Ilyen cuki kastélykája volt Drakulának?
B. D. T. 2013. június 24. 13:15, utolsó frissítés: 15:43Kicsi, kedves, nem omladozik. Rejtett folyosók, titkos fülkécskék, váratlanul felbukkanó lépcsők, csicsás berendezés: az már senkit nem érdekel, volt-e valóban köze Vlad Ţepeşnek a törcsvári kastélyhoz.
A sok „Drakula-kastélyként” brandelt turisztikai helyszín egyike a törcsvári kastély – amelyet hosszas huzavonát követően szolgáltattak vissza a román királyi család leszármazottainak.
Továbbra is állandó elemként szerepel a nyugatiaknak szóló erdélyi turisztikai kínálatban, akik tömegesen, csoportokban vagy egyénileg zarándokolnak el oda. Erre a turistaforgalomra építve a kastély lábánál minden képzeletet felülmúló giccsparádé fogad.
A Drakula- és Vlad Ţepeş-szuvenírek mellett szerencsére akad néhány értékes és autentikus portéka is, ugyanis a helyi termelőknek is vannak pultjai. A turista így kóstolhat erdei mézet, fenyőkéregbe csomagolt túrót, rengetegféle sajtot, házikolbászt vagy erdei gyümölcsöt, de ha globalizált ízekre vágyik, vásárolhat természetesen hotdogot, kebabot is.
A kastély területére a belépő felnőtteknek 25 lej, videózásért kemény felárat kell fizetni. Úgy néztük, a jegypénztárnál is kötelező az angolnyelv-tudás; egy brit nyugdíjas boldogan pengette ki az aprópénzbe kerülő, 65 éven felülieknek szóló kedvezményes jegyet. Az örökösök 2009-től vették birtokba az épületet, és indítottak vállalkozást a kastély turisztikai menedzselésére.
Ez a nyári időszak felettébb kedvez az iparnak; a parkon keresztül haladva mindenhol idegen nyelveket hall az ember. Persze, románok és magyarok is vannak, minden generációból, kisbabáktól a botra támaszkodó idősekig. Nem csoda: hamis Drakula-mítosz ide vagy oda, ez a kastély önmagában is roppant bájos, hogy ne mondjam, cuki.
Kicsi, kedves, nem omladozik. Rejtett folyosókkal, titkos fülkécskével, váratlanul felbukkanó lépcsőkkel, fényes és csicsás berendezésével (a száz évvel ezelőtti román monarchia-korabeli bútorzattal) jó kis filmforgatási helyszín lenne bármely középkori tündérmesének. Belső udvara a kőkúttal és repkényfával egyenesen hollywoodi filmdíszletre emlékeztet. Nem túl lassú tempóban kevesebb mint egy óra alatt végig lehet járni úgy is, hogy minden pannóba beleolvasol (persze, aki mondjuk a középkori hangszerkiállítást is meg akarja nézni, annak felárat kell fizetnie).
A gyerekek roppant élvezik a szaladgálást a belső tornácon, folyosókon, lépcsőcskéken, kinéznek a várablakokon, kukucskálnak kintről be – az is a benyomásom, hogy mintha törpéknek, vagy legalábbis hobbitoknak épült volna igazából, egy-egy ajtófélfa annyira alacsony. A termek sem azok a magas légterű helyiségek, amit egy kastélyban elvárna az ember. Egy székelyföldi udvarháznak vagy kolozsvári polgári lakásnak magasabb a beltere, mint ezeknek a pici szobáknak. A király hálószobájába rakott faragott ágyon pedig csak mosolyogni tudtunk: alacsony csávó lehetett, ha kényelmesen ki tudott nyújtózkodni benne.
A látogató persze a Drakula-mítoszra épülő turizmus áldozataként ilyeneket olvashat a falakon, hogyaszondja a híres brani várat a teuton lovagrend építette a helyi őslakosok segítségével 1211 után, a kastély pedig a hírhedt Vlad Ţepeş, aka. Dracula idején vált nevezetessé (!). Érdekes, egy másik, ugyancsak turistáknak szánt szövegben már megjelenik az az információ is, hogy a teutonok eredeti várát lerombolták, és a magyar királyság határait megvédendő I. Nagy Lajos király várakat kezdett építtetni, többek közt a törcsvári szorosban is – Brassó környékének népét (barcasági falvakat) bízva meg a feladattal.
1406-1419 között Luxemburgi Zsigmond szövetségesének, Mircea cel Bătrân havasalföldi vajdának, illetve örökösének, Mihálynak adta használatba a várat, majd visszavonta ezt, és a székely ispánokat bízta meg a vár menedzselésével. Hunyadi János alatt a törcsvári kastély az erdélyi vajdához tartozott; 1651-ben II. Rákóczi György erdélyi fejedelem Brassó városának adta a várat, 1920-ban pedig a brassói tanács Mária román királynőnek adta ajándékba.
A rövid törcileckéből kimarad, akkor voltaképpen mi köze Vlad Ţepeşnek a törcsvári kastélyhoz (egyes feltételezések szerint csak annyi, hogy mielőtt Mátyás király egykori szövetségesét a visegrádi tömlöcbe vitette volna, vagy két hónapig Vladot Törcsváron tartották fogva), mint ahogy pl. az is, hogy 1916-ban ugyanaz a brassói tanács még az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak ajándékozta a kastélyt.
Na de sebaj, akit komolyabban érdekel a kastély története, valószínűleg több forrásból majd utólag utánanéz, akit meg nem, az úgysem olvassa végig – nyugtathatjuk meg magunkat. A kimondottan kiállítási céllal közszemlére tett tárgyak többnyire a román királyi családhoz kapcsolhatóak: portrék, naplórészletek, ruházat, díszes markolatú tőr stb.
A misztikusan ellentmondásos teuton lovagrendnek szentelt teremben pedig kardok, pajzsok és életnagyságú páncélok találhatók, a középkori lovagvár-jelleget erősítendő. Legfelül egy toronyszoba-szerűségben pedig hatalmas, képes pannók mesélnek Bram Stokerről, Vlad Ţepeşről, a vámpírokról úgy általában, de ahogy észrevettem, az embereket nem érdekli kifejezetten, eléggé fárasztó ugyanis egy két méter magas pannó végigolvasása.
A brand így is működik, ez már egy önmagát generáló folyamat. A turistacsoportok tagjai gondosan fotózzák egymást különböző ikonikusnak kinevezett helyeken, majd a szállodában a jól végzett munka, izé, szórakozás örömével posztolják a közösségi oldalakon. Kipipálhatjuk: na, ez is megvolt.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!