Szülészeti hímsovinizmus: miért is fekszik hanyatt a nő?
szerk. 2013. május 21. 12:13, utolsó frissítés: 2013. május 22. 14:04Férfiak uralta világban élünk, ez pedig a szülészeteken is meglátszik: természetellenes testhelyzetben vezethetik le a szülést, sőt, legitimen fölvághatják a nő testét - derült ki Hadas Miklós csíkszeredai előadásából.
Hogyan jelenik meg a szülészeteken a hímsovinizmus, miként intézményesült a férfierőszak a sebészeti praxis formájában, illetve mi lenne az ideális megoldás a szülő nők számára – ezekre a kérdésekre adott választ a Csíki Anyák Egyesülete által a Szülők iskolája programsorozat keretében Csíkszeredában szervezett előadásában Hadas Miklós, a budapesti Corvinus Egyetem tanára.
Az egyértelmű, hogy egy férfiak uralta világban élünk –
magyarázta bevezetőjében a kutató. Érvelése szerint a parlamentben ülő politikusok többsége férfi, emellett a gazdasági vezetők között is túlsúlyban vannak, sőt az egyházi vezetők, a lapszerkesztők, a zeneszerzők, a drámaírók, a karmesterek, tehát a nagyobb struktúrákat irányító pozíciókban is nagyobb arányban és magasabb tisztségekben vannak jelen a férfiak, mint a nők. Pedig biológiailag nem meghatározott, hogy többségben kell lenniük ezeken a terülteken, például a szellemi teljesítőképességük nem jobb, mint a nőké.
Magyarázata szerint nem kellene egy olyan férfiak uralta világban élnünk, amelyben természetesnek tartjuk, hogy a feleség kiszolgálja a férjét. Isten nem úgy teremtette az embert, hogy a férfinak le kell ülnie az asztalhoz, és onnan mutogatnia a feleségének, hogy hová tegye neki az ételt, és ha nem minden az ő akarata szerint történik, akkor szankcionálja őt. Nem törik le a férfi keze, ha elmosogat vagy kitereget – érvelt a kutató, aki szerint a kórházi sebészeti gyakorlat formájában is érvényesül a férfierőszak azzal, hogy a nőgyógyásznak joga van legitim módon fölvágni a nő testét és rendelkezni a fölött.
Minden orvos uralmi viszonyban van a beteggel szemben, így természetesen a férfiak is ki vannak szolgáltatva a női urológusoknak, viszont kevés női sebész, nőgyógyász vagy urológus van - Kelet-Európában a férfiak 90%-os többségben vannak ezeken a szakterületeken. A nők főként azokon az orvosi területeken vannak többségben, ahol nem kell vágni: a gyerekgyógyászatban, a bőrgyógyászatban vagy a szemészetben.
„A férfi nőgyógyász Kelet-Európában tulajdonképpen egy sebészeti gyakorlatot érvényesít,
ebben pedig joga van a nő teste felett rendelkezni, és joga van – durva állítás – olyan beavatkozást elvégezni, amelyekre az esetek többségében semmi szükség” – mondta a kutató. Véleménye szerint a vitának nem arról kellene szólnia, hogy hol megy végbe a szülés - pl. otthon vagy a kórházban -, mert ez két véglet, amelyek között számtalan választási lehetőség létezik. Hasznosabb az orvosi és a bábai modellt, azaz a férfias, sebészeti alapú modellt és a nőies, támogató bábai modellt egymással szembeállítani.
„Az orvos rendelkezik a késhasználat monopóliumával, a bába nem rendelkezik vele, neki finomabb eszközöket kell kidolgoznia, és én úgy gondolom, hogy ezek sokkal kedvevezőbbek a gyermek és az anya számára, mint az orvos által használtak. A szóhasználat is jellemző: az orvos vezeti a szülést, tehát uralmi helyzetben van, amelyben a nőnek engedelmeskednie kell, és kénytelen engedelmeskedni neki. Az orvos nem kényszerül arra, hogy elmagyarázza, mit miért tesz. Ezzel szemben a bába követ, alárendeli magát a szülő nőnek, semmi autoritási viszony nincs köztük, a bába együttműködik az anyával” – magyarázta.
Miért kell levezetni, ha spontán?
Hadas szerint ennek az attitűdnek az eredője az orvosképzésben van, hiszen arra készítik fel őket, hogy megküzdjenek a betegséggel. Ezek után pedig az orvos az emberi testben egy potenciális betegséggócot lát, ami fenyeget, és ő az a „hős”, aki szembeszáll a betegség képében ránk leselkedő mindenféle kockázatokkal, aki eredményesen szembe tud szegülni ezekkel. Magyarázata szerint az egész rendszer úgy van kialakítva, hogy betegségnek tekinti a szülést, pedig az egy természetes folyamat, amit évezredeken keresztül mindenféle sebészeti eszközök nélkül a nők intéztek el egymás között. Magyarországon pl. a kórházi zárójelentésben a "betegség" mezőhöz kell beírni azt, hogy "szülés", a beavatkozás módjához pedig azt, hogy "spontán élveszülés levezetése", ami szerinte szintén a tevékenység fölöslegességére utal: ha spontán, akkor miért kell levezetni?
