Híres fürdővendégek Szovátán
Szolláth Hunor 2013. május 11. 10:24, utolsó frissítés: 10:24A 20. század elején Horthy Miklós testvére, Jászai Mari, Ady Endre mellett a román királyi család is nyaralt itt.
Szovátafürdő, a többi székely fürdőhöz hasonlóan a 19. század végére, a századforduló környékére került be a köztudatba, mint elismert fürdőhely. A kezdeti Alsó-Fürdőt megteremtő székely parasztgazda, Veress József még nem tudta azokat a szolgáltatásokat kiépíteni, amelyek nagyszámú fürdővendéget csaltak volna Szovátára.
A fürdőhely viszonylag kései fejlődés ellenére, a Medve-tó kiépítésének köszönhetően a századforduló után élte első virágkorát. Sófalvi Illyés Lajos birtokos az, aki meglátja a gazdasági fejlesztés lehetőségét az 1875-ben keletkezett, és csodás tulajdonságokkal bíró sós tóban. Az infrastruktúra és a szolgáltatások fejlődésének hatására
egyre több gyógyulni, pihenni vágyó hazai és külföldi fürdővendég
kereste fel a heliotermia (naptól fölmelegedő) jelenségével bíró sós tavakat. A szórakozást a fürdőtelepen elsősorban a fürdőzés biztosította, de nem hiányoztak a különböző előadások, bálok, székely népi mulatságok, a tutajozás, csónakázás, szandolinok sem.
A fürdőközönség a kezdeti időkben a helybeliekből, környékbeliekből állt, de később megjelent a nagyobb városok polgársága, értelmiségi rétege is. Nem volt ritka dolog, hogy nyaranta több híres személy is töltötte pihenőidejét Szováta-fürdőn, melynek nemcsak helyben volt nagy visszhangja, hanem a korabeli sajtó is szívesen cikkezett a nagy eseményről.
Az 1904-1905-ös szezon fürdővendégei
A Medve-tói fürdő elindulásával egyre több külföldi vendég is érkezett Szováta-fürdőre, az 1904-1905-ösz szezonban pedig sok kíváncsi író, művész művésznő merészkedett az akkor fiatalnak mondható tó meleg és sós habjai közé.
Itt nyaralt többek között Komjáthy Béla, Endrődi Sándor és Béla, Szabolcska Mihály, Vikár Béla is. Az Erdély című folyóiratban Szádeczky Lajos találóan írja le a nyaralókat: „A legegyszerűbb mulatság volt az útazás Afrikába, azaz a tó átúszása a túlsó partvidékre, hol aki fekete sárral bekente magát, olyan négerré változott, hogy Abissziniában is számot tehetett volna. Itt vivattak az orosz-japán tengeri csaták, melyekben a portarturi és balti flották (a nők) bekerítése és blokádja volt a japánok (a gavallérok) feladata. Az üldözött orosz hajók sokszor a mellék öbölbe találtak menekülést az elfogatás elől.”
Ezeket a csatákat vízi táncmulatság fejezte be, a párok egymással szemben úszva mutatták be a francia négyes figuráit, néhányan a csárdást is megkockáztatták. A fürdőkabin falán egy alkalmi versike meg is énekelte a nyaralást, melyet a fürdőközönség az estéli tutajozás közben a Bob-herceg dallamára énekelt:
A komolyabb, és szebb költemények mellett, mint amilyeneket Szabolcska Mihály, és Endrődi írtak egy lapot is megjelentettek az írásra hajlamos fürdővendégek Szovátka és vidéke címmel. Eben az írott és rajzolt lapban énekelték meg a szovátai idillt, Vikár Béla még a koszt ellen is rímekben fakadt ki:
A forró vizű Medve-tó helyett azonban szívesebben keresték fel a fürdőzők a Mogyorósi-tavat, vagy a Fekete-tavat, ahol a vízi csaták tutajokon, egy-egy szál rönkön, keresztfákon folytak.
Horthy Jenő
Az 1900-as évek elején alakult meg a Székhavasi Vadásztársulás, mely a Szováta-fürdőtől Gyergyó fele elterülő, az Ősmarosszék közbirtokosság tulajdonát jelentő erdőségeket birtokolta.
Vadászatra kiválóan alkalmas terület, vaddisznó, szarvas, őz, medve került leggyakrabban a vadászok puskája elé. Horthy Miklós testvére, Horthy Jenő volt a vadásztársaság legmozgalmasabb tagja, Egy élet sportja című 1937-ben megjelent könyvében szívesen emlékezik vissza a Szovátán eltöltött időkre.
„Szovátafürdő akkoriban még fürdő sem volt, a pár holdas forró, sós medvetó mellett volt egy hosszú, emeletes faépület, ebben laktunk. Nagy mulatság volt hideg, fagyos novemberi reggeleken, mielőtt vadászatra kimentünk, ruha nélkül átszaladni a tóba és úszkálni benne. Vizét azóta egy hideg patak bevezetésével hűtik, akkorában még olyan forró volt, hogy még fagyos időben sem lehetett benne állni, csak úszni.”
Fiáker
Háttérben a királyi kabin
Királyi kabin
Képeslap a huszas évek elejéről
Nyaralók
Vörös tó sósziklák, 1902Sokszor barátai is elkísérték ezekre a vadászatokra, például gróf Teleki Ádám, akivel egy székely ló húzta irtózatosan rázó szekérben, mennek fel a fenyvesek közé, és a gróf egy bukkanónál a kerekek közé esik. Meglepő, hogy Horthy Jenő a székely lakosság erdőismeretét, természetismeretét nem sokra tartotta, erről így ír: „Nyomozásra is az ottani székely lakosság nem nagyon ügyes, egyáltalában vadászati érzékük nem volt nagyon kifejlődve. Emlékszem, amikor szarvasállományunk már elég erős volt és magam is sátorban valahol fennt tanyázva, egyik székely vadőrünket átküldöttem egy távolabbeső völgybe kihallgatni, hogy bőg-e ottan valamirevaló bika, reggel avval jött vissza, hogy:
— Instállom, szarvas nem bőgött, de a medve annyira ordított, hogy egész éjjel raktam a tüzet a kuliba előtt, hogy meg ne támadjon. Még azt sem tudta, hogy milyen a szarvasbőgés!”
Jászai Mari
A XX. század első éveiben a virágzó és egyre népszerűbbé váló szovátai fürdőtelep bővelkedett ugyan természeti kincsekben, de alig volt édes víz ezen a környéken. Tulajdonképpen az egész fürdőtelepen egy forrást használtak a vendégek és vendéglátók egyaránt, azt, amelyik a Fekete tótól levezető ösvénnyel szemben volt, és amit a mai nevén Mária-forrásként ismernek.
A tárgyalt időszakban egy vékony kis forrásként írják le, amely nem elégítette ki a megnőtt szükségleteket. A vendégek számára az ivóvizet nagyrészt a Szováta-patakból hordták fel. A leírások szerint a helybeli lakosok nevet adtak neki, annyira, hogy a Medve-tó partján rendházat építő ferences szerzetesek táblát tettek ki a forrás mellé, melyre a „Jó vizű forrás” nevet írták.
1905-1907 között Szovátán nyaralt a budapesti Népszínház ünnepelt színésznője, Jászai Mari, aki látva az elégtelen állapotokat elhatározta, hogy valamilyen módját leli a segítségnek. A fürdővendégek sorából toborzott társaival együtt estélyeket, bálokat, előadásokat rendezett, és ennek jövedelmét, 2400 koronát, egy kút létesítésére ajánlotta fel.
A terve az volt, hogy a forrás vizét három medencébe fogják fel, melyből az első az ivásra való lett volna, a többi pedig egyéb vízszükségletek kielégítésére szolgált volna. A névadásnál Jászai a „Szűz Mária Kút” nevet ajánlotta az általa választott, és a megvalósítás kivitelezésének a feladatával ellátott kútépítő bizottságnak.
A tervet Radó Sándor marosvásárhelyi főmérnök készítette el 2300 koronáért, és Reimann János kőfaragó mester formálta meg. 1910 augusztusában állították fel végleges helyére, és egy fekete márványtáblán a következő szöveget helyezték el: „Mária forrás, Jászay Mari lelkes közreműködésével emelte a fürdő közönsége. 1910.” Ezt a táblát az első világháború tette tönkre, de
a forrás azóta is az ő nevét viseli.
Jászai Mari szovátai nyaralásairól Ady Endre is megemlékezik Az asszony és a paraszt. Jászai Mari tanítása című írásában, mely a Budapesti Naplóban jelent meg, 1907-ben: „Jászai Mari ártatlan leckét adott a szovátai parasztoknak.” Beszélt az akkor oly sokat emlegetett eladósodásról a váltókról, és többek között a pálinkáról is, érintve annak káros hatásait.
S. Csengeri Ilona is szemléletes leírást ad a művésznő szovátai nyaralásairól Az ember visszanéz című írásában: „Szovátát olyan vendégek látogatták, mint Endrődi Sándor és Jászai Mari. Szenvedélyesen szerette Szovátát: sokszor láttuk a tavon tutajozni, hosszú kékfátylas kalapjában. Ha valaki a közelében dohányozni mert, irgalmatlanul kiütötte a kezéből a legdrágább szivart is. – Ne rontsa ezt a remek levegőt! – mondogatta. Mikor Jászai elutazott Szovátáról, megállította kocsiját a házunk előtt, s bejött utolsó látogatásra hozzánk. Most is látom amint átvágott a réten a hosszú kék fátylát meglobogtatta a szél… meg-meg állva mélyet szippantott a friss levegőből, és gyönyörködve nézi a tarka rét virágait…”
Petelei István
Újságíró és szerkesztő is volt, több száz cikkben kutatta a vidék felemelkedésének a lehetőségét, rengeteg úti jegyzetet készített. Petelei, mint novellista teljesen új utakon indult el, ő volt az, aki az erdélyi kisvárosokat az irodalom számára felfedezte, hétköznapjaival, benne élő embereivel együtt.
Az 1890-ben kapott szélhűdés után visszavonul Marosvásárhelyre, a hátralevő két évtizedét szinte Szovátán és Remeteszegen élte le. Ha az írásba belefáradt, akkor kertészkedett, asztaloskodott, fúrt-faragott. Petelei Erzsébet, az unokahúga írja le, hogy híres szovátai székely kapuját is maga díszítette, és nagyon szép kisszékeket faragott. Egy levelében így ír Szovátáról: „Ez aztán a kiállítás, illatnak, madárszónak, virágnak kiállítása, mezőn, erdőn!”
A szovátai telket 1894-ben veszi meg, egyszerű székely házikónak írja le leveleiben. Nyáron tervezi ott lakni, mivel „olyankor a havasok fenségesek, sőt bagoly is akad sok!” 1895-ben a felesége, Zsuzsika Budapestre megy kezelésre, ez idő alatt, Petelei csak az újonnan szerzett szovátai nyaralójukat készíti, csinosítgatja.
Vidáman ír feleségének a tavak széltől való fodrozódásáról, a hegyoldal tavaszodásáról. A szakácsasszonya, aki gondoskodik róla egy bizonyos Szőcsné, a kapufaragója pedig Simon Miklós. A telket bekerítette, hagyott helyet gyümölcsösnek, valamint zöldséges kertnek is, el is vetette, amit lehetett. A három szoba elkészült, aktívan részt is vett a munkában, közben a szakácsasszonya pityókalevest, és tejfölös pityókát készít neki.
A székelykapura a felesége rendel egy kis székely versikét Jakab Ödöntől, aki el is küldi a következő sorokat: „Vándor, ez a kapu nem akar kizárni, Csak azt mutatja, merre kell bejárni.” A kaput faragó székelyt, Miklós bát, Jakab Ödönnek is ajánlja munkára. A hónapi bére 130-160 forint, ezért egész nap mér, farag és épít igen pontosan. A Petelei kapuja valósággal gyönyörű lett, a leírása szerint: „ez a Miklós bá valósággal ritka ember. Találékony, ízléssel, páratlan ügyességgel bír.”
Jászai Mari Szovátán töltött nyaralásairól így ír: „A szovátai Ilyés-tó (megj: Medve-tó) olyan egyedüli a természetben, mint Jászai Mari a művészetben. Stílszerű, hogy Jászai Szovátán nyaraljon.”
Ady Endre
Ady Endre valójában csak 1915 nyarán utazta be első alkalommal a történelmi Erdély belső vidékeit. Március 27-én kötött házasságot Budapesten Boncza Bertával, ám csakhamar Csúcsán telepedett le. Itt kereste fel őket júliusban otthonukban Bölöni György és felesége, Itóka, hogy valamiképpen enyhítsék azt a magányt, amelyről Ady leveleiben szüntelenül panaszkodott. Csendes, kedves napok voltak ezek – olvassuk Bölöninél –, szép meleg idők jártak, jókat fürödtünk a Körös friss, hideg vizében.
Ekkor született meg az elhatározás, hogy a szép nyári napokban körül kellene nézni Erdély belső vidékein. Az Ady és a Bölöni házaspár július közepén vonatra ült, Brassóba utazott, a Korona Szállóban vett ki szobát, bejárta a régi várost. Mindössze egyetlen napot töltöttek ott, majd a székely körvasúton Marosvásárhelyre utaztak, ahol
meglátogatták Bernády Györgyöt,
Maros-Torda megye főispánját, korábban hosszú időn át a város polgármesterét. Ennek a látogatásnak az élményét örökítette meg Ady A magyarság háza című írásában, amely a Nyugat 1915. augusztusi számában látott napvilágot.
