2020. október 25. vasárnapBlanka, Bianka
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Romániai magyar gonoszság-tanfolyam: a szakértő válaszol

S. G. 2004. július 07. 14:59, utolsó frissítés: 14:59

Gonoszság-tanfolyamunk hatására több olvasói levelet kaptunk. Most egyik levélírónk sikeresnek látszó bosszú-akcióját vesézzük ki, majd #b#gyakorlati képzés#/b#ben részesítünk valakit, akit galádul elhagytak Londonban.





>> Kedves Szerkesztők!

A következőkben leírom egy bosszúállásom történetét.

Egy nap az egyik barátom mesélte, hogy egy közös ismerősünk szerint a barátnőm nagyon alább adta velem (mert az előző barátja egy utolsó suttyó volt). Én személyemben éreztem keményen megsértve magam, úgyhogy mindenképpen bosszút kellett állnom.



Mint Pallasz Athéné Zeusz fejéből úgy pattant ki az én agyamból is az ötlet. Először is elmentem a boltba, és szereztem egy normál kenyeres papírzacskót. Vágtam rajta szépen a szemnek és a szájnak rést, és betettem egy borítékba, majd írtam egy kísérőlevelet:



"Szia Zs.!

A természet nagyon elbánt veled, de így talán van esélyed arra, hogy egy fokkal a nulla felé emeld a szexuális életed.

üdv, Á."


A levelet mellékeltem, és megkértem a barátomat, hogy a suliban lehetőleg akkor adja oda neki, amikor minden haverja mellette van. Én sajnos nem láttam, de a hatás állítólag fergeteges volt, és szegény ember még inkább a közröhej tárgya lett. Kb. két héttel az eset után találkoztam vele, és ugyanolyan bambán vigyorgott, mint akinek ötlete sincs, hogy adja vissza. Azt hiszem szegénynél tényleg visszanyalt a fagyi.


>> Kedves Á.!

– A tervhez gratulálunk, vélhetően jól sikerült akció lehetett, de nem hallgathatjuk el pár kifogásunkat. Az első, hogy hatásosabb lett volna, ha az üzenetet magára a zacskóra írod. Továbbá – szintén a fokozás érdekében – rövidebb és hatásosabb lett volna a mondat, ha nem részletezed, hogy mennyire elbánt a természet az illetővel.

Hagyni kellett volna, hogy jöjjön rá magától. Beszámolód szerint utólag bambán vigyorgott: ezek szerint nem sikerült vérig sértened – mert ha igen, minimum ordibálni kezdett volna veled. Sajnos a papírzacskós trükk túlságosan emlékeztet az ötvenes évek amerikai filmjének egyik figurájára, a szégyenlős kiskacsa esetére.

Az ugly little duck inkább elnéző sajnálkozást kelt, mint igazi kárörömet (melyről tudjuk, hogy azért a legszebb érzés, mert nem színezi el semmi irigység). Figyelemreméltóbb lett volna egy teljes álöltözetet gyártani részére. A Pallasz Athénés hasonlatból és leveled kissé túlírt stílusából ítélve továbbá nem hallgathatjuk el a végső következtetést: valóban megtörtént ez az eset?

további kellemes szurkálódást:
a szerk.

___________________

>> Tisztelt ügyeletesek!

Az elsõ történet: Egy nagyon aranyos lánnyal jártam (hát mindig annak látszanak) :)) 2003 jan.-júl-ig. A történet lényege röviden: egy három éves kapcsolatból szakítottam ki, nagyon jól megvoltunk, tervezgettünk szépeket és jókat. Egy olyan döntés született részemrõl – a kapcsolatunkat megelõzõen – hogy kiszeretnék menni Angliába nyelvet tanulni, meg egy kis pénzt keresni.

Ezt a döntésemet a lány tudta, így hát azt terveztük, hogy együtt jöttünk ki, de hát au-pair állásra jelentkeztünk, következésképp a barátnőm hamarabb kijött, mint én, de nem volt hajlandó várni (szakítottunk). Ez nagyon rosszul esett, a későbbiekben még próbált lebeszélni, hogy kimenjek.

Dehát itt vagyok és most öt percre lakunk egymástól London 3-as zónájában. Viszont ahányszor találkozunk, annyiszor említem meg neki, hogy milyen liba, és minden valós és vélt dolgot a szemére hányok. De viszont valami sokkal mélyebbet szeretnék, jó móka lenne, már csak azért is, mert már én unom a szurkálást.



A második történet: Vettem egy használt mobilt egy mozgóárustól itt Londonban, és lám nem úgy mûködött, ahogy egy tiszteséges telefonnak kellene. Visszavittem a telefont, de az árus, annak ellenére, hogy garanciát vállalt, nem volt hajlandó visszaadni a pénzem.

Ígyhát elkezdtem hangos szavakkal hirdetni az árus körül, hogy szemét telefonokat árul, erre viszont ő be akart hívni a sátra mögé, hogy elmagyarázza nekem a társával együtt egy öklözős partival, hogy kinek van igaza. De én ezt érezvén eliszkoltam. Szóval finom bosszút szeretnék állni.

üdv: A.


>> Kedves A.!

– Mivel első történeted akár egy egzisztencialista jellegű novella alapanyaga is lehetne, irodalmi forrásokban kutattunk megoldás iránt. Tanácsunk a következő: kövesd Julio Cortázar, illetve Bret Easton Ellis tanácsát.

Bővebben. Easton Ellis megkapó részletességgel ír le egy olyan jelenetet, amelyben a szakítást kezdeményező férfi az étkezésen keresztül áll bosszút ex-szerelmén, Cortázar pedig azt meséli el, hogyan eteti meg egy törékeny, halkszavú lány hátborzongató ínyencségekkel kedvesét, aki mit sem sejt azok tartalmáról. (Mérgezésről szó sincs – nem érdemes ilyen piszlicsáré ügyek miatt évtizedeket ülni.)

Vigyázat, nem egészen olcsó mulatság. Vásárold meg az egyik legfinomabb és legdrágább, de mindenképpen a legpuccosabban kinéző bonbont/csokoládét. Utána foglalj asztalt egy elegáns étteremben, mondjuk az 1929-től működő Quaglino's-ban a Bury Streeten.

Mindegy: olyan legyen, ahová dicsőség beülni. Hívd meg a hölgyet egy jeles nap alkalmából – születés- vagy névnap, találkozásotok évfordulója stb. – oda vacsorázni, kösd ki, hogy csakis estélyiben jelenjen meg.

Három. Fogj egy adag minél gusztustalanabb bogarat (Cortázar) vagy egy olyan szagtalanító rudacskát, amelyet férfivécékben a piszoárokba szoktak helyezni (Easton Ellis). A bogarat/szagtalanítót preparáld bele az édességbe – de az is elég, ha leöntöd közönséges főzőcsokival, és az elegáns édesség papírjába csavarod vissza.

A vacsora végeztével külön tálcán szervíroztasd a pincérrel az ajándékod – figyeld az arcát! Ne nekünk légy hálás, inkább olvasd az Amerikai Psychót.


Második történetedhez annyi hozzáfűznivalónk volna, hogy céltalan kiabálás helyett plakátold ki a környéket azzal a szöveggel, hogy X. Y. mobiltelefonárus határozottan cáfolja, hogy nem biztosítana megfelelő garanciát a készülékekre. Nem árt az üzenetet sablonnal és festékszóróval a járdára is fújni minél több példányban.

___________________


További tartalmas gonoszkodást mindenkinek – folyt. köv.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS