Bolti házicsokikat teszteltünk
Gozner Gertrud 2004. március 01. 07:55, utolsó frissítés: 2004. február 26. 15:34Milyen követelményeknek kell megfeleljen egy ízletes házicsoki? A fogyasztóvédelmiek példájára mi is bevizsgáltuk őket, hogy aztán rájöjjünk: a nagy többség bizony nem kisgyermek gyomrába való.
Extra
Ahogy hozzáértünk, nyomban megsérült a külső borítása, tehát gyengéd bánásmódot igényel. A csomagoláson – a gyerekeket elcsábítandó – vicces kis állatok láthatók. Sajnos amit belül találunk, nem kisgyermek kezébe való.
Már az első harapásnál furcsa grimaszt vág a szánk: ez a termék bizony savanyú. A stb. nevű, a csomagoláson feltüntetett összetevő talán a tartósításhoz használt citromsavat takarja. A második harapásra sem tisztul ki az ízvilág, plusz a torkon enyhe égető érzés jelentkezik, ezért jobbnak látjuk gyorsan visszavonulni.
Bébis
Minimál, a kommunista csomagolástechnikát idéző külső (ami egyébként nagyon jellemző a hazai házicsoki-iparra). Nájlonzacsi, alatta – a csokiba nyomva – egy kis papírfecni a felirattal, és a primitív design mestereinek kézjegyét őrző csecsemő rajzával.
A korábbinál kissé masszívabb struktúrával állunk szemben, az enyhe savanyú alapíz itt is megfigyelhető, amely fokozatosan átvált a gyenge minőségű, cukrozott kakaó keltette émelyítő édességbe. Edzett gyomrok még befogathatják.
A Gini
fantázianevű terméknek kétféle kiszerelésben is beszerezhető a piacon: van egy sima barna és egy tarka, fekete fehér változata. A Giniről egy stilizált pofácska vigyorog ránk, és serkent fogyasztásra bennünket. Először a klasszikus változat felé nyúlunk, lássuk mit nyújt a terméktípus klasszikus darabja.
Itt is megtalálhatók a korábban említett hibák a savanyúságról és a nyers kakaóról, de meglepetésünkre már kezdenek összeérni az ízek, és a csokiszerűség felé tendálni. Az állag még mindig elég lágyacska, hamar összetevőkre bomlik a szájüregben.
A kétszínű változat azonban merénylet az ízlelőbimbók ellen. A világosabb oldal sötét tulajdonságot rejt magában, és torokkaparóra élezi ki az összhatást. Arra, hogy ez tulajdonképpen vanília, más típusú, szintén hazai termékek ízesítéséből jövünk rá. Három harapás már a bélrendszert is károsítja. Lépjünk gyorsan tovább.
Kék
Nagyobb, kiadósabb darabnak néz ki, itt már nem csak a pőre csokoládé vár elfogyasztásra, hanem a nápolyi lapok is. Az egyik oldal ugyan égettebbre sikeredett, de ez ne rettentsen el minket a kóstolástól.
Amint beleharapunk a massza kétoldalt kifolyik a lapok közül, feltárva a nápolyi szeletek valódi rendeltetését. Az első harapás nyomban nosztalgiahangulatot indít el az agyban, 15 évvel ezelőtt is lehetett hasonlókat enni. Hiába, ezen házi-csokik összetételére sem volt hatással a kapitalizmus.
A hátoldalán nagy betűkkel hirdetik, hogy bevizsgálta az egészségügyi minisztérium, viszont mi már nem bízunk a szakértőikben. Itt legalább lehet egy tippünk, hogy a savanykás beütést talán a mazsola okozza. Az állítólagos mogyoróknak – az egészségügyileg engedélyezett első öt harapásban – még nem találtuk a nyomát. De a rettenthetetleneknek lehet végül siker koronázza a bátorságát.
Igazi bizarr kombináció – vélik az ínyencek. Jobb csomagolásban és egy kis reklámmal exotikus készítményként is eladható.
Carpati
Újabb puritán csomagolástechnikával állunk szemben. Ennek a kisipari szövetkeznek még ragasztóra sem telik, ezért az alkalmazottak egyeszűen feltekerték a nájlondarab végeit. Az egész olyan mint egy nagy, csúnya szaloncukor. Mivel a gyártás dátuma kézzel van feltüntetve, valószínűleg nem milliós nagyságrendekkel dolgoznak.
Lássuk a belsejét! Brrr! Ezt sem frissen csomagolták, a külső réteg száraz és törik, a belseje pedig borzalmas. Orvosilag ellenjavallt! Utólag derült ki, hogy ez Kolozsvár egyik központi cukrászdájának a terméke. Ismét szegényebbek lettünk egy legendával...
Másokban viszont gyengéd diákkori emlékeket hozott felszínre: „szagra pontosan olyan, mint amit bentlakásos koromban kavartunk tejporból és kakaóból meleg vízzel” – viszont megkóstolni ők sem merték.
Alunita
A név alapján előbb-utóbb egy mogyoró is fel kell tűnjön a színen. Itt ismét a nápolyi-szelet borítással van dolgunk, amelynek az egyik felét tetszetősen leöntötték, mondjuk így még kóstolatlanul, csokoládéval.
És meg is van a mogyoró, ami a körülötte fekvő csokiréteg ízén ugyan sokat dob, de nélküle nyugodtan elfelejthetjük az egészet. Bennfentesek szerint a nápolyinak az a titka, hogy nem hagyja kiszáradni a csokit, ezért az puha marad.
Háromszínű
Nyugati cukrászmesterektől lophatták a receptjét, mivel a német zászlóra hajazó színekben pompázik. Egyenesen a beleragadt címkéről ehetjük le a csokit, reménykedve, hogy talán még nem szívta magába a nyomdafestéket. Azonnal a mesterséges aromák világában találjuk magunkat.
A csokit nyugodtan elfelejthetjük, mert itt keményvonalas műeper-ízzel állunk szemben. De akkor mit rejt a barna szín?
Amatőr ízvadászoknál még beválhat.
Kimérős
Újabb nápolyiba ágyazott, kimérős, névtelen fehér és barna házicsokesz. A fehér nyers tejporízt produkál, egy kis cukorral megspékelve. A barnáéba pedig nagyon bekavar a nápolyi, de ettől függetlenül fogyasztásra alkalmatlan.
Tehénkés
Ez a kisüzem már kezdi kapiskálni a szakmát. Eddig ez a legházicsokisabb: nem spórolnak az összetevőkőn, megpróbálják a legtöbbet kihozni belőle ebben a műfajban. Ajánlható!
Klasszikus házicsoki
Az abszolút kedvenc. Masszív, vastag, tetszés szerint szelhető, telt ízek. Kell ennél több?
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
