A hot-dogok, hamburgerek, perecek és shaormák közt pár éve megjelent az első palaneces. Megnéztük, kik fogyasztják a hagyományos kolozsvári street foodot.
Ha Mátyás, az igazságos 2016-ban feltámadna, és újból álruhában róná Kolozsvár utcáit, vajon ma milyen emberekkel találkozna? Nincsenek már falubírók, pásztorok, ármányos testőrkapitányok, de a jelenkor Kolozsvárjának is megvannak a maga jellegzetes figurái.
Hol találhatjuk meg azonban ezeket a figurákat? Az utcai rohanás gyakorta elnyeli az embereket, és főleg karakterüket, úgyhogy mindenképpen olyan helyen érdemes keresgélnünk, ahol megáll egy picit az idő. Különleges karakterekhez olyan különleges tereket kell keresnünk, amelyek összegyűjtik a kolozsváriakat. Ahogy mondani szokták: "Álljunk meg egy szóra!" És két rohanás közepette hol állnak meg leginkább a kolozsvári emberek? Olyan egyszerű, de annál nagyobb befogadóképességű tereken, mint például a Mátyás-ház utcájában elhelyezkedő palaneces bódé, a Sora bevásárlóközpontban található kávégép, a Victoria mozi előtti padocska, vagy pedig a vonatállomás.
Néhány éve megjelent Kolozsvár utcáin egy illatos és hagyománygyanús kezdeményezés. A rohanó embereknek megálljt parancsolni igazán nem egyszerű dolog, viszont van egy olyan szokás, aminek senki nem tud ellenállni még a legforgalmasabb napjain sem. Ez az étkezés. Amikor szeretett városunkban nagyjából 6 évvel ezelőtt megjelent az első palaneceket árusító üzlet, tudatosan vagy tudatalatt létrehozott egy „hagyományos street food” kultúrát. Ez a kultúra az évek során beleivódott rengeteg kolozsvári lakos életstílusába, és lassan a mindennapos rutin részévé válik ezeknek a személyeknek, hogy munka előtt, közben vagy akár után megálljanak, és a hagyomány egy ízletes hagyatékát megvásárolják. De kik ezek a személyek, ezek a karakterek? Mindenki képes volt beleépíteni ezt az új kultúrát a mindennapjaiba? Vagy csak különböző rétegeknél sikerült ezt elérni? Létezik-e hasonlóság ezek között a személyek között, és ha igen, micsoda? Vagy az egyetlen közös tényező ezekben a karakterekben az emberi ösztön a táplálkozás iránt? Ismerjük meg őket!
Corina, ápolónő: “Gyakran vásárolok palanețet, mert nagyon jó és egészséges. Úgy tudom, nem használnak mesterséges összetevőket az elkészítésnél. Mindenkinek tudom ajánlani! A kedvenceim a szilvás, az almás és a meggyes, utána meg a túrós meg a káposztás. Egyébként én is szoktam otthon készíteni, az anyósomtól tanultam. De az nem hasonlít ehhez, mert a hagyományos palanetet kenyértésztából készítjük, és kemencében.”
Dorin, informatikus: „Kolozsvári lakos vagyok, és ez ma már a második palanețem. Nem fogyasztom minden nap, de gyakran vásárolom. A maxi a kedvencem, mert abban minden van. Sajnos otthon senki sem csinál palanețet. Ha csinálnának, valószínűleg most nem készítenék velem ezt az interjút.”
Sportlicisek:
„- Mi a sportlíceumba járunk, és amíg a buszt várjuk itt reggelente, veszünk egy-egy palanețet.
- Suli után is szoktunk venni!
- A nagyszüleim szoktak otthon sütni, de csak káposztásat és túrósat, és azért az nem ugyanaz, mint itt a ’super-maxi.’
- Én amúgy szakács akarok lenni, hogy majd saját magamnak készítsem ‘a palanețet.’
- Én pedig focista!”
Pereces: „Engem nem zavar a konkurencia, és a saját árura már ráuntam, ezért néha átugrom a szomszédba egy super-maxiért. Azért azt szeretem, mert van benne kolbász is.”
Dragos, sport szakos egyetemista: „Nagyon gyakran eszek itt, mert olcsó. A gyümölcsös és a túrós a kedvencem. Egyetemisták számára a legideálisabb kaja. Mielőtt Tordáról idejöttem, nem hallottam hagyományos palanețet árusító butikokról. Üzenem azoknak, akik vásárolják még ezt a terméket, hogy tiszteletem!”
Vasile, taxisofőr: „Nagyon gyakran szoktam itt enni, amíg várok a kliensekre. Ez egy forgalmas zóna, sok embernek útba esik. A kollégák is naponta fogyasztják. Nekem a kapros-ordás a kedvencem.”
Florina, kisiskolás: „Egy káposztásat és egy meggyeset vettem, de a nagyszüleimnek. Én nem szeretem a palanețet, ezért csak akkor szoktam itt vásárolni, ha a családból megkér valaki, hogy vigyek neki haza.”
Mátyás ház előtti palanețes néni: „Bár hagyományos román termék, nem csak egy bizonyos nemzetiségű emberek eszik, hanem külföldiek is, magyarok is, románok is. Fiatalok, öregek, egyetemisták. Reggeliben inkább sósabbat esznek, utána meg édeset. Nem dolgozom olyan rég itt, de úgy tudom, ez az első palanetes bódé a városban.”
(A Mátyás ház előtti palanețes egyébként több, mint három éve nyílt, a Cipariu téri viszont több mint hat éves. Ők azt mondják, hogy ők az elsők.)
Lehel, műépítész hallgató: „Én általában azért eszek palanețet, mert éhes vagyok. Szerintem közvetve rengeteg emberrel osztozom azon, amit ugyanabból a lisztből készítenek. Hogyha most visszamegyünk Ádámig és Éváig, akkor ugyanabból a lisztből azért elég sok minden készül.”
Teológusok: „Szerintünk ez a fajta étel ideális azoknak az egyetemistáknak, akik nem tudnak otthon saját kaját készíteni. Fogalmunk nincs amúgy, hogy milyen az íze. Mi Fehérváron járunk egyetemre, és ott nincs ilyen. Ezt is csak egy barátunknak vesszük, de ha legközelebb itt járunk, akkor biztosan megkóstoljuk.”
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
