2022. január 20. csütörtökFábián, Sebestyén
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Ilyen a rendszer: a kifáradás elkerülhetetlen

Gál László Gál László 2012. szeptember 21. 17:04, utolsó frissítés: 2012. szeptember 24. 09:29

Milyen társadalmi változásoknak köszönhető az hogy Romániának 40 éves miniszterelnöke lehet? S miért a 35 és 44 év közötti generáció a lefáradtabb? #b#Péter László magyaráz#/b#.


Mi az oka, hogy 15 év alatt a fiatal vezérigazgatók aránya megduplázódott? Miért 37 évesen vállalt gyereket Marissa Mayer, a Yahoo júliusban kinevezett vezérigazgatója? Miért a legstresszesebb és a legkimerültebb a 35 és 44 év közötti generáció? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az Economist gazdasági portálon egy nemrégiben közzétett blogbejegyzés.

A cikk szerint a kifáradt generáció (generation Xhausted) tagjai két összefüggő trendnek az áldozatai. Az egyik, hogy felgyorsult a karrierépítés, a másik pedig, hogy a gyerekvállalás elodázódik, így a gyermeknevelés szempontjából egyik legfárasztóbb kezdeti időszak épp egybeesik a karrier szempontjából legnehezebb, legidőigényesebb ciklussal. Péter László szociológus beszélt a jelenség lehetséges okairól a Transindexnek.



– Igen, megfigyelhető jelenség, hogy vezető gazdasági elit és a meghatározó politikusok között egyre több a fiatal: az átlagéletkor egyre inkább visszaszorul mind a gazdaságban, mind pedig a politikában, tehát az életciklus korábbi szakaszaiban is lehet vezető pozícióba kerülni.


Ennek az oka a gazdasági szerkezetváltozás, annak a rendszernek a létrejötte, amit posztfordista gazdaságnak nevezünk. A füstös ipar helyett a globalizáció nyomán új húzóágazatok jöttek létre (pl. IT, pénzügyi szolgáltatások); tehát ilyen képzésben részesült emberek viszonylag hamar kulcspozíciókba kerülhetnek.

Magyarán: új képzettségű munkaerőre volt szükség. Ezt pótolták gyorsan a fiatal feltörekvő generációknak a tagjai, akik elsők voltak ebben a hullámban. Megváltozott a gazdaság, és ők voltak azok, akik hamar rá tudtak erre csatlakozni, és ezért nagyon hamar kerültek/kerülnek jó karrier pozícióba. Romániában és Kelet Európában a poszkommunista átmenet további lehetőségeket teremtett, többen is éltek vele. Összeségében elmondható, hogy a társadalmi változások sok fiatalt „helyzetbe hoztak”.

Aztán volt egy hosszan tartó gazdasági növekedés, amikor elégséges erőforrás volt ahhoz, hogy azoknak a generációknak is jusson, akik túlmotiváltak voltak az átlaghoz képest. A globális szocializációs tényezők miatt sokkal pragmatikusabbak, sokkal sikerorientáltabbak lettek, mint a korábbi generációk.

Megváltoztak a normák és erkölcsök, jobban fókuszáltak arra, hogy sikeresek legyenek, mert a siker önmagában cél lett. Ez nyilván egy felfokozott életmódot, nagyon intenzív munkát követelt. Persze ezeknek a gazdasági változásoknak vannak vesztesei is.


Ez jellemző Romániára is?

– Természetesen. Nálunk az elmúlt huszonkét évben új intézmények és új pozíciók jöttek létre, illetve a kapitalizmus kiépülésével új vállalkozásokra is szükség volt. Akik a „felfutó” és dinamikusan növekvő üzelti ágazatokba szálltak be – IT, média, reklám, nagykereskedelem, tanácsadás, kiépülő oktatási és adminisztrációs rendszer – azok közül sokan kerültek fiatalon vezető pozícóba.

A társadalom tehát radikálisan megváltozott (változik most is), és új pozíciók jöttek létre, amelyeket be kellett tölteni. Nálunk ez azért különösen érdekes, mert a kétféle változás is végbement. Egyfelől volt a hagyományos átmentet a kommunista gazdaságból a kapitalista gazdasági rendszerbe, másrészt meg ott volt a globalizáció, a poszfordista fordulat. Tehát mindenestől megváltozott az egész rendszer.

Akik a '90-es években voltak egyetemisták, azok mára hatalmas strukturális előnyre tettek szert. Nézzük csak meg, hogy hány éves a miniszterelnök vagy hány évesek a miniszterei, vagy a Forbes Top500 listán mekkora az átlagéletkor. Ez kockázat is, mert ők nem egy leülepedett társadalomnak, hanem egy gyors, radikális változásban lévő társadalomnak a termékei.

