2024. április 18. csütörtök
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Szórakoztatóan rossz költészet

S.R. 2003. július 30. 16:32, utolsó frissítés: 16:22

Rossz verseket találni nem nehéz, szórakoztatóan rosszakat már nehezebb. Az alábbi képzavarok, logikai bakugrások, helyesírási és nyelvhelyességi borzalmak létrejöttét komoly és nemes szándék vezérelte, mégsem szándékosak.






Az alábbi verseket -- és még jó néhányat -- Kövesdi Péter, Marton Péter valamint Szilágyi Márton válogatta, és állította össze a Megfúvom Fűzfa-Lantomat gyűjteményes kötetbe. A válogatók úgy gondolták, ha egy vers annyira rossz, hogy már szinte átfordul a tökéletesbe, akkor annak a kötetben a helye. Ugyanakkor elismerik, hogy ők sem tudják, mi a rossz vers, hiszen annak éppúgy nincs kritériuma, mint a remekműnek. Válogatásuk egyéni ízlésük lenyomata, és előre is elnézést kérnek azért, ha nem mindenki kacag oly derűsen minden egyes darab fölött.


Drosnyák János



Tudom: hol áll...

Tudom: hol áll a koponyám
És meddig ér a vállam;
Majd én meghajtom előtte fejem,
Aki nagyobb lesz nálam!

De kit az Olló kisebbre vága,
Az fel nézzen rám,
Bármilyen hosszú a lába!
S akárhol szedte fel a bába!!


Szittya Attila Bendegúz

Én mint nemes sarj

Én mint nemesi sarj
Szeretem a lovat a kutyát s a nőt,
Mivel életvilágom
Már ehhez nőtt.

Én mint nemesi sarj
Szeretem a jót, nemeset s szépet,
Miből verseimhez
Ihletet merítek.


Zalai Fodor Gyula

A kövek

A köveket nem szeretem,
mert rögös volt az életem:
felsebezték a lábamat
s a sebes láb lassan halad,
s ki lassan halad, elmarad.

De szerelmem a kavicsok,
mert létük egyszerű titok:
a szenvedésük rengeteg,
míg csiszolják a tengerek,
s olyanok mint az emberek.

s az embereket szeretem:
gőgjük lemállt a könnyeken,
de döngetem a köveket,
hogy kavicsokká törjenek
s ne legyenek, -- csak emberek.


Marjai Márton

Serkentő rigmusok

-- részlet --

Cukorrépa

Hagyjuk, Édes, már a tréfát,
Kapáljuk a cukorrépát!
Itt a bölcső maholnap,
Cukor kell a rajkónak!

Gyapot

Ember nálunk nincs meztelen,
Mióta itt gyapot terem.
Gyapotunk tiszta, mint a hó,
(Vetni, szedni, szőni jó)
Köszönjük -- Szovjetunió!


Imre Farkas

Esztétika

-- részlet --

Verset írni nem lepkeűzés.
a rekordvers a Himalája-szirt.
mire kész, felszív erőt és észt,
mint katorga ép testből a zsírt.

A tudás gömbje egyre tágul,
és kulcsra váró új titoknak
híradóiként mindig mélyebb-
ölű szépségeket mosolyognak.

A költészetnek nincs határa
Se befelé, se túl az égen.
Magamhoz szorítalak, költészet.
Páncélom vagy és reménységem.


Szabolcsi Gábor

Sztálinért mondom: vállalom

-- részlet --

Ma lettem pártag. Megrendít és
Fölforgat velőig a szó,
Mihez hullámzó életemben
Nem volt még soha fogható.

Az elvtársak elébe álltam,
S mondtam, mi megterhelt: a mult,
Az elvtársak gondos szeméből
Szivemig roppant kéz tolult.

Lehántott rólam minden ócskát,
Megmért és ízekre szedett,
Hogy tisztán lássam magam, és
Megleljem harcos helyemet.

Emberek mértek. Szavaikban
A munkásosztály pártja szólt.
Tudod, mit vállalsz! -- Miközöttünk
Még nem akadt, ki meghajolt,

Mi vas vagyunk, a lélek vasa,
Az el nem ködlő öntudat.
A tétovák helyett is vívunk
Holnapba érő harcokat!

Illusztráció: Fernando Krahn rajzai

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS