Egy szoknya, egy nadrág: a változó nemi szerepekről beszélgettünk
G. L. 2018. május 07. 11:43, utolsó frissítés: 14:33Pszicho-kávéház indult Kolozsváron, ahol a közönség kérdése legalább olyan fontos, mint a szakemberek válaszai.
Nemrég megtartották az első Mindset Pszicho-Kávéházat Kolozsváron, amely a Mindset Pszichológia és a Kolozsvári Magyar Pszichológia Hallgatók Egyesülete együttműködésével jutott el hozzánk.
Mi az a Mindset?
Gondolkodásmód, mondta Partos Bence, a Mindset pszichológiai szaklap főszerkesztője a kolozsvári bemutatkozón. A pszicho-kávéházak mellett a szaklap a Mindset másik fóruma, ahol közérdeklődésre számot tartó témákban jelentetnek meg ismeretterjesztő cikkeket.
Partos bővebben is elmagyarázta a pszicho-kávéházuk lényegét. Egy olyan fórumként jellemezte, ahol a meghívott előadók nem akarják megmondani a tutit, nem csak kiáll egy neves előadó a pódiumra, és elmondja, hogyan működnek az emberek, majd továbbáll, hanem közönségbarát formában beszélgetnek a pszichológiai témákról. Az előadó inkább vitaindítót tart, amit követ egy beszélgetés, amikor bárki – tehát nem csak meghívott szakemberek – elmondhatja a véleményét. És ez a formátum meghatározó a tartalomra nézve.
Ezért nem törekszünk az elhangzottakról részletesen számot adni, hiszen olyan sok témát érintett az esemény, hogy lehetetlen mindent belegyömöszölni egy beszámolóba.
Az első kávéház témaválasztása nagyjából tökéletes volt
A pszichológiai témák amúgy is népszerűek, de a változó nemi szerepek választásával méhkasba nyúltak a szervezők, mert ez a téma nagyjából mindenkit érdekel, van véleménye róla. Nem véletlen, hogy nagyon hamar elfogytak a helyek, már napokkal előtte lehetett tudni, hogy telt ház lesz, pedig nem kicsi az eseménynek helyszínt biztosító Agapé Hotel rendezvényterme.
A pszicho-kávéház úgy épült fel, hogy volt egy magyarországi meghívott előadó, Kozma-Vízkeleti Dániel család- és párterapeuta, és tartott egy vitaindító előadást, amire a kerekasztal erdélyi résztvevői reagáltak. (A beszélgetés résztvevői: Dégi L. Csaba habilitált egyetemi docens, a Nemzetközi Pszicho-Onkológiai Társaság (IPOS) igazgatója; János Réka adjunktus, a Kolozsvári Feuerstein Intézet igazgatója; Kálcza Jánosi Kinga adjunktus, klinikai- és egészségpszichológus és Rácz Norbert unitárius lelkész.
Kozma-Vízkeleti a több évtizedes munkájából leszűrt tapasztalatait osztotta meg az érdeklődőkkel, igen lendületesen és szemléletesen, helyenként élcelődve, provokálva és arra biztatva a közönséget, hogy semmit se higgyenek el neki addig, amíg nem vetették össze saját tapasztalataikkal.
Válságban van a hagyományos párkapcsolati minta?
Beszélt a nemi szerepek jelenlegi újragondolásáról, az ideális nőkkel és férfiakkal kapcsolatos gyakran egymásnak ellentmondó hagyományos és modern elvárásokról. Egy nővel szemben például egyszerre elvárás, hogy anya, szupermodell alkatú szerető és segítségre szoruló kisbaba is legyen. És tovább lehet folytatni a hasonlókat: egyszerre legyen természetes és tökéletesen kisminkelt; sikeres, de ugyanakkor a férfi támasza is; kacér és hűséges. De a férfiakkal kapcsolatos ellentmondásos elvárásokat is lehetne sorolni: egy igazi férfi úgy legyen macsó, hogy egyben érzékeny is, legyen család centrikus/házias, és sikeres. Ilyen elvárások teljesítésére való törekvés megnehezíti az emberek életét.
Kozma-Vízkeleti szerint manapság a férfi és női szerepek kettéosztottságának az újragondolása zajlik, és nagyon sokféle pozíciót kipróbálhatunk a hagyományos férfi és női szerepek közötti skálán, aminek az egyik végén ugye a visszahúzódó, gondoskodó és otthonteremtő asszony van, míg a másikon a határozott, dinamikus, bátor és a családját eltartó férfi. Ennek ugyanakkor következményei vannak.
Az újragondolt nemi szerepeknek akkor lesz jelentősége, amikor párkapcsolatba kerülünk, akkor aktivizálódik a főleg gyerekkorban elsajátított kapcsolati alapmintánk. Ha ezek a minták arra indítanak, hogy leuraljad a másikat vagy állandó harcban legyél vele, akkor azzal csak a családterapeuták járnak jól.
Ilyen a hierarchikus családmodell, amiben valakinek meghatározónak, családfőnek kell lennie, ami biztonságérzetet adhat, de nem biztos, hogy a másik alárendelt szeretne lenni minden helyzetben. A kiegészítő modell is érvényes lehet, amikor a párok egymás számára lehetővé teszik, hogy önmaguk legyenek, segítenek kiteljesíteni a társukat, de ez nagyon sok odafigyeléssel és párkapcsolati munkával jár. Az előadó szerint trendi a nemek harca modell, ami gyakorlatilag egy állandó és intenzív szellemi párharc, amiben viszont a biztonságérzet ritka vendég, ami megint csak a terapeutának a legjobb. Kozma-Vízkeleti szerint most ott tartunk, hogy újradefiniáljuk a családmintákat, ami több választási lehetőséggel, de ebből következően sokkal több munkával is jár.
Érvelése szerint a korábbi kapaszkodók eltűntek, egyszerre vannak jelen a hagyományos és a modern elvárások a férfiakkal és nőkkel szemben, de mindenkin magán múlik, hogy mit kezd ezekkel az elvárásokkal - így most komolyabb kihívás összerakni az embereknek a saját nemi szerepüket.
A párterapeuta azt is hangsúlyozta, hogy a családban a gyerekek fejlődése szempontjából fontos, hogy legyen, aki feltétel nélküli elfogadást és szeretet biztosít a gyereknek, de olyan is, aki korlátokat mutat és elvárásokat közvetít felé. Legyen, aki aggódik, ha gumidefektet kap az autó, de olyan is, aki kicserélje azt. A különböző értékeket nem kell feltétlenül nemhez kötni, hanem az a fontos, hogy képviselve legyenek a családban és a gyerek számára megtapasztalhatóakká váljanak.
"A kerekasztalon mindig a nyitott, liberális, sok szempontú, alapvetően emberközeli világot fogom képviselni"
- ismertette álláspontját Dégi L. Csaba, az előadást követő beszélgetés egyik résztvevője, a kolozsvári BBTE Szociológia és Szociálismunkás-képző Karának oktatója. Szerinte a beszélgetés lényege, hogy minél több szempont megjelenjen, árnyalja az előadást és új szempontokat vessen fel, amire a résztvevők és az előadó is reagálhat. Ebből a szempontból fontos, hogy partnerek legyenek a beszélgetésben, konfrontálódjanak és vitába szálljanak a saját álláspontjuk mellett. Ebből a szempontból épp Dégi L. Csaba volt a legbevállalósabb, a legélesebb csörték az előadóval mindenképp az ő nevéhez fűződnek.
Dégi kiállt amellett, hogy a kötött nemi szerepek eltűnése, változása gazdaságilag is kódolt, mert például két személy keresete szükséges manapság ahhoz, hogy tisztességesen eltartson egy családot. Szerinte abból a szempontból is érdemes figyelembe venni a gazdasági aspektust, hogy a genderfluid módon nevelt személyek előnybe fognak kerülni a piacon a nemileg kódolt szerepek szerint neveltekkel szemben, egyszerűen ezért, mert az elvárások ebbe az irányba mutatnak. Szerinte nem is tudunk kimaradni ebből a változási folyamatból, így csak akkor jöhetünk ki jól, ha alkalmazkodunk. Úgy gondolja, hogy nyíltabban kellene erről a témáról beszélni, mert a társadalmi változással járó szembekerülés csak szenvedéssel jár.
"Nekem rettentessen kényelmes volt a helyzet, mert nagyon szabadon beszélhettem egy olyan kérdésben, ami nem képezik a szűk szakbarbár munkámnak a részét. Nyilván nekem is van tapasztalatom ezekben a kérdésekben, de ezekről szinte soha nem nyilatkoztam, mert nincs amiért engem összekötni egy ilyen témával. Ha eddig felkértek, mindig visszautasítottam. A téma egy olyan ajtót nyitott meg előttem, ami a szerep szempontjából nagyon komfortos, őszinte és be tudom vállalni. Ezeket eddig én legfeljebb a saját óráimon tudom elmondani, hogy mit gondolok a nemi sokféleségről, a transzhumanizmusról és a nemiségnek a virtualizációjáról" - mondta az előadás után a Transindexnek. Dégi L. Csaba, aki arról is beszámolt, hogy Magyarországon a kerekasztal része egy irodalmár is, szerinte előbb-utóbb a kolozsvári kávéház is olyan lesz, mint a magyarországi, ahol fontosnak tartják, hogy egy művész is legyen a meghívottak között.
Ugyanakkor a visszajelzésekkel kapcsolatban azt is megjegyezte a szakember, hogy bár a Mindset pszichológia koncepciója szerint mindenki a saját lelki világának a nyelvezetére kell lefordítsa az elhangzottakat, ennek ellenére nem lehet kikerülni azt az elvárást, hogy aki beül oda, az arra vágyik, hogy azért valamelyest személyre szóló válaszokat kapjon.
Dégi azt is megjegyezte, hogy szerinte egy ilyen első találkozáskor az elvárások tisztázása legalább annyira fontos, mint maga az esemény.