Csak 50 éves gyakorlat, hogy a nő befekszik a kórházba, ahol az orvos mindent elvégez, azelőtt a bábáké volt a kulcsszerep, hogy a születés megfelelő körülményeit biztosítsák. A gyerekhalandóság pedig nem azért volt magas, mert a bábáknak nem volt meg a megfelelő szaktudása, hanem egyszerűen a higiéniai feltételek nem feleltek meg, és ez az orvosok esetében is épp úgy igaz volt – mondta.
Sok esetben az intimitás is sérül, mert ugyanabban a kórteremben több anya is vajúdik,
ami Hadas szerint a bábai modell esetében elképzelhetetlen, akár születésházban, akár otthon folyik le a szülés. Ebben az esetben nem egy hospitalizált térben van az anya, ahol az orvos ki-be járkál és sürgeti őt - mivel a protokoll szerint időre meg kell születnie a gyereknek -, hanem egy családiasabb térben, ahol az anyának a bábával megegyezett eljárásmód szerint zajlik a szülés, ahol a bába türelmes az anyával, alárendeli magát a terhes anya szükségleteinek.
„Önmagában a szülési helyzet a férfiuralom gyönyörű indikátora.
Azért fektetik hanyatt a nőt, mert az orvosnak úgy kényelmesebb, és nem azért, mert a nőnek úgy jó. Ha fentről lefelé, ülő helyzetben jön ki a gyerek, akkor kuporogni kell a nő előtt. Míg a bábának ez nem megalázó, addig a férfi a büszkeség szempontjából elfogadhatatlannak tartja, hogy a nő előtt guggoljon. A férfi büszkén, egyenesen áll, mert neki az a kényelmes. "Hát nem abszurd, nem borzalmas, hogy a nő életének egyik legfontosabb eseményekor azt kell figyelembe venni, hogy mi a fontos az orvosnak, és nem azt, hogy mi a fontos a szülő nőnek és a gyereknek?" - tette fel a kérdést Hadas.
Az egész történet legdrámaibb része az, amint az orvos legitimálja a szerepét: pánikot kelt az anyában, azt a látszatot erősíti, hogy mindenképp szükség van az orvosi beavatkozásra. A magyarországi protokoll szerinte legalábbis ez úgy néz ki, hogy a gyereknek adott határidőre kell megszületnie, ha késik, az orvos az anyának bead egy gyógyszeres gyorsítást, amitől felerősödnek a fájdalmak, ezért az orvos az epidurális érzéstelenítés mellett dönt. Emiatt még jobban lelassul a folyamat, így „nincs más választás", mint az „életmentő" császármetszés. Megfosztja a nőt a szülés örömétől” – mondta.
Előadásában Hadas a császármetszések és a gátmetszések magas számára is kitért, a WHO adataira hivatkozva kijelentette, hogy ez a két procedúra a tényleges közbeavatkozási igényeket messze meghaladó mértékben történik a kórházban. Az egészségügyi világszervezet adatai szerint a születések 15%-ban lehetne indokolt a császármetszés, Magyarországon a számuk meghaladja a 30%-ot, és csak emelkedik az arányuk. (Romániában ez az arány 40% körül van, bár a Transindex által korábban megkérdezett szakorvosok szerint ez az érték némileg túlzó, bár a növekvő tendencia nálunk is létezik.)
Hadas érvelése szerint a sebészi beavatkozás növeli a kórházi beavatkozásból következő ártalom kockázatát, tehát sokkal nagyobb a fertőzés veszélye az orvosi beavatkozáskor. Sőt, az orvos sok esetben arra sem veszi a fáradságot, hogy szépen összevarrja a vágást. Ellenben a bábái modell alkalmazásáról az is kiderült, hogy az alacsony kockázatú, tervezett szülések esetében nagyon ritkán van szükség császármetszésre vagy gátmetszésre, mert megvannak azok a finom, simogató technikák, amellyel a megfelelő mértékű tágulást el lehet. „Az általam olvasott szaklapok szerint csak
maszlag a nőgyógyászok részéről az az állítás, hogy a nők nagyobb biztonságban vannak a kórházban, az orvos kezei között.
Ha a tervezett alacsony kockázatú szüléseket nézzük, ami a szülések 80-85%-a, akkor a halandóság és a különböző komplikációk aránya az orvosi és a bábai szülések között nagyjából azonos. Ott a különbség, hogy az orvosi beavatkozásból származó sebekkel a bábai szülés után nem kell számolni, és az anyai megelégedettség érzése nagyságrendekkel jobb, mint a kórházi szülés esetében. A bábák arra tökéletesen ki vannak képezve, hogy fölismerjék a kockázatos eseteket, akkor azonnal megvan a lehetőség, hogy az orvos közbelépjen, és az előkészített műtőben elvégezze a beavatkozást” – magyarázta.
A szakember egyúttal az optimális megoldást is megpróbálta megismertetni, és előadásában nyíltan kiállt Geréb Ágnes magyarországi szülész-nőgyógyász, bába mellett. Állítása szerint a kórház közvetlen közelében lévő születésházak a legoptimálisabbak a szülésre, ahonnan veszély esetén a jövendőbeli anyukát percek alatt át lehet vinni az előkészített műtőbe, viszont normális körülmények között bábai modell alapján folyhat le a szülés. A létesítményben van orvos is, viszont ő az esetek 90%-ban nem is látja az anyát. De Hadas véleménye szerint először azt kellene elérni, hogy a nőgyógyászat ne legyen férfi szakma, és az sem baj, ha több bába lesz, mint nőgyógyász, mint ahogyan Nyugat-Európában már tapasztalható.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
