Pokolra jutnak az ínyencek?
Gozner Gertrud 2003. szeptember 25. 17:38, utolsó frissítés: 17:27Kiáltványban fordult a pápához francia szakácsok és ínyencek egy csoportja, legyen szíves a hét főbűn közül a #b#torkosságot#/b# "árnyalni". Az ördög műve helyett ma már szemantikai problémával állunk szemben.
Értékelni, és nem falni
Francia szakácsok és értelmiségiek csoportja tiltakozó kiáltványt jutatott el a pápához, amelyben a hét főbűn egyikét, a torkosság “átértékelését” kérik -- adja hírül a BBC. A beadvány szerzőinek legfőbb érve, hogy a torkosság bűnének francia megnevezése, a gourmand szó, az idők során teljesen más jelentést kapott. Jelenleg nem a falánk embert, hanem az ínyenceket nevezik így, aki értékelni tudják a jó borokat és étkeket. Kampányukat Franciahon összes gurmandja támogatja, céljuk kicserélni a kifejezést a “gloutonnerie”-re, amely sokkal jobban kifejezi falánkságot, mint a gourmand szó.
Veszélyben a halhatatlan lélek
A Katolikus Egyház szerint a falánk emberek halhatatlan lelküket sodorják veszélybe, ha beleesnek az ötödik főbűn csapdájába. Ennek ellenére Paul Bocuse "chef" és műértő csapata azzal érvel, hogy napjainkban ínyencnek lenni élvezet, és nem bűn. „Gurmandnak lenni nem bűn, de torkosnak lenni az. Ha ínyencek vagyunk, az az élet egyik legnagyobb öröme. A gurmanok nemcsak értékelik a jó borokat és étkeket, hanem a többiekkel is szívesen megosztják -- és ez kettős örömet jelent” – magyarázza a főszakács nevetve.
A hét főbűnt a 6. században kanonizálta Nagy Gergely pápa. Manapság a francia papoknak ritkán gyónnak „torkos hívek”. Az Isten Bárányának szentelt kelet-párizsi templom plébánosa, Alain de la Morandais atya szerint az ínyencek tulajdonképpen imádatukat és hálájukat mutatják be Istennek azáltal, hogy értékelik a tőle kapott táplálékot.
A plébános -- aki a morálteológia doktora is -- úgy véli, hogy a bűn a túlkapásokban rejlik. „A függőség – például az alkohol és a drogfüggőség – az igazi bűn.” Azonban ma már mindenki számára világos – teszi hozzá Alain atya --, hogy mit jelent a francia gourmet szó: azt az személyt, aki élvezi és becsben tartja a finom ételeket és italokat, mindazt, amit az isten teremtett.
Szemantikai probléma
Most csak az a kérdés, mit válaszol a Vatikán a franciák beadványára. Szakértők úgy gondolják, hogy ha ez főleg szemantikai probléma, mintsem teológiai, akkor pedig rossz helyre fordultak az ínyencek. Ebben az esetben ugyanis a legilletékesebb szerv a francia Akadémia, a francia nyelv őre.
Colette Guillemard író, A gourmand szó eredete című könyv szerzője szerint az Akadémia az egyedüli illetékes abban, hogy eldöntse, megváltozott-e egy francia szó jelentése. „Ez egy nyelvi kérdés, mintsem a bűn problematikája. Természetesen nehéz lesz megtalálni az Akadémián a megfelelő személyt, aki véghez tudná vinni ezt a változtatást.” -- vélekedett.
Az akadémia tagjai – leszámítva azokat, akik maguk is támogatják a kiáltványt -- azonban nincsenek meggyőződve a kérdés fontosságáról. Ez az ügy tiszta időpocsékolás -- nyilatkozta az akadémia sajtófelelőse. De a francia lapokban megjelent nagyszámú cikk és a tévés beszélgetések tömkelege arra utal, hogy a téma most sokakat foglalkoztat, egyrészt furcsasága, másrészt teológiai vonzata miatt.
Az aggodalmaskodó francia gurmanoknak pedig, akik meg szeretnék tudni, vajon mindennap halálos bűnbe esnek-e, várniuk kell egy darabig, mivel még nem érkezett hivatalos válasz a pápa részéről.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!