2023. június 1. csütörtökTünde
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A magyar skinhead-mozgalom és Románia

Keresztes Csaba 2013. október 12. 11:55, utolsó frissítés: 2013. október 14. 09:24

A 80-as évek elején a kelet-európai punk sajátos módon egyfajta antikommunista álláspontot képviselt. Hamarosan azonban „begyűrűzött” az országba egy másik nyugati ifjúsági ellenkultúra is: a skinhead.


A magyarországi szocialista államrendszer ellenvéleményt nem tűrő világában szinte csak a zenében, főleg az ifjúsági zenében lehetett önálló, a hatalométól eltérő gondolatokat kifejteni és közvetíteni. A 20. század nyolcvanas éveinek elején ebben a punkzene járt az élen, és a kelet-európai punk sajátos módon egyfajta antikommunista álláspontot képviselt.

Hamarosan azonban „begyűrűzött” az országba egy másik nyugati ifjúsági ellenkultúra is: a skinhead. 1982-ben becsempészett nyugati magazinokból ismerkedett meg a bőrfejűséggel néhány budapesti srác, akik az új mintát követve lenyírták a hajukat, a ruhájukról eldobálták a biztosítótűket és punkokból skinheadekké alakultak. Ezzel egyetemben átvették az akkori nyugati kopaszok idegenellenes érzelmeit is, amelyeket mintegy „magyarítottak”: erős cigányellenes tartalommal töltötték meg. Zenekarukat – a Mos-Oi!-t – első és egyetlen koncertjükért felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.





„Összedől majd Románia/Ceauşescu kártyavára”

Az ominózus koncerten eljátszott öt szám közül az egyik ráadásul a korabeli Romániáról íródott, s finoman szólva sem éppen dicsérő hangnemben emlegette az akkori román állam vezetőjét, rendszerét, vagy éppen az egész román népet.



A nyolcvanas évek elején a magyar-román viszony erősen feszült volt. A Nicolae Ceauşescu irányította Román Népköztársaság elnyomó magyarellenes politikája nagy felháborodást keltett a magyarországi társadalomban, és ez a tizenéves fiatalokra sem maradt hatástalan. A skinhead-mozgalom ráadásul nacionalista irányzatként különösen érzékeny volt a magyarság problémái iránt, már ebben a korai szakaszában is. A hatóság eljárás során a Mos-OI! dalszövegeit szerző gitáros versfüzetét is lefoglalták, amelyben további dalok szóltak Erdélyről (pl. egy versszak: „Régen e nemes föld határtalan nagy volt/De a trianoni szerződés sok földet lekapcsolt/Mégis e sok földből nagyon csak egy fáj/ Az ízig-vérig magyar Erdély nem a miénk már”).

A zenész a kihallgatása során elmondta, hogy a Románia című szám „azért íródott, mert volt egy román könyv, ami magyarellenes volt, de ettől függetlenül is a románokkal kapcsolatban problémáim vannak, mert Erdélyben elnyomják a magyarokat”. (Ő valószínűleg Ion Lăncrănjan Cuvânt despre Transilvania című könyvét ismerhette, amelyik 1982-ben jelent meg.) Az énekes ehhez hozzátette: „Mi úgy értettük ezeket a számokat, hogy ha valamely más nép (arab, román, stb.) vagy népcsoport (cigány) megsért bennünket,


akármilyen módon vagy mértékben, jogunk van visszaütni.”

A társaság barátja is megerősítette a romániai rendszer elleni ellenszenvük okát: „A másik téma a románság problémája volt, itt az Erdély elvesztése mindannyiunknak fáj és ezen túlmenően a magyarokkal szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés, az elnyomó intézkedések. Szó volt arról, hogy Romániában a könyvek, a színdarabok egy része a magyarokat ázsiaiaknak, barbároknak, bevándorlóknak nevezi és a románt felsőbbrendű lényeknek kívánja bemutatni, mint a magyarokat. Ez a szemlélet tükröződik a Mosoly [!] együttes „Románia” című számában, ismét túlzó módon.”

Erdős Péter, a korszak mindenható popmenedzsere, egy irodalmi folyóiratban „Felszólalás a szennyhullám ügyében” címmel fektette írásba a punkmozgalomról vallott véleményét. E cikkben az első skinhead zenekar szövegeit is határozottan elítélte. Mocskolódásoknak tartotta azokat, olyan kitételeknek, amelyektől a büntető törvénykönyv is elpirulna, sőt, szó szerint az „ország külpolitikai érdekeit sértő durva ostobaságoknak” nyilvánította a Romániáról szóló dalszöveg sorait.




A bíróság a zenekar számait alkalmasnak találta az alkotmányos rend, a nemzetiségi politika és „a román nép elleni gyűlölet felkeltésére”, és a zenészvádlottak csak kiskorúságukra való tekintettel úszták meg a letöltendő börtönt. (Adalék: a bírósági tárgyalás előtt az egyik ügyvéd kijelentette a vádlottaknak, hogy a román állam kérte a kiadatásukat. Ez nem valószínű, nyoma nincs, valószínűleg az ügyvéd ijesztgette egy kicsit őket...)


„Hej, Nyiku…”

A nyolcvanas évek közepén terjedni, mind inkább erősödni kezdő skinhead-mozgalom vállalta fel elsőként a revizionizmus gondolatát is. A baloldali rendszer utolsó éveiben pólóikon a saját kezűleg készített Egész-Magyarországos rajzokkal jelentek meg a skinheadek a közterületeken. Ez akkoriban még rendőrpofonokat és a rendőrkapitánysági előállítást eredményezett.

A Mos-OI! kalózmásolatokon terjedő dala is nagy népszerűségnek örvendett, és az elkövetkező években – a romániai magyarellenes terror fokozódása közben – sorra születtek az egyre-másra alakuló skinhead zenekarok Erdéllyel vagy Romániával foglalkozó számai. Ezek közül valószínűleg egyik sem pályázhatna esélyesként Tolerancia-díjra, vagy hasonlóra.
A különböző minőségű és színvonalú dalok időrendben a következők:

Az Oi-singers nevű formáció 1987-ben vette fel demóanyagát. Kezdetleges zenéjükben ők is fenntartásaikat hangoztatták Ceauşescu-val szemben.



A Fehér Virágok 1988-ban zenésítette meg Tábori Piroska „Erdély üzenete” című versét. A songot a zenekar mind a mai napig repertoáron tartja.




A Skanzelizé nevű, kevésbé skinhead, inkább ska formáció 1989-ben egy rendkívül kedvelt és a koncerteken zajos sikert arató dalt fabrikált. (Erre a dalra egyébként a titkosszolgálat is felfigyelt.)




A Fals nevű, szintén ska zenekar sem tudta kihagyni a témát.




„Nem hátrálhatsz, túl nagy most a tét / Nem futhatsz el, hisz’ e föld tiéd”

A magyarországi csendes rendszerváltozás és a román soviniszta kommunizmus véres bukásával sem szűntek meg a magyar skinheadek Erdéllyel „foglalkozni”, sőt úgy érezték, hogy a baloldali pártállami rendszerek eltűnésével felcsillant a remény a revízió elérésére.

A kilencvenes és a kétezres években mindegyik bőrfejű zenekar dalba-zenébe foglalta a Trianonról vallott nézeteit, revizionista igényeit és a remélt területi visszacsatolások kívánalmát. Ezeket kis túlzással szinte fel sem lehet sorolni. Azonban Erdélyről továbbra is több egyedi zeneszámot írtak (nem értve ide az 1940-es Erdély induló számos feldolgozását, amely szintén számos rockosított változatban született újjá). Az Erdélyről szóló zeneszámok közül négy terjedt el jobban.

Az Egészséges Fejbőr 1990 körül írta és még sokáig játszotta az Erdélyért című számot.




A Ballagó idő zenekar Csaba vezérről írt ritmusos dalt 1991-ben.




Vagy egy másik népszerű zenekar, a Romantikus Erőszak is kifejezte törődését Erdéllyel.




Az A. L. T. rövidítésű és rövid életű zenekar 1992-ben némileg szerepet tévesztve „dák kutyákról” énekelt, amely az őstörténeti viták magyar álláspontját is gyengítheti az e dalok hallgatóinak körében.




A kilencvenes évek elején a június 4-ei Trianon megemlékezéseket bőrfejűek szervezték és szinte kizárólag ők jelentek meg rajtuk. A korabeli magyar társadalom a jobboldali, így a revizionista eszmékkel nem szimpatizált, ezért ebben az időszakban kevés kivétellel csak a skinheadek érdeklődtek a határon túli magyarság felé. Persze a saját, meglehetősen agresszív módjukon. Fizikai összetűzésekre a focimeccsek szolgáltak megfelelő helyszínre.


1992 nyarán skinhead csoportok készültek Romániába,

s ezt a rendőrség („a nemzetek közötti konfliktus megakadályozása érdekében”) igyekezett lehetetlenné tenni. 1993-ban egy meccs előtt focihuligán skinheadek rongáltak meg egy román szurkolói buszt.

Aztán fokozatosan megnyíltak a határok és mind több magyar ment turistaként Erdélybe. A román állami nacionalizmus is gyengült – egyébként párhuzamosan a magyar skinhead mozgalommal, amely a kilencvenes évek végére nem jelentett már tömegerőt. A korábbi hat-hétezer főre tehető magyar skinhead-mozgalom az ezredforduló környékére negyedére apadt.

Ennek ellenére a „téma” napirenden maradt. A már említett A. L. T. együttes egyik utódzenekara, a Nemzeti Front később már nem a dákokat emlegette szövegeiben. Nem is jártak jól vele: ők voltak 1983 után az egyetlen skinhead zenekar, akiket románellenességük miatt bírósági eljárás alá vontak. Bár dalaik a bíróság szerint sem tartalmaztak „direkt erőszakra irányuló explicit felhívást”, azonban különböző mértékben a románok (és a többi zeneszámuk az arabok, feketék és ázsiaiak) ellen irányultak, mellyel túllépték a magyar Alkotmány által garantált véleménynyilvánítási szabadság határait. Őket 1999-ben ítélték börtönbüntetésre, melynek végrehajtását három éves próbaidőre felfüggesztették. (A három év letelte után az együttes egy internetes portálra rakta fel a zenéket, amelyért újra elítélték őket.)

A Nemzeti Front ominózus száma:






Az utóbbi 10-15 évben jelentősen átalakult a magyarországi bőrfejű színtér,

és ma már egyáltalán nem a tar fejű, bakancsos, Nagy-Magyarország felvarrós kamaszok képviselik a nemzeti radikális eszméket Magyarországon.

Jelentős változás, hogy az utóbbi években a szélsőjobboldalon nagy mértékű szemléletbeli átalakulása következett be. A magukat modernnek nevező nézetek és mozgalmak (pontosabban: csoportocskák) az „európai népek összefogása érdekében” félretették a korábbi revíziós-irredenta vágyaikat, és összefogást hirdettek meg a román, szlovák, szerb stb. nemzetekkel. Körükben Trianon már nem jelent hívó szót, igyekeznek kerülni a témát.

Ettől függetlenül a korábbi zenék továbbra is népszerűek, és az elmúlt időszakban kivirágzott és rendkívül népszerűvé vált ún. nemzeti rock stílusirányzat – már a skinhead szubkultúrától eltávolodva – felszínen tartja a revizionista jellegű zenei stílust.

Lassan az is feledésbe megy, hogy ennek a nemzeti rock stílusirányzatnak az előfutárai a nyolcvanas évek bőrfejű zenekarai voltak. Ők fejezték ki először – ha nem is mindig szalonképes módon – a történelmi múltra való visszatekintést, és a határon túli magyarság iránti anyaországi aggódást.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS