Szászcsávási szilveszteri tüzeskerekek: nem divatból csinálják
fotók: Balázs Attila 2012. január 03. 17:26, utolsó frissítés: 17:42December 31-én sötétedés utáni minden egész órában meggyújtanak egy-egy tüzeskereket, és leengedik a falu felé, a mélybe, ahol fáklyások jelzik a célt, és oltják el a legurult kereket.
A kisküküllő-menti Szászcsávás azon kevés településeink közé tartozik, amely úgy őrzi ősi néphagyományainkat, hogy valóban megéli azokat. Az arra tévedt idegen könnyen azt hiheti, hogy egy időutazás részese, hisz itt nem divatból, nem szereplési vágyból, hanem a lehető legtermészetesebb módon történnek meg a csodák.
Az óév utolsó napjaiban a falu legényei fát gyűjtenek a közeli erdőben, és az Ónomhegy tetején helyezik el, ahol máglya lesz belőle. December 31-én délután pedig nagy lesz a sürgés-forgás. A legények legjava nekifog a régi fából készült szekérkerekek szalmával való befonásához, és felviszik azokat a hegyre.
Sötétedés utáni minden egész órában katonás fegyelemmel meggyújtanak egy-egy tüzeskereket, és leengedik a falu felé, a mélybe, ahol fáklyások jelzik a célt, és oltják el a legurult kereket. Éjféli harangszókor három tüzeskereket indítanak el a falu három része felé (Alszeg, Felszeg, Középszeg), eközben az idősebb férfiak a falu utcáit járják, meg-megállva, régi zsoltárokat énekelve.
"Uram! Íme, itt állunk egy évnek sírjánál" szól a régi ének, és az arra tévedt idegen valóban azt gondolja, hogy megtörtént a csoda.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!