedig a gyerekek a legvédtelenebbek. A közösségi és videómegosztó oldalak a fiatalok legfőbb kommunikációs csatornájává váltak, a szülőknek pedig sok esetben egyszerűen nincsenek eszközeik arra, hogy korlátozzák a gyermekeik mobilhasználatát.
A kiskorúak körében végzett kutatásokból az derül ki, hogy a megkérdezett gyerekek 72%-a úgy érzi, hogy az okostelefonok használatával folyamatosan elérhetőeknek kell lenniük, nemcsak a családtagok, hanem a barátaik számára is. A kutatásban azt is vizsgálták, hogy mire használják a kiskorúak a mobiltelefont, milyen gyakran ellenőrzik a bejövő üzeneteket, hívásokat, és mit böngésznek a világhálón.
A mobilhasználó gyerekek közel fele szükségét érzi, hogy gyakran vagy nagyon gyakran ellenőrizze a mobilját, a megkérdezettek 8%-a pedig a napi rendszeres étkezést is kihagyta a mobilozás miatt.
20%-a a gyerekeknek különösebb ok nélkül, puszta időtöltésből használta a netet a világháló böngészésére, a gyerekek 18% pedig a mobilhasználatot nevezte meg azért, hogy nem tölt elég időt a családjával és a barátaival. A megkérdezett 9-10 év közötti gyerekek 20%-a arról számolt be, hogy jelentkeznek nála a fent említett jelenségek, a 15-16 év közöttiek több mint 61%-a már megtapasztalta ezeket az okostelefon okozta problémákat.
A mobilhasználatnak a megkérdezett kiskorúak szerint vannak pozitív vonatkozásai is: szerintük a mobilhasználattal könnyebben megszervezhetők a mindennapi teendők, és biztonságérzetet is ad nekik, hogy bármikor elérhetőek, valamint folytonos kapcsolatban állhatnak a szüleikkel és a barátaikkal.
Román Mónika kolozsvári gyerekpszichológust kérdeztük a jelenségről és a lehetséges megoldásokról. Válaszaiból kiderült, hogy bármennyire is szeretnénk, a "könnyen-gyorsan megoldani" módszert ebben az esetben sem fogjuk tudni alkalmazni. Mint kifejtette, a gyerekeket ebben a kérdésben is az a cél motiválja, hogy elismerést és magasabb státust vívjanak ki az iskolában, a szülők pedig azt szeretnék, hogy a gyerekük minél kiegyensúlyozottabban fejlődjön.
A digitális eszközök túlzott használata ugyanakkor az iskolás korúak kreativitásának fejlődését is gátolhatják, ugyanis a készen kapott virtuális élmények nem helyettesíthetik a szülőkkel töltött minőségi időt. Ennek megteremtése azért is fontos, mert a közös játék során megvalósuló alkotás nehezebben bontakozik ki akkor, ha a gyerekek túl sok időt töltenek a virtuális játékok nyújtotta élményekkel, amely a gyerekekben - de megalapozatlanul - könnyen sikerélményt keltenek.
A pszichológus azt is elmondta, a gyerekeknél mobilfüggőséget úgy lehet a leghatékonyabban elkerülni, ha minél hosszabb ideig megóvják a kiskorúakat mobilhasználattól, akár 8-10 éves korig is. Ugyanakkor a szülők azért is kerülnek nehéz helyzetbe, mert a gyerekekre ható közösségi nyomás hatására, a trend követése miatt szükségét érzik, hogy okostelefont vásároljanak.
A szülőkön és a nevelési stratégián múlik
A pszichológus elmondása szerint a kolozsvári elemi iskolákban arra is volt példa, hogy közös megegyezés alapján a szülők kérésére teljesen betiltották az iskolai mobilhasználatot, így a trend elkerülése miatt azok a gyerekek voltak kiközösítve, akiknek a szülők mégis vásároltak mobilkészüléket. A legtöbb szülő azzal érvel a korai mobilhasználat mellett, hogy a folytonos elérhetőség miatt nagyobb biztonságban tudják a gyerekeiket, ugyanakkor ezt a folyamatos ellenőrzési kényszert sok szülő túlzásba is viszi.
Román Mónika szerint a függőség elkerülésének legjobb módja, ha minél későbbi életkorban kezdi el a mobilhasználatot egy gyerek, mert így egyre jobban rászokik olyan, a valós életben folytatott tevékenységekre, amelyen keresztül leköthető a figyelme és a készségei is fejlődnek. Ez nem zárja ki a virtuális világ nyújtotta szórakozási lehetőségeket, viszont ezek bevezetésekor arra kell figyelni, hogy az erre fordított játékidő ne haladja meg a napi 1 óránál hosszabb időt.
A pszichológus szerint a mobilfüggőség úgy is elkerülhető, ha a szülők kevésbé performáns készüléket vásárolnak a gyereküknek, illetve korlátozzák az internethozzáférést, ezen keresztül pedig a közösségi oldalak és egyéb online kommunikációs felületek használatát.
Ha a virtuális világban töltött tevékenység a kiskorúak esetében meghaladja a napi 3 órát, az már joggal adhat okot a szülők aggodalmára. Román Mónika szerint ebben az esetben a szülők fokozott figyelmére van szükség, hogy “visszacsábítsák a gyereket a valós életbe, ahol meg kell küzdeni a kapcsolatainkért, meg kell találni a gyerek érdeklődési körének megfelelő tevékenységeket, amelyek során kreatívnak kell lenni".
A digitális játékok nyújtotta élmények nem járulnak hozzá a kiskorúak fejlődéséhez, személyiségük megfelelő kialakulásához, csupán lekötik a gyerekek figyelmét és érdeklődését, emellett hosszú távon destruktív hatásuk van.
A digitális kommunikációs felületek állandóan lehetőséget adnak a felhasználók közti kommunikációra, így sok esetben kiváltják a fizikai értelemben vett társasági időtöltést és szocializációs szokásokat. Ennek értelmében közvetlenül a készüléktől, de valójában közvetett módon a közösségi oldalak kínálta szocializációs felületek miatti függőség alakul ki.
Román Mónika szerint a túlzott mobilhasználat elkerülése és a gyerek leszoktatása ugyanazokkal az eszközökkel érhető el. “Ezt nagyon egyszerű, ősi eszközökkel lehet elérni: beszélgetni kell a gyerekkel, kapcsolatot kell kiépíteni és fenn kell tartani. A szülők könnyen beleesnek abba a hibába, hogy a munkahelyi fáradtság és a házimunka miatt kerülik a gyerekekkel való interakciót, a szabadidő eltöltésének legegyszerűbb módja pedig a számítógép és a mobiltelefon. A gyerekek számára az a legfontosabb, hogy születésüktől fogva egészen kamaszkorukig érezzék azt, hogy közösségben vannak, a közösségen belül pedig adniuk is kell ahhoz, hogy kapjanak" - érvelt a pszichológus.
Ez a szülők által leggyakrabban elkövetett alapvető hiba, amit legegyszerűbben úgy lehet elkerülni, ha felnőttek ráveszik a gyerekeiket, hogy velük együtt végezzék el a közös napi teendőket. Ha a túlzott mobilhasználat miatt a gyereknek romlanak a tanulmányi eredményei, és megszakadnak a baráti kapcsolatai, az a legtanácsosabb, ha a szülők pszichológus bevonásával külső segítséghez folyamodnak.
A szigor alkalmazása ilyen esetekben nem mindig célravezető,
de ez is elsősorban attól függ, hogy a nevelés során mennyire volt megengedő az a környezet, amelyben a gyerek szocializálódott.
“Ez kamaszkorban azért nem ajánlatos, mert így könnyen kiváltható a gyerek szülőkkel szembeni ellenállása. Kisebb korban pedig azt eredményezheti, hogy a gyerek jobban eltávolodik a szülőktől, ez pedig nem célravezető, főleg akkor, ha a kiskorút a valós, szociális térbe szeretnénk visszaszoktatni. Mindemellett a határozott fellépés nagyon fontos, de ezt nem szabad összetéveszteni a túlzott szigorral”- fejtette ki a szakember. Véleménye szerint az iskolán kívüli tevékenységek is elősegíthetik a gyerekek mobilozásról való leszoktatását, viszont figyelni kell arra is, hogy emellett az iskolás korú gyereknek maradjon elég szabadideje, így nem ajánlatos az, hogy iskolai oktatást után napi 2 alkalomnál több tevékenységet szervezzenek a szülők.
Hol mikor kezdik?
A CNN szerint az Európában élő fiatalok 50%-a érzi úgy, hogy mobilfüggőségben szenved. Ennek egyik oka, hogy a legtöbb országban, köztük Romániában is, a legtöbb 6 éves gyereknek már van mobiltelefonja. Németországra az jellemző, hogy 6-13 éves kor között kapják kézhez a gyerekek az első mobiltelefonjukat, de országok és különböző kultúrák függvényében eltérően vélekednek arról a szülők, hogy hány éves kortól tanácsos a gyerekeknek mobiltelefont ajándékozniuk. Ezt a trended a szolgáltatók tarifái is meghatározzák. Azokban az országokban, ahol olcsón elérhetők a mobiltelefon-szolgáltatások, a kiskorúak telefonhasználata is jelentősebb.
Európára összességében az jellemző, hogy 9 és 16 éves kor között vásárolnak mobilkészüléket a szülők a gyerekeiknek, de világszinten ez a trend nagyon eltérő, még ott is, ahol adottak ennek a gazdasági feltételei.
Dél-Koreában például a gyerekek 72%-ának már 11-12 éves korukban van mobiltelefonjuk és több mint napi 5 órát töltenek telefonozással. A felnőttek esetében a készülék használati ideje közel 4 óra. Tajvanban is hasonló a helyzet, a 11-15 év közötti gyerekek 71%-a mobilozik.
A törökországi szülők körében végzett felmérés szerint a felnőttek 19.5%-a úgy gondolja, hogy a kiskorúak 6-11 év között már használhatnak okostelefont, 59.8% szerint ez csak 12 és 17 éves kor között ajánlatos. Az UNICEF adatai alapján a középiskolások több mint 81%-ának van mobilkészüléke, 31% pedig közösségi oldalakat is használ.
Az amerikai gyermekgyógyászati akadémia erre vonatkozó tanulmánya szerint nincs olyan meghatározható életkor a gyerekek esetében, amikor a legideálisabb elkezdeni a mobiltelefon használatát. A használati idő korlátozása kapcsán viszont azt javasolják, hogy a 2 és 5 év közötti gyerekek esetében ezt napi 1 órára kell csökkenteni. A szülőknek tovább azt tanácsolják, hogy a multimédia eszközök káros hatása ellen úgy tudják védeni legjobban a gyereket, ha figyelemmel követik az eszközök használatát és minimálisra csökkentik azok használati idejét.
Román Mónika kifejtette: “Manapság is lehet telefon nélkül élni, de napjainkban a gyerekek sokkal több veszélynek vannak kitéve, mint a mostani felnőtt generáció volt fiatal korában, ilyen szempontból pedig ez a kommunikációs eszköz biztonságérzetet ad a szülők és a kiskorúak számára is. A technikai innovációkat használni kell, nem lehet és nem is kell elzárkózni előlük, a káros hatásukat pedig leghatékonyabban a mértéktartással lehet elkerülni".