„Nem működne az, hogy két zenekarban ugyanaz az énekhang legyen”
G. L. 2017. március 09. 15:11, utolsó frissítés: 22:27Fóris-Ferenczi Gábor tavaly őszig még a The Carbonfools dalait se ismerte igazán, idén áprilisban már az énekesükként fog fellépni.
Február közepétől a kolozsvári Whisperblast zenekar korábbi alapítója, énekese, Fóris-Ferenczi Gábor a budapesti The Carbonfools zenekarban folytatja, veszi át Fehér Balázs 2015 szeptemberében megüresedett helyét. Gáborral beszélgettünk.
Mikortól vagy hivatalosan tag?
- Amióta megjelent az első közös dalunk, február közepe óta, de már hónapok óta dolgozunk együtt.
A zenekar 2015 szeptemberében jelentette be, hogy szünetel, majd egy fél évvel később, 2016 márciusában kezdtek el új énekest keresni. Hogyan kezdődött a történetetek? Te is a felhívásukra jelentkeztél?
- Én nem követtem a The Carbonfoolst korábban. A nevüket hallottam, de nem ismertem a dalaikat. Magyarországi zenét se igazán hallgattam. A régi zenekarommal, a Whisperblasttal a Form Space-ben léptünk fel a Hiperkarma előzenekaraként tavaly ősszel. A Carbon dobosa, Benő (Hámori Benedek - szerk.) pedig a Hiperkarmában is dobol. Ő hallotta a hangpróbán, ahogy énekelek, és utána keresett meg azzal, hogy énekest keresnek Budapesten a Carbonnal. Otthon meghallgattam őket, tetszett, és írtam Benőnek, hogy akkor elmegyek a meghallgatásukra. És felvettek.
Ilyen egyszerűen?
- Nem. Először Benő küldött néhány számot, amit meg kellett tanuljak. A budapesti meghallgatáson pedig még volt négy csávó, aki szintén énekelt. Utána Titusszal, a zenekar alapítójával és vezetőjével azt is megnéztük, hogy milyen a hangom vételezésben. Többször is. Sőt, dalokat is írtunk. Elég sok idő telt el, amire konkrétan megállapodtunk, hogy akkor én is a zenekar tagja vagyok.
Mindig olyan embernek tűntél, aki a színpadon érzed igazán otthon magát, aki szeret szerepelni. Indultál tehetségkutatón is, zenekart is alapítottál. A kolozsvári zenei projektjeid most hogyan alakulnak?
- A Whisperblast volt az első zenekar, amit én alapítottam, és amit évekig húztam-nyúztam. Tagcserékkel, meg minden. A zenekar első és legnagyobb csúcspontja az volt, amikor megjelent a Holding on to December című dalunk. De pont a megjelenés után Gergő (Petri Gergő - szerk.), a gitárosunk elment egy másik zenekarral turnézni, akkor megszűnt a zenekar.
Amikor visszajött Gergő, megint elkezdtünk dolgozni, de már nem ment olyan jól. Ezért egy csomó mindent megváltoztattunk, például akusztikusabbak lettünk, de akkor Gergő ismét elment. Az a helyzet, hogy nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, és én nélküle nem igazán tudtam csinálni, igaz, nem is akartam.
Amikor a Carbon felajánlotta a lehetőséget, akkor már nagyon rosszul alakultak a dolgaink. Közben Gergő ismét elment három hónapra dolgozni és tanulni. Így inkább nem csináljuk tovább.
És az nem is nagyon működne, hogy két zenekarban ugyanaz az énekhang. Gitárosként vagy dobosként még mehet, de énekesként már nagyon fura. Kivéve, ha nagyon másként énekelnék a két együttesben.
A The Carbonfoolsnak azért Fehér Balázs volt az arca. Mennyire érzed azt, hogy hozzá kellene hasonlít? Mennyire várják el, hogy más legyél?
- A zenekar egyáltalán nem várja el, hogy olyan legyek, mint Fehér Balázs. Tisztázták is az elején, hogy nem akarják ezt. De nem is lehetek olyan. Neki szép, egyedi búgó hangja van. Nekem is mélyebb a hangom, mint az átlag, de azért élesebb.
Az elején még gondoltam arra, hogy nehéz lesz négy album után átvenni a helyét, mert már az emberek hozzászoktak az arcához, vele azonosították a zenekart. De aztán nagyon hamar elvetettem azt a gondolatot, hogy hozzá hasonlítsam magam. Nem fog engem gátolni. Folyamatosan nem idegesítem magam azon, hogy nem leszek olyan jó vagy olyan szép. Én már megbékéltem azzal, hogy megteszek mindent, amit tudok. Ha tetszik, akkor jó, ha ez nem tetszik, akkor is ez van.
A The Carbonfools zenéjében sokkal erősebb az elektronikus hatás, mint a te korábbi zenekarodnak a Whispreblastéban. Ezzel hogyan barátkoztál meg? Hogyan változik veled a The Carbonfools?
- Amikor a Whisperblasttel elkezdtük, akkor valóban rockosabb zenét játszottunk. Közben mi is hallgattunk elektronikus zenét, Pendulumot és hasonlókat, és bele is akartuk tenni, de nem igazán értettünk hozzá, és nem hangzott jól, ezért lemondtunk róla. Teljesen elektronikus zenét nem csinálnék, de így nekem teljesen rendben van.
Amikor Benő az elején említette a zenekart, akkor még egy kicsit idegenkedve fogadtam a lehetőséget. Nem ismertem a magyarországi zenekarokat, nem hallgattam magyar zenét. Mindenki Kispál és a Borzt hallgatott, de én nem, lemaradtam a Tankcsapdánál. Talán még a Quimbybe hallgattam egy kicsit bele.
Amikor meghallgattam a Carbon dalait, akkor tetszettek. Fontos volt, hogy angolul énekeltek, mert én is mindig angolul énekeltem. Volt egy periódusom, amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy magyarul kellene énekelni. Meg is győztem magam, de aztán nem jutottam el odáig, hogy magyarul írjak dalokat.
Mindig úgy akartam énekelni, hogy a nemzetközi piacon is megértsék. De egy idő után már rájöttem, hogy nem fog az összejönni, hogy én Amerikában rocksztár legyek. Most egy dal sincs, amit magyarul énekelnék, aminek magyar lenne a szövege. Az egyikben van egy mondóka, de csak annyi.
Emellett fontos volt az is, hogy részt vegyek a kreatív munkában. Amikor először szóba jött a Carbon, egy kicsit azért is megijedtem, mert nem akartam csak feldolgozásokat énekelni. Mert ha nem én írom, akkor végül is olyan, mintha feldolgozásokat énekelnék. De aztán megnyugodtam, amikor először felmentem Tituszhoz, és hívott, hogy ne gyere, írjál erre éneket. Van egy adag kreatív szabadságom, ami nagyon jó. Minden szinten jól alakultak a dolgok a The Carbonfoolsszal.
A Whishperblast ismertsége azért nem mérhető a The Carbonfools népszerűségéhez. Izgulsz azért, mert több ember előtt kell fellépjél?
- Azért nem izgulok, hogy milyen lesz a színpadon, mert én azt szeretem. Minél több ember van, annál jobb, annál inkább felpörget. Ameddig én a maximumot megteszem, addig szerintem nincs baj. Inkább attól tartok, hogy visszaesik az érdeklődés a zenekar iránt. De egyelőre ezt megcáfolják a jegyeladási adatok, mert elkelt minden jegy a koncertünkre. Attól pedig sokkal jobban izgulok, hogy a tévében is kell szerepelnem, fasza, de kellemetlen.
Ez után hogyan alakul a The Carbonfoolsos karriered?
- Jelenleg azt a dallistát gyakorlom, amit a koncerteken fogunk játszani. Nagyjából 20 dalról van szó a négy albumról, amit meg kellett tanuljak. Emellett Titusz is küldi az új dalokat, azokon is dolgozunk. Már szinte egy albumnyi dal van, amin dolgozunk, de a többségük még befejezetlen. 2-3 szám van, amit már a koncerteken is játszunk.
Az első koncertünk dátuma is megvan már, április 21-én lépünk fel az A38-as hajón (Erre már elkelt minden jegye, a következő budapesti koncertjük június 1-jén lesz a Kobuciban - szerk.), és még néhány be van tervezve. Ha a zenekar visszatér arra a szintre, ahol a szünet előtt volt, akkor rengeteg koncert lesz. Nekem is ott kell élnem Budapesten, jelenleg azért még ingázom.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!