Photoshopolt népművészet, és még díjazzák is
G. L. 2013. augusztus 21. 15:38, utolsó frissítés: 16:47Fél év alatt két elismerést is besöpört kalotaszegi és csíki népművészetű ihletésű ruháival a Mérán élő Antal Ágota. A Kolozsvári Magyar Napokon szervezett kiállításán beszélgettünk vele.
Egy fekete, térd alá érő, ujjatlan ruhában vár, amelyet vékony narancsszínű vászoncsík díszít. Megérkezésem előtt nem sokkal rendezték be férjével az Insomnia kávéház kiállítóterét, ahol Barázka címmel nyílt ruhakiállítása a Kolozsvári Magyar Napok keretében. Épp a megnyitóra várnak. Ágota és Sándor hat éve házasok, a férje mindenben támogatja, sőt néha sokkal lelkesebben is mesél, mint a párja. Az elején most is inkább Sándor magyaráz, szerinte Ágota úgy használja a népművészeti elemeket, mintha photoshopba helyezné azokat, és csak a szakértő szemek ismerik fel az ősi mintákat. Majd büszke férjhez illőn a felesége által akkor viselt, "tízperces ruhát" is megdicséri. Mi csak bólogatni tudunk. Megdöbbenek, amikor Ágota egyszerűen csak annyit mond, hogy
körülbelül fél évvel ezelőtt kezdődött a karrierje,
amikor az egyik ismerőse átküldte neki a REmese pályázatát, amelyen újrahasznosított anyagokból kellett a népmesékből inspirálódva összeállítani egy gyerekruha-kollekciót. Azóta népi ihletettségű ruháival sikert sikerre halmoz. Egyrészt megnyerte a REmesét, így a gyerekruha kollekciójának a többségét épp a budapesti Mesterségek Ünnepén mutatják, másrészt kezdőként bekerült a Gombold újra! közép-európai döntősei közé, és még az is lehet, hogy Tokióban is kiállítják a kalotaszegi bagaziából és a csíki festékes szőnyegekből merítkező női ruha kollekcióját.
Aztán persze kiderül, hogy Ágotánál a ruhák és textilek iránti szerelem sokkal hamarább kezdődött. „Rég figyelek a textilekre, főleg régi textil mintákra. Ha egy múzeumba vagy egy kiállítótérbe belépek, a textilek vonzzák leginkább a szemem. Az egyetemet is textil szakon kezdtem, csak aztán úgy alakult, hogy a hangulat és a csoporttársak miatt átmentem a festészet szakra” – magyarázza, majd hozzáteszi, hogy ennek hátránya és előnye egyaránt van. "Így nem tanultam meg bizonyos dolgokat, amelyek a szakmában nagyon fontos, például a szabási és varrási technikákat. A festészeten viszont jobban elmerültem a színek tanulmányozásában, ami most nagyon sokat segít. A ruháimon végül is nagyon fontosak a színek, hogy miként vannak összeválogatva."
Véleménye szerint az egyetemen a textil szak arról szól, hogy másoljuk a nagyokat, és a tanárok nem szeretik, ha a diákjaik szabadon alkotnak. Márpedig a REmese pályázatára beadott, A háromágú tölgyfa névre keresztelt kollekciója elég egyedi. A ruhadarabok elkészítéséhez régi, kötött pulóvereket vagdalt szét és varrt ismét össze, természetesen teljesen átvariálva, kalotaszegi varrottas mintával és nemezgombokkal díszítve azokat.
„Nagyon tetszett nekem ez a pályázat, mivel újrahasznosított anyagokkal kellett dolgozni és a népmesékből kellett inspirálódni. És pont úgy alakult, hogy tavaly októberben épp azelőtt válogattam ki a régi ruhákat, hogy átküldték volna nekem a felhívást. Amint megkaptam, egyből visszahoztam őket. Kötött pulóverből volt a legtöbb, és erről gondoltam úgy, hogy a legjobban újra tudom hasznosítani. Teljesen épek voltak, se kopottak, se szakadtak, csak egyszerűen nem hordtuk már őket. Kollázsszerűen raktam össze a színeket. Persze után kellett nézni, hogy ezeket mivel lehet összevarrni, mivel egy sima házi varrógép elnyújtja a kötött anyagot. Pont erre kifejlesztett ipari gépekkel lehet megoldani ezeknek a varrását, és szerencsére a faluban sikerült is egy ilyen ipari varrógéphez hozzájutnom. Emellett a saját kalotaszegi kötényem mintáit is kidíszítettem” – magyarázta.
A kollekció nagyjából 10-12 éves gyerekeknek készült, Ágotának a nagyobbik lánya is még csak most 4 éves, így nem viselhetik ezeket a ruhákat. De a divatbemutató után
az azt viselő gyerekek is megdicsérték.
A Gombold újra! idei kiírásán azután kezdett el gondolkodni, hogy megnyerte a REmesét, és egyszerűen szerette volna azon a versenyen is kipróbálni magát. Tetszett neki az ötlet, és a győztes zsindelyfedeles kollekcióját is jónak találja. Saját női ruhakollekciójának két inspirációs forrása volt, az egyik a kalotaszegi bagazia, a fekete ráncolt szoknya, a másik pedig a geometriai motívumokkal díszített, csíki festékes szőnyegek.
A kollekció elkészítése a szabástól a varrásig két hétbe tellett. Sok munka volt a ráncos anyag elkészítésével, szabásával és varrásával, illetve a textil spray-vel festett színes kiegészítők kivarrásával is, hogy ne csak színben, hanem textúrájában is egyedi legyen. Egyébként a ruhák elkészítéséhez rengeteg anyagot használtak fel, mivel 4 méter anyagból a ráncolás után csak 80 centi lesz, ezért nagyon súlyosak is.
Egy szakemberekből álló nemzetközi zsűri bírálta el a beküldött terveket, illetve a kiválasztás után egy másik a kész ruhák koncepcióját és kivitelezését értékelte. Így került be az övé is Közép-Európa legjobb munkái közé.
„Az egészben az a lényeg, hogy ezt az izgalmas, ráncos felültet, ezt a fekete boglérozott anyagot kiegészítsem egy színes, de ugyanannyira izgalmas textillel. Fontos volt számomra, hogy egyik se szoruljon háttérbe. Úgy próbáltam ezt a színes textilt megalkotni, hogy olyan hatása legyen, mint a csíki festékes szőnyegeknek. A ruhák tulajdonképpen
egy csíki székely leány találkozását mesélik el a kalotaszegi kultúrával”
– összegezte. A kolozsvári kiállítás után a kollekciót visszaviszik a Designe Terminálba, amelyik egy évig világszerte kiállítja majd.
Ágota elárulta, hogy továbbra is ezzel szeretne foglalkozni, már készül is a harmadik kollekciója. Viszont rögtön utána azt is megjegyzi, hogy nagyon sok téren még hiányosok az ismertei, főleg a kivitelezésben, ezért fordult egy tapasztalt varrónőhöz, aki elvállalta, hogy megtanítja pár alapvető dologra.
„Hiába képzelek el én folyamatosan ruhákat, mert addig, amíg abból kivitelezett, kézzel fogható darab lesz, még nagyon sok munkafolyamat van. Ebben egyelőre varrónőktől kértem segítséget, de úgy szeretném alakítani, hogy én tudjam kivitelezni, mert akkor lesz pont ugyan olyan, ahogyan én elképzelem” – magyarázza. Ezzel ráadásul a ruhákat is olcsóbban tudná adni, mert különben egy ilyen egyedi darab 700-800 lej közötti összegbe kerül.
A fiatal tervezőnek egyelőre két megrendelése van, de többre lenne szüksége, mivel a különböző pályázatok anyagilag nem érik meg. A díjak valamilyen szinten ismerté teszik ugyan, de pénzjutalommal nem járt egyik sem: a Gombold újra! esetében a kollekció költségeit térítik meg, míg a REmesével egy csereprogramba vehetett részt.
„Én nem a motívumok, hagyományok egyszerű megőrzésében hiszek.
Meg kell őrizni, viszont úgy, hogy egy mai fiatal is felvegye. Ezért tetszett a Gombold újra! pályázat, mert pont ez volt a célkitűzése. Én is így gondolkodom: újragondolni és úgy továbbvinni” – mondja.
Ehhez persze kellene egy saját műhely, egy magas, hosszú asztallal, ahol könnyen kiterítheti és szabhatja a vásznat. Egyelőre még a saját hálószobájukban vannak a varrógépei, ott dolgozik.
„Az volt a nagy álmom, hogy a faluban lévő, gyönyörű Kós Károly tervezte egykori tejcsarnokot alakítjuk át, amit most már megvettek. Erre az épületre vágytam nagyon. A tetőterébe egy műhelyt szerettem volna, alul pedig egy viseletmúzeumot képzeltem el, ami tartalmazta volna az inspirációs forrásokat. Mindenképp szeretnék egy gyűjteményt. Mondjuk Mérán azzal van szerencsém, hogy bőven van gyűjtemény, ha inspirálódni szeretnék, és vannak kedves asszonyok, aki elő is veszik a szekrény mélyéről, ha kérem” – magyarázza.
Jelenleg épp a World Vision támogatásával készíti harmadik kollekcióját, amelyben 10 női és 2 férfi darab készül el. Elmondása szerint a falusi kézműveseket is támogató szervezet nagyon ráharapott a munkáira, tetszik nekik, hogy nem egy az egyben vesz át egy hagyományos mintát, hanem átdolgozza. Már olyan ajánlatot is kapott tőlük, hogy tartson kézműveseknek tanfolyamot arról, minként lehet olyan darabokat készíteni, amivel a hagyományosat is őrzik, de egyben modernek is.
A férfi darabokról elmondta, hogy nehezebb lesz megtervezni, mint a nőit, mivel sokkal visszafogottabb kell legyen, de mégis tartalmaznia kell azokat az elemeket, amelyektől egyedi lesz. „A hagyományos kalotaszegi férfi népviselet nagyon színes, akár virágmotívumok is megjelenhetnek rajta. Most viszont már nem engedhetem meg magamnak, hogy egy férfi öltözetre ilyesmiket varrjak fel. A Ráncos szőnyeg kollekció férfi változatában például mindenképp visszavennék a színekből, és teljesen átszerkeszteném azokat. Jobban megnézném, hogy milyen színeket teszek egymás mellé. Rózsaszínt biztos nem használnék, mert nem szeretem. Inkább sárgás, barnás, zöldes, bordós dolgokat készítenék” – mesélte.