Ez a generáció nagyon hamar jutott el a csúcsra. Persze az nem biztos, hogy ez okés, mert akkor mi lesz majd valaki, ha negyvenesen már miniszterelnök? ENSZ vagy NATO főtitkár? Véleményem szerint sokan még nem teljesen „értek be”.


Nem az lenne a normális, hogy mivel többet tanulunk később is kezdjük el a karriert?

– Két dolgot kell figyelembe venni. Egyrészt, hogy életciklusának hányadik évében kezd el az átlag dolgozni, a másik pedig, hogy mikor ér el egy olyan szakmai szintre – vezető pozícióba –, ami az átlaghoz képest magas. Csak a társadalom kis hányadára, olyan bő 10%-ára igaz, hogy mivel többet jár iskolába, később is kezd el dolgozni. Az elmúlt években az az időintervallum rövidült le, amíg látványosan realizálja magát egy munkavállaló.

Ha valamivel későbben is állunk munkába, de utána már nagyon gyorsan lehet előre haladni. Ennek egyszerűen strukturális okai vannak, nem ezért mert az emberek okosabbak. Rengeteg „üres”, szabad társadalmi pozíció jött létre a változások nyomán, tehát a fiatalok előtt megnyílt a felfele való társadalmi mobilitás számos csatornája. Ne feledjük, a posztfordista gazdaság szerkezete tudásigényes, a fiatalok közül többen ismernek idegen nyelveket, jártasabbak a számítógépes ismeretekben, többet is utazhattak, mint az idősebb generáció többsége.


Miért tolódik későbbre a gyerekvállalás?

– Tényszerű, hogy a házasságot vállalók átlagos életkora és az első gyerek születésének az időpontja a nyugati társadalmakban növekvőben van. Korábban a termékeny nők a harmincas éveikre lezárták a gyermekvállalási szakaszt, ma inkább ekörül kezdik el.

Itt egyébként azt is figyelembe kell venni, hogy a népesség egészségi állapota javul, és a termékenységi periódus is növekszik picit. Emellett növekszik az átlagos várható élettartam is. Az 20. század közepén 53 év volt az átlagos élettartam, míg manapság ez globális átlagban 69 év. Európában most a nők estében 77,8 év, a férfiakné 70,8 év. Romániában a várható átlagos élettartam 73,5 év.

Ha megnézzük, a nők Európában hány éves korban vállalnak első gyereket manapság nullától 77 évig, illetve hány éves korban vállaltak nullától 53 évig, akkor megállapíthatjuk, hogy a gyerekvállalás az egyén biológiai életciklusában annyira nem ment hátra.

Viszont tényleges, hogy alapvetően később vállalnak gyereket a párok, és nem csak Nyugaton, hanem Romániában is. De mindez réteg- és osztályspecifikus; ezek a trendek az urbánus népességet, a jobban szituáltakat jellemzik leginkább.

Persze ha az ember napi 10 órában a karrierjével foglalkozik, akkor úgy okoskodhat, elégséges vagyont tud szerezni ahhoz, hogy később a gyerekeiknek megfelelő életmódot biztosítson. A későbbi gyerekvállalás ennek a felfokozott munkának a következménye. Éredekes adalék, hogy mivel a kifáradtak későbben vállalnak gyereket, gazdagabbak, de szigorúbban is nevelik őket.


Ezekre a rendszerszintű változásokra van megoldás, ki lehet ezt küszöbölni?

– Nem. A gazdasági rendszer, a korporációs logika írja elő ezen vállalkozóknak, munkavállalóknak, hogy a dolog így nézzen ki. A munkanélküliség és az esetleges lecsúszás réme benntartja az embereket a rendszerben; tovább az elérhető jövedelem, presztízs, a különféle státus-jutalmak hajtja, motiválja ezt a generációt.

Gondoljunk csak arra, hogy a fiatalok tömegei viszonylag hamarabb jutottak nagy autóhoz, házhoz, külföldi utakhoz, jobb iskolai képzesekhez, mint a szüleik generációjában élők – Nyugaton is.

Tehát anyagi szempontból megérte kifáradni. Családi viszonyokban vagy egészségi szempontból pedig vannak költségei, az egy másik kérdés. Viszont kilépni nem lehet, mert a rendszer ilyen.

Azonban ne feledjük: itt csak a nyertes fiatalokról beszéltünk. Közben például az EU-ban a 25 év alatti fiatalok közül minden ötödik munkanélküli, Görögországban és Spanyolországban minden második.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS