2020. szeptember 21. hétfőMáté, Mirella
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Pávatollas rádiókabaré-felvétel Kolozsváron

Kelemen Attila Ármin 2004. március 30. 17:21, utolsó frissítés: 16:42

#b#[fotóriport]#/b# Felmelegített poénok, erdélyi sztereotípia-zuhatag, bocsánatos tárgyi tévedések. De ez nem elég ahhoz, hogy a projekt ne legyen hatalmas #b#közönségsiker#/b# Nagyváradon, és jelentős Kolozsváron.










Miután Nagyváradon a közönség szétnyomta a színház falait (az Erdélyi Riport szervezésében), Kolozsváron hozzávetőlegesen ezren ültek be az Állami Magyar Színház kilencszáz ülőhelyére. A több mint háromórás produkció teljesen lefárasztotta a közönség öntrianonizált rekeszizmait – alkalmanként éppen szakállas, öntrianonizáló poénokkal.





A képlet a következő: Farkasházy kitalálta, hogy elhozhatná a Magyar Rádió kabaréját Erdélybe (mert az erdélyiek megérdemlik). Összerakta hozzá a pénzt, bepótolt a Communitas Alapítvány is (mert az erdélyiek megérdemlik), néhány millió forintos nagyságrendű produkcióról van szó – hogy mennyi, azt a sajtótájékoztatón nem tudhattuk meg.



Aztán egy élő kolozsvári kabaréfelvételen – amit alapvetően mégiscsak a magyarországi közönségnek szánnak – jól bereklámozzák Erdélyt (mert az erdélyiek megérdemlik). Erdély olyan, mint Mekka, ide minden magyarországinak legalább egyszer el kell jönnie, mondja a sajtótájékoztatón Farkasházy, akinek jóhiszeműségében még mi sem vagyunk elég gonoszak ahhoz, hogy kételkedjünk.

Kényes ügy: a kérdést feltehetnénk úgy is, hogy érdemes-e pávatollat dugatni az erdélyiek seggébe ahhoz, hogy vonzóbb egzotikumnak tűnjenek a magyarországiak szemében. A csináljunk divatot Erdélyből Farkasházy-projekt legalábbis tiszteletreméltó, de az, hogy a fellépőknek többnyire mennyire gőzük sem volt arról, amit éppen divatba akarnak hozni: mégiscsak visszaránt bennünket a reáliák világába.





Hiba volt-e a sajtótájékoztatón megkérdezni, hogy a rádiókabaré ittlétének kampányrendezvényként örülhetünk-e? Miután Farkasházy felmosta a tudósítóval a padlót, Nagy Bandó következett, aztán még páran. Nem az. És ha az, és ha picit az, akkor mi van? De nem az, na. Oké, oké. Aztán végülis a közönségnek kell eldöntenie, azonosít-e a show-ban RMDSZ-fan elemeket vagy sem. (Segítek: azonosít).





A projekt kitalálója, motorja és izzó lelkiismerete Farkasházy Tivadar, ő afféle abszolút tekintély a magyarországi humor-businessben, az előadás alatt a kulisszák mögött tartózkodva feltűnően átjött, hogy ő a padre. Ő vezette fel a számokat, ezzel a felkiáltással próbálva lelket önteni a romániai magyarba: – Önök gazdag szegények!.

Vajon csoda, hogy minden köztiszteletben álló magyarországi azzal kezdi a fellépését: ne, ne vágjátok fel az ereiteket, hiszen olyan régi, patinás az a borotva, még elrontjátok? Nem csoda, hogy a magyarországiak ennyire önmarcangolva gondolnak ránk, ha a sajtótájékoztatón a házigazda ezzel indít: – Köszönjük, hogy itt vannak, hiszen ránk, kolozsvári magyarokra annyira ránkfér egy kis nevetés. Drága istenkém, itt mindenki önkéntes hulla? Nincs más mondanivalónk magunkról, csak az, hogy szenvedünk, mint állat? Hát nincs!



De a fentiek akadékoskodások. A kolozsvári előadáson a közönség nevetett, Korond forgalma pedig a rádióműsor hatására egészen biztosan még inkább megnő. A tudósító az igazságtalanság látszatának ódiumával írja ezt a szöveget. A sztereotípiák – mondta egy turisztikai szakértő – az iparág lelke. Arra az aspektusról, hogy Erdély nem romok, festői borvizes tájképek és önkéntes halottak kizárólagos birodalma, még visszatérünk.



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS