A színpadra állni volt a legnehezebb: Kozmutzások az Örökségünk Őrei vetélkedőn
G. L. 2017. április 06. 18:03, utolsó frissítés: 18:03Először indultak önállóan az Örökségünk Őrei vetélkedőn, rögtön nyertek is.
Legyőzték a határaikat, nem csak most, hanem az ezt megelőző hat hónapban is - mondta Hegedüs Csilla, az Örökségünk Őrei vetélkedő ötletgazdája az idei kolozsvári döntő kiértékelőjén, amikor bejelentette, hogy a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának csapata megosztott első díjat kap (a Református Kollégium csapatával közösen). Ezt emeli ki Albert-Nagy Erika gyógypedagógus, a csapat egyik felkészítője is, amikor a vetélkedőről beszélgettünk.
"A legnagyobb szó, hogy valóban legyőzték a korlátaikat,
mert tényleg nagyon féltek kiállni a színpadra. De megcsinálták. És a héten már nagyon büszkék voltak magukra" - magyarázta Albert-Nagy, majd azt is hozzátette, hogy az is kihívás a gyerekeknek, hogy hat hónapon át kitartsanak a feladatok mellett, mert még soha nem vettek részt ilyen hosszú kifutású, városi szintű projektben. "És azok sem ilyen város szintű tevékenységek voltak, hanem a speciális tagozatnak szánt versenyek. Különleges élmény volt a gyerekeknek a többi iskolával egy színpadon állni, mert a mi feladatunk sem volt speciálisabb, ugyanazt kaptuk" - mondta.
A Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolája számára ez volt az első alkalom, hogy csapatott indítottak az Örökségünk Őrei vetélkedőn. Tavaly a Báthory István Elméleti Líceum csapatával ugyan egy részük már fellépett a döntőben, amikor egy himnuszt jeleltek el, de a mostani szereplésük sokkal több volt annál.
"Tavaly ősszel az RMDSZ részéről Hegedüs Csilla szólt, hogy jó lenne, ha önálló csapatként is örökbe fogadnánk egy műemléket. Akkor döntöttük el, hogy két osztály partnerségben fog elindulni. Azért kettő, mert nálunk kis létszámú osztályok vannak, egy csapathoz nem lett volna megfelelő számú gyerek egy osztályból" - mondta Albert-Nagy Erika. Így történt, hogy a hallássérültek osztálya mellé, akiknek egy része már tavaly is részt vett a vetélkedőn, a speciális nevelési igényű nyolcadikosok is csatlakoztak. Diszlexiás, értelmi fogyatékos, halláskárosult, siket, figyelemzavaros diák egyaránt volt a csoportban. Mi speciális nevelési igényű gyerekekkel találkoztunk és beszélgettünk, akik, bár a Kozmutzához tartoznak hivatalosan, de helyileg a Báthory István Elméleti Líceum épületében tanulnak.
"Először a Fellegvárat akartuk"
- mondta Anita; de azt már nem lehetett, teszik hozzá a többiek. Azért választották volna azt, mert az közel van a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának főépületéhez. A csapat beszámolója szerint a novemberi sorsolásra még úgy mentek, hogy a Fellegvárat választják, de a helyszínen kiderült, hogy az már másnak is eszébe jutott. Akkor döntötték el teljesen spontánul, hogy a Sétateret szeretnék. A másik csapat végül nem jutott el a kolozsvári döntőig, amelyen a 13 örökbefogadott műemlék közül 6 vehetett részt.
A csapat a legelején még a Sétatér történetével ismerkedett meg, megbeszélték, hogy az egykori Hangyásberek helyén alakították ki az 1800-es évek közepén, és korábban korcsolyapálya is működött a tavon. Ezek után viszont inkább ráálltak a madaras témára, mert számukra ez tűnt a leginkább megfoghatónak.
"Gyakorlatiasabb és könnyebb is volt számunkra, mint a története után kutatni a könyvtárban" - mondja a tanárnő. A madaras téma jó választás volt, mert amikor kérdezzük, egyértelműen kitűnik, hogy ehhez kapcsolódik a gyerekek legtöbb pozitív emléke. Az ott élő fajokról szóló előadást (Cimpan Kinga, a madártani egyesület képviselője tartott előadást), a rendszeres téli madáretetést, illetve a virtuális madaras kártyák készítését egyaránt említették.
A tagok a Sétatéren élő madarakról készített virtuális kártyákat aggattak a tavat körülvevő fákra. Ez után pedig a WallaMe nevű androidos alkalmazás letöltésével és telepítésével kutathatóak lettek ezek a kártyák, pontosan olyan kiterjesztett valóság elven működött, mint a tavaly roppant népszerű Pokémon GO játék. Március elején egy vetélkedőt szerveztek, amikor is meghívták a Kozmutza 5-6. osztályosait, hogy csoportosan madarakat keressenek. De emellett részt vettek madáretetőt készítő műhelyen, illetve karácsony előtt ünnepi népdalokat is jeleltek a Kaszinó előtt.
Már az is nagy kihívás volt, hogy megtanulják Microsoft programban megszerkeszteni a kártyákat
- magyarázta Albert-Nagy Erika a speciális nevelési igényű csoport osztályfőnöke. Ők ugyanis nem tanulnak informatikát, így külön meg kellett tanulniuk a szöveg- és képszerkesztést. Számítógépet természetesen már korábban is használtak, Norbi, mint mondja, Counter Strike-ozni szokott, Rudy a Youtube-on szeret zenét hallgatni, míg Annamária a Facebookot és a Youtube-ot használta, ameddig volt gépe. Most már nincs. De esetükben említhetnénk akár azt is, hogy meg kellett tanuljanak kommunikálni a hallássérült társaikkal.
"Nagyon jól érezték magukat a másik osztály diákjaival, de amikor a közönség előtt kellett szerepelni, azt nem igazán szerették. De nagyon jól megértették egymást a másik osztállyal, akik között nagyjából fele-fele arányban vannak siketek és nagyothallók. A nagyothallók segítették őket abban, hogy a teljes hallássérültekkel is kommunikáljanak. Nagyon jó volt az együttműködés, mert megtanultak egymással együttműködni" - mondta a gyógypedagógus. A gyerekek elmondása szerint még néhány kézjelet is sikerült közben elsajátítaniuk.
Felállni a színpadra volt a legnehezebb
- idézte fel a legemlékezetesebb élményét Norbi, aki azt is hozzátette, hogy nem érezte jól magát ott, de még így is az maradt a legnagyobb élménye, mert korábban még soha nem volt ott. Anita is ezt mondta, hogy egyszerűen nem akart kimenni a színpadra, ő azt szerette, amikor a madarakat keresték. A gyógypedagógus szerint jobban szerették a döntőt megelőző hat hónap tevékenységeit, mint a színpadon állni.
"Azt hiszem, hogy a legnagyobb biztatásra akkor volt a szükség, amikor tényleg ki kellett állni a színpadra" - mondta. Az osztályfőnök szerint többször is felmerült a gyerekekben, hogy minek is kell ez az egész, de amikor a végén kiderült, hogy nyertek, mindenki nagyon örült. És végül is azt is elismerik, hogy megérte, mert sok mindent tanultak, mint Annamária mondja elhalkuló hangon, és azért is, mert tízest kaptak, ahogyan Rudyból bukik ki egy félmondat.
A tábort természetesen nagyon várják, kettőn is részt vehetnek, a Communitas Alapítvány Bölcs Diákok táborában, illetve az Örökségünk Őrei táborban is ott lehetnek.