2020. aug. 5. szerdaKrisztina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az első Munkásifjúsági Kupa a falvakon, 1949-ben

Gagyi József 2012. június 09. 17:26, utolsó frissítés: 17:26

"Népi demokratikus rendszerünknek kellett jönnie, hogy a dolgozó ifjak ahelyett, hogy idejüket a korcsmába töltsék, a sporttelepen edzzék testüket."


A sport, sportolás a modern korban alakult (az elsősorban városi) tömegeket megmozgató kulturális formává, az életforma részévé. Ma már falusi környezetben sincsenek olyan idős generációk, akik fiatal korukban nem vettek volna részt – leventékként, vagy pionírokként, vagy éppen a romániai szocializmus korszakának kezdetén megrendezett kupaversenyek valamelyikének résztvevőiként – sportvetélkedőkön.

A modernitás korszakában a sport, akárcsak például a zenélés, a tánc, a harcművészetek, majd ennek mai, késő modern korunkban kialakult kombinációi (pl. aerobik) – szociális ugródeszka volt, a hátrányos helyzetű rétegekből való kiemelkedés egyik lehetőségét jelentette.

A modern nemzetállamokban megszerveződő sport nemcsak testedzés, szabadidős tevékenység, hanem alkalmanként az éppen hódítani, homogenizálni, mozgósítani szándékozó ideológia megjelenítésére, agresszív terjesztésére, érvényre juttatására alkalmas, erre igen intenzíven használt közeg. Erről szeretnék írni, részletesebben bemutatva egy adott korszak adott történeti jelenségét: a falusi osztályharcot támogató falusi sportmozgalmat a romániai szocializmus kezdetekor.


A "Köszöntsük Május Elsejét" rendezvénytől a Munkásifjúsági Kupáig



A háború utáni években a tömegsport minimálisan elégséges anyagi, infrastrukturális feltételei is hiányoztak. Marosvásárhelyen a Népújság 1949. február 21-i számában például így írtak az atletizálás lehetőségeiről: "Vannak nehézségek, amelyek gátolják az atlétikai élet fejlődését, és elsősorban itt a futópálya hiányát kell megemlíteni... Hiány van a sportszerekben is, nincs ugróléc, súlygolyó, gerely, diszkosz. De közeleg a tavasz, és az üzemek, az iskolák, a falvak dolgozó ifjai várják az útmutatást”: meg kell szervezni legalább a mezei futóversenyeket, hiszen itt a pálya és a szer nehézségei nem állnak elő." A legfontosabb ugyanis, hogy legyen aktivitás és versenyzés – ha nincsenek feltételek, azt pótolni kell lelkesedéssel, ideológiai mozgósítással.

Más, inkább városi környezetben kialakuló, ideológia-vezérelte mozgalmak (pl. újítómozgalom – sztahonovizmusként is ismert munkaversenyek) mellett a sportmozgalomnak (akárcsak a kultúrmozgalomnak) az a sajátossága, hogy falvakra is viszonylag könnyen kiterjeszthető, és azonnali hatásai közvetlen módon és már rövid távon hozzájárulnak az új politikai rendszer legitimálásához, építéséhez.

1949 áprilisában még híre-nyoma sincs a Munkásifjúsági Kupának. Ekkor még „Köszöntsük Május Elsejét” népi futóversenyről cikkezett a sajtó: Marosvásárhelyen ennek első szakaszát április 3-án, reggel 10 órai kezdettel, a Sztálin téren bonyolították le. Több mint egy hónapnak kellett eltelnie, hogy a Népújság bejelentse: ,„Ma kezdődik az utóbbi évtizedek legnagyobb tömegversenyeinek egyike, a Munkásifjúsági Kupa. Soha eddig még hasonló tömegsport megmozdulás nem volt országunkban, annak ellenére, hogy népi demokratikus rendszerünk sportéletének a vezetői az elmúlt évben is rendeztek már nagyszabású versenyeket.” (Népújság 1949. május 15.)



Indoklásképpen ezután olvasható az ideológiai megokolás: "A hatalmas verseny biztosítja és aláhúzza azt, immár minden téren a népé, a dolgozóké a hatalom, és a dolgozók élnek is ezzel. Amíg a múltban a sport a kizsákmányolók kis csoportjának a lehetősége volt, addig ma a sport a széles népi tömegek mindennapi jogává vált.”


Kultúra, sport, uralom

A sport, a sportolás különböző formái közül Nyugat-Európában a tizenkilencedik században (Magyarországon csak a század második felétől kezdve) az arisztokrácia a lovaglást, lósportokat, a városi polgárság az atlétikát (athletica, ebbe akkor sokkal több minden tartozott, mint manapság, például az ökölvívás is), az állami oktatás pedig a tornát tüntette ki figyelmével, gyakorolta.

Ez utóbbiról írta a svájci Adolf Spiess (és idézte Kmetykó Antal, majd Hadas Miklós): „A torna hivatása, hogy mindenkit testi erőinek szabad használatához juttasson, hogy a test minden tagja természetes rendeltetésének megfelelően és hozzáértéssel gyakoroltassék és ennélfogva a test egyrészt arányosan felépüljön, másrészt egészében a szellem uralma alá kerüljön. Mindenekelőtt pedig kell, hogy a tornaterem a fegyelemnek és rendnek iskolája legyen, ahol a fegyelmezetlen cselekvést levetve, a cselekvő erő törvényszerűen bontakozik; nevelőhelye az olyan állampolgároknak, kik a béke minden munkájára és a háború minden próbatevésére készek."

Az idézet második részében megfogalmazott elképzelés a nemzetállamok, majd a szocialista államok államépítésének, pontosabban az állampolgárok viselkedését, testkultúráját, mentalitását befolyásoló, szervező, felhasználó igyekezetének is a sarokköve. A szocialista állam, legyen szó a nagy Szovjetunióról, Rákosi Magyarországáról vagy Gheorghiu Dej Romániájáról, a "béke minden munkájára és a háború minden próbatevésére" akarta nevelni a fiataljait.

1949-ben pedig a Szovjetunió vezette szocialista tábor (amely propagandájában önmagát "béketábornak" nevezte) Tito ellen fegyverkezett, és a harmadik világháborúra készült. A falvakon kibontakozó osztályharc pedig külön is igényelte, hogy a falusi terekben olyan "tornatermek" létesüljenek, ahol az osztályharcot vívják.



galeria_6685.JPG
galeria_6686.JPG
galeria_6687.JPG
galeria_6688.JPG


Ezek a "tornatermek" azonban csak kiegészítői voltak a "kultúrotthonok termeinek". Ugyanis ez a korszak az első kultúrversenyek, a "székelyföldi kulturális forradalom" időszaka. 1949. május 15-július 3. között zajlott a kultúrverseny falusi, faluk közötti, rajoni, megyei, a négy székely megye közötti szakaszai. "A művészeti- és tájékoztatásügyi minisztérium messzemenő támogatásával a négy székelyföldi megye kultúrotthonainak rendezésében nemes versenyre kelnek egymással ennek az országrésznek dalosai, táncosai, színjátszói. Hatalmas tömegmozgalom jellege lesz ennek a rendezvénynek. Egyik legfőbb célkitűzése éppen az, hogy minél több férfit, nőt, leányt és legényt, öreget és fiatalt kapcsoljon be a székelyföldi általános kultúrszínvonal emeléséért folytatott küzdelembe" – írta a Romániai Magyar Szó.

A versenyek helyszínei a frissen létrehozott, az új rendszer ideológiáját terjesztő kultúrotthonok hálózata: "Kultúrotthonainkból kiindulva kell megújhodnia a székelyföldi művelődésnek is. A kultúrotthonoknak kell visszaadniuk kultúrkincseiket a népnek, s egyúttal meg kell ismertetniük őket az új kor új dalaival a szabad élet dalba, versbe, zenébe, színműbe, táncba kibuggyanó virágaival." Ne feledjük: az új kor új virágai 1949-ben, "a nagy Sztálin" születésének hetvenedik évfordulója idején leginkább orosz nyelven nyílnak a Székelyföldön.


A versenyek

A kultúrversenyeknek és a Munkásifjúsági Kupának a falusi fiatalokat aktivizáló eseményei tehát egybeolvadnak a Székelyföldön. Udvarhely megyében a kultúrversenyek meghirdetése utáni első vasárnapon, tehát 1949. május 22-én került sor a sportversenyek második fordulójára – azon a napon, amikor már 130 énekkar, 149 tánccsoport vonult fel a kultúrverseny legelső versenynapján.

A versennyel párhuzamosan zajlottak a sportesemények. Ahol nem volt kultúrverseny, ott sportversenyre mindenképp sor került. Négy járásban (tehát a megye nem mindenik járásáról van adat!) megrendezett sportversenyeken 1964 fiú és 773 lány vett részt, körülbelül 32.000 néző előtt.

A Népújság 1949. június 3-i számában olvashatjuk a "kiküldött munkatárs", Laer József cikkét: "Rohammunkával készítették el sporttelepüket, most súlyt löknek, gerelyt dobnak, futnak a székely dolgozó ifjak, akik azelőtt azt se tudták, mi a sport.” Mindez azért volt, mert "senki sem világosította fel őket a sportolás, a testedzés jelentőségéről. Népi demokratikus rendszerünknek kellett jönnie, hogy a csíkmadarasi legények, dolgozó ifjak ahelyett, hogy idejüket a korcsmába töltsék, a sporttelepen edzzék testüket."

A sporttelep kifejezés azonban nyilvánvaló túlzás: egy "délutáni rohammunkával" készült el ez a sportolásra alkalmas terület a régi fűrésztelep telkén. Itt került sor még aznap a gránátdobásra, majd az ezer méteres síkfutásra: "Hamarosan lemérik a pályát, meghatározzák, honnan indulnak és hol lesz a végcél. Felállnak a versenyzők. Valamennyi mezítláb fut. Nem baj, jövőre már rendes futócipőben fognak versenyezni. Barabás Áron tanító elindítja őket, egy zsebórán mérve az időt. Tankó Dénes dolgozó paraszt ifjú fut be elsőnek, ideje 2 perc és 24 másodperc. Igazán jó eredmény ahhoz viszonyítva, hogy a fiatal fiú minden edzés nélkül életében először fut ilyen távot... Ha nem ilyen harisnya van rajtam, mondja Tankó még lihegve a futástól és rámutat szűk, csíki székely nadrágjára, amiben igazán nehéz futni – még tán a lovat is elhagyom."



Ezután "Lányok állnak fel futáshoz nagy nevetve. Hamarosan kiderül, hogy egész ügyes futók vannak közöttük. Kiválik Kedves Anna, aki 500 méteren 2 perces idővel győz, pedig nem atlétikai felszerelésben fut, hanem szoknyában."

Ha már kint vannak a fiatalok a sportpályán, akkor megjön a versenyzési kedv is: "A nagygalambfalvi sportversenyen először nehezen indulnak a versenyzők. Amint azonban látják a kisgalambfalvi legények és leányok, hogy a nagygalambfalviak torna dresszben milyen vidáman sportolnak, kedvet kapnak ők is, és a következő versenyszámokra mind többen és többen jelentkeznek. Csak ledobják a bakancsot és a csizmát és úgy, ahogy vannak, posztónadrágban állnak be a versenyzők sorába.”

Ezek a sportversenyek "kezdik ledönteni falun is a fiúk és lányok közötti különbségtétel válaszfalát. A lányok már beállnak a sportolók közé, versenyt futnak, ugranak, s még a gránátdobásban is részt vesznek. Ezzel felszabadulnak a lányok is a hagyományok rabságából, amely szerint vasárnaponként csak egymásbakarolva sétálniuk, vagy a táncban szórakozniuk volt illő. Már azt is elhatározták, hogy a jövőre sport-dresszt csinálnak maguknak, hogy ne kelljen a magasugrásban is szoknyában részt venniük" – olvashatjuk a korabeli beszámolókban.

Talán az első következtetés ezeket a szövegeket olvasva: alkalmi események, improvizációk ezek a versenyek, a fiatalok visszatérnek munkáikhoz, és nem kell folyamatként látni, komolyan venni ezeket a kísérleteket. A propaganda szavai elszállnak, az események nem hoznak figyelemre méltó változásokat.

Feltűnnek tehetséges egyének, őket esetleg valóban felkarolják, kiemelik a falusi környezetből, élsportolókká válnak, ezek azonban kivételek. A fenti idézetből kiderül, hogy mivel is foglalkoztak a "hagyományok rabságában" a lányok vasárnaponként – de arra csak következtetni lehet, hogy az új elfoglaltság alapvetően a régi ellenében szerveződik: a vasárnap a vallásgyakorlás köré szerveződött, a pihenés és szórakozás hagyományos formái jellemezték, és most az új rendszer ezt akarja megváltoztatni. A kultúrversenyekre készülő, a sportversenyekre edző fiatalok időhasználata megváltozik, a szociális szerveződések keretei átalakulnak, a hatalom jelentős mértékben beavatkozott a falusi fiatalok életébe.