Vásárhelyen hamar híre ment az ismert költő látogatásának, Adyt sorra keresték fel a város szellemi életének meghatozó alakjai, és mint Bölöni elmondta, a költő egyszerre az ünneplés központja lett. A Székely Napló így számol be a költő látogatásáról: „Illusztris vendége van a székely fővárosnak, a legnagyobb magyar lírikus érkezett tegnap városunkba.”
Ady életében – írta ugyancsak Bölöni – ez a Marosvásárhelyen töltött parányi idő nagyon élénken raktározódott el, emlegetett benyomásokká vált, ha írásaiban kevéssé, annál inkább beszélgetéseiben és helyi kapcsolatainak megőrzésében. Vásárhelyről azután a polgármester által rendelkezésükre bocsátott városi fogaton
ellátogattak Szovátára,
megfürödtek a nevezetes Medve-tóban, melynek erősen sós vize nem engedi elmerülni a fürdőzőket, s végül szép élményekkel eltelten tértek haza Csúcsára. Bátyjának, Ady Lajosnak minderről 1915 júliusában keltezett levelében a következőképp számolt be: „Tegnapelőtt érkeztünk holtfáradtan haza erdélyi utunkról, kevés pénzzel, de tele rajongó csodálattal Erdély iránt. Brassó, Vásárhely, Szováta voltak stációink. Sokszor keltünk 4-kor reggel, és megnéztünk minden látnivalón szépet, rohanva fürödtünk Szovátán, és Vásárhelyen főispáni bankett stb. volt rendezve értünk.”
Bernády György
Marosvásárhely legendás polgármestere talán a legismertebb a Szovátán nyaraló hírességek közül, az általa megvásárolt, és róla elnevezett villa ma is egy szép ékköve a Fürdőtelepnek. Legelső villáját a fürdőalapító S. Illyés Lajostól vásárolta meg a Kosárdombon, amit hamarosan eladott, majd a húszas évek végén Bernády Györgyné Kelemen Margit megvásárolta Tauszik B. Hugó villáját, az Etelka villát, aminek a felújításával 1934-re készültek el, szovátai ácsmesterek segítségével.
A kezdeti időszakban Bernádynak nem sok ideje jutott Szovátára, de 1930-tól 1938-ban bekövetkezett haláláig, a téli hónapokat leszámítva, nagyrészt az akkor már legnevesebb erdélyi fürdőtelepülésen élt. Az építkezésekkel, nyaralásaival párhuzamosan Bernády
bekapcsolódott a fürdőtelep gazdasági irányításába is,
aminek első lépéseként megalakítják a Villatulajdonosok Egyesületét, melynek elnöki tisztét is elvállalja. Tennivaló bőven akadt, mivel a híres fürdőhelyen napról-napra szaporodtak a villák, ezek viszont mind utak, járdák, hidak kiépítését a víz és csatornahálózatok bővítését igényelték.
Nagy szerepet vállalt a szovátai református templom építésének kezdeti szakaszánál is, viszont itt ígéreteit személyi okokból nem váltotta be, mivel közte és a templom tervezője Joós Andor között rossz viszony alakult ki.
A román királyi család
Az első világháború után Erdély Romániához kerülésével sok vendég érkezett a korábbi román fejedelemségekből Szovátára: Iuliu Maniu a Nemzeti Parasztpárt elnöke, vagy Miron Cristea, Románia első patriarchája.
A háború nyomán megtorpant egy kicsit a fürdőélet, de a két világháború között Marius Sturza híres bécsi balneológus vezetésével második fénykorát élte a fürdőhely. Ennek köszönhető, hogy a román királyi család előtt sem maradt titok a csodás Szováta-fürdő, és a királyi pár egyik kedvenc nyaralóhelyévé vált. A Medve-tó partján saját négy kabinos, napozóterasszal ellátott, zsindelyfödésű fürdőkabinnal rendelkeztek, és gyakran szálltak meg a Tivoli-szállóban.
Mária királynénak később a Szováta-patak mellett volt villája, ahol többek között meglátogatták az angol és a görög királyi család tagjai is. 1928-ban például Marosvásárhelyig vonaton utazott, innen kíséretével autó hozta Szovátára, ahova egy 12 m hosszú román nemzeti színű lobogóval díszített kapun lépett be.
Tiszteletére az esti étkezéshez Szováta lakosai 7 kg pisztránggal járultak hozzá. Csomagjainak szállítására két teherautót kellett bérelni, bútorait, szőnyegeit szekerek vitték a szálláshelyre. Egy 1922-ben készült kisfilmet is ismerünk, mely a magas rangú család nyaralását mutatja be Szovátán.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
