Erdély lakossága genetikailag más, mint Havasalföldé és Moldváé?
G. L. 2017. március 14. 15:21, utolsó frissítés: 15:25A gének alapján van különbség, de ez gyakorlatilag minimális. Romániai népek eredetét vizsgálták a mitokondriális DNS alapján.
Az erdélyiek inkább közép-európaiak, míg a történelmi Havasalföld, Moldva és Dobrudzsa lakói inkább balkáni eredetűek - derült ki egy nem rég közzétett genetikai kutatás eredményeiből, amely a BioMed Central orvosi szaklapban jelent meg. A Relu Cocoş és társai által jegyzett tanulmány feltevése szerint Románia az Ázsia és Európa közötti migrációs útvonalak kereszteződésében fekszik, és mint ilyen, folyamatosan ki volt téve a migráció és népvándorlások hatásainak. Azt nézték meg, hogy a történelmi román régiók mitokondriális DNS (mtDNS) haplocsoport eloszlását miként befolyásolták ezek. Még mielőtt ezt részletesen bemutatnánk, következzen egy
nagyon leegyszerűsített bevezetés a genetikába.
"A mitokondriális DNS anyai ágon öröklődik. A világ különböző tájain jellegzetes mtDNS haplocsoportokat találunk. A haplocsoportokon belül haplotípusokat különítünk el. A tanulmányozott romániai populációk az Eurázsiára (H, U, K, T, J, HV, V, W, X), Ázsiára (A, C, D, I, M, N) és Afrikára (L) jellemző mitokondriális haplocsoportba sorolhatók. A haplocsoportok közötti különbségeket mutációk okozzák. Ennek megfelelően, azt, hogy egy egyedet vagy populációt melyik haplocsoportba és haplotípusba sorolnak, az mtDNS-ében azonosított mutációk döntik el" - nyilatkozta a Transindexnek a tanulmánnyal kapcsolatban Székely Gyöngyi, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója. Még egyszerűbben. Egy-egy haplocsoportot úgy lehet elképzelni, mint egy nagy "család": olyan emberek összességét, akiknek valaha közös ősanyja volt. Ennek az ősanyának a szervezetében ment végbe az a génmódosulás, aminek nyoma minden egyes leszármazottjukban fellelhető.
Az említett romániai kutatásban (Cocoş és mts., 2017) pedig azt nézték meg, hogy a különböző haplocsoportok milyen gyakorisággal fordulnak elő egymáshoz viszonyítva a történelmi régiókban, illetve azt is megnézték, hogy ezek hogyan viszonyulnak az európai populációban tapasztaltakhoz. Tehát, milyen közös ősre vezethető vissza a mostani populáció, illetve ez mennyiben hasonlít az környezetünkben élőkhöz. A kutatók összesen 714 romániai genetikai mintáját elemezték a négy történelmi régióban. Havasalföldről 226, Dobrudzsából 46, Moldvából 235, míg Erdélyből 207 mintát vettek. Ezek véletlenszerű minták voltak. Az volt a céljuk, hogy felfedjék a speciális genetikai különbségeket a történelmi tartományok populációban.
A kutatás készítői szerint az indokolta a vizsgálatukat, hogy korábban ilyen részletességgel soha nem nézték meg egész Romániára kiterjedően a mtDNS haplocsoportok eloszlását. Az általuk idézet korábbi, egész országra kiterjedő kutatásban, amelyet egész Európában elkészítettek, összesen 197 mintát vettek. Székely Gyöngyi szerint ennek az új katatásnak az esetében megfelelő volt az alkalmazott mintaszám, más, hasonló jellegű kutatásban is ekkora mintával dolgoznak.
Népek keveredése a mai Románia területén
A tanulmány szerzői, mint történelmi hatásokat megemlítik Erdélyben a dákok területfoglalásait, Havasalföldön, Dobrudzsában és Besszarábiában pedig a géták térnyerését az időszámításunk előtti első évezredben. De kiemelik még a rómaiak hódítása az 1-2. századokban, illetve a szlávok 6. századi behatolása a mai romániai terültekre. Emellett szerintük még fontos hatással bírt a székelyek és a szászok betelepítése a 10-13. század között, illetve a fél évezredes török fennhatóságot és befolyást, ami szintén jelentős hatással lehetett a populáció génállományára. Ezek a befolyásoló tényezők eltérő hatással voltak a mai Romániai történelmi régióinak populációjára, vagyis a mtDNS haplocsoportok eloszlására.
Az elemzésből az derült ki, hogy Havasalföld, Moldva és Dobrudzsa a Balkánnal mutat genetikai hasonlóságot, míg Erdély lakossága inkább a közép-európai csoportokhoz kapcsolódik szorosabban. Érdekesség, hogy az ázsiai anyai leszármazást az összes vizsgált földrajzi területen kimutatták. A kutatók szerint ez a különbség a Kárpátok népmozgásokat befolyásoló, természetes elválasztó szerepének tudható be.
Ahogy az várható volt, az egyének többsége a kilenc eurázsiai haplocsoport (H, U, K, T, J, HV, V, W és X) valamelyikébe tartozott. Emellett azt tapasztalták, hogy az ázsiai eredetű A, C, D és I haplocsoportok a teljes lakosságra nézve 2,24 százalékos volt, ami megfelel a más európai populációkban tapasztalható gyakorisággal. A szintén ázsiai eredetű M és N haplocsoport viszonylag nagy gyakorisággal fordult elő a történelmi Havasalföldön, Moldvában és Dobrudzsában, de szinte teljesen hiányzott Erdélyben. Ellenben az eurázsiai X haplocsoport nagyobb gyakorisággal volt jelen Erdélyben, mint a másik három régióban.
Az Európában legelterjedtebbnek számító H haplocsoport (40,98 százalékos jelenlét) általánosan összhangban volt azzal a gyakorisággal, ami az európai népesség körében tapasztalható. A régiók között a H haplocsoport Erdélyben relatív nagyobb arányban fordult elő, míg Dobrudzsában alacsonyabban. Az egész populációt tekintve a második leggyakoribb az U haplocsoport volt, aminek viszont észrevehetően ritkában fordul elő Erdélyben, mint a másik három területen. Az eurázsiai HV haplocsoport esetében hasonló gyakoriságot figyeltek meg Havasalföldön, Moldvában és Erdélyben, mint Európa más országaiban, de megfigyelhetően nagyobb gyakorisággal fordult elő a dobrudzsai lakosságban.
A többségében magyarok lakta Hargita, Kovászna és Maros megye
is bekerült a mostani mintába. De mint Székely Gyöngyi is megemlítette, a magyar etnikumú populációk felmérésére már korábban többször is volt példa, a székely és csángó populációk eredetét tanulmányozták mtDNS-ük alapján. A székely populációból származó 178 mintában 135 haplotípust azonosítottak, míg a csángó populációból származó 182 mintában 84 haplotípust. Akkor azt találták, hogy a székely populáció genetikai összképe beleillik az európai népességben megfigyelt mtDNS eloszlásba, változékonyságába. Ugyanakkor az ázsiai eredetű mitokondriális haplocsoportok (A, B, C, G, Y) viszonylag nagy arányát figyelték meg a székely népességben, ami erőteljes ázsiai invázióra utalhat, vagy pedig a keleti eredet bizonyítéka lehet. A gyimesi csángó népesség mtDNS kompozíciója lényegesen eltér a többi magyar populációtól (Brandstatter és mts., 2007).