A célok

A falusi sportversenyek (és természetesen a kultúrversenyek) céljai sokfélék, vegyük sorra őket.

1. Az időgazdálkodás átalakítása

A gazdálkodás követelte munka mellett kellett időt találni a sportra, az edzésekre és versenyekre. Vasárnaponként pedig előbb helyi, majd községi, járási, megyei szinten szervezték meg a versenyeket – utaztatták ezekre a versenyzőket és toborozták a közönséget.

Egyik hónapról a másikra megváltozott a falusi fiatalok egy részének az időgazdálkodása – főleg vasárnap. És ne felejtsük el, hogy a csíkmadarasi, említett fiatalok a tanító és az ifjúsági aktivista vezetésével akkor edzettek, versenyeztek, amikor a falubeliek az 1949. június 4-i, utolsó nyilvánosan megszervezett csíksomlyói búcsúra készülődtek.

2. "Szocialista ünnep" rítus helyi gyakorlása

A helyszínek kialakítása, az alkalmak megszervezése az új hatalom által meghatározott keretek között történt. A díszítés, a zászlók, jelmondatok, a beszédek mind ugyanazokat a szocialista ünnepi formákat teremtették meg, a sportolók megtanulták a forgatókönyvet, és újra és újra részesei kellett hogy legyenek ennek az ünnepi rítusnak.

3. Az osztályharc élezése

A versenyeket a "falusi dolgozók" számára szervezték. A "kizsákmányolóknak", a "kulákivadékoknak" nem volt mit keresniük az ilyen rendezvényeken. Ezekkel az ünnepekkel a helyi társadalomban mesterségesen kialakított ellentéteket hangsúlyozták, fokozták, a határokat építették.

4. Társadalmi igazodás kikényszerítése

A versenyeken való részvétel, az elért hírnév és dicsőség megmutatta a falusi fiataloknak, hogy az új hatalom elismeri őket, utat nyit érvényesülésüknek. Bátorították, jutalmazták a résztvevőket, a nyerteseket, és ha azok esetleg nem is értettek mindenben egyet az új hatalom intézkedéseivel, de elveiket félretéve ott voltak a rendezvényeken, kihasználták az adott lehetőségeket. Családokon, rokonságokon, falusi közösségeken belül képződtek új választóvonalak.

5. Lányok: új szerep kialakítása

Az új hatalom egy addig kevésbé mobil társadalomrészt is megcélzott: a lányokat, asszonyokat. A versenyeken való részvétel egyszerre rombolta az addigi társadalmi válaszfalakat, de ugyanakkor az új hatalom mobilitási érdekeinek szolgáltatta ki a nőket. A sikeres női sportolók új életviteli modellek hordozóivá váltak egy hagyományos falusi társadalomban.


Az új világ alkotó/alkat-részei

A hitleri Németország vagy a szocialista országok gigantikus sportrendezvényei a totalitárius államok jellegzetes, a propaganda által maximálisan kihasznált jelenségei: egyrészt a teljes alávetettség és alázat, identitásvesztés jelei, másrészt a "nép legszeretettebb fia/a párt, népünk vezető ereje iránti határtalan hűség és bizalom" felmutatása.

A szocialista kultúrfesztiválokon az új világ szimbólumrendszere artikulálódik – a sportrendezvényeken ezzel együtt a nyers erő és ügyesség is megmutatkozik. Az ezrével felvonuló, az uralkodó párt, a társadalmat uraló állam szimbólumait és a vezetők arcképét hordozó fiatalok tömege azt hivatott demonstrálni, hogy az eszméért és a vezetők szavait követve ez a tömeg ma a stadionokban, holnap a munkában, holnapután akár a harcmezőn is áldozatokat fog majd hozni.

Az 1949-ben a sajtóban oly sokszor emlegetett békeharc mozzanatai ebben a kontextusban a szocialista országokban, így Romániában is egyáltalán nem a békére – hanem az összecsapásra való készülést, az elszántságot felmutató, szimbolikus, kitüntetett alkalmak.

Végső soron mindegy, bakancsban vagy mezítláb, szoknyában vagy "torna dreszben" – a székely ifjak sportversenyeken való jelenlétükkel az új hatalom konstruálta társadalmi valóság felmutatható alkotó/alkat-részeivé váltak.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS