2023. december 1. péntekElza
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Harry Tavitian: "a dzsessz meztelenül született"

kérdezett: Sipos Zoltán 2003. október 27. 16:00, utolsó frissítés: 15:46

"Ha valaki érti ezt a zenét, az azért van, mert az illető nyílt, a dzsesszhez becsületesen, előítéletek nélkül közeledik" – mondta lapunknak Harry Tavitian az #i#Erőszak helyett válaszd a dzsesszt#/i#-mottójú jótékonysági koncertje előtt.





Képes megváltoztatni az embereket a dzsessz? És ha igen, miben áll ez a változás?

Vissza kell térnem a dzsessz gyökereihez ahhoz, hogy válaszolni tudjak kérdésedre: a dzsessz mint művészeti forma a szenvedésből született. Gyökerei a történelem sötét időszakába nyúlnak amikor a feketéket lasszóval fogdosták Afrikában, Amerikában gyapot-ültetvényeken dolgoztak, gazdáik életük-haláluk fölött rendelkeztek. E rabszolgák leszármazottai alkották meg annak az első formáit, amit ma dzsessznek nevezünk.

Természetesen a 19. században, mikor a dzsessz megszületett, a zenészek nem tudták, valójában mit is csinálnak: a feketék akkoriban analfabéták voltak, tehát szó sem lehetett kottaolvasásról. Olyan hangszereken zenéltek, ami éppen kezük ügyébe került: zongorán, szaxofonon, trombitán.



Azokat a hangokat vagy dallamokat próbálták eljátszani, amit az istállókban hallottak, vagy pedig a fehérek házaiból szűrődött ki, vagyis menüetteket és valcert. Zenei hagyományaik azonban különböztek az európaitól: az afrikai zene pentaton, nem hét hangjegyre épül, mint az európai, hanem ötre. Ezekből a többé-kevésbé félresikerült próbálkozásokból, az európai és az afrikai civilizációk találkozásából született meg a dzsessz.

A dzsessz így az ősök szenvedésének kirobbanása – bár amikor énekelték, egyáltalán nem volt szomorú, sőt, vidám volt. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a dzsessz fájdalomkiáltás. Ez a zene meztelenül született – ami azt jelenti, hogy nagyon nagy belső tisztaságban, maximális őszinteségben, nagyon közel a primitív zene körülményeihez.

Persze száz-valahány éves történelme során a dzsessz nagyon sokat változott: új formája intelektuálissá vált, és bár kocsmákban meg kabarékban született, a koncert-termekbe költözött. A lényeg azonban megmaradt: az őszinteség, a fájdalomkiáltás. Bár a zene egyáltalán nem úgy hangzik, mint a kezdetekkor, a lelkiség ugyanaz.

Ha valaki érti ezt a zenét, az azért van, mert az illető nyílt, a dzsesszhez őszintén, becsületesen, előítéletek nélkül közeledik. Ez az egyedüli dolog, amit a dzsessz feltételez. A zene amúgy nem túl komplikált, bárki hozzáférhet, nem kell hozzá különösebb felkészültség vagy doktori fokozat. De ezt soha nem fogja megérteni az, aki hátsó gondolatokkal hallgatja. Többszázas közönségből azonnal ki tudom szúrni azokat, akik nem önmagáért hallgatják a zenét. A dzsessz közönsége bárhol a világon ugyanaz, egy valamiképp zárt társaság, de ez nem kell elijesszen senkit. Elitréteg ez ugyan, de nem értelmiségi – a portás is értheti a dzsesszt, meg a mosónő is. Az egyedüli követelmény, hogy őszinték legyenek. A kérdés első felére válaszoltam, nem?


Kérdésem második fele az volt, hogy mi az, amit a dzsessz megváltoztat a hallgatók személyiségében?

A dzsessz elsősorban az üzenete révén tud változtatni. Persze a dzsessznek erőszakos formái is vannak már 20-30 éve, dehát ez a jelenkori kamarazenében is benne van. Nem mindenki tartja ezt élvezhetőnek – bár az erőszak a zenében csak a társadalmi valóságot tükrözi, nem pedig azt, hogy ez a zene lényegileg erőszakos lenne: az őszinteség révén, mellyel komponálják, pozitív energiákat ad, és ez a legfontosabb, természetesen azzal a feltétellel, hogy a zenész legyen tehetséges, és higgyen a pozitív üzenetben.


Honnan merít zenéje?

Zeném ötvözet – egyrészt ott a román folklór, ami nyilván balkáni kontextusba ágyazódik, másrészt az örmény hagyomány. Az egyiket tanultam, másikkal születésem révén léptem kapcsolatba, de mindkettő egyformán értékes. Más elemekből is építkezem – a jelenkori kamarazenéből, vagy a 12-15. századi erdélyi régizenéből. Ugyanakkor hat rám a színház és a költészet.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS

  • Portfólió

(c) Média Index Egyesület 1999-2023