2023. szeptember 21. csütörtökMáté, Mirella
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A románok szerelmi élete

Carmen Anghel 2004. június 16. 11:45, utolsó frissítés: 11:29

A 19. századik a házasságtörést, az élettársi viszonyt és a prostitúciót #b#bűncselekménynek tartották a románok#/b#. Ennek ellenére Stefan cel Mare-tól kezdve, Drakulán keresztül a bojárfeleségekig elég gyakran űzték.





Drakula szerelmei

„Szerelembe estek” – határozták meg hajdan azt a vegyi reakciót, amely során egy férfi és egy nő minden másról megfeledkezik. Az a nő, aki ugyan nem volt prostituált, viszont szenvedéllyel fonta lábait kedvese köré, a romlott asszony kategóriájába soroltatott. A házasság előtti szexet, a pénzért történő aktust, a gyermeknemzés nélküli, önmagáért való szeretkezést és a házasságtörést sem nézték jó szemmel, és törvénysértésnek bélyegezték.

Hol lehettet régen hozzájutni a szerelemhez? Mindenhol, de leginkább ott, ahol általában sok férfi gyűlt össze: a kocsmákban, a vásárokban, a kikötőkben, a fogadókban és a katonai táborokban.



Egy 15. századi levélben, amelyet a Braila-i bojárok küldtek Stefan cel Mare-nak, neheztelésüknek adtak hangot az uralkodó azon szándékáért, hogy védelmébe vegye „egy kurvának a gyermekét”, akinek az anyja „az országban tartotta az összes brailai halászt”. A krónikások is sokszor bírálták az uralkodót, mert sok ágyast tartott, valamint rengeteg törvénytelen gyermeke volt, akiket már képtelenség volt számon tartani.

Vlad Tepes, vagy ahogy a Nyugat ismeri, Drakula szerelmi életéről igencsak keveset tudunk. Legalább kétszer nősült, először egy bojár lányával, majd Mátyás király lánytestvérével, emellett még számos fattyút nemzett. Az első felesége, Mina asszony 1462-ben öngyilkos lett: leugrott a toronyból, miközben a törökök a várat ostromolták. A legendák szerint Drakula megölte az egyik szeretőjét, mert hűtlen volt hozzá.


Kivégzés a Kígyók Szigetén

Egy 16. századi dokumentum említést tesz egy pénzbírságról, amit a szexuális kihágások miatt róttak ki. Egy évszázaddal később a jelenség valószínűleg nagyobb méreteket ölthetett, mert Paul de Alep 1643-ban megemlíti, hogy Moldvában a könnyűvérű asszonyoknak levágják az orrát, oszlophoz kötözik őket, esetenként vízbe is fojtják őket.

Dobrúzsában, amely abban az időben török fennhatóság alatt állt, a házasságtörő asszonyokat elvitték a Kígyók Szigetére, kikötözték őket és hagyták, hogy a szúnyogok halálra csípjék őket.

Kísérletek is történtek a szabad szerelem, így a prostitúció visszaszorítására is. Az 1652-ben kelt törvény szövege szerint az örömlány felismerhető a hely alapján, ahol lakik, és a ruhák alapján, amiket hord. Ugyanakkor a házon belül történt házasságtörés esetére feljogosítja a férjet, hogy büntetlenül megölje a feleséget és annak szeretőjét.



Dimitrie Cantemir az 1716-os Moldva leírásában megjegyzi, hogy a moldvai fiatalok szerint a szabad szerelem nem szégyen, sőt azzal dicsekednek, hogy még házasság előtt titokban vétkeztek.


Férjverés "természetellenes" pózért

A 18. században mégis virágzott a szerelem. Kedvező körülményt biztosítottak hozzá a gyakori háborúk, az idegen csapatok, amelyek átvonultak, vagy a román országrészekben állomásoztak. Például 1738. február 25-én, az orosz-osztrák-török háború idején Gheorghe, az egyik bukaresti külváros lakója el akart válni a feleségétől, Neagatól, mert az úgymond rosszul viselkedett, a tavalyi év folyamán gyakran felkereste a török tábort. Gheorghe tulajdonképpen azt szerette volna elmondani, hogy a felesége elkapta a szifiliszt.

Az anyák nevelése és a papok intelmei nyomán a feleségek csak a klasszikus szeretkezési pózt voltak hajlandó elfogadni: a nő a hátán fekszik, a férfi fölötte (ezt hívták a későbbiekben misszionárius póznak). Minden újítási ötletet a férj részéről gyanakvással fogadtak és visszautasítottak.

1783-ban Anastasia, a Szent Erzsébet nevű bukaresti külváros lakója, óriási botrányt csapott miután a férje arra kérte, hogy hátulról is csinálják. A visszautasítás mellet a férj ráadásul még egy verést is el kellet viseljen. Egy évvel később 1784-ben Zamfira, a Muscel megyei Calinesti-ről szintén bepanaszolta férjét, mert az természetellenes módon akart vele szeretkezni.


A hűtlen osztrák katonatiszt

A bojárfeleségek a 18. században legtöbbször kényszerházasságban sínylődtek, ezért gyakran fordultak vigaszért a ház vagy az uralkodói udvar szolgáihoz. Ezen kívül a katonai megszállás is nyalka tisztekkel kecsegtetett, akik könnyen lekörözték a nem túl karcsú, és ízléstelenül öltözött férjeiket. A tett színhelyén rajtakapott szeretőt viszont a dühös férj a szomszédokkal együtt verte meg, sőt akár börtönbe is zárták.

1789-ben hatalmas botrány rázta meg a román előkelőségek köreit: az udvari étekfogót, Raducan Filipescut nagy szégyen érte. Feleségét, akitől már három gyermeke született, behálózta egy osztrák tiszt. Nagy volt a szerelem: az asszony megszökött a szeretőjével és a vagyon egy részével. Néhány nap múlva azonban megtaláltak a szökevényt, aki a pénz egy részét már elköltötte a szerelmi fészekként használt fogadókban, a hősszerelmes tiszt pedig nyomtalanul eltűnt.

(folyt.köv.)

Forrás: Jurnalul National
Fotók: Cosmin Bumbut
Fordította: Gozner Gertrud